3. évad - prológus

Zayn a falnak nyomta a tehetetlen férfi testét, hagyva, hogy erősen fejbe vágja a fal. Alkarját a férfi torkához szögezte, minden, amit remélt, csupán annyi volt, hogy mosolyogva végezzen vele.

A férfi nem volt más, mint Zayn bandájából az egyik tag. Rajtakapta őt, amint Eleanort vetkőztette le, miközben a lány teljes torkából sikított, és Zayn nevét kiabálta.

– Ölj meg! – Ryan könyörgött, sziszegte fogai között az erőltetett szavakat. Folyamatosan Zayn égő, barna szemeibe nézett, és egy alattomos vonallá görbültek ajkai. – Bár… úgysem mered. Ahhoz túl sok dolgot árultál el nekem.

Zayn a gyomrába rúgott, mire a fiú nyöszörögve fészkelődött fogásában. Szemei dühvel teltek voltak, csillogtak a gyenge, szobába világító napfénytől.

Ez sokkal komolyabb dolog volt köztük, mint amikor kiskorukban azon veszekedtek, hogy melyiküknél legyen a homokoslapát. Itt vibrált a feszültség, ott csak egy időre vették fel hisztérikus pajzsukat maguk köré. Az perceken belül megoldódott, mikor újat kaptak, és minden ment tovább, a maga ritmusában – ez azonban mindkettejük számára megszámlálhatatlan mennyiségű mérget hozott maga után.

– Az az igazság – kezdte Zayn, veszélyesen halkan. –, hogy egy akkora kibaszott seggfej vagy, hogy még azt sem tudod tisztelni, amit megkaptál. Mindenben segítettem neked. Amikor azt mondtad, kell valaki, csak te túl gyáva féreg voltál ahhoz, hogy odamenj hozzá, megszereztem neked.

– Ahha..

– Kurva gyorsan fogd be! – kiabált Zayn rá, szorított fogásán. – Ha nem akarod, hogy most, és a legfájdalmasabban gyilkoljalak meg.

– Elmúltak azok az idők, mikor félek tőled, Z. Nézd, ott szállnak – Ryan szórakoztatónak találta a helyzetet, Zayn azonban nem szórakozott annyira jól ezen. A düh szinte felőrölte a testét, végigfutva a vérrel együtt vénaiban.

 – Az fáj a legjobban, hogy megbíztam benned, te pedig ott szúrtál hátba, ahol tudtad, hogy a legjobban fájna. Eleanor-on. – Zayn kényszerítette magát, hogy szemébe nézzen, de túl undorítónak találta őket ahhoz, hogy nézze. – Ennél nagyobb gyökérséget nem tud gerinces ember elkövetni.

Ryan felnevetett, annyira szánalmasan, hogy Zayn nem bírta ki, alkarját erősebben nyomta a férfi torkához, egyre kevesebb levegőhöz juttatva őt. Nem félt volna megölni, úgy gondolta, elárulta őt. Megbízott benne, szinte jobb kezeként kezelte, ő pedig a lehető legfájdalmasabb pontját célozta meg, bosszút akart állni rajta, bár az okát nem tudta.

– Búcsúzz el az életedtől, Ryan.

________o_________

Eleanor a szürke utcán sétálva azon gondolkodott, mit rontott el. Miért kellett neki ezt a sorsot választania, amiről tudta, hogy veszélyes? Gondolhatta volna, hogy ez egyszer meg fog történni – nem hiába érezte Ryan-t mindig túl ellenségesnek vele szemben. De most már biztos volt benne, hogy amit a fiú kimutatott felé, az nem ellenségeskedés volt; kéj. Vágyakozás. Vágyakozás a lehetetlen után, ami nem maradt többet az.

A könnyek gyorsabban gurultak le puha, kipirosodott arcán, utálatot érzett, maga iránt, és Ryan iránt is. Ez azonban csak erősítette benne Zayn iránt érzett, kialudhatatlan szerelmét.

Teste mintha magától működött volna, lábai rutinból vitték az egyik, útszéli romkocsma felé. Ez azonban nem szimpla sörözőként működött London belvárosában. Ez a kocsma a drogról volt híres.

Sóhajtott egyet, majd gyorsabb iramra kapcsolt, hogy minél hamarabb odaérjen. Az épület ajtaja előtt megtorpant egy pillanatra, kérdések ezrei bukkantak fel elméjében, tudat alatt azonban befelé húzta volna teste. Zayn-re gondolt, aki az ártalmatlan Eleanor-t ismerte meg, nem az drogfüggő, sokszor eszméletlenül fekvő lányt.

Agya helyett szíve döntött. Belépve a kocsmába az orrába kúszott a hely cigi füsttel teli, alkoholszag. A lány valamiért mégis kedvelte ezt az illat kavalkádot.

– Eleanor! – egy régi barát, Matt üdvözölte őt, mihelyt belépett.

Eleanor sután elmosolyodott. – Sziasztok.

– Jó régen láttunk utoljára. – biccentett Matt a lány felé, aki belépett a társaságba. Mindenki mosolyogva bólintott üdvözlésképpen, és a lány valamiért úgy érezte, hazaért. – Ha jól hallottam, feltörtél, mint a talajvíz – Matt serényen felnevetett, fekete haja hátrasimult, ahogy hátrahajtotta fejét. – Balettiskolába jársz.

– Jártam. – javította ki Eleanor, kissé ingerülten. – Feladtam.

– Zayn Malik… tudhattam volna. Az a férfi mindenkit képes iránytani – felelt a fiú, beleivott korsó sörébe. Ahogy a lány a pohárban látta a hűsítő folyadékot, akkor döbbent rá, hogy valójában mennyire is szomjas.

Válasz helyett inkább megkérte Mattet, hogy szerezzen neki valamit. A fiú bólintott, mint egy alattomos szolga, és a pult felé indult. Eleanor addig belevegyült a társaságba, szemével folyamatosan egy személyt keresve. Amint megtalálta, szíve zakatolni kezdett, és egy indokolatlan mosoly jelent meg kiszáradt ajkain.

– Nicole! – suttogta Eleanor, mihelyt mellé ért. A szőke hajú lány lassan fordította tekintetét El felé, de mikor megtette, szemei láthatóan csillogni kezdetek.

– Eleanor! – súgta vissza izgatottan, és a nyakába borult. – Annyira hiányoztál. Mindenkinek.

– Elhiszem, de most… - Eleanor-nak máson sem járt az esze, csak a drogon, elvakítva ezzel az érzéseit régi, kocsma-beli legjobb barátnője iránt. – Elég szarul vagyok. Kellene egy kis cucc.

Nicole összehúzta ívelt, festett szemöldökét, és kifejezéstelen arccal nézte Eleanort. – Uh, rendben.

A zsebéhez nyúlt, átlátszó kis csomagot adott a lánynak, amiben fehér por volt. Eleanor rögtön az ajkába harapva mosolyogni kezdett, és szinte remegő kézzel illesztette zsebébe az anyagot.

– Örök hála.

– Óvatosan szívd! – suttogta félelemmel Nicole. – Ez a legveszélyesebb azok közül, amikkel eddig dolgoztam.

Eleanor csak legyintett, és egy utolsó puszit nyomva Nicole arcára, indult el az egyik sarokba, élete megmentőjével a zsebében.

Vagy éppen élete megkeserítőjével?