Lightness/Sense - Epilógus

zene

Sziasztok drágák! :) Ehhez a pillanathoz is elérkeztünk..kicsit ("kicsit") szomorú vagyok, hiszen nagyon furcsa lesz itt hagyni, elengedni ezt a történetet. Ez az első, ezzel tapasztaltam meg, milyen megfogalmazhatatlanul jó érzés, ha olvassák azt a kis szösszenetet, amit én alkottam. Új embereket ismertem meg, akikkel napi szinten beszélünk,  és remélem ez továbbra is így marad :) Szóval ez a történet most lezárul, de ne csüggedjetek!:) Nyitottam másik blogot, aminek remélem akkora "sikere" lesz, mint amilyen ennek volt. Huh, nem igazán szeretnék most "Írói utószót" írni, inkább itt köszönöm meg a rengeteg támogatást, amiből néha többet, néha kevesebbet kaptam. Köszönöm, hogy megtapasztalhattam, hogy milyen, ha Facebook-on azt olvasom, hogy " Mennyire kiábrándultam a blogodból" meg hogy "Szerintem jó szar az egész, mikor lesz már vége?!" Köszönöm azt a 7 olvasót, akik nem voltak lusták, hanem rányomtak arra a szép kis kék "Feliratkozás a webhelyre" gombocskára. Bár a kommentek száma nem azt mutatta, hogy valaha feliratkoztak volna 7-en.. De szeretném megköszönni csodálatos unokatesómnak, egyben a világ legeslegjobb barátnőjének, Simon Dorinának, akinek hatalmas ölelést, és rengeteeeg puszit küldök, így gépen keresztül! Imádlak, köszönöm, hogy mindig meghallgattál, elviseltél a panaszkodásaimmal együtt, nem is kívánhatnék nálad jobb unokatestvért!<3 Imádlak, majd jól megpuszilgatlak:D

És köszönöm Ever-nek, akivel ask.fm - en egymásra találtunk, és azóta is rendszeresen beszélünk Facebook-on!Egyetlen macskám, meg fogjuk tépni Perrie-t köszönöm, hogy a blogom bekerült a 10 legjobb/legizgalmasabb blog közé! El sem tudod képzelni, aznap este mennyire örültem a világnak! Köszönöm, hogy mellettem álltál, remélem, a következőnél is számíthatok rád/rátok!:)

Köszönök szépen mindent, köszönöm Huszár Tímeának a lelkes Facebook-os csevegéseket, remélem, a másik blogomban is találsz valami: unalmasat, szart, sablont. Számítok rád, a tiltást visszavontam, bármikor zaklathatsz Facebook-on, az idővonalam nyitott kapu számodra, Drágám:D

Én befejeztem, fogadjátok sok szeretettel az epilógust, ami végül - nyugodtan lehet mondani, hogy miért így lett vége..én így terveztem ezt el, számomra így kerek a történet - elég hosszú lett, számomra. 

Ölel titeket ! <33

Eleanor Blue

Epilógus

Lélekszakadva rohantam Zayn háza felé. A csuklóimra kötést tekertem, a pulóverem ujját a tenyerembe fogtam, hogy még véletlen se csússzon fel.  Nem akartam, hogy bárki is lássa, hogy mit csináltam magammal. Nem mintha bárkinek is köze lett volna hozzá, de egyszerűen érdekelt azoknak az embereknek a  véleménye rólam, akik alig ismernek engem, s én is őket. A farmeromat egy egyszerű leggingsre cseréltem, elfedve a combomon lévő zúzódásokat.

Biztos vagyok benne, hogy lövést hallottam. A titokzatos hang utáni néma csend, mozgolódás, és férfi szitkozódás pedig biztosított arról, hogy tényleg van félni valóm. 

Amint beértem az ismerős utcába, szinte futva tettem meg az utamat Zayn házához. A lakás előtt egy terepjáró parkolt, de nem olyan, mint az övé. Ez sokkal nagyobb volt, az ajtajai  nyitva voltak. Mi van?

Egy pillanatra megálltam, és a nyitott bejárati ajtóra néztem. A francba. Túl későn érkeztem. Rohanni kezdtem a betonos úton, a tornacipőm talpa csattogott, de akkor semmi sem érdekelt. Tudtam, hogy megint baj van, valami súgta belül, hogy siessek, gyorsabban fussak, a szívem húzott afelé a hatalmas ház felé. Mindig elkápráztatott, ha rá néztem, de most, mintha valami viharfelhő borította volna be az üvegablakokat. Éreztem valami különösen rossz érzést, de már nem álltam meg - tudom, hogy szüksége van rám, érzem.

A kapun gyorsan átfutottam, egyenesen a lakásba. A konyhában megálltam, a fiókból előhúztam a legnagyobb kést. Éreztem, hogy szükségem van rá, valami hang súgta belül, hogy ragadjam meg. A légzésem akadozott, de tartottam magamban a lelket. Felfutottam az emeletre, a hosszú lépcsők sohasem jelentettek jót a számomra, de most kifejezetten idegesítettek. 

-Azt akarom, hogy meghalj! - kiabálta egy férfi. A kinyitott szobaajtón keresztül jól hallottam az agresszivitást a hangjában, és veszélyesen rekedt hangjától kirázott a hideg. - Kurvára azt akarom, hogy meghalj. Hogy ne legyen több akadály az utamban. Hogy eltakarítsam életem szemetét!

-Csak Eleanort hagyd békén! Élj ki rajtam mindent, kínozz meg, de őt ne bántsd! - a szívem szakadt meg, de pulzusom az egekben volt, de halkan az ajtóhoz sétáltam, figyelve, hogy ne keltsek túl sok hangot.

-Neki más sorsot szántam, édesem - éreztem a hangjában az éles gúnyt, izmaimat undor járta át. - Itt még mindig én mondom meg, mi hogy legyen.

Csattanást hallottam. Féltem. Nem akartam benézni a szobába, megnézni, mi is történt.

-A kurva életbe! - Zayn fájdalmas nyögését hallottam. Az ajkamba haraptam, olyan erősen, hogy éreztem a vér fémes ízét a fogaim között. - Dögölj meg, a kurva életbe is!

-Inkább majd te, kicsi bandavezér - nevetett fel, mire erősebben szorítottam a kezeim között tartott kést. Erőt vettem magamon, és az nyitott szobába léptem. Hirtelen rengeteg szemet éreztem magamon, az egész testemben remegtem, a lábaim fel akarták adnia  szolgálatot. Össze akartam rogyni. Holtan. Hogy ne kelljen végignéznem, hogy mi lesz a sorsunk.

-Eleanor - nyögte halkan Zayn, mire becsuktam a szemem, és inkább nem néztem rá. 

-A halálodba futottál, kicsi szívem - mondta mosolyogva egy férfi, közvetlen mellettem. - Tudod mi van a kezemben?

Erőtlenül megráztam a fejem párszor, mire halkan a nyakamba kuncogott.

-Ostor - súgta kéjesen a fülembe. Undorodó arcot vágtam, és hallottam egy éles lövést. Aztán pedig Zayn nyögését. - Annyi dolgot csinálhatnál ezzel az ostorral nekem, nem gondolod?

-Nem - mondtam cérnavékony hangon, szemeimet kinyitottam.

-Kár, hogy ez inkább kijelentés volt, mint kérdés - nevetett halkan, undorító száját a nyakamra tapasztotta.

-Ne érj hozzám! - mentem arrébb, el attól az undorító féregtől, aki a nyakamba mászott.

-Malik, az ágyban is ilyen? Visszautasítja, ha dugni akarsz vele? - kérdezte nevetve. - Mert ha igen, valamit nagyon tudnia kell a kicsikének, hogy még mindig vele vagy.

-Zayn szeret engem - mondtam halkan, és hátrébb lépkedtem, egészen addig, amíg hátam a jéghideg falnak nem ütközött.

-Vagy éppen csak a testedért szeret, abba még bele sem gondoltál, igaz? - jött hozzám közelebb. - Emlékszem, hallottam, ahogy börtönben dugtatok. Élvezted, nem igaz? - teljesen közel jött hozzám, kezeimet a mellkasom elé tettem, hogy még véletlen se érjen hozzám. 

-Nos, élvezd ki, ameddig még itt van, ameddig még él. Mert hamarosan már nem kell elviselnem az undorító képét.

-Nekem más ötletem van arról, hogy ki az undorító - mondtam hangosan, minden bátorságomat összeszedve.

-Kislány, túl sokat képzelsz magadról!

-Te vagy az undorító! - köptem elé, a hátam mögé nyúltam, és kivettem a zsebemből az ott tartott kést. Féltem. Izgultam, remegtem. De túlságosan szerettem Zayn-t ahhoz, hogy ne álljak ki mellette.

Felnevetett, ahogy kitartóan felé nyújtottam kést, közelebb sétáltam hozzá.

-El.. - mondta elbűvölve Zayn mellettem, de nem figyeltem rá. Folyamatosan a szemébe néztem, és közelebb sétáltam hozzá.

-Meguntam, hogy folyamatosan parancsolgatnak nekem. Nem vagyok kislány, akinek megszabja  egy ilyen undorító féreg, mint te, hogy mit csináljak. Ki tudok állni az olyan emberért, akit szeretek. Nem félek a haláltól.

-Bátor vagy - suttogta. Háta hirtelen találkozott a szekrényajtóval, én pedig azonnal odaugrottam hozzá. 

-Csak szerelmes - a kés hegyét rögtön a hasához vezettem. - Te pedig egy seggfej. Egy undorító seggfej.

A kést erősen a gyomrába nyomtam, úgy, hogy fájjon neki. Az arca eltorzult a fájdalomtól, mire fordítottam egyet a gyomrában.

-Bassza meg! - nyögte, mire diadalmasan elvigyorodtam. Elléptem tőle, és mosolyogva néztem, ahogy ernyedten a földre csúszik. - Meg fogod bánni, bandavezér. Kurvára meg fogod bánni, hogy megszülettél.. - ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt nyögött volna egy utolsót, és végleg lecsukta volna a szemeit.

-Eleanor.. - súgta halkan, mire megfordultam. Bár ne tettem volna. Az arcán mindenhol zúzódások, egész bőre véres. Egy széken ült, pólója az ágyon hevert. Mellkasán piros véraláfutások. De még így is szexi, és vonzó.

-Zayn, én.. - kezdtem halkan, és közelebb sétáltam hozzá.

-Ülj az ölembe - suttogta, szemét folyamatosan rajtam tartotta a szemét. Belemerültem a tekintetébe, amibe már első pillantásra beleszerettem.

Lábaimat átvettem csípőjén, kezeit rögtön arcomhoz vezette, amik kipirultak az akcióm hatására.

-Annyira büszke vagyok rád - mondta, én pedig a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet, és közelebb húztam magamhoz.

-Reméltem, hogy tetszeni fog - mondtam huncutan, és közelebb húztam magamhoz.

-Kurva édes volt - súgta vigyorogva, és ajkaimnak erősen összenyomta.

-Szeretlek, Zayn - nyögtem fájdalmasan, egy könnycsepp legördült az arcomon. Szerettem őt, tényleg, teljes szívemből. - És ígérem, soha többé nem fogom bántani magam, mert..

-Fogd be - mondta kuncogva, és közelebb húzott magához. Vigyorogva nyomtam erősen ajkainkat össze, ujjaimmal a hajába túrtam, és próbáltam még közelebb húzni magamhoz. Annyira közel akartam érezni magam hozzá, amennyire csak tudtam.

-Az én balerinám.

-Az én bandavezérem.

Örökké tartó szerelem.