-Mi? – nyögtem
fel. – Azt kéritek tőlem, hogy 19 év után, csak úgy utazzak vissza hozzátok? Ez
nem lehet! Anya, nekem itt van az életem, nem hagyhatom el egyik napról a
másikra!
-Kicsim – anya
hangja hirtelen könyörgő lett. – De már mióta nem láttál minket. Mindenkinek
nagyon hiányzol. És..végül is itt élünk mi is, a szüleid. Egy normális családban a szülőkkel lakik a gyerekük, nem?
-Jaj, anya,
nehogy elkezdj nekem kiselőadást tartani arról, hogy milyen egy normális
család! Pont mi vagyunk a mintapéldái annak, hogy milyen egy abszolút
elcseszett család. Úgyhogy kérlek, ne tedd magad. Nem vagyunk mi jó család!
-Eleanor, ne
mondj ilyet, kérlek – sírt volna? A hangja úgy hangzott. – Legalább csak egy
évre gyere vissza! Hogy megbeszéljünk mindent. És akkor talán jobb lesz, minden. – suttogta.
Éreztem, hogy
valahol, valahol nagyon mélyen fájni kezdett valami. És ez most nem a gyomrom
volt. Ez a lelkem volt. Nyomasztott
és depressziós hangulatba kerültem – újra.
-Csupán egy
évre? Ez azt jelenti, hogy többre már ott sem tartanátok? – vontam fel a
szemöldököm.
-Eleanor, tudod,
hogy nem így értettem. – lehelte. – A repülőjegyedet már lefoglaltam.
Mindenképpen szeretnénk, hogy a ma induló repülővel iderepülj hozzánk. Csak egy
évre. Hogy tisztázzunk mindent. És ha szeretnél, vagy nem érzed itt jól magad,
akkor bármelyik nap visszaköltözhetsz Londonba. Ahogy szeretnéd, életem.
Mélyen az
ajkaimba haraptam, és komolyan elkezdtem megfontolni az ajánlatát. Hiszen már
majdnem 20 éve nem láttam a szüleimet. És most itt lenne a lehetőség.
De..Zayn..
Mondjuk, akit
igazán szeretsz, azzal akkor sem szakad meg a kapcsolat, ha éppen kilométerekre
vagy tőle. Telefon, webkamera, sms..annyi féle módszer van tartani a
kapcsolatot..de.. az mégsem ugyanaz. Nem tudok hozzábújni, amikor szomorú
vagyok, nem tudom megcsókolni, amikor a legnagyobb szükségem van rá. És sokan
mondják, hogy a távkapcsolatok nem bírják sokáig. De én azt szeretném, hogy örökké tartson. Ne csak egy éves
fellángolás legyen.
-Várlak – mondta
anya, majd letette a telefont.
Vadul zakatoló
aggyal dobtam le magam mellé a telefont. Úgy dobáltam, mintha ő lenne a hibás
mindenben. Pedig nem. Én vagyok a hibás. Miért szerettem bele Zayn-be? Miért
találkoztunk? Miért kezdett ragaszkodni hozzám? Mindenben én vagyok a hibás,
én!
Nem akarok
Zayn-től elbúcsúzni. Úgy akarok elmenni, hogy ő majd csak az üres házra talál
rá, én pedig már messze járok. Nem akarok tőle elbúcsúzni, mert az csak
megnehezítené. Mi értelme van? Hiszen majd egy év múlva úgyis látjuk
egymást..vagy nem?
Hirtelen
késztetést éreztem, hogy az eldobott telefonomért nyúljak, és tárcsázzam
Zayn-t. De nem akarom. Így is elég nehéz lesz. De el fogok menni. És ott leszek
egy hetet, és mindent letisztázunk, és úgy jövök vissza, hogy a repülőtéren Ő fog rám várni.
-Elmegyek.
Elutazom – suttogva magyaráztam magamnak, és igyekeztem biztosítani magam
arról, hogy nem csinálok hülyeséget. – Elmegyek..és minden jobb lesz. Minden
olyan lesz, mint régen.
Az ajkamba
haraptam, és vágyakozva néztem a széken heverő pólóra. Kétségtelenül az övé. Itt hagyta egyszer véletlenül, én
pedig már túl szerelmes voltam hozzá, hogy visszaadjam neki. Rengetegszer
aludtam már benne, és nagyon bánom, de az illata már kezdett elveszni belőle.
Az az elképesztő illat, ami képes minden emléket előhívni belőlem.
Lehunytam a
szemeimet, és hagytam egy kövér könnycseppet végiggördülni az arcomon. Fogalmam
sincs, mibe kevertem magam, és hogy ebből jól fogok-e kijönni majd egy év
múlva.
Mellesleg; egy
év nagyon hosszú idő. Egy év alatt képes minden megváltozni, minden. Lehet, hogy egy év múlva már
csak egy puszta jó emlék lesz az az egész mindkettőnk számára. Csak mosolyogni
fogunk rajta, és egy vállrándítással
elintézzük az eltel fél évet. Elmegyünk egymás mellett az utcán,
mosolygunk, de fájni fog. Mert a szerelem elszáll, de az emlékek megmaradnak.
Azokat nem tudod kitörölni, akárhogy is próbálkozol vele.
Nem akarom, hogy
ez legyen. Ragaszkodom hozzá, szükségem van rá!
De a szüleim..a
szüleimet már majdnem 20 éve nem láttam. És most itt lenne a lehetőség. Bár
bepótolni nem lehet az elvesztett éveket, talán egy kicsit közelebb leszünk
majd egymáshoz. De ezért milyen árat kell majd fizetnem?
Pityeregve
álltam fel az ágyamból, és a széken pihenő pólóért nyúltam.
Az érintése, a tapintása, az illata..
minden Ő..
Éreztem valamit
szorítani a mellkasomban. Nem, most nem lehetek ilyen érzékeny. Sírhatnékom
van..fáj.. Nem akarom itt hagyni, azt akarom, hogy ő is jöjjön velem. Azt
akarom, hogyha nem is jön velem, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat..hogy
beszéljünk, és hogy monitoron keresztül meg tudjam csókolni, és magamhoz
ölelni.
Mélyen az alsó
ajkamba haraptam, és engedtem, hogy a könnyeim beborítsák az arcomat.
Bárcsak két
részre tudnék szakadni! Az egyik felem itthon maradna, a másik pedig menne, a
családjához, és a szülővárosába.
Elhatároztam,
hogy elmegyek itthonról – nem szabad meggondolnom magam. A jegyek már
megvannak, nekem már csak annyi a dolgom, hogy felüljek a repülőre, és ott
maradjak.
Agresszívan
töröltem le az arcomról a könnycseppeket, és újra éreztem, hogy erősödök.
Belülről.
A szekrényemhez
siettem, és előkaptam a bőröndömet. Gyorsan
dobáltam bele a ruháimat, és furcsálltam, hogy a könnyeim már nem folynak.
Tényleg képes erre az ember? Képes beprogramozni
az agyát? És én képes vagyok
erre?
Mikor a
szekrényem kiürült, nehezen becsuktam a bőröndömet.
Nincs visszaút.
Magamra kaptam
egy farmert, és egy pólót, és már futottam is a lépcsőn a bőröndömmel a
kezemben. A póló után már nem nyúltam vissza – azt akartam, hogy megvárjon, és
ha már akkor nem lenne mi, akkor
legyen az önsanyargatásomnak témája.
Magamra kaptam a
cipőmet, és a bőröndömet szorongatva, remegő kézzel zártam be az ajtót. Viszlát
egy év múlva.
*
Ütemes léptekkel
haladtam A banda gyülekező helyére. Már voltam itt egyszer, szóval ismerem a
járást. Zayn feltehetőleg itt van – hiszen minden szabad percét A bandával
tölti.
A helytől még
mindig megijedtem, hiszen egy elhagyott raktárépület az erdő legeldugottabb
zugában. Rémisztő.
Az alsó ajkamba
haraptam, és bekopogtam.
-Baby, engem
keresel? – egy férfihangot hallottam magam mögül, mire összerezzentem.
Kétségtelenül az Ő hangja. Ó,
Istenem, még mindig beleremegek..
-I-Igen –
dadogtam, és lassan megfordultam.
-Mit keres a
bőrönd a kezedben? Készülsz valahova? – felvonta a szemöldökét, és közelebb
sétált.
-Anyám
telefonált…- leheltem.- Azt akarja, hogy költözzek vissza Franciaországba. –
hangom elhaló volt, és nagyon halk.
-És te vissza is
mész – motyogta, és még közelebb lépett.
Fejemet
lehajtottam, és mélyen az ajkamba haraptam. Ez a férfi kikészít. Elmegyek. De
nem nélküle.
-Azt akarom,
hogy te is gyere velem – suttogtam, a szememet mélyen behunytam.
Libabőr futott
rajtam végig, ahogy ujjaival óvatosan az állam alá nyúlt, és felemelte a
fejemet.
-Azt akarod,
hogy én is menjek veled? – halkan ismételte.
Bólintottam,
hang nem jött volna ki a torkomon. Hallottam őt sóhajtani, mire kinyitottam a
szemem.
-Tudod,
El..nekem itt van az életem. Nem lehet csak úgy felrúgnom mindent..
-Persze, tudom,
megértem! Tudom, é-és bocsánat, hogy idejöttem, cs-csak gondoltam megpróbálom –
zavartan dadogtam.
-És itt vagy
nekem Te, aki mindennél többet jelent – suttogta, mire megkönnyebbülten
felsóhajtottam. – El, nézz rám. – utasított. – Te vagy nekem jelenleg az
életem. És ha ehhez az kell, hogy több tíz ezer kilométerre legyek A bandától,
akkor megteszem. Mert semmi sem fontos. Csak te. – suttogta, és közelebb
lépett. Puha ajkait az enyémekre nyomta, én pedig boldogan karoltam a nyakába,
és közelebb húztam magamhoz.
-Szeretlek, El.
Túlságosan is ahhoz, hogy engedjem, hogy nélkülem menj el – mosolyogott a
csókba, én pedig teljesen boldogan öleltem meg. Mélyen magamba szívtam az
illatát, az orrom mélyen belefúrtam a vállába. Zayn erős kezeivel átkarolt,
szinte szorított az ölelése. De most nem bántam. Élveztem. Szeretem, nagyon.
_______
-Útlevél,
személyi, bla bla bla – nézte át Zayn a cuccait indulás előtt. A reptéren
ültünk, egy padon, és ellenőriztük, hogy minden meg van-e. Vagyis..én rendesen
átnéztem a cuccaimat, Zayn azonban csak úgy csinált, mint aki átnézné.
-Oké, de ha
valamid itthon marad, akkor nem repülünk vissza érte. Majd egy év múlva
viszontlátod – csipkelődtem.
-Figyelj, Baby. –
Fordult felém, mikor a bőröndjét becsukta. – Ha te ott vagy velem, akkor az
bőven elég. Én elvagyok meztelenül is – kuncogva tette hozzá, mire felkaron
ütöttem.
-Jól van –
duzzogtam, majd nevetve közelebb húzott magához.
A Franciaországba induló utasok
megkezdhetik a felszállást.
-Gyere, gyorsan!
– sürgettem, majd egymás kezét fogva vágtunk át a hatalmas embertömegen.
-Jegyeket,
útleveleket – darálta unottan az ellenőr, mire mindketten odanyújtottuk a
dolgainkat.
-Zayn Malik? –
egy férfi kiabálta. – Velünk kell jönnie. Letartóztatom gyilkosság vádjával.
VÉGE

JESSZUS, JESSZUS, JESSZUS!!!!
VálaszTörlésnemáár, én nem bírom ki 1-2 hónapig Lightness nélkül...
ne számíts arra, hogy nyugtod lesz :DD
IMÁDLAK! <3 :*