3. évad - prológus



Zayn a falnak nyomta a tehetetlen férfi testét, hagyva, hogy erősen fejbe vágja a fal. Alkarját a férfi torkához szögezte, minden, amit remélt, csupán annyi volt, hogy mosolyogva végezzen vele.
A férfi nem volt más, mint Zayn bandájából az egyik tag. Rajtakapta őt, amint Eleanort vetkőztette le, miközben a lány teljes torkából sikított, és Zayn nevét kiabálta.
– Ölj meg! – Ryan könyörgött, sziszegte fogai között az erőltetett szavakat. Folyamatosan Zayn égő, barna szemeibe nézett, és egy alattomos vonallá görbültek ajkai. – Bár… úgysem mered. Ahhoz túl sok dolgot árultál el nekem.
Zayn a gyomrába rúgott, mire a fiú nyöszörögve fészkelődött fogásában. Szemei dühvel teltek voltak, csillogtak a gyenge, szobába világító napfénytől.
Ez sokkal komolyabb dolog volt köztük, mint amikor kiskorukban azon veszekedtek, hogy melyiküknél legyen a homokoslapát. Itt vibrált a feszültség, ott csak egy időre vették fel hisztérikus pajzsukat maguk köré. Az perceken belül megoldódott, mikor újat kaptak, és minden ment tovább, a maga ritmusában – ez azonban mindkettejük számára megszámlálhatatlan mennyiségű mérget hozott maga után.
– Az az igazság – kezdte Zayn, veszélyesen halkan. –, hogy egy akkora kibaszott seggfej vagy, hogy még azt sem tudod tisztelni, amit megkaptál. Mindenben segítettem neked. Amikor azt mondtad, kell valaki, csak te túl gyáva féreg voltál ahhoz, hogy odamenj hozzá, megszereztem neked.
– Ahha..
– Kurva gyorsan fogd be! – kiabált Zayn rá, szorított fogásán. – Ha nem akarod, hogy most, és a legfájdalmasabban gyilkoljalak meg.
– Elmúltak azok az idők, mikor félek tőled, Z. Nézd, ott szállnak – Ryan szórakoztatónak találta a helyzetet, Zayn azonban nem szórakozott annyira jól ezen. A düh szinte felőrölte a testét, végigfutva a vérrel együtt vénaiban.
 – Az fáj a legjobban, hogy megbíztam benned, te pedig ott szúrtál hátba, ahol tudtad, hogy a legjobban fájna. Eleanor-on. – Zayn kényszerítette magát, hogy szemébe nézzen, de túl undorítónak találta őket ahhoz, hogy nézze. – Ennél nagyobb gyökérséget nem tud gerinces ember elkövetni.
Ryan felnevetett, annyira szánalmasan, hogy Zayn nem bírta ki, alkarját erősebben nyomta a férfi torkához, egyre kevesebb levegőhöz juttatva őt. Nem félt volna megölni, úgy gondolta, elárulta őt. Megbízott benne, szinte jobb kezeként kezelte, ő pedig a lehető legfájdalmasabb pontját célozta meg, bosszút akart állni rajta, bár az okát nem tudta.
– Búcsúzz el az életedtől, Ryan.
________o_________

Eleanor a szürke utcán sétálva azon gondolkodott, mit rontott el. Miért kellett neki ezt a sorsot választania, amiről tudta, hogy veszélyes? Gondolhatta volna, hogy ez egyszer meg fog történni – nem hiába érezte Ryan-t mindig túl ellenségesnek vele szemben. De most már biztos volt benne, hogy amit a fiú kimutatott felé, az nem ellenségeskedés volt; kéj. Vágyakozás. Vágyakozás a lehetetlen után, ami nem maradt többet az.
A könnyek gyorsabban gurultak le puha, kipirosodott arcán, utálatot érzett, maga iránt, és Ryan iránt is. Ez azonban csak erősítette benne Zayn iránt érzett, kialudhatatlan szerelmét.
Teste mintha magától működött volna, lábai rutinból vitték az egyik, útszéli romkocsma felé. Ez azonban nem szimpla sörözőként működött London belvárosában. Ez a kocsma a drogról volt híres.
Sóhajtott egyet, majd gyorsabb iramra kapcsolt, hogy minél hamarabb odaérjen. Az épület ajtaja előtt megtorpant egy pillanatra, kérdések ezrei bukkantak fel elméjében, tudat alatt azonban befelé húzta volna teste. Zayn-re gondolt, aki az ártalmatlan Eleanor-t ismerte meg, nem az drogfüggő, sokszor eszméletlenül fekvő lányt.
Agya helyett szíve döntött. Belépve a kocsmába az orrába kúszott a hely cigi füsttel teli, alkoholszag. A lány valamiért mégis kedvelte ezt az illat kavalkádot.
– Eleanor! – egy régi barát, Matt üdvözölte őt, mihelyt belépett.
Eleanor sután elmosolyodott. – Sziasztok.
– Jó régen láttunk utoljára. – biccentett Matt a lány felé, aki belépett a társaságba. Mindenki mosolyogva bólintott üdvözlésképpen, és a lány valamiért úgy érezte, hazaért. – Ha jól hallottam, feltörtél, mint a talajvíz – Matt serényen felnevetett, fekete haja hátrasimult, ahogy hátrahajtotta fejét. – Balettiskolába jársz.
– Jártam. – javította ki Eleanor, kissé ingerülten. – Feladtam.
– Zayn Malik… tudhattam volna. Az a férfi mindenkit képes iránytani – felelt a fiú, beleivott korsó sörébe. Ahogy a lány a pohárban látta a hűsítő folyadékot, akkor döbbent rá, hogy valójában mennyire is szomjas.
Válasz helyett inkább megkérte Mattet, hogy szerezzen neki valamit. A fiú bólintott, mint egy alattomos szolga, és a pult felé indult. Eleanor addig belevegyült a társaságba, szemével folyamatosan egy személyt keresve. Amint megtalálta, szíve zakatolni kezdett, és egy indokolatlan mosoly jelent meg kiszáradt ajkain.
– Nicole! – suttogta Eleanor, mihelyt mellé ért. A szőke hajú lány lassan fordította tekintetét El felé, de mikor megtette, szemei láthatóan csillogni kezdetek.
– Eleanor! – súgta vissza izgatottan, és a nyakába borult. – Annyira hiányoztál. Mindenkinek.
– Elhiszem, de most… - Eleanor-nak máson sem járt az esze, csak a drogon, elvakítva ezzel az érzéseit régi, kocsma-beli legjobb barátnője iránt. – Elég szarul vagyok. Kellene egy kis cucc.
Nicole összehúzta ívelt, festett szemöldökét, és kifejezéstelen arccal nézte Eleanort. – Uh, rendben.
A zsebéhez nyúlt, átlátszó kis csomagot adott a lánynak, amiben fehér por volt. Eleanor rögtön az ajkába harapva mosolyogni kezdett, és szinte remegő kézzel illesztette zsebébe az anyagot.
– Örök hála.
– Óvatosan szívd! – suttogta félelemmel Nicole. – Ez a legveszélyesebb azok közül, amikkel eddig dolgoztam.
Eleanor csak legyintett, és egy utolsó puszit nyomva Nicole arcára, indult el az egyik sarokba, élete megmentőjével a zsebében.

Vagy éppen élete megkeserítőjével?

Lightness/Sense - Epilógus

zene
Sziasztok drágák! :) Ehhez a pillanathoz is elérkeztünk..kicsit ("kicsit") szomorú vagyok, hiszen nagyon furcsa lesz itt hagyni, elengedni ezt a történetet. Ez az első, ezzel tapasztaltam meg, milyen megfogalmazhatatlanul jó érzés, ha olvassák azt a kis szösszenetet, amit én alkottam. Új embereket ismertem meg, akikkel napi szinten beszélünk,  és remélem ez továbbra is így marad :) Szóval ez a történet most lezárul, de ne csüggedjetek!:) Nyitottam másik blogot, aminek remélem akkora "sikere" lesz, mint amilyen ennek volt. Huh, nem igazán szeretnék most "Írói utószót" írni, inkább itt köszönöm meg a rengeteg támogatást, amiből néha többet, néha kevesebbet kaptam. Köszönöm, hogy megtapasztalhattam, hogy milyen, ha Facebook-on azt olvasom, hogy " Mennyire kiábrándultam a blogodból" meg hogy "Szerintem jó szar az egész, mikor lesz már vége?!" Köszönöm azt a 7 olvasót, akik nem voltak lusták, hanem rányomtak arra a szép kis kék "Feliratkozás a webhelyre" gombocskára. Bár a kommentek száma nem azt mutatta, hogy valaha feliratkoztak volna 7-en.. De szeretném megköszönni csodálatos unokatesómnak, egyben a világ legeslegjobb barátnőjének, Simon Dorinának, akinek hatalmas ölelést, és rengeteeeg puszit küldök, így gépen keresztül! Imádlak, köszönöm, hogy mindig meghallgattál, elviseltél a panaszkodásaimmal együtt, nem is kívánhatnék nálad jobb unokatestvért!<3 Imádlak, majd jól megpuszilgatlak:D
És köszönöm Ever-nek, akivel ask.fm - en egymásra találtunk, és azóta is rendszeresen beszélünk Facebook-on!Egyetlen macskám, meg fogjuk tépni Perrie-t köszönöm, hogy a blogom bekerült a 10 legjobb/legizgalmasabb blog közé! El sem tudod képzelni, aznap este mennyire örültem a világnak! Köszönöm, hogy mellettem álltál, remélem, a következőnél is számíthatok rád/rátok!:)
Köszönök szépen mindent, köszönöm Huszár Tímeának a lelkes Facebook-os csevegéseket, remélem, a másik blogomban is találsz valami: unalmasat, szart, sablont. Számítok rád, a tiltást visszavontam, bármikor zaklathatsz Facebook-on, az idővonalam nyitott kapu számodra, Drágám:D
Én befejeztem, fogadjátok sok szeretettel az epilógust, ami végül - nyugodtan lehet mondani, hogy miért így lett vége..én így terveztem ezt el, számomra így kerek a történet - elég hosszú lett, számomra. 

Ölel titeket ! <33

Eleanor Blue


Epilógus


Lélekszakadva rohantam Zayn háza felé. A csuklóimra kötést tekertem, a pulóverem ujját a tenyerembe fogtam, hogy még véletlen se csússzon fel.  Nem akartam, hogy bárki is lássa, hogy mit csináltam magammal. Nem mintha bárkinek is köze lett volna hozzá, de egyszerűen érdekelt azoknak az embereknek a  véleménye rólam, akik alig ismernek engem, s én is őket. A farmeromat egy egyszerű leggingsre cseréltem, elfedve a combomon lévő zúzódásokat.

Biztos vagyok benne, hogy lövést hallottam. A titokzatos hang utáni néma csend, mozgolódás, és férfi szitkozódás pedig biztosított arról, hogy tényleg van félni valóm. 

Amint beértem az ismerős utcába, szinte futva tettem meg az utamat Zayn házához. A lakás előtt egy terepjáró parkolt, de nem olyan, mint az övé. Ez sokkal nagyobb volt, az ajtajai  nyitva voltak. Mi van?

Egy pillanatra megálltam, és a nyitott bejárati ajtóra néztem. A francba. Túl későn érkeztem. Rohanni kezdtem a betonos úton, a tornacipőm talpa csattogott, de akkor semmi sem érdekelt. Tudtam, hogy megint baj van, valami súgta belül, hogy siessek, gyorsabban fussak, a szívem húzott afelé a hatalmas ház felé. Mindig elkápráztatott, ha rá néztem, de most, mintha valami viharfelhő borította volna be az üvegablakokat. Éreztem valami különösen rossz érzést, de már nem álltam meg - tudom, hogy szüksége van rám, érzem.

A kapun gyorsan átfutottam, egyenesen a lakásba. A konyhában megálltam, a fiókból előhúztam a legnagyobb kést. Éreztem, hogy szükségem van rá, valami hang súgta belül, hogy ragadjam meg. A légzésem akadozott, de tartottam magamban a lelket. Felfutottam az emeletre, a hosszú lépcsők sohasem jelentettek jót a számomra, de most kifejezetten idegesítettek. 

-Azt akarom, hogy meghalj! - kiabálta egy férfi. A kinyitott szobaajtón keresztül jól hallottam az agresszivitást a hangjában, és veszélyesen rekedt hangjától kirázott a hideg. - Kurvára azt akarom, hogy meghalj. Hogy ne legyen több akadály az utamban. Hogy eltakarítsam életem szemetét!

-Csak Eleanort hagyd békén! Élj ki rajtam mindent, kínozz meg, de őt ne bántsd! - a szívem szakadt meg, de pulzusom az egekben volt, de halkan az ajtóhoz sétáltam, figyelve, hogy ne keltsek túl sok hangot.

-Neki más sorsot szántam, édesem - éreztem a hangjában az éles gúnyt, izmaimat undor járta át. - Itt még mindig én mondom meg, mi hogy legyen.

Csattanást hallottam. Féltem. Nem akartam benézni a szobába, megnézni, mi is történt.

-A kurva életbe! - Zayn fájdalmas nyögését hallottam. Az ajkamba haraptam, olyan erősen, hogy éreztem a vér fémes ízét a fogaim között. - Dögölj meg, a kurva életbe is!

-Inkább majd te, kicsi bandavezér - nevetett fel, mire erősebben szorítottam a kezeim között tartott kést. Erőt vettem magamon, és az nyitott szobába léptem. Hirtelen rengeteg szemet éreztem magamon, az egész testemben remegtem, a lábaim fel akarták adnia  szolgálatot. Össze akartam rogyni. Holtan. Hogy ne kelljen végignéznem, hogy mi lesz a sorsunk.

-Eleanor - nyögte halkan Zayn, mire becsuktam a szemem, és inkább nem néztem rá. 

-A halálodba futottál, kicsi szívem - mondta mosolyogva egy férfi, közvetlen mellettem. - Tudod mi van a kezemben?

Erőtlenül megráztam a fejem párszor, mire halkan a nyakamba kuncogott.

-Ostor - súgta kéjesen a fülembe. Undorodó arcot vágtam, és hallottam egy éles lövést. Aztán pedig Zayn nyögését. - Annyi dolgot csinálhatnál ezzel az ostorral nekem, nem gondolod?

-Nem - mondtam cérnavékony hangon, szemeimet kinyitottam.

-Kár, hogy ez inkább kijelentés volt, mint kérdés - nevetett halkan, undorító száját a nyakamra tapasztotta.

-Ne érj hozzám! - mentem arrébb, el attól az undorító féregtől, aki a nyakamba mászott.

-Malik, az ágyban is ilyen? Visszautasítja, ha dugni akarsz vele? - kérdezte nevetve. - Mert ha igen, valamit nagyon tudnia kell a kicsikének, hogy még mindig vele vagy.

-Zayn szeret engem - mondtam halkan, és hátrébb lépkedtem, egészen addig, amíg hátam a jéghideg falnak nem ütközött.

-Vagy éppen csak a testedért szeret, abba még bele sem gondoltál, igaz? - jött hozzám közelebb. - Emlékszem, hallottam, ahogy börtönben dugtatok. Élvezted, nem igaz? - teljesen közel jött hozzám, kezeimet a mellkasom elé tettem, hogy még véletlen se érjen hozzám. 

-Nos, élvezd ki, ameddig még itt van, ameddig még él. Mert hamarosan már nem kell elviselnem az undorító képét.

-Nekem más ötletem van arról, hogy ki az undorító - mondtam hangosan, minden bátorságomat összeszedve.

-Kislány, túl sokat képzelsz magadról!

-Te vagy az undorító! - köptem elé, a hátam mögé nyúltam, és kivettem a zsebemből az ott tartott kést. Féltem. Izgultam, remegtem. De túlságosan szerettem Zayn-t ahhoz, hogy ne álljak ki mellette.

Felnevetett, ahogy kitartóan felé nyújtottam kést, közelebb sétáltam hozzá.

-El.. - mondta elbűvölve Zayn mellettem, de nem figyeltem rá. Folyamatosan a szemébe néztem, és közelebb sétáltam hozzá.

-Meguntam, hogy folyamatosan parancsolgatnak nekem. Nem vagyok kislány, akinek megszabja  egy ilyen undorító féreg, mint te, hogy mit csináljak. Ki tudok állni az olyan emberért, akit szeretek. Nem félek a haláltól.

-Bátor vagy - suttogta. Háta hirtelen találkozott a szekrényajtóval, én pedig azonnal odaugrottam hozzá. 

-Csak szerelmes - a kés hegyét rögtön a hasához vezettem. - Te pedig egy seggfej. Egy undorító seggfej.

A kést erősen a gyomrába nyomtam, úgy, hogy fájjon neki. Az arca eltorzult a fájdalomtól, mire fordítottam egyet a gyomrában.

-Bassza meg! - nyögte, mire diadalmasan elvigyorodtam. Elléptem tőle, és mosolyogva néztem, ahogy ernyedten a földre csúszik. - Meg fogod bánni, bandavezér. Kurvára meg fogod bánni, hogy megszülettél.. - ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt nyögött volna egy utolsót, és végleg lecsukta volna a szemeit.

-Eleanor.. - súgta halkan, mire megfordultam. Bár ne tettem volna. Az arcán mindenhol zúzódások, egész bőre véres. Egy széken ült, pólója az ágyon hevert. Mellkasán piros véraláfutások. De még így is szexi, és vonzó.

-Zayn, én.. - kezdtem halkan, és közelebb sétáltam hozzá.

-Ülj az ölembe - suttogta, szemét folyamatosan rajtam tartotta a szemét. Belemerültem a tekintetébe, amibe már első pillantásra beleszerettem.

Lábaimat átvettem csípőjén, kezeit rögtön arcomhoz vezette, amik kipirultak az akcióm hatására.

-Annyira büszke vagyok rád - mondta, én pedig a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet, és közelebb húztam magamhoz.

-Reméltem, hogy tetszeni fog - mondtam huncutan, és közelebb húztam magamhoz.

-Kurva édes volt - súgta vigyorogva, és ajkaimnak erősen összenyomta.

-Szeretlek, Zayn - nyögtem fájdalmasan, egy könnycsepp legördült az arcomon. Szerettem őt, tényleg, teljes szívemből. - És ígérem, soha többé nem fogom bántani magam, mert..

-Fogd be - mondta kuncogva, és közelebb húzott magához. Vigyorogva nyomtam erősen ajkainkat össze, ujjaimmal a hajába túrtam, és próbáltam még közelebb húzni magamhoz. Annyira közel akartam érezni magam hozzá, amennyire csak tudtam.

-Az én balerinám.

-Az én bandavezérem.

Örökké tartó szerelem. 



Különkiadás

Sziasztok! :) Nem, még mindig nem az új, s egyben befejező résszel érkeztem..sajna :c.
Imádott unokatesómnak, Simon Dorinának, szombaton lesz a felvételi vizsgája, én pedig szorításképpen egy kis különkiadással készültem neki.
Remélem sikerülni fog - BIZTOS, hogy sikerülni fog!! - , elképesztően szorítok érted! Gondolj arra, hogy jövőre már lepacsizunk a folyosón majd! :)
Imádlak xx <3


Itt hagytad a sapkád

A tágas hotelszobámban ültem, és az ujjaimat dörzsölgettem. Egy egyszerű, de annál csinosabb ruhát vettem fel, hiszen a ma este életem talán egyik legjobb része lesz. Amikor megtudtam, hogy ilyen lehetőséget kaptam, szinte sírtam. Éreztem, hogy ez az éjszaka felejthetetlen lesz számomra, felemeli az eddig életemet.

Ed Sheeran. Mindenről Ő jut eszembe, ha meglátom valahol, lever a víz, és a szívem hevesen ver. Szerelmes vagyok mindenébe, számomra Ő a tökéletes ember. 

-Hayley, kész vagy? - egy név kiáltotta a nevem kintről.

Vettem egy nagy levegőt, és felálltam az ágyról. Persze, hogy készen voltam. Semmi pénzért sem fordultam volna vissza, sőt, azt hittem, kiugrok a bőrömből, ahogy még egyszer rápillantottam a telefonom háttérképére. Ő állt a színpadon, millió tinilány, és reflektorok fényében, behunyta a szemét, ajkai óvatosan érintették a mikrofont.

Tökéletesség? Persze!

-Egy pillanat, és megyek! - kiáltottam vissza, majd vetettem magamra még egy utolsó pillantást. Elismerően néztem végig magamon, a ruha csodálatosan állt, kihangsúlyozva alakomat. Gyönyörű voltam. Gyönyörű voltam, de biztos voltam benne, hogy egy ember ma még nálam is csodálatosabb lesz.

-El kell indulnunk, a taxi mindjárt jön, siess Hayley! - jött be Fanny a szobám ajtaján. - Hűha, Ed el lesz tőled kápráztatva - mosolyodott el biztatóan.

-Persze - forgattam meg a szemeimet, és a csuklójáért nyúltam. - Mert majd a több millió lány közül pont ENGEM fog kiszúrni. Ugyan már - legyintettem, halványan mosolyogva.

-Ne hülyéskedj már! - monda kicsit bosszúsan. - Ha így állsz hozzá, akkor persze, hogy így is fog elsülni! - szidott le, és a tükör felé fordított.

A hajam göndör loknikban omlott a vállamra, a ruha csodálatos volt, de én most még szebbnek éreztem magam. Nem a ruha tett széppé. Jó, persze az is. Magam mellé képzeltem Edet, ahogy azzal az angyali mosolyával áll mellettem, gitárjával a kezében. Önkéntelenül is elmosolyodtam, és hallottam Fanny-t nevetni mellettem.

-Most odaképzelted Őt melléd, igaz? - nevetett, mire gyengéden felkarom ütöttem.

-Uh, túl jól ismersz! - nevettem fel.

-Tudom - mosolyodott el, és az ajtó felé húzott. - Gyere elkésünk!

*

A stadion, amiben a koncertet tartották, hatalmas volt. Elkápráztatott a látvány, ahogy tekintetem végigfuttattam a gyönyörűen kivilágított stadion minden szegletén.

-Ez meseszép - suttogtam magamban kábultan, Fanny pedig felkuncogott.

-Szerintem lesz ma valaki, ami ennél is szebb lesz - mondta nevetve, majd megrázta a vállamat. - De Őt csak akkor fogod látni, ha sietünk, nagyon gyorsan. Mert rajtad kívül még több millióan is látni szeretnék.

-Jól van, gyere! - puffogtam, és megragadtam a csuklóját. Az embertömeg felé húztam, és erőszakosan vezettem magam után át a tömegen. A lányok száját szitkozódások hagyták el, ahogy magassarkúmmal minden lány lábfejébe beleléptem.

-Francba a magassarkúval - morogtam magamnak, és erőszakosabban tolakodtam. - És francba a biztonsági őrökkel.

Előttem 2 szekuritis állt, elszorítva előttem az előre - a stadionba - vezető helyet.

-Jó estét - mosolyogtam rájuk angyalian, de ők szigorúan néztek vissza ránk. - Megbeszéltük Eddel, hogy bent találkozunk, tudja, telefonon.. - nevetgéltem zavartan. - De így elég nehéz lesz, tekintve, hogy.. - mutattam rájuk, jelezvén, hogy útban vannak.

-Igazuk van, ők velem vannak! - szólalt fel valaki a biztonsági őrök mögött. A szívverésem kihagyott pár ütemet, és lábujjhegyre álltam, hogy jobban megnézzem Őt. Vörös haja rendezetlenül állt a fején, arcán édes mosoly volt. - Engedje be őket.

-D-De..

-Velem vannak, gyertek! - nyúlt át a biztonsági őrökön keresztül, és megragadta a  csuklómat. Kábultan fogtam meg gyorsan Fanny karját, és húztam magam után.

-Sohasem képzeltem, hogy egyszer Ed Sheeran fog engem kimenteni a biztonsági őrök közül - suttogtam magamnak kábultan, és hallottam Fanny-t kuncogni.

-Sohasem képzeltem, hogy egyszer egy lányt a biztonsági őröktől kell kimentenem - nevetett Ed, és végre elengedte a csuklómat. - Hogy hívnak?

-Hayley - felelte gyorsan helyettem Fanny. - Hayley Sparks.

-Szép név - mondta mosolyogva, én pedig éreztem, hogy az összes vér a fejembe szökött. - Mindjárt kezdődik a koncertem, sietnem kellene. - húzta el a száját, én pedig szomorúan állapítottam meg magamban, hogy ennek a pillanatnak hamarosan vége lesz.

-Jó, jó persze, menjél csak - dadogtam, és Fannyt magam után húzva mentem a stadion felé.

Intettem egyet, és hátat fordítottam neki. Életem legfájdalmasabb pillanata volt hátat fordítani annak az embernek, akibe egész tinikorom óta szerelmes vagyok. De muszáj volt, meg kellett tennem ezt a lépést.

Futni kezdtem a stadion felé, magam után rángatva a balomon Fanny-t. Tudom, hogy értetlenül nézett rám, de igazából még én sem értem, miért kezdtem el futni.

-Hé, Hayley! - egy férfi hang kiabálta a nevem a hátam mögött. Hallottam a lépéseket mögöttem, mire lefékeztem, és hevesen lélegezve megfordultam. - Itt hagytad a sapkád.

Közelebb jött, kezében tartva a fekete sapkámat, ami biztosan futás közben esett le a fejemről. Mosolyogva átnyújtotta az anyagot, és közelebb hajolt hozzám. A pulzusom az egekben volt, és igyekeztem rendesen lélegezni, ahogy ajkaival egy futó puszit nyomott a homlokomra.

Nevetve fújtam ki a levegőmet, és elvettem kezéből a sapkámat. Ujjaink egy pillanatra találkoztak, de ez éppen elég volt arra, hogy testemen libabőr, és elektromosság fusson át.

-Remélem élvezni fogod a koncertet - suttogta halkan, hogy csak én halljam.

Erőtlenül biccentettem, miközben egy őrült nagy mosoly jelent meg ajkaimon.

-Biztos vagyok benne - mondtam mosolyogva, mire halványan felnevetett, és a stadion felé indultunk.

Szóval ezért kellett elkezdenem futni.

Imádlak, sok szerencsét holnapra! xx <33

43.fejezet - Csak egy utolsó esély

Sziasztok kedves olvasóim! :) Megígértem, hogy valami újdonággal jövök, betartom az ígéretem.

KATT

Mivel ennek a blognak ez a rész + epilógus, és vége ((hüpp)), ezért gondoltam, utána se szabaduljon meg tőlem a Blogger, és világmegváltó tervvel készültem. Bizonyám. Ennél a blognál - mint már az előző bejegyzésben említettem, sokkal durvább részek lesznek, nem olyanok, mint ennél. 
Em, szóval..ha egy kicsit is megfogott a prológus, akkor nyugodtan iratkozzatok fel, nem fogok harapni érte xx

Tudom rövid, az epilógus hosszabb lesz, ígérem!!

------------------------

Fejemet a hideg csempének döntöttem, és szemeimet mélyen behunytam. A testem beitta a régen várt érzés minden pillanatát, kezeim ernyedten estek vissza testem mellé. Kiürült gyógyszeres dobozok, és vérben úszó pengék. Egy ilyen szerencsétlen, lelkileg összetört, fájdalmakkal küzdő, élettelen lány legjobb barátai. Vérben úszó padló, és vénában lüktető gyógyszer. Mosolyogtam. A fájdalmaim szépen lassan kezdtek felszívódni, ahogy egyre inkább azt éreztem, hogy a fény felé sodródok. Szinte éreztem, ahogy minden könnyebb körülöttem, éreztem, ahogy elengedem magam, és csak arra koncentráltam, hogy minél jobban sajnáltatom magam.

Nem érdekelt semmi; csak ültem a hideg padlón, szemeimet behunytam.

Zayn-re gondoltam; mit gondolna, ha látna? Csalódott lenne? Sírna, és könyörögne, hogy hagyjam abba, hogy magamat kínzom? Vagy megcsóválná a fejét, és mosolyogna, hogy tehetetlenségemben már az öngyilkosságon gondolkodok? Túl sok a kérdőjel, túl sok a tisztázatlan dolog keserves kapcsolatunkban. Mit csinálna? Segítene, felállítana, fogná a kezem? Megpuszilna, biztatna, meghallgatná a sírásaimmal együtt járó, összefüggéstelen beszámolómat? Meg tudok bízni benne?

Fejemet előre döntöttem, de csak azért, hogy keményen a csempének vágjam. Éreztem, és őszintén szólva tetszett a fájdalom, ami már nem csak a kezemben, hanem a fejemben is tombolt. Élveztem, és úgy gondoltam, megérdemlem. Több ilyenre lett volna szükségem életem során, több ilyen "utálom magam" érzésre, és akkor biztosan tisztább fejjel gondolkodtam volna.

Esetlenül a kezemre néztem, amiből még mindig csorgott a vér. Sóhajtottam, és megpróbáltam megmozdítani. Nem halhatok így meg, nem halhatok meg úgy, hogy megöltem magam. Annyi dolog van ebben a rohadt világban, ami még elintézetlen számomra. Annyi dologról kell még beszélnünk Zayn-nel, szünetet kértem, de ez nem azt jelenti, hogy nem is szeretnék majd visszamenni hozzá..csak egyszerűen fel kell dolgoznom azt, amit velem tett, és ez nem egyszerű, ehhez rengeteg idő kell.

-Zayn! - kiabáltam a semmibe, utána pedig összefüggéstelen zokogás tört ki rajtam. Fájt minden, fájt a szívem, és az egész testem elgyengült a vágások és a gyógyszer hatására.

Nem akartam meghalni. Még nem, még nem lehet meghalnom, találkoznom kell vele, el kell mondanom az érzéseimet, tudnia kell, hogy fájt amit velem tett, de szerelmes vagyok belé, és akarom őt.

Szemeimet behunytam, és engedtem végigfolyni a könnycseppeket az arcomon. A kezemen átfutott egy zakatoló, szúró fájdalom, minek hatására jobban sírtam. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek - egy kisgyerek, aki állandóan sír. Én egy erős nő vagyok, aki nem képes parancsolni az érzéseinek.

Az ajkamba haraptam, és lábaimat felhúztam. A kezeimből még mindig csorgott a vér, de megkockáztattam, hogy fel tudom emelni magam a padlóról. Felszisszentem, ahogy visszatért az ismerős, szúró fájdalom a kezembe, de volt egy célom, és azt minden áron el akartam érni. Fel akartam kelni, megmutatni neki, hogy erős vagyok, megmutatni a világnak, hogy tudok küzdeni, képes vagyok visszaépülni, képes vagyok újra erős lenni! Olyan embereknek akartam megfelelni, akiket soha nem is ismertem, s ők sem engem. Azt akartam, hogy mindenki tudja, hogy valójában erős vagyok lelkileg. Hogy mindenki csak a felszínt lássa, a boldog, mosolygós, felhőtlen Eleanor-t. Nem a lelki roncs, összetört, magába zárkózót. 

-Miattad élek - suttogtam magamnak, miközben kifelé botorkáltam a fürdőből. A lábaim majdnem összerogytak, de tartottam magam,a  falban kapaszkodtam, hogy össze ne essek. Úgy éreztem, mintha semmi erőm sem lenne, csak egy test lennék - élet nélkül. 

Hosszú vércsíkot húztam magam után a folyosón, ahogy a szobám felé haladtam. Az ingem szakadtan követte kezem minden mozdulatát, farmeromat a combomnál kiszakítottam, hogy oda is vágni tudjak. Egy őrült voltam. Bármit megtettem volna, hogy meghaljak. És mindig is ezt utáltam a legjobban. Felállni, rádöbbenni a hibáimra, és kezdődhet minden előröl - az "undorom magamtól" és a "meg akarok halni, most" érzés. Valószínűleg el fogok költözni ebből a lakásomból, mihelyt minden rendbe jön Zayn-nel. Nem akarok olyan házban élni életem végéig, ahol többször is megpróbáltam végezni magammal. Ezek a rossz dolgok körbekeringték a házat, az egész lakást, nyomasztó érzést keltve bennem, akárhányszor beteszem ide a lábam.

Mikor beértem a szobámba, a telefonomért nyúltam, ami az ágyamon pihent. A szám kiszáradt, a szívem hevesen vert, ahogy végiggörgettem az ismerős neveket a névjegyzékemben. Végül egy hatalmasat sóhajtva rányomtam a hívás gombra.

-El? - kérdezte halkan, nekem pedig a szívem azonnal felgyorsult, és újra sírhatnékom lett. A kezemre néztem, a sebekre, amiket azért ejtettem, mert egy lelki roncs vagyok. Egy lelki roncs, aki menthetetlenül szerelmes.

-Beszélnünk kell, kérlek engedd meg, hogy megbeszéljük, mielőtt meghalok.. - suttogtam halkan a telefonba, a kezeim remegtek, arcomon egyre több könnycsepp sorakozott.

-Eleanor! - hangja hirtelen magasabbra ugrott, és mintha idegesebb lett volna. - Ugye nem csináltad azt, amire gondolok? Mond azt, hogy nem, nem bocsájtom meg magamnak, ha megint öngyilkos akartál lenni, miattam!

-Beszélnünk kell! - sírva rogytam az ágyamra, fejemet a véres tenyerembe temettem. - Nem bírom tovább, nélküled! Szükségem van rád, beszélni szeretnék veled, mielőtt végleg elmennék,  kérlek. Csak egy utolsó esély..

-Eleanor - hangja meggyötört lett, és hallottam, ahogy nehezen vette a levegőt.

-Ha te nem lennél, é-én már nem élnék - suttogtam alig hallhatóan, egyik kezemmel letöröltem a könnycseppeket. - Az éltetett, hogy beszéljünk. Hogy halljam a hangod, ahogy kimondod a nevem. - A sírásomat nem tudtam tovább visszatartani, olyan szinten tört rám, hogy az egész testem belefájdult. - Hogy elmondjam, hogy szeretlek..

-Szeretlek - mondta halkan, de én pont hallottam. Erősebben kezdtem sírni, ahogy kimondta. Undorodtam magamtól, ettől az undorító lánytól. Hiába a sok mellébeszélés, tudom, hogy mindenki ezt gondolja rólam. Mert..ki szeretne egy félénk, öngyilkos hajlamú lányt? És Zayn miért szeret engem.

-Lenne egy utolsó kívánságom - súgtam a telefonba remegve. - Ha ezt megtennéd nekem, akkor boldogan mennék el tőled.

Nem válaszolt semmit, csak folyamatos szipogásait hallottam. Megsirattam volna egy bandavezért? Egy bandavezér azért sír, mert szeret engem? Felfoghatatlan.

-Bandatag szeretnék lenni - mondtam halkan, és éreztem, hogy Zayn még szipogni is elfelejtett. A levegő hirtelen megfagyott közöttünk. Teljesen azonosulni szerettem volna hozzá, meg szerettem volna tudni, mi is lehet olyan borzasztó abban a titokzatos Beavatóban. Csak egy utolsó kívánság, semmi több.

-Eleanor, én nem.. - kezdte mondani, de nem tudta befejezni. Egy furcsa hangot hallottam, és férfiüvöltést. Majd még egy hangot.

Ez nem volt más - ez lövés volt.

42.fejezet - Vallomások

Sziasztok drága olvasók! :) Hát..el is készültem ezzel a résszel is, amiről nem igazán akarok semmit sem mondani. Tényleg nem.. btw, pár rész, és ennek a történetnek vége lesz. Már így is hatalmas teljesítmény a részemről ez a blog, de itt az ideje, hogy kiengedjem a kezemből. Természetesen nem szabadultok meg tőlem, ugyanis készülőben van egy következő blog, amit egy icikepicikét durvábbra tervezek, mint ezt. Mert, eh, nem volt ez annyira durva, csak pár rész erejéig.  De azt viszont úgy szeretném írni, hogy durvább, de csak egy icipicit. Em, de addig is ezt be kellene fejezni. Én úgy terveztem - de a változtatást jogát fenntartom! - hogy körülbelül még 3-4 rész lesz, és epilógus. Hah, könnyű ezt leírni, kíváncsi leszek magamra, hogy hogyan fog sikerülni végrehajtanom. Addig is még élvezzétek ezt, és majd hamarosan valami újdonsággal jövök hozzátok! xx És még egy dolog: ha nem baj, akkor visszatérek múltidőre, hiszen amikor még Brittany uralta a blogot, akkor átváltott jelenidőre, én pedig mint valamilyen birka, mentem utána. Úgyhogy én visszatérek a jól megszokott múltidőmhöz. 

e. xx


--------------------

Szótlanul, és viszonylag halkan próbáltam meg sírni a biztonságot jelentő, meleg takaró alatt. Rögtön reggeli sírással kezdtem a napomat, ameddig Zayn békésen aludt mellettem, néha szorítása erősödött a derekam körül. Nem tudtam feldolgozni, hogy megerőszakolt, és biztos vagyok benne, hogy idő kell majd még ehhez. Az egyetlen dolog, amit éreztem iránta - s talán még most is érzek - az mély undor, és csalódottság. Azt hittem, azért akarta velem tölteni az estéjét, hogy velem legyen, ne azért, hogy lefeküdhessen velem. Csalódtam benne, csalódtam az érzéseimben, amiket iránta éreztem.

Pityeregve keltem fel az ágyból, Zayn kezeit könnyen lefeszegettem magamról. Meg sem próbált magához szorítani, sőt, amikor felkeltem, ő a másik oldalára fordult. Szomorkásan elmosolyodtam, és megráztam a fejem. Nem érdemes olyan dolog miatt fájdítanom a szívem, ami tudom, hogy már sohasem lesz jó. Ha másrészről nem, ezt a dolgot már én nem tudom folytatni. nem tudnék minden nap a szemébe nézni, azzal a tudattal, hogy megerőszakolt.

A fejemet oldalra fordítottam, és láttam a szétszakított bugyimat. Keserűen elmosolyodtam, és Zayn szekrényéhez indultam, hogy elővegyek egy bokszert. Nem volt a legjobb megoldás, de még mindig jobb volt, mint fehérnemű nélkül átmenni 2 utcán.

-Mit csinálsz? - hirtelen motyogta.

Vadul kalapáló szívvel fordultam hátra, és tökéletes lényére néztem. Haja kócosan terült el a párnán, szemei résnyire voltak kinyitva, és engem bámult. Nem engedtem a magamban maradt önbecsülésemet földbe tiporni, kihúztam magam, a fejem felemeltem. Nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy lelki roncs lettem a tegnapi akciójától.

-Hazamegyek - komolyan feleltem, és kivettem a szekrényéből egy pólót. Nem akartam előtte fehérneműben állni, nem azért, mert szégyenlős lettem volna. Csupán akkor úgy gondoltam, hogy nem érdemelte meg, hogy így lásson.

-Miért? - sóhajtotta, és a hátára fordult. Kezét a homlokára rakta, és fájdalmasan megmasszírozta.

-Mert haza kell mennem - feleltem, és mielőtt Zayn bármit is tudott volna mondani, gyorsan az ajtóhoz mentem. Nem akartam vele megbeszélni a dolgokat, nem éreztem, hogy megbeszélésre lett volna szükségünk. Meglátásom szerint, ez a kapcsolat már el volt ásva, legalábbis nekem biztosan.

-Várj! - zilálta mögöttem. Felvontam a szemöldököm, és igyekeztem visszaszorítani a mosolyt, ami szét akart terülni az arcomon. - Várj, hova sietsz?

-Mondtam már, hogy haza kell mennem! - mondtam türelmetlenül, és a kilincs után nyúltam. Hallottam mögöttem mozgolódást, éppen ezért sietni akartam. Mindent akartam most, csak azt nem, hogy megbeszéljük a dolgokat.

-Ne menj olyan gyorsan - hirtelen két kezet éreztem a derekam körül, ahogy erősen magához szorítottak. Ajkai nem találták meg a nyakamat, mint ahogy azt mindig tette. Helyette fejét a vállamon pihentette, és egy hosszú csókot nyomott az arcomra. - Maradj.

-Zayn, azt hiszem, én.. - suttogtam, és inkább behunytam a szemeimet, ahogy éreztem telt ajkait a nyakamon. Ne, Eleanor, nem adhatod meg magad ilyen könnyen! Nem lehetsz az érzelmeid alattvalója, gondolkodj a józan eszeddel, megerőszakolt!

-Gyere - lágyan suttogta, és kezeivel a csuklóm után nyúlt. Az agyam megállástalanul "Állj"-t súgott, de  a szívem mást gondolt; valahol a szívem mélyén meg akartam beszélni vele a dolgokat, mivel egyszerűen utálok rá haragudni, utálok bárkivel is haragba lenni. És valószínűleg arra sem lettem volna képes, hogy szakítsunk. Így tehetetlenül a szívem mellett döntöttem, és alázkodva lépkedtem utána az ágyig. Kezei, mint egy rabiga, szorongatták a csuklómat, erősen, hogy nehogy elszökjek. De amilyen lelki állapotba voltam, erre kevés esély lett volna. - Ülj le. - hangja annyira lágy volt, annyira megnyugtató, és annyira.. más. Bárcsak tegnap este is így beszélt volna velem, bárcsak gyengéd lett volna, nem olyan, mint egy vadállat.

-Engedj hazamenni..kérlek - erőtlenül motyogtam.

-Mond el, mi a baj - úgy mondta, mintha érdekelte volna őt. Tudtam, hogy csak kedvességből kérdezte meg, és annyira elmondtam volna valakinek, annyira kibeszéltem volna már magamból. Ehelyett az ajkamba haraptam, és megráztam a fejem.

-Semmi különös - suttogtam, és az ujjaimmal kezdtem játszani. Unalmas, kínos, tépő csend volt. Mind a ketten arra vártunk, hogy a másik megszólaljon. Bele akartam fogni a magyarázásba, annyi mindent szerettem volna kérdezni tőle. De nem zúdíthattam le rögtön a vádaskodásaimmal. - Csupán Clar telefonált, hogy azonnal beszélnie kell velem, ameddig aludtál, valószínűleg ezért nem hallottad.. - zavarodottan magyaráztam, miközben zavartan játszottam a körmeimmel.

-Eleanor - súgta, és kezét az enyémhez vezette. Ujjaival lágyan simogatta az enyémet, a szememben pedig megjelentek az első könnycseppek, ahogy az ujjainkra néztem.

Két teljesen különböző, és idegen ember tökéletesen összeillő ujjaira.

-Ugye te sem gondolod, hogy beveszem ezt a baromságot? - halkan kérdezte, s ujjaival az enyémeket simogatta.

-Igazából arra számítottam, hogy elhiszed, mivel igaz.. - motyogtam, és behunytam a szemeimet. Utáltam, hogy erősnek kellett mutatkoznom, és hogy be kellett fognom a számat.

-Nézz rám - suttogta, s ujjával az állam alá nyúlt. Megtagadtam kérését, fejemet nem mozdítottam felé; azt végképp a gyengeségem jelének vette volna. - Eleanor.

-Nem szeretnék róla beszélni, rendben? - sziszegtem, kissé idegesen, az ujjaimat elhúztam a jóleső kényeztetés alól. - Clarnek szüksége van rám, telefonált, hogy siessek haza. Ezen mit nem tudsz megérteni?

-Azt, hogy hallom a hangodban, hogy hazudsz nekem, Eleanor - mondta, kissé idegesen. Lehunytam a szemeimet, és kínosan elnevettem magam. - Annyira feltűnően csinálod, hogy az borzalmas.

-Sajnálom, hogy nem tudod megérteni, hogy segíteni szeretnék a legjobb barátnőmnek! - csattantam fel idegesen. Egész testemmel felé fordultam, tekintetünk egybeolvadt. Igyekeztem kizárni az érzést, ahogy a gyomrom összezsugorodott, és csak arra koncentráltam, hogy mennyire ideges vagyok. - Mert tudod, az embernek nem csak díszből vannak legjobb barátai, szerintem ők mindig ott vannak melletted, és mindig kihúznak téged a szarból! Attól, mert te bekerültél az életembe, még nem azt jelenti, hogy miattad mindent fel kell adnom, a barátaimmal együtt! Fogalmad sincs, hányszor megkaptam már, de én rohadtul hátat fordítottam mindenki rohadt véleményének, és csak rád figyeltem! Rád, érted? Mert én csak.. - hadartam, de hirtelen megállt bennem szó. Összezavarodottan bámultam a szemébe, és nem tudtam mit mondani. Az ajkamba haraptam, és a fejemet lehajtottam.

-Én csak boldog akartam lenni, Zayn - suttogtam, és engedtem, hogy egy kövér könnycsepp útnak induljon az arcomon. Ujjait az arcomon éreztem, ahogy gyengéden letörölte arcomról a könnycseppet.

-Nem akartam mást, csak hogy valaki úgy szeressen, mint ahogy én őt. Én csak..valami viszonzást akartam. Valami megerősítést, vagy mit tudom én. Valami jelet, amiből tudom, hogy fontos vagyok valakinek is.

-Eleanor - suttogta, és újra a kezeimért nyúlt. Fejemet tétován fordítottam felé, de nem néztem a szemébe. Kissé szégyelltem magam az apró kirohanásom miatt. - Nekem attól a pillanattól kezdve fontos voltál, amikor először megláttalak a stadionban aznap. - suttogta, a szívverésem pedig minden szava után gyorsult. Utállak Érzelem! És utállak Zayn, amiért olyan kicseszettül szeretlek! 

-Amikor..találkoztunk.. akkor é-én leblokkoltam, ahogy megláttalak.. - mondta halkan, közben folyamatosan az ujjaimat piszkálta. - Éreztem valami különleges vonzást, ahogy elsétáltál előttem. Valami furcsát a gyomromban, amit még sohasem éreztem ezelőtt.

Csendben maradtam, és hallgattam szívem dörömbölését a mellkasomban. Biztos voltam benne, hogy Ő is hallja, mert láttam, hogy aprót elmosolyodott.

-Utána kutatni kezdtem utánad..minden szart megakartam tudni, amihez neked közöd van. É-És..amikor megtudtam, hogy barátod van, akkor..akkor még soha nem érzett keserűséget éreztem. - vallotta be halkan, mire az ajkamba haraptam, és egy újabb könnycsepp gördült ki szemeim közül. - És amikor megtudtam, hogy táncolsz.. már a tudatra is, ahogy elképzeltelek téged táncolni, összeszorult a gyomrom, és a szívem eszeveszettül kalapált.

-Ne mond tovább - kérleltem elgyengülve. - Ne mond tovább, csak nehezebb lesz..mindkettőnknek.

-Tudom, mit tettem veled tegnap este, El - motyogta, szinte hangtalanul.

A fejem inkább más felé fordítottam, és engedtem, hogy felszínre törjön egy apró sírási görcsöm. Emlékezett minden részletre, emlékezett arra, hogy hogy bánt velem, emlékezett arra, hogy bántott, emlékezett arra, hogy megerőszakolt.

-Nem tudom elégszer mondani, hogy sajnálom - az állam alá nyúlt, fejemet könnyedén felé fordította. A szemembe nézett, ujjával gyengéden letörölte az arcomon sorakozó könnycseppjeimet. - Annyira egy mocsok szemét voltam..

Aprót biccentettem, akartam, hogy lássa, hogy tényleg nagyon mélyen a lelkembe hatolt a tegnapi akciójával.

-Én egy kis szünetet szeretnék kérni - suttogtam elhalóan, és a szemeibe néztem. - Hogy átgondoljam a dolgokat..úgy gondolom, hogy ez jót fog tenni - gyengén megszorítottam a kezeit, és egy apró mosolyt festettem az ajkaimra.

Erőltetetten biccentett, és levette kezét az enyémről. A rég megszokott melegség a kézfejemen megszűnt, mint ahogy a mi kapcsolatunk is egy kis időre.

Felálltam az ágyról, és még egyet utolsót visszanéztem. Az ágyon ült, a combjain támaszkodott meg, és tanácstalanul temette tenyerébe az arcát.

Szipogva kiléptem az ajtón, s ezzel együtt az életéből is.

Fogalma sincs senkinek, hogy ezután mit csináltam magammal otthon.

41.fejezet - 2. rész - Megerőszakolva

Umm..hii! Sajnálom a késést, mármint a hozzám képesti késést, ezen a héten rengeteg tanulnivalóm volt, ráadásul szereztem pár "jó" jegyet is, amiért TERMÉSZETESEN kaptam egy kis büntit. Ümm..igen, itthon még így működik. A gyerek 2-est hoz, a szülők mérgesek, és eltiltják a gyereket, reménykedve a változásban. Haha, de engem még ugyanúgy nem fog érdekelni a történelem, ha nem írhatok, nem?! Eh, elkalandoztam.
Jó olvasást!

Bocsi nincs kép, válság van hihi


"Szemet tudsz hunyni azokon a dolgokon, amiket nem akarsz látni, de nem tudod bezárni a szíved az ellen a  dolgok ellen, amiket nem akarsz érezni."


Kapaszkodok Zayn-be, a bokáimmal körbeölelem a csípőjét, ahogy ő biztonságban tart engem, és a lakása felé cipel. Nyakára apró pillangó puszikat helyezek, mire sóhajt, és erősebben szorít a csípőmnél. A falnak dönt, és erőteljesen kezd el csókolni. Kezei elkezdik feljebb tűrni az amúgy is rövid ruhámat, én pedig a szájába nyöszörgök. Hosszú ujjai magabiztosan tűrik fel a vékony anyagot a combomon, én erősen a hajba túrok, és erőszakosan csókolom.

-Zayn, menjünk be – zilálom, mikor elválunk egymástól. Morog egyet, és közelebb hajol hozzám. A mozdulat ösztönös, kezeimet a mellkasára helyezem, és eltolom magamtól. – Ne itt.

Puffogva elhajol tőlem, hogy le tudjak szállni. Megragadja a csuklómat, és a lakása felé húz. Gyorsan halad, gyakran hátrahajol hozzám, hogy egy hosszú csókot kezdeményezzen. Kuncogok, és a lakása felé tolom. Nem szeretném, ha néhány kíváncsi szomszéd az ablakból látná, hogy mire készülünk.

A zárral babrál, látom a kezét, hogy remeg, ahogy próbálja beilleszteni a kulcsot a zárba. Elmosolyodok, és közelebb lépek hozzá. Arcára egy hosszú puszit helyezek, ujjaimat a pólója aljához vezetem. Óvatosan benyúlok a textil alá, és forró bőrét simogatom. Hallom, hogy légzése egyenetlen lesz, tökéletes ajkait jóleső sóhajok hagyják el. Közelebb hajolok hozzá, és apró puszikkal kényeztetem az arcát. nehezen kinyitja az ajtót, és azonnal belök rajta, és a falnak támaszt. Ajkait erősen az enyémekre nyomja, nyelve azonnal találkozik az enyémmel. A szájába sóhajtok, ahogy mélyen benyúl a ruhám alá.

-Az enyém leszel – morogja, és ajkaival a nyakamnak esik.

A ruhámat feljebb tűri, ajkával erősen harapja a nyakamon lévő bőrt. Kéjesen felnyögök, és a hajába túrok. Fejemet felemelem, nagyobb helyet adva neki. Ujjaival a bugyimnál kalandozik, mire fogaimat összeszorítom, és élesen szívom be a levegőt.

-Már most a tiéd vagyok, Zayn – lehelem, erősebben markolom a haját, ahogy erősen szívni kezdi vékony bőrömet. Ujjával félrehúzza a bugyimat, és abbahagyja a nyakam forró kényeztetését, és felnéz. Elsötétült fekete tekintetét az enyémbe fúrja, majd egy ujját óvatosan felcsúsztatja.

-Basszus – nyögök fel, szemeimet mélyen becsukom. Ez az érzés túl sok, túl intenzív, pedig még csak egy ujja van bennem. Ez lehetetlen, nem érezhetek ilyet egy ujjtól.

Bal kezével a fejem mellett támaszkodik meg, homlokát erősen az enyémnek nyomja. Apró puszikat ad az orromra, miközben folytatja a mozgatást.

-Azt akarom, hogy neked is jó legyen – suttogja, én pedig megragadom a felkarját, csak hogy kapaszkodjak valamiben. Az érzés kezdi elborítani a testemet, kezdi elhomályosítani az érzékeimet, és nem tudok gondolkodni. – Hogy te is ugyanazt érezd, amit én. – duruzsolja a fülembe, fogai közé véve a fülcimpámat. A csípőmet ritmusosan tolom előre, még többet akarok. Nem tudok testemnek parancsolni, gyakorlatilag külön működik tőlem. – Örömöt. – mondja rekedtesen, engem pedig abban a pillanatban elöntenek az érzések, és még egyszer előrelököm a csípőm, mielőtt Zayn ujjára élveznék. A mellkasom gyorsan emelkedik, és süllyed, testem még mindig ragaszkodik az érzéshez, amit Zayn váltott ki belőlem.

Érzem jéghideg ujjainak érintését az hátamon, de most nem tudok gondolkodni, testem elgyengült az orgazmusom hatására. Ujjaival könnyedén kicipzárazza hátul a ruhámat, és egy gyors mozdulattal leveszi rólam. Nem pirulok el amiatt, hogy csak fehérneműben állok előtte, inkább magamhoz húzom, és ajkainkat gyorsan összenyomom. Ujjaimat a nadrágjához vezetem, és elkezdem kigombolni az övét. Kezeim remegnek, de igyekszek uralkodni a testem felett, miközben folytatjuk a túlfűtött csókolózást. Övét kikapcsolom, és miután a gombok is kipattannak, kezemet a fenekéhez vezetem. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire odaleszek valakinek a fenekéért, de az övé egyszerűen tökéletes – mint maga az ember.

-Vedd le – morogja a számba, mire egy gyors mozdulattal lekapom a fenekéről a nadrágot. Lerúgja magáról, amire felkuncogok. – Te csak ne nevess – mondja gyorsan, és ismét közelebb lép hozzám. – Itt szeretnéd?

Számat elhúzom, és végignézek a hatalmas előszobán. Zayn házának nagysága mindig is megdöbbentett, és amíg ilyen gondolatok pörögnek át az agyamon, Zayn meztelen felsőteste beborítja az egész testemet.

-Szerintem az ágyamban kényelmesebb lenne, de ahogy te szeretnéd – suttogja a fülembe, mire aprót felnyögök. Az érzés még mindig ott él bennem – vagy csak annak egy szikrája -, és újra akarok azt érezni, vele. – Most minden úgy lesz, ahogy szeretnéd, szerelmem.

Közelebb húzom magamhoz, és egy gyengéd csókot kezdeményez. Felugrok az ölébe, bokáimmal körbeölelem a csípőjét. Belemosolygok a csókba, ahogy ujjaival a hátamat kezdi simogatni, majd közelebb ölel magához.

-Melyik szoba van a legközelebb? – motyogom a csókba.

-Türelmetlen – mosolyodik el, és benyit egy szobába. – De ez tetszik.

Erősen a hajába túrok, ami már kócos lett az állandósult hajtúrásaimtól, de ez jelenleg egyikünket sem érdekli. Ahogy csípőmet előremozdítom türelmetlenségem jeléül, találkozik merevedésével, amit már alsónadrágján keresztül is lehet érezni. Aprót nyögök, és újra előrelendítem, újra akarom érezni azt az érzést, ami elborította az egész testemet.

-Bazd meg, Eleanor, te a vesztemet fogod okozni ezzel – nyögi, és hátradönti a fejét. Azonnal nyakára tapadok az ajkaimmal, fogaim közé kapok egy bőrdarabot, és erősen szívni kezdem. Zayn ajkait egyre több morgás és nyögés hagyja el. Hirtelen érzem, hogy teste – és vele együtt én is – hátramozdul, és ledönt az ágyra. Azonnal felém mászik, én pedig a nyakánál fogva húzom le magamhoz egy szenvedélyes csókra. Lábaimat terpeszbe rakom, hogy közelebb érezhessem magamhoz, és gyorsan visszahajol hozzám.

-Azt akarod, hogy én legyek felül?

Elpirulok, és inkább az ajkamba harapok. Ő már sokkal tapasztaltabb, fogalmam sincs, milyen lehet, ha én irányítok, ha én vagyok felül. Ő már biztos tapasztalta, hogy milyen, ha egy lány ráül. Erre a gondolatra féltékenység önti el a testemet, hogy tudom, hogy valaki már szeretkezett vele. Valaki, aki nem én voltam.

-Kipróbálhatnánk mást is – gúnyolódik, és a bugyimnál matat. – Nem gondolod?

-Nem! – tiltakozok hevesen, és a fejemet rázom. Megijedtem, mi lehet az a mást is? Mit fogunk csinálni?

-Ugyanmár Eleanor, miért nincs benned egy kis...vadság? – kérdezi, miközben ujjait felcsúsztatja a hasamon. – Egy kis izgalom, egy kis kalandvágy.

-Vadságra vágysz? Izgalomra? – vonom fel a szemöldököm, és feljebb csúszok az ágyon. – Ha vadságra vágysz, akkor miért nem szólítasz le egy utcalányt a sarokról? Ő biztos tudna neked elég vadságot nyújtani, amire én nem vagyok képes!

Fogalmam sincs, miért kaptam fel ennyire a vizet, de egyszerűen nem vagyok képes vadul viselkedni vele. Ahhoz túlságosan sokat érzek iránta, minthogy karmoljam, és durva szívásnyomokat hagyjak teste minden részén.

Feljebb tolom magam az ágyon, így már ülve fürkészem Zayn arcának és szemének folyamatos változását. Szemei – ha lehetséges ez – még sötétebbek, és arca is folyamatosan változik. A szerelem helyét átveszi a vágy, pont úgy, ahogy a börtönben is.

Csak itt egy a probléma – ott el tudtam menekülni, sőt elengedett. De itt nem hiszem, hogy olyan könnyen el tudnék menekülni.

-Zayn – suttogom, ahogy érzem, hogy ujjait durván végighúzza a hasamon, egészen a bugyim széléig. Kezével durván szétszakítja az anyagot, és felém mászik. Ha eddig nem féltem volna, akkor most biztosan teljesen magába kerített a rettegés. Basszus. Azt hittem, ez az este lesz az egyik legcsodálatosabb együtt töltött esténk. Meg fog erőszakolni.

-Kérlek – egy apró könnycsepp hullik a testemre, Zayn pedig közelebb mászik hozzám. A lábaimat durván szétnyitja, mire fájdalmamban felsikoltok. Nem fog menni, fájni fog, nem vagyok elég nedves hozzá. – Fájni fog! – figyelmeztetem remegve.

-Annál jobb lesz nekem – morogja vissza, és erősen belém löki merevedését. Fájdalmasan felnyögök, lábaimat megpróbálom összezárni, de ez lehetetlen – Zayn mindkét kezével erősen fogja a combjaimat, így teljesen kiszolgáltatva neki.

Felsikítok, ahogy erősen mozogni kezd bennem. A szenvedély egyetlenegy szikrája sem gyullad fel a testemben, ennek helyét átveszi a folyamatos fájdalom, ahogy Zayn erősen és agresszívan mozgatja a csípőjét. Minden lökése lüktetést okoz bennem, de ez nem az a jó fajta lüktetés – szorító, kínzó lüktetés. A rohadt életbe, még sohasem éreztem ilyen fajta fájdalmat.

-Hagyd abba! – sírok, kezeimet a mellkasára teszem, próbálom magamtól minél messzebb tolni. Vagy bárhova, csak el tőlem, hogy ne okozzon fájdalmat.

Nem válaszol, látom arcát eltorzulni, valószínűleg a közelgő orgazmusa miatt. Keservesen nézek rá, a férfira, akiért annyira odavagyok, akibe menthetetlenül beleestem. És aki megerőszakolt.

Zayn tol még rajtam párat, majd mindenről megfeledkezve belém élvez. Undorodom tőle, és sírok. Zokogok, remegek, és elképesztően fáj az alsó felem.

Zayn levágja magát az ágyra, és a csuklómnál fogva erőszakosan leránt maga mellé. Vele szembe kerülök, de inkább a másik oldalamra fordulok. Undorodom tőle, képtelen vagyok a szemébe nézni, undorodom tőle.

Mélyen betakarózok, és a szemeimet is behunyom. Igyekszek parancsolni a testemnek, hogy ne zokogjak fel hangosan, s hogy ne is szipogjak. Tudom, hogy azt a gyengeségem jelének venné. Nem szabad minden alkalommal sírnom, amikor valami fájdalmat okoz nekem, le kell küzdenem a sírási ingereimet, ami folyamatosan rám tör. Nem vagyok kisgyerek, felnőtt nő vagyok, és képes vagyok parancsolni az érzelmeimnek. De nem tudom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy megerőszakolt. Pont Ő, pont az a férfi, akinél először érzek szerelmet, kihasznált, mint egy olcsó utcalányt. Azt mondta szeret, úgy, mint lányt még talán sohasem. Nála ez a szerelem? Hogy ész nélkül erőszakolunk meg lányokat a saját beteges kielégülésünk miatt? Ha őt csak ez hajtja, akkor miért mond olyan szavakat, mint a szeretlek? Ez egyáltalán nem olyan szó, amivel dobálóznia kellene, ennek a szónak súlya van, csak akkor kellene kimondania, ha úgy is érzi. Én hittem neki, elhittem neki minden egyes édes szavát, és ezért vágyom most annyira rá. Hogy megöleljen, hogy simogassa a hajam. És hogy rengetegszer elmondja nekem, hogy mit érez irántam. Ehelyett egy egyszerű mozdulattal átdobja kezét a derekamon, és anélkül, hogy magához húzna, elalszik. Semmi szerelem, semmi érzelem. Semmi. Csak az a kicseszett beteges kielégülés.

A zokogásom nem tudom tovább visszatartani, vulkánszerűen tör rám, és az egész testem belerázódik a szúró sírásomba.  Nem tudom kontrollálni magam, a könnyek csak hullnak a szememből, a sírás pedig ahelyett, hogy csillapodna, egyre gyorsabban és durvábban tör rám. Mindenem fáj, de talán a legjobban az a kettő tény, hogy Zayn most is nyugodtan alszik, pedig biztos vagyok benne, hogy érzi a zokogásom. A másik pedig az, hogy megerőszakolt.


Azt hiszem, összetört a szívem.

41. fejezet - 1. rész (+16)

Itt az eredeti 41. rész, amit ha szép szóval kifejezhetek, leszóltak. 
Nem írom ide újra, hogy +16, hiszen újra +16.
Jó olvasást! x



Zayn

-Zayn! – egy erőtlen lány hangot hallok. A büdös francba. Minden akartam, csak azt nem, hogy Eleanor megjelenjen, és végignézze, hogy hogyan verik még a szart is ki a barátjából. Kiabálnék neki, hogy menjen el innen, de még nyögni sincs erőm, ahogy ez a fasz belerúg az oldalamba.  Bakancsa egyenesen a gyomromat célozza, én pedig a szemeimet és a számat összetapasztva várom az újabb rúgásokat.

-Hagyd békén! – kiabálja erőtlen hangon. – Hagyd békén, nem tett semmi rosszat!

A rúgások abbamaradnak, kezeket érzek mind a kettő csuklómon. Olyan vagyok, mint egy rongybaba; a testem elgyengült az ütések hatására, ahogy hagyom, hogy rángassanak. Erőszakosan felállítanak, így újra a talpamon állok.

-Itt a ribancod. Valami utolsót még neki, esetleg? – vigyorog rám, mire összeszorítom az állkapcsomat.

-Ne! – szól zaklatottan Eleanor, mire óvatosan felé fordítom a fejem. – Ne őt bántsd!

-Milyen cuki – nevet fel hangosan. – Kockára tenné az életét, érted! Hogy ez mennyire aranyos!

-Eleanor – sóhajtom. – El, kérlek menj el. Nem szeretném, ha látnád..

-Nem, nem, a kislány itt marad! – szól közbe vigyorogva az undormány, és közelebb lép hozzám. – Végig fog nézni mindent, és ha még élnél, végig fogod nézni, ahogy kielégít engem. Hogy legyen benne valami élvezet is – vigyorodik el hamisan.

Eleanor fájdalmasan felzokog, nekem pedig az állkapcsom még jobban összeugrik. Önelégült fasz. Mit képzel magáról?

Hallani Eleanor fájdalmas, és egyenetlen zokogását, szívbemarkoló érzés. És látni ennek az önelégült fasznak az önelégült vigyorát kibaszottul idegesítő.

-Zayn – mondja El a zokogástól elcsukló, és rekedt hangon.

-A barátnőmet hagyd békén, idióta fasz! – kiabálom teljes erőmből, és csuklóimat kikapom a két erős szorításból. Tehetetlen vagyok szinte, a gyomrom ég a kapott rúgásoktól.

-Barátnő – nevet fel cinikusan, mire nem tudom visszatartani magam, és teljes erőmből az arcába vágok az öklömmel. A düh szétterjed testemben, elzárva a helyes gondolkodás útját. Hallom, ahogy Eleanor zokog mellettem, de ez most nem érdekel. Végezni akarok ezzel a fasszal, kibaszottul ki akarom verni belőle még a szart is.

-Állj le! – zokogja hangosan El, de fejemet inkább nem kapom felé. Öklömmel újabb ütést adok az arcára, ezúttal erősebbet, érzem, hogy egyensúlya alattam meginog, de tartja magát.

Lábamat előrelendítem, és térdemmel belerúgok a gyomrába. Fájdalmasan felnyög, én pedig érzem a testemben az adrenalint, ami arra visz, hogy tovább csináljam, tovább verjem, egészen addig, ameddig kibaszottul meg nem döglik.

-Zayn állj le! – Eleanor kétségbeesetten a kezeim után kap, amik újra az arcát veszik célba. Nem törődöm vele, gyors mozdulattal ellököm magamtól őt, hogy újra arra a faszra tudjak koncentrálni.

Térdemmel még egy erős rúgást mérek a gyomrába, mire összerogy alattam, és fájdalmasan nyöszörög.

-Mocsok – köpöm felé, a talpammal a gyomránál siklok. – Azt hitted, csak úgy megdughatod a barátnőmet, mi? Kibaszott rosszul hitted.

Talpammal egy erőset belerúgok, látok egy vékony vércsíkot lefolyni az arcán. Magamban mosolygok, és újra belerúgok. Kicseszett seggfej. Ilyenkor persze nem nagy a feje, most ő nyöszörög nekem a kegyelmezésért. Ilyenkor hol vannak a nyálas talpnyalói? Beszartak tőlem. Kicseszettül beszart tőlem mindenki.

-Zayn Malik vagyok, seggfej, nem érdemes velem kezdened – suttogom, és lehajolok, hogy a pólója szélénél fogva felhúzzam őt a földről. – Állj fel, szerencsétlen! – kiabálok rá.

-Nyertél – suttogja beleegyezően. – Nyertél, csak engedj el!

-Milyen cuki – utánozom őt, ahogy ő tette velem, amikor El megpróbálta leállítani. – Állj fel, te seggfej!

Ellépek tőle, hogy felállhasson. Látom, hogy a lábai remegnek, és én undorodva nézek rajta végig. Mindenhol vérfoltok. Arcán különösen sok, vegyülve a vékony vércsíkkal, ami már szája mindkét oldalán folyik le.

-Te most innen kibaszott gyorsan elhúzol, megértetted? – suttogom, ahogy ismét velem egy szintbe kerül. – Kicseszettül eltűnsz innen, és viszed magaddal az összes szemetedet. És ha nem akarsz több ilyen kellemes meglepetést, akkor többet nem dugod vissza azt a kibaszott mocskos pofádat ide, megértetted?

-Megdughatom a nődet? – kérdezi cinikusan, mire öklöm újra az arcán lendül, ahogy teljes erőmből pofon vágom.

-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, kibaszottul kitekerem a nyakad – kiabálom, és megragadom Eleanor csuklóját. Törékeny teste remeg a zokogástól, amit erősen próbál visszatartani. – Öt percet kapsz, hogy kihúzz innen.

Villant Eleanorra egy vigyort, mire a kezemhez bújik. A kézhez, ami éppen az előbb vert halálra majdnem egy embert.

-Szia Baby, majd találkozunk – mondja egy gúnyos mosollyal, mire kezeim ismét ökölbe szorulnak.

Meglepődöm, ahogy Eleanor összekulcsolja az ujjainkat, hogy megnyugtasson. Szememet még mindig azon a kicseszett seggfejem tartom, akinek tekintete folyamatosan tetőtől–talpig végigméri Eleanort.

-Nem felejtem el betartani az ígéretem, kisfiú – figyelmeztet, mire majdnem felnevetek. Szóval kisfiú. Csak éppen ez a kisfiú az előbb verte ki belőle majdnem a szart is.

A légzésem egyenetlen, ahogy az előbb történt események végigpörögnek az agyamon. Mindent látott. Látta, hogy milyen vagyok valójában. Látta azt a hidegvérű gyilkost, akinek már jó pár ember halála miatt mocskos a neve.

-Eleanor – kezdem, de nem fordulok felé. Az ujjainkat összeszorítja, és újra érzem, ahogy remeg a teste.

-Zayn, ha.. – sóhajt egyet, hogy visszanyerje hangját, és elfojtsa a zokogását. – Ha az előbb történtekre gondolsz, akkor…

-Kurvára elbasztam! Elcsesztem mindent! – csattanok fel idegesen, az ujjaimat kihúzom a puha szorításból. – Kurvára megérteném, ha most el akarnál hagyni, El. Egy kibaszott gyilkos vagyok, szét tudtam volna verni a fejét ennek az idiótának, ha nem lettél volna itt. Tudom, hogy nem akarod, hogy öljek, és én..

-Szeretlek – mondja hirtelen, mire végre ránézek. A szeméből könnyek sora szabadul ki, és az ajkába harap. Próbálja elnyelni a kitörő sírását. – Szeretlek, és tudod, miért? Igen, valójában tényleg hatalmas hülye lennék, ha most veled maradnék. Mert tudom, hogy meg tudtad volna ölni. És tudom, hogy öltél már embert. De nekem nem ez számít.

Sóhajtok, és teljes testemmel felé fordulok. Óvatosan a pultnak nyomom, miközben folyamatosan a szemébe nézek.

-Ahogy kiálltál értem – suttogja. – Az valami elképesztően szexi volt. – mosolyodik el halványan, és a nyakam köré kulcsolja a kezeit.

-Azért csináltam, mert nem akartam, hogy az a mocsok seggfej hozzád érjen, ki tudtam volna törni a nyakát – morgom, mire halványan felnevet.

-Már elment, ne aggódj – mosolyodik el, és közelebb hajol.

-Sohasem fogom engedni, hogy egyedül menj bárhova is. Mindenhova veled megyek, mert ez a kibaszott seggfej bármikor megerőszakolhat téged, és akkor én nem tu..

-Shh – sóhajtja, és ajkait az enyémekre nyomja. Erősen csókol, a kezeit szorosabban kulcsolja a nyakam köré. Jobban beszorítom a pult közé, testemmel bekerítem őt. Kezemmel a pultban kapaszkodok, nyelvemet átvezetem a szájába.

-Nem gondolod, hogy haza kellene mennünk? – motyogja az ajkaimba. Felizgattam, tudtam.

Szó nélkül elhúzódom tőle, megfogom a kezeit. Az emberek már szétszéledtek, valószínűleg jót is tett nekik a kis magánakciónk. Igazából leszarom az emberek véleményét, hogy mit gondolnak rólam, tudom, hogy mindenki egy undorító gyilkosnak hív. De engem ez addig nem fog érdekelni, amíg enyém a legtökéletesebb barátnő, akivel egy csodálatos éjszaka elé nézünk.


To be continued