40.fejezet

Hű, gyerekek, kiesett a kezemből a pörkölt!!! Azta mindenit. Csodálatosak vagytok. Tényleg, köszönök mindent, és ez meg..hát NO COMMENT. Ilyenre bejelentkezni..csodálatos érzés :')
Itt a rész, amiről nem szeretnék elmondani semmit..em, 11 oldal Wordben. Hihi. haha.
Puszi: e. xx
oh, és emm, szutyok volt a beillesztés, ilyen hülye betűtípussal lett beziékélve. bocsika x 
Bocsi a nyelvtani hibákért, tuti lesznek benne x
befejeztem.

-És ez? És ez hogy tetszik? – emelek magam elé egy korall kék koktélruhát, ami szerintem nagyon jól állna.

-Tetszik – dörmögi Zayn, és sóhajt egyet.

-Eddig az összesre ezt mondtad! – török ki hisztérikusan, a ruha himbálózik a kezembe. – Kérlek, csak egyszer, mondj őszinte véleményt!

-A ruha is szép, de biztos vagyok benne, hogy te lélegzetelállítóbban néznél ki benne – sóhajtja, mire unottan forgatom a szemeimet.

-Csak menjünk már, igaz? – mondom unottan, és igyekszek legyűrni a mosolyt, ami az ajkaimon van.

Könyörgően rám néz, és abból a pillantásból látom, hogy már nagyon elege van belőlem. Hozzá kell szoknia – ha azt akarja, hogy a barátnője legyek, akkor el kell viselnie azt is, hogy eljön velem vásárolni.

-Jó, még egy helyre benézünk, de ígérem, hogy több helyre már nem megyünk. – mondom mosolyogva, és hallom őt unottan sóhajtani. – Az úgy jó?

-Persze – bólint, és kiveszi a kezemből a koktélruhát, mire értetlenül nézek rá. – De először ezt feltétlenül fel kell próbálnod. – mosolyog. – Éés, ameddig te ezt megpróbálod, addig keresek párat én is. – hamisan rám vigyorog, mire megforgatom a szemeimet.

-De ne legyen túl kihívó, rendben? – bököm meg az orrát.

-Kicsim, ez után a ruha után már kevésbé találnék kihívóbbat. – nézi végig a ruhát, és én nem értek vele egyet. Egy egyszerű korall kék koktélruha, ami ránézésre a combom közepéig érhet. Kivágása nincs, a könyökömig ér, felül csipke van. Szerintem egyáltalán nem kihívó.

-Most ezen mi kihívó? – kérdezem hisztérikusan.

-Majd akkor kérdezd ezt, ha rajtad lesz – puszilja meg a homlokom, és a kezembe nyomja a ruhát. – Menj próbálni! – tol meg a hátamnál fogva, én pedig hisztérikusan bámulok utána. Végül sóhajtok egyet, és inkább megyek megpróbálni a ruhát, és még egy utolsó pillantást vetek Zayn-re, aki eltűnt a női ruhák között. Kuncogok azon, hogy hirtelen érdekelni kezdte, hogy milyen ruhát fogok ma viselni. Nyilvánvaló szándékai vannak, biztosan nem a maga szórakoztatására keres nekem ruhát. Nevetve megrázom a fejem, és a próbafülkék felé indulok.

*

A számat harapom, ahogy végignézek magamon a tükörben. Zayn-nek igaza volt, ismét. A ruha túl kihívó, bőven a combom közepe fölött van. Szinte alig hagy valamit a fiúknak a képzeletükre. A csipke rész felül viszont egészen tetszik, és az is, hogy semmilyen dekoltázsa sincs.

-Eleanooor – nyafog Zayn kintről, mire sóhajtok egyet.

-Igazad volt – kiabálom ki. – Igazad volt, tényleg nem ebben kellene megjelennem.

-Készen vagy? – kérdezi, mire bólintok.

-Igen, de kérlek, ne gyere be, ne nézz meg. Úgy nézek ki, mint egy ribanc – motyogom elpirulva, és mélyen az ajkamba harapok.

-Ők nem néznek ki olyan lélegzetelállítóan, mint te, akárhogy is próbálkoznak, El – mindig elpirulok a bókjaitól, és érzem, hogy a szívverésem felgyorsul, arcomat elönti a pír.

-De..de ez a ruha nem áll jól – mondom halkan, és inkább becsukom a szemem, hogy ne kelljen a tükörképemet néznem, karomat összefonom magam előtt.

-Oh istenem – leheli valaki mögöttem, mire ijedten felkapom a fejem. Zayn hideg kezei végigsiklanak a testemen, végül kezeit a karomon vezeti le, és ujjai megállnak az enyéimnél. Gyengéden simogatja őket, és vetek magunkra egy pillantást a tükörben. Még sohasem gondoltam, hogy passzolunk-e egymáshoz. Még sohasem képzeltem össze magunkat így, együtt, de most nem tudom levenni a szemem a tükörről. Valójában egészen tetszik, ahogy mutatunk, és sohasem gondoltam volna, hogy gyönyörűnek fogom érezni magam valaki mellett, egy leheletnyi ruhában. Mert most annak érzem magam.

-Úgy nézek ki, mint egy ribanc – suttogom, és lehajtom a fejem.

-Eleanor, ne beszélj ilyen hülyeségeket – fordít magával szembe. – Gyönyörűen nézel ki, ha lány lennék, biztos féltékeny lennék a szépségedre.

Halványan elmosolyodok a dicséretére, és a fejemet a mellkasába fúrom.

-Gyönyörű vagy, ezt kell viselned ma este – suttogja a fülembe, miközben ujjai a hajamat babrálják.

-De..néz végig rajtam.. – nézek fel rá. – Csak azért mondod, hogy jól áll, hogy ne rombolj le teljesen lelkileg..teljesen jól tudom, hogy nem áll jól, és..

Nem tudom befejezni a mondatomat, ajkait sürgetően az enyémre tapassza, hogy elhallgattasson. Erőteljesen csókol, valószínűleg próbálja átadni csókban azt, amit szóban nem sikerült neki.

-Gyönyörű vagy, hidd el nekem – mondja suttogva. – Szerintem akár farmerban is jöhetnél, te akkor is csodálatos lennél – ujjával az egyre vörösödő arcomat simogatja, nekem pedig nagyon jól esnek a dicséretei.

-Ebben pedig egyenesen lélegzetelállító leszel, ne félj – puszilja meg a homlokomat, mire erőltetetten bólintok.

-És te hoztál valamit? – kérdezem mosolyogva.

-Nincs olyan ruha ebben a boltban, ami ennél jobban állna rajtad – hangja hirtelen mélyült, ahogy még egyszer elismerően nézett végig rajtam. Mindig is utáltam ilyen ruhákat viselni, mivel szerintem a lábaim túl vékonyak az ilyen ruhához, és távol is vannak egymástól. Sohasem voltam kövér, de most igazán jól jönne pár kiló felesleg a lábamra.

-Meggyőztelek? – kérdezi nevetve.

-Nem igazán – nevetek fel kínosan. – De mindegy, ezt fogom felvenni, mert annyira ezt akarod – sóhajtok fel.

-Szuper vagyok – mondja önelégülten. – Akkor most hagylak visszaöltözni. Siess!

Mosolyogva húzom be a függönyt, és megfordulok, hogy még egyszer meg tudjam magam nézni a tükörben. Zayn szavai erősebbé tettek, és érzem, hogy már nem is utálom magamon annyira a ruhát. Elismerően nézek végig az idomaimon, amiket a ruha éppen elrejt, de nem annyira, hogy teljesen ne látszanak. Pont annyira lehet látni, mint amennyire kell. A csipke felső részt, ami a dekoltázstól a könyökömig tart, pedig egyenesen imádom.

Sóhajtok, és elkezdem kicipzárazni hátul. Most van az első alkalom, hogy úgy tekintek magamra a tükörben, hogy gyönyörű vagyok. Mert Zayn azzá tesz engem.

*

-Készen vagy már? – kiabált be a fülkémbe. Persze, hogy készen vagyok. De ő nem érti, milyen az, ha egy lány készülődik. Ellenőrizni kell a hajamat, a sminkemet, a ruhámat, az egész külsőmet..Persze, ő férfi, nem érti az ilyen dolgokat.

-Fogd be! – kiabálom vissza nevetve. – Pár perc, és kint vagyok.

-Pár perc? – kérdezi fájdalmasan. – Eleanor, meg fogok itt kint halni.

-Ha eddig tudtál várni, akkor most is tudsz! – akadékoskodok, és még egyszer visszanézek a tükörbe, hogy a pólóm nem gyűrődött-e fel. Persze, hogy felgyűrődött.

-Kész vagy már? – szinte hallom a hangjában a szenvedést, úgyhogy inkább még egyszer megnézem magam, és a kezemben a ruhával kilépek a fülkéből.

-Szóval pár perc. Volt ez több mint 10 perc, El!

-Ha lányból lennél, értenéd. De így ne is próbáld! – csípem meg az orrát, mire fájdalmasan felhorkan.

-Basszus, te edzel? – kérdezi fájdalmasan, mire csak vigyorogva rázom a fejem.

Nő vagyok.

*

Az előszobában állok, és elképesztően izgulok. A ruhával a nap folyamán egészen jó barátok lettünk, már nem érzem magam utcalánynak benne. Előkerestem kedvenc fekete magassarkúmat, amit azon a bizonyos estén viseltem, amikor egészen közeli kapcsolatba kerültem egy idegennel. Hiába, a cipő mintha megharagudott volna rám, azóta folyamatosan töri a lábam.

Csengetnek. Diriiing.

Izzadó tenyérrel, és zakatoló szívvel nyitom ki az ajtót. Megint félek. Miért félek mindig, amikor tudom, hogy Zayn áll az ajtó másik felén? Izzadok, és az ájulás kerülget. próbálom mondani a testemnek, hogy ne izzadj, mert nem lenne jó, ha egy otromba nagy izzadságfolttal állítanék be a buliba. 

Istenem, már gondolkodni sem tudok.

Újra csengetnek, én pedig veszek egy mély levegőt, és ajtót nyitok. Ajkaimra egy mosolyt festek, hogy titkoljam izgatottságom.

Zayn szemszöge

Arcán egy mosollyal fogad engem, de látom rajta, hogy ez a mosoly nem igazi. Annyira meglátszik rajta, hogy valójában mosolyog-e, vagy sem.

-Szia – köszön könnyedén, és egy ölelésbe burkol. A mosolya ellenére hangja magabiztos és könnyed, és nyoma sincs az izgalomnak, amit próbál titkolni.

-Hello, gyönyörűm – mondom mosolyogva, és végignézek rajta. A ruha, amit együtt vettünk, még mindig elképesztően jól áll rajta, egy kicsit sem kihívó, mint ahogy hittem. Az amúgy is egyenes haját kicsit begöndörítette, így hullámokban omlik a vállára. Tetszik, hogy nem tett fel 5 kilónyi sminket. Tudja, hogy ő smink nélkül is elbűvölő, és ez nagyon tetszik benne. – Észbontóan nézel ki – suttogom, és közelebb lépek hozzá.

-Csak az igazat mond – az ajkába harap, és ő is végig néz rajtam.

-Az igazat? – kérdezek vissza. – Jó, az igazság az, hogy kurvára elképesztően nézel ki – nevetek fel halkan, és az egyik göndör hajtincsét csavargatom.

-Uh, ne káromkodj – gyengéden belevág a vállamba, mire elmosolyodok.

-Bocs, de nincsenek szavak, amikkel ki tudnám fejezni, mennyire gyönyörű vagy – suttogom mély hangon, és levezetem a kezemet az oldalán. Hallom a heves lélegzetét, én pedig gyengéden belemarkolok az oldalába.

Tetszik a reakciója, közelebb húzódik hozzám, fejét mélyen a mellkasomba fúrja. Karjaival körbeöleli a hátam, és látom, hogy mélyen becsukja a szemét. Ujjammal megsimítom a homlokát, majd az arcát kezdem simogatni.

-Te sem nézel ki rosszul – viccelődik, mire hangosan felnevetek.

-Gyere, induljunk, nem fogunk odaérni – gúnyolódok, mire játékosan beleüt a mellkasomba.

-De legalább nem rám kellett várnod! – vág vissza, és elszakad tőlem.

-Siess, kérlek! – kiabálok utána, mire megfordul, és kiölti rám a nyelvét.

-Gyors leszek, mint a boltban!

Sóhajtok egyet, és a falnak támaszkodok. Azt hiszem, itt fogok megöregedni.

*

-Itt vagyunk – jegyzi meg halkan, és az ajkát harapva néz ki az ablakon a 

hatalmas ház felé.

-Ha szeretnéd, beszélhetek Clar-rel, hogy rosszul érzed magad, és akkor nem kell bemennünk – mondom neki biztatóan, mert látom rajta, hogy most nincs sok kedve bemenni.

Fejét felém fordítja, és megajándékoz egy elképesztően aranyos mosollyal. – Dehogyis, csak majd hamar jöjjünk el.

Felnevetek, és a rádióhoz nyúlok, hogy kikapcsoljam.

-Tényleg nem muszáj bemennünk.

-Zayn, kérlek – mondja sóhajtva. – Csak pár óráról van szó, ki fogom bírni.

Bólintok, és kiszállok a kocsiból. Megkerülöm, hogy neki is kinyissam. Emlékszem, régebben sohasem tudott be-, és kiszállni, és most már csak mosolygok rajta, hogy milyen magabiztossággal pattan ki az autóból.

-Megtanultál kiszállni – jegyzem meg mosolyogva, mire kiölti rám a nyelvét.

Bezárom az ajtót, és ujjaimat levezetem a kezén, hogy ujjainkat össze tudjam kulcsolni. Megdöbbentő, mennyire összeillünk – az ujjaink csodálatosan kapcsolódnak össze. Egy pillanatra lenézek, hogy a tökéletesen összepasszoló kezünkre nézzek. Annyira tökéletes. Ilyen még sohasem volt, hogy egy lánnyal kézen fogva megyek egy buliba.

Egy pillanatra elgondolkozok, hogy egyáltalán megérdemlem-e ezt a tökéletes lányt. Annyi minden tett értem, hogy működjön ez, hogy vele legyek, s ő velem. Én pedig szinte semmit..nem adtam fel az életemet, ugyanúgy csinálok minden hülyeséget..

-Eleanor? – állítom meg egy pillanatra.

-Hmm? – néz rám, én pedig közelebb húzom magamhoz.

-Nagyon szeretlek – suttogom, és ajkaimat gyengéden az övére nyomom. Érzem, hogy meglepődik, először nem is csókol vissza. Ajkaimat elkezdem mozgatni, nyelvem átcsúsztatom a szájába. A hajamba túr, és közelebb húz magához, és sokkal bátrabban kezd csókolni.

-Szerintem menjünk – nyögi, és elválik tőlem.

Duzzogva próbálok tőle még egy csókot kérni, de ő vigyorogva elhajol tőlem.

-Nem, nem.

Arcára egy halvány puszit adok, és újra megfogom a kezét.

-Imádom, ahogy csókolsz – jegyzi meg félénken.

-Kösz, Darling, de te sem vagy rossz – hangosan felnevetek, és belepuszilok a nyakába.

-Gondolom te már tapasztalt vagy ebben, én pedig ne..

Egy gyors mozdulattal magam felé fordítom, és fejét felemelem, hogy a szemembe nézzen.

-Figyelj, El, ezt most azonnal gyorsan verd ki a fejedből. Tapasztalt vagyok, na és? Volt pár dolgom pár nővel, de ezt már úgyis tudod. Igen, csókolóztam már párszor. Igen, neked pedig csak egy barátod volt. És gondolom vele csókolóztál. Nekem nem számít, hogy hogy csókolsz, vagy hogy hányszor csináltad már, és mennyire vagy tapasztalt. Nagyon szeretlek, és kurvára imádom, ahogy csókolsz. És fogalmam sincs, ki a szar beszélte tele a fejed ilyen szarságokkal, de nekem higgyél, jó? Kurva édesen csókolsz, és szerintem kicseszettül szeretlek, jó? – mondom folyamatosan a szemébe nézve, mire látom, hogy egy aprót bólint.

-És gyere, menjünk – egy hosszú puszit nyomok az ujjára, és újra megfogom a kezét.

Nem mondom, voltam már jobb buliban is, de Eleanor kedvéért itt maradok, és próbálok mindenkivel jó fej lenni, miközben folyamatosan El kezét szorongatom. A ruha egy kicsit rövid, amit visel, éppen ezért nem szeretném, ha bármelyik mocsok hozzányúljon.

-Elmegyek innivalóért, jó? – kérdezem tőle a fülébe súgva, ő pedig bólint.

Átverekedem magam az embertömegen, hogy a konyhába jussak valami italért. Megígértem magamnak, hogy nem fogok berúgni, sőt, nem is fogok inni sem.

-Zayn Malik? Megint? – kérdezi egy önelégült hang nevetve mögöttem.

Megfordulok, és szembetalálom magam azzal a fasszal, aki a börtönben majdnem kicsinált.

- Ahogy látom, téged még egy kiadós nyakbaszúrás sem öl meg. – most más a helyzet. Egy bandával van.

A kurva életbe.

-Ahogy látom, szükséged van egy kis innivalóra. Tessék, nyugodtan – nyújt felém egy poharat, aminek nem látom a tartalmát – basszák meg a papírpoharak.

-Ne félj, a sitten nem voltál ennyire beszarós – jön közelebb hozzám. – Vagy csak nem akarod megmutatni az igazi oldaladat a ribancod előtt? – kérdezi nevetve.

Eddig próbáltam kontrollálni magam – most már nem tudom.

-Anyád a ribanc! – kiabálom, és felé sietek, hogy minél előbb lemossam az arcáról azt a kibaszottul idegesítő önelégült vigyort.

Meggondolatlanul cselekszem – ott van mögötte egy egész banda, én pedig csak egyedül vagyok.

Hirtelen két kezet érzek, amik a csuklómnál fogva rántanak vissza.

A szarba..

-Na mivan, nagyfiú? – nevet fel hangosan, én pedig kétségbeesetten rángatom magam a szorításukban. – Emlékszel mit mondtam a börtönben?

Közelebb jön hozzám az undorító kopasz fejével, miközben engem néz az undorító szemével.

-Azt hogy szenvedni fogsz – teljesen közel ér hozzám, lehelete csiklandozza az arcomat, mire elundorodok.

-És csak hogy tudd, nem vagyok olyan ember, aki nem szokta betartani az ígéretét – vigyorodik el, és öklével egy nagyot üt az arcomra. A kezemet szorító erők elszakadnak tőlem, én pedig a földre esek, ájultam.

-Zayn!

39.fejezet

Haliii. Itt is vagyok, tegnap sikerült 3 részt is megírnom, romantikus hangulatba kerültem :')).

Nem igazán szeretnék rizsázni, itt a rész x

Puszi: e. xx

Lelkes kommenteket várok xx

Reggel arra ébredek, hogy valami melegen fekszem, aminek a teste folyamatosan emelkedik és süllyed. El sem tudom képzelni, min feküdhetek. Nehezen kinyitom a szemeimet, és Zayn vigyorgó arcába ütközök. Fogalmam sincs, mi lehet olyan vicces rajtam. Feljebb emelkedek, és akkor látom, hogy a combjaimmal körbeöleltem a testét, kezemet pedig a mellkasán tartottam az éjszaka. Szóval úgy aludtam, mintha lovagoltam volna rajta. Tehát ez volt olyan mulatságos.

Elszégyellem magam, a fejemet inkább visszadöntöm Zayn meleg mellkasára. Lehetne ennél kellemetlenebb helyzet?

-Ne szégyenlősködj, nekem egészen tetszik – jegyzi meg pimaszul.

-Ó, fogd be! – utasítom elpirulva.

Mellkasa alattam a nevetéstől rázkódik, és még én is elmosolyodom rajta. Végül is ő már látott ennél égetőbb szituációba is, nem fogok belehalni, hogyha ezen fog napokig nevetni.

-Mondtam már, hogy aranyos vagy, amikor nevetsz? – kérdezi, mire felhajtom a fejem a mellkasáról.

-Aranyos? – kérdezek vissza megütközve. Még soha senki sem mondta rám, hogy aranyos vagyok, amikor nevetek. Még Noel sem, soha.

-Igen, nekem is kedvem támad nevetni, ha rád nézek, miközben kuncogsz. Szerintem ez felettébb aranyos – magyarázza mosolyogva, mire halványan elnevetem magam.

-Nem rossz bók tőled, Zayn. Van még valami a tarsolyodban, vagy kimerültél ennyinél? – gúnyolódok vele, mire érzem, hogy megint nevet.

Hirtelen érzem, hogy hosszú ujjai az oldalamnál kezdenek cirógatni, és pillanatokon belül már alatta találom magam. Két kezével a fejem mellett támaszkodik meg, térdeivel közrefogja a csípőmet.

-Szeretlek – mondja hirtelen, és ajkait az enyémeknek nyomja. Erőteljesen csókol, már nyoma sincs annak a férfinak, akit bevarrt nyakkal hoztam haza a börtönből tegnap.

-Nem rossz, nem rossz – halványan elmosolyodom, amikor elszakad tőlem. – Nem rossz, de nem a legjobb – öltöm ki rá a nyelvem.

-Válogatós lettél, Fherenzie – vág vissza vigyorogva, és közelebb hajol hozzám. Ajkaink érintkeznek, de nem csókol. Én sem. Nekem nyomja az ajkait, és érzem, ahogy a nyelvével az alsóajkamat nyalja. Számat összezárom, mire hallom, hogy morog egyet. Elvigyorodom, és a nyakánál fogva közelebb húzom magamhoz, hogy egy erőteljes csókot kezdeményezzek. Nyelvem átcsúsztatom a szájába, és amint találkozik az övével, érzem, hogy elektromosság fut át rajtam, és csak még többet akarok. Ujjaimmal a hajába túrva húzom még közelebb magamhoz, teljesen megfeledkezek róla, hogy ezzel talán fájdalmat okozok neki. Azt mondta, az lenne neki a legnagyobb fájdalom, ha elhagynám. Ennek azonban kevés az esélye. Az eltelt hónapok alatt rengeteg minden történt, az életem fenekestül felfordult. Ha nem szól utánam azon a napon a folyosón, és nem nyomozza ki a számom, és a címem, akkor nem lennénk itt. Nem csókolóznánk az ágyamban, és nem éreznék iránta olyan érzéseket, amik nekem még egyáltalán nem voltak ismerősek. Szerelem. Ha valaki nekem azt mondja pár hónappal ezelőtt, hogy egy bandavezért fogok szeretni, valószínűleg kinevetem, és megrázom a fejem, és továbbmegyek. De most itt vagyok. Egy bandavezérrel az ágyamban. Beleszerettem. Menthetetlenül beleestem, és ki tudom mondani azt, amit hónapokkal ezelőtt még nem tudtam volna biztosan kimondani – szeretem.

Annyira elgondolkoztam, hogy elfelejtek visszacsókolni.

-Zayn – mondom nehezen, és közelebb húzom magamhoz.

-Hm? – orrával megböki az enyémet, és egy apró puszit helyez rá.

-Éreztél már ilyet valaha is?

Egy ideig habozik a válasszal, csak bökdösi az orromat az övével. Kuncogok az édes gesztusán, mire elmosolyodik, és egy újabb halvány puszit nyom az orrom hegyére.

-Nem, még sohasem éreztem így, Eleanor – suttogja, és ajkait újra az enyémekre nyomja. Annyira óvatosan, annyira édesen csókol, még sohasem éreztem ehhez hasonlót csókolózás közben. Ajkai puhák, és melegek, és érzem, hogy akárhányszor nyelve találkozik az enyémmel, egyre többet és többet akarok. Nem tudok betelni a csókjaival, sem vele.

-Szeretlek – mondja halkan, és közben mosolyog. Biztos vagyok benne, hogy ez az életben a legeslegszebb szó, amit egy ember mondani tud. Szerintem azt kimondani, hogy szeretlek, elképesztően aranyos és cuki dolog.

-Én is, de fel kellene kelnünk – gúnyolódok vele, mire halványan felnevet.

-Sajnos most nem tud innen kikelni, de nyugodtan megpróbálhatja – ajkát játékos mosolyra húzza, és tudom, hogy most büszke magára, amiért sikerült megint átvágnia.

-Ilyenkor úgy megcsikiznélek, de tudom, hogy nem vagy csikis – öltöm ki rám a nyelvem, majd játékosan visszahúzom, amikor közelebb hajol hozzám. – Csinálnál nekem reggelit? – nézek rá könyörgően.

-Kisasszony, kettőnk közül még mindig engem szúrtak meg a nyakamban – sóhajtja, majd a tekintetét az égre emeli. – De ettől függetlenül lehet róla szó, de nem biztos..

-Zayn! – nyafogom, és a nyakánál fogva lejjebb húzom magamhoz. – Kérlek – leheletünk összeér, ahogy a szájához közel beszélek.

Orrát édesen az enyémhez dörgöli. Idilli pillanatunkat a mobilom csörgése zavarja meg.

Nyafogok egyet, és az éjjeliszekrényen pihenő telefonom után nyúlok.

-Szállj le rólam! – mondom mosolyogva, ahogy a kezembe kapom a mobilom.

Sóhajt egyet, és a baj oldalamra gördül. Apró puszikat lehel a nyakamra, én pedig nem bírom ki sóhajtás nélkül.

-Szia Clar – köszönök boldogan. – Mi újság?

Clar lelkesen kezd el csacsogni minden féléről, és boldog hangjától én is teljesen feldobódok.

-Szóval lesz egy bulim ma, tudod, elmennek a szülők, és felszabadul a lakás – érzem a hangján, hogy vigyorog. – Arra gondoltam, mint a legjobb barátnőmet, kötelességem meghívni. Tehát van kedvetek eljönni?

-Persze! – vágom rá azonnal, és igyekszem kizárni a nyakamat puszilgató Zayn-t mellettem.

-Szuper – nevet fel. – Akkor..úgy 8-ra gyertek, rendben? A címemet ismered, úgyhogy azt nem kell lediktálnom.

-Okés – vigyorgok. – Akkor 8-kor találkozunk. Szia Clar.

-Szia! – köszön el, majd bontja a vonalat.

-Hova megyünk? – motyogja Zayn a nyakamba, forró leheletet fújva a bőrre. A testemben libabőr képződik, és biztos vagyok benne, hogy most önelégülten mosolyog.

-Ha így folytatod, sehova – zilálom. – Clar meghívott minket a bulijába. És.oda megyünk.

-Mellelseg köszönöm, hogy megkérdeztél, hogy van-e egyáltalán kedvem menni. – sértődik meg, mire felnevetek.

-Nő uralom van, szokd meg, Malik – öltöm ki rá a nyelvem. – És gyere, még rengeteg dolgunk van.

-Mi az a rengeteg dolog? – sóhajt, és fejét a párnába temeti.

-El kell velem jönnöd ruhát venni – mondom ki mosolyogva, és tudom, hogy ezzel most tényleg le fogom fárasztani őt.

-Csak ruhát venni ne – tiltakozik nyafogva. – Bárhova elmegyek veled, sőt a barátnőiddel is elmegyek, csak engem ne vigyél a plázába ruhát venni, kérlek, könyörgöm.

-Késő bánat – nevetek fel, és megbököm a vállát. – Kelj fel, különben fehérneműben állítanék be a buliba.

-Nem lenne baj – motyogja, mire erősen a vállába verek.

-Minden fiú engem nézne, és képzelheted, mi lenne a fejükben – súgom neki vigyorogva.

-Megyünk ruhát venni – kel fel gyorsan az ágyból, én pedig folyamatosan nevetek. Tudtam, hogy azzal, hogy olyanokat mondok neki, hogy minden fiúnak mocskos tervei lennének velem, és a hiányos öltözetemmel, ki fogom tudni rángatni az ágyból, és rá tudom venni, hogy eljöjjön velem vásárolni. Azt hiszi, nem ismerem őt eléggé – ez nem igaz; néha már túl jól ismerem őt.

38.fejezet - Hazugság

Sziasztok, babiess! Itt is vagyok..kihevertem a tegnapi napot, és frissen ideültem a laptop elé, és késsssz is lettem vele. Nekem eddig a kedvenc részem, imádtam írni :). Szóval majd remélem nektek is tetszeni fog blablabla :D

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! XX

Millió puszi xx

e. xx

-Zayn – egy angyali hangot hallok, mire óvatosan elkezdem kinyitni a szemem. Érzem, hogy valami puhán fekszem a hátamon. Párna van a fejem alatt, de nem olyan kemény, mint amilyen a börtönben. Ez nagyon puha, és érzem a testemet fedő takarót, aminek pontosan ugyanolyan illata van, mint Eleanor-nak.

-Zayn – mondja újra, és érintését a bőrömön érzem. Gyengéden felemeli a kezemet a takaróról, és egy apró puszit helyez rá. Ajkai puhák, ahogy szája még egy ideig a bőrömön marad, érzem a forró leheletét a bőrömnek csapódni.

-Hm – hümmögök, és oldalra fordulok, hogy El felé feküdjek. A takarót magam köré tekerem jobban, és igyekszem kizárni a torkomban keletkezett fájdalmat a mozdulataim miatt.

-Ne mozdulj el, azt mondták nem szabad – suttogja félve, mire halványan megrázom a fejem, és egy apró mosolyt festek kiszáradt ajkaimra.

-Te még sohasem szegtél meg szabályokat, nem igaz? – kérdezem egyértelműen, mintha nem tudnám rá a válaszát. Tudom, hogy Eleanor nem élt olyan zűrös életet, iskolába járt, jó tanuló volt, a legnívósabb balettiskola tagja volt. És megjelentem én, és az egész életét felfordítottam.

-Nem, nem volt szokásom – kuncogja halkan, mire elmosolyodok. A hangja annyira aranyos, amikor kuncog, legszívesebben megnézném, ahogy becsukja a szemét nevetés közben. De a szemeim annyira fájnak, és olyan fáradtnak és kimerültnek érzem magam, hogy szinte semmi erőm sincs.

-És még nem gondolkodtál rajta, hogy ideje lenne? – motyogom, és megragadom a csuklójánál fogva. Száját elhagyja egy sikoly, de nevet, miközben mellém esik az ágyba.

-Zayn, tudom, hogy fáj neked, nem szeretném, ha miattam még nagyobb fájdalmaid lennének – magyarázza suttogva, és érzem, hogy fel akar kelni mellőlem. Egész börtönben töltött időm alatt ezt a pillanatot vártam, hogy nyugodtan feküdhessünk egymás mellett, úgy, hogy ne zavarjon minket senki.

-Az fáj, ha nem vagy velem, Eleanor – suttogom, és közelebb húzom magamhoz. – Fázol?

Érzem, ahogy bólint, mire megragadom a takaró sarkát, és bebújtatom magam mellé a takaró alá. Közelebb csúszik hozzám, fejét a mellkasomba fúrja. Kezemet átdobom a dereka felett, és közelebb húzom magamhoz. Annyira hiányzott már a teste melege, hogy közel legyen hozzám.

-Nem fáj, ugye? – kérdezi félve, mire erősebben húzom magamhoz.

-Ha velem vagy, semmilyen fájdalmat sem érzek – mondom, és egy apró puszit adok a hajába. Ajkaim még hosszú ideig időznek ott, mélyen belélegzem ismerős samponjának illatát, ami annyira hiányzott már.

-Szeretlek – mondja halkan, és érzem, hogy az arca lángba borul. A szívem egy nagyot dobban az ismerős szóra, és tudom, hogy ő is érzi felgyorsult szívverésemet.

-Szeretlek – ismétlem meg. Arcát felbillenti hozzám, és mélyen a szemembe néz. Halványan elmosolyodik, és ajkaival közelít hozzám. Megvárom, míg felkúszik hozzám, és ajkait gyengéden az enyémhez préseli. Nem csókol, ajkainkat összenyomja. Érzem forró lélegzetét, ahogy egymás szájába lélegzünk.

-Nem akarlak megcsókolni, tudom, hogy az fájna neked – ujjaival végigsimítja az alsóajkamat, tekintetével követi az ujját. Alsó ajkába harap, szemeiben a félelem csillog.

-Csókolj meg, kérlek – könyörgök neki kétségbeesetten, tekintetével megtalálja a szememet. Félelem. Ez a dolog csillog a szemében a boldogság helyett. Halványan megrázza a fejét.

-Nem akarok neked fájdalmat okozni – motyogja bűnbánóan, és lehajtja a fejét. 

Mutatóujjammal az álla alá nyúlok, hogy újra a félelemmel teli csillogó szempárt nézzem.

-Nem érzek fájdalmat. Itt vagy velem, és tudom, hogy más rossz dolog nem tudna történni, mint hogy elveszítselek.  Akkor éreznék fájdalmat. De most itt van velem az az ember, akit nagyon szeretek, és elhiheted, hogy elképesztően boldog vagyok, és nem fáj semmi. Akkor fájna, ha itt hagynál – suttogom, és látom, hogy sikerült meggyőznöm őt, mivel az ajkai felfelé görbülnek.

-Biztos?

-Biztos – mosolygok, és ujjammal egy hajtincsét babrálom, ami zavaróan hullik az arcába.

-Akkor megcsókolhatlak? – kérdezi félve, és az ajkába harap.

Válasz helyett ajkaimat az övére nyomom, és gyengéden kezdem el csókolni. A hátamra fordulok vissza, magammal húzva őt is. Ügyetlenkedik egy kicsit, majd lábát átveti a csípőm felett, és rám ül, lovagló ülésben. Óvatosan csókol, érzem a félelmét a csókban, de meg akarom neki mutatni, hogy nem fáj semmim, mert ő itt van velem. A lelkem fájna, ha itt hagyna, ez a sérülés nem fáj, mert itt van ő, aki képes a szeretetével begyógyítani minden fájdalmamat.

Kezei fel-le siklanak a mellkasomon, mire muszáj a szájába sóhajtanom. Tetszik, hogy nem használja a körmeit, mint ahogy eddig mindenki tette. Ő képes azt elérni bennem, amit más csak vadulással volt képes. Olyan érzelmeket vált ki belőlem, amit életem során talán csak most érzek először.

-Be akarom gyógyítani minden fájdalmadat – súgja, és érzem, ahogy csókjaival a nyakamat kezdi el kényeztetni. Kezei még mindig simogatnak, én pedig tehetetlenségemben a lepedőt markolom.

-És miért vagy itt? Ryan mondta, hogy elvittek téged – szűröm ki a fogam között, ahogy a fogai közé vesz egy kis bőrdarabot, és óvatosan szívni kezdi.

-Hazudott. Az a srác egy hazug disznó – motyogja a nyakamba. – Nem is volt semmilyen bandaháború. Tudom, hogy bement hozzád tegnap. – befejezi a nyakam kényeztetését, és felhajol, hogy a szemembe tudjon nézni. Nézem ajkait, amit rózsaszínűbbek, és duzzadtabbak lettek. – Én a bandatagokkal lógtam, ameddig börtönben voltál. Minden nap ellátogattam hozzájuk, mivel itthon teljesen egyedül voltam. Tudtam beszélni vele, és valójában rengeteget beszélgettünk.

Valamiért féltékenység söpör át rajtam, és tudom, milyen Ryan, ha egy olyan lányról van szó, aki védtelen vele szemben. Piszkos módon kihasználja, és Eleanor pedig olyan lány, hogy elképesztően könnyen be lehet őt folyásolni.

-Nem volt semmilyen bandatámadás, Zayn – suttogja. – Ryan csak azt akarta, hogy izgulj, hogy félj. És azt mondta, hogy látni téged úgy, hogy nagyon megijedtél, nagyon vicces volt.

A kezeim ökölbe szorulnak, és ha Eleanor nem lenne felettem, akkor már rohannék is szétverni Ryan fejét. Szóval szerinte vicces volt, ahogy teljesen beszartam, mert féltem, hogy baja esik neki?

-Nyugodj meg, kérlek – mintha olvasna a gondolataimban, az arcomra egy apró puszit helyez. – Tudom, hogy nagyon szemét húzás volt tőle, de az erőszak nem old meg semmit, te is tudod.

-Eleanor, ha nem lennél itt, én..

-Tudom – ad egy futó csókot az ajkaimra, hogy elhallgattasson. – Szerintem inkább aludjunk, és majd holnap kigondoljuk, mi legyen – még egy csókot ad, és legördül rólam.  Felkel az ágyból, és csak most veszem észre az öltözékét. Reménykedtem benne, hogy fehérneműben szeretne majd aludni mellettem, de reményeim szertefoszlottak, ahogy a gardróbja felé indul, és becsukja maga mögött az ajtót.

-Előttem is nyugodtan átöltözhetsz, nem zavarna – kiabálom utána vigyorogva, és halom őt nevetni a vékony ajtón keresztül.

-Azt elhiszem – kiabálja vissza, majd percekkel később vissza is tér hozzám.

-Csak nem az én pólómat viseled? – kérdezem vigyorogva, ahogy a sötétkék pólóban tért vissza a szobába.

-És ha igen? – kérdezett vissza csípősen. – Te bajod, kellett neked itt hagynod nekem. – nyelvét gúnyosan kidugja rám, mire felnevetek.

-Nekem nem baj, szerintem elképesztően szexin nézel ki benne – hangom mélyebb lesz, ahogy elismerően nézek rajta végig. – Mond, hogy nincs rajtad nadrág – nyögök fel.

Vigyorogva emeli a póló alját, és előbukkan apró rövidnadrágja.

-A francba – nyavalygok, és lejjebb csúszom az ágyban.

Hangosan felnevet, majd gyorsan beszáll mellém az ágyba. A takarót magunk köré tekeri, a fejét a vállamra hajtja.

-Már nagyon régóta vágytam erre – mondja suttogva, és látom, hogy az ajkába harap.

-Mire? – kérdezem, és az egyik kiálló hajtincsét kezdem csavargatni.

-Erre… hogy együtt fekszünk le, és a hajammal babrálsz, és közben értelmetlen dolgokról beszélgetünk. Mint a romantikus filmekben, de ez mégis jobb, érted.. – magyarázza elpirulva.

-Olyan édes vagy, amikor elpirulsz – nevetek fel, és játékosan megszorítom a vállát.

-Fogd be, Malik! – mondja erélyesen, és a mellkasomba üt.

Folyamatosan nevetek, ahogy közelebb húzódik hozzám, a lábainkat összekulcsolja.

-Soha sem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés a szerelem – jegyzi meg halkan, mire lehunyom a szemem, és megszorítom a derekát a póló alatt. Libabőrös lesz, tisztán érzem.

-Én sem – válaszolom suttogva, és ásítok egyet. – Jó éjt, szerelmem.

-Jó éjt, mókuskám – gúnyolódik, mire ismét megszorítom a derekát, és hallom őt is ásítani.

Ez az utolsó emlékem, mielőtt végleg elaludtam volna, karjaimban Vele.

Ő és én. Én és Ő. 

__

Kaphatok 2 kommentet ehhez? (:

37.fejezet - Szenvedés

Hiii, babies! :) Ezzel a résszel nagyon siettem, mivel még akartam írni egyet, mielőtt átlépünk 2014-re, és mivel holnap nem leszek itthon, így ma írtam meg, és tettem fel.:)
Az előzőhöz nem igazán érkeztek semmik.:( 3 pipán, és 1 kommenten kívül semmi..hát, mindegy, túltesszük magunkat rajta, csak jól esett volna egy kis megerősítés, biztatás, vagymi..
Okay, mindegy. 
Szóval itt a rész.. ha még érdekel valakit..
Jó olvasást! ♥ (már ha van egyáltalán olvasóm)

-Ryan - halkan mondom. - Az nem lehet..nem tehették meg velem! Nem tehették ezt, nem, Ryan, a kurva életbe is, nem! - ajkaim remegnek, és legszívesebben darabokra tépném azt, aki ezt tette. Nem vihették el életem értelmét, nem most, amikor a legnagyobb szükségünk van egymásra!

-Tudom, Z - suttogja, és a kezét előrébb csúsztatja, hogy megszorítsa  a kezem. Tényleg nagyon jó, hogy itt van velem, de most nem erre van szükségem. - Mindent el fogunk követni, hogy megöljük őket, ne aggódj, Eleanor biztonságban hozzád fog jutni végül.

-Tudom, Ryan, tudom! De attól még kurvára nincs most velem! - az ajkaimat olyan erősen harapom, hogy érzem a vér fémes ízét kiszivárogni. Felhajtom a  fejem, és látom, ahogy Ryan behunyja a szemét, és elhúzza a száját.

-Z, megígérem, hogy mindent megteszünk, hogy egy baja se legyen Eleanornak. Hidd el, bízhatsz bennünk. Ismersz minket, engem. Nem hagyjuk, hogy a vezérünknek törött legyen a szíve, tudod - érzem a hangján, ahogy halványan elmosolyodik, és ettől kicsit jobban érzem magam. Az, hogy van egy barát ilyenkor mellettem, nagyon jó érzéssel tölt el, még ha a szívem egy darabja ki van szakítva belőlem.  Tudom, rá bármikor számíthatok, bebizonyította már rengetegszer.

-Igyekszünk, jó? - suttogja, mire bólintok.

-Vigyázzatok magatokra, kérlek - könyörgök neki halkan, bár tudom, hogy elég erősek már ahhoz, hogy harcolni tudjanak. Ryan számtalanszor állt már mellettem kisebb bandaháborúkban, ő a bal kezem. Itt az idő, hogy bedobjam őket a mély vízbe, hogy megtanulják milyen érzés, ha akkor is ott kell harcolnod, ha rendesen beszartál. Felnőttek. Ők már nem tanuló harcosok, ők már könyörtelen harcosokká váltak.

-Z, a rohadt életbe is, ne félts te minket! - mosolyogva mondja, bár hallom a félelmet a hangjában. Én vagyok a puding a kettőnk közül. Én jobban félek, pedig nem is én fogok harcolni.

-Hiányozna a hülye fejed - mosolygok, mire felnevet. Feláll a székéből, és megkerüli az asztalt. A kezét nyújtja felém, mire felállok, így vele szembe kerülök.

-Erős vagy, Z. Ki fogod bírni itt, és ha kiszabadulsz, minden oké lesz haver, rendben? Gondoskodni fogunk arról, hogy minden sima legyen, jó? - suttogja, és kezeit a vállaimra teszi.

-Csak vigyázzatok magatokra. Velem ne törődj. Még mindig én vagyok a bandavezér, haver - nevetek fel halkan, mire elmosolyodik.

-A legjobb bandavezér, komolyan - mondja komolyan, és közben a szemembe néz.

Féloldalasan elmosolyodok, és a karjaim közé zárom őt. Tudom, hogy számíthatok rá, már rengetegszer bebizonyította. Most valahogy mégis gyengének érzem őt. Ebben a baráti ölelésben annyira sebezhetőnek, és annyira megtörtnek látszik, hogy kezdek érte aggódni.

-Nem lesz semmi baj, én tudom - elhúzódom, és megpaskolom a vállát. - Jók lesztek, győzni fogtok, és minden rendben lesz. - mosolygok rá biztatóan.

-Remélem - suttogja, és elhúzódik. - Kitartás, már csak pár hónap a tárgyalásig.

-Köszi, most megnyugodtam - rávillantok egy álvigyort, csak hogy lássa, hogy egyáltalán nem nyugtatott meg azzal, hogy már csak pár hónapot kell itt lennem.

-Nincs mit - mosolyodik el, és int egyet. - Csá haver, majd beszélünk, ha végre véget ért a nyaralásod.

Erőltetetten felnevetek, és csak nézek az alakja után, ami éppen kilép az ajtón.

Miért nem mondtam neki, hogy adja át Eleanor-nak, hogy szeretem? Ha már én nem találkoznék vele, szeretném, hogy tudja, hogy szeretem, és hogy szeretni fogom, még akkor is, ha elhagy. Mert idővel elfog - nem fogja tovább bírni, hogy a barátja a börtönben fog megrohadni; ártatlanul. Miért nem lepleződik le már végre az igazság? Hogy egy ostoba tévedés miatt hiszik azt, hogy én öltem azt a csávót?

Minden szar.

___

Miután visszakísértek a cellámba, folytatom az eddigi tevékenységemet; kitartóan fekszek az ágyamban, a cellatársaim részed röhögéseit hallgatva, miközben önsanyargatásba kezdek. A legjobb tevékenység, és legalább még az idő is telik. Ami egy börtönben ragadt ártatlannak kincs. Legszívesebben felgyorsítanám az időd, hogy minél előbb szabaduljak innen.

-Tudod, Zayn, mindig meglepődöm rajtad - valaki nevetve ejti ki a nevem.

A homlokomat ráncolom, és a hang irányába fordulok.

Egy arrogánsnak tűnő fazon fekve röhög, a szájában cigivel - valószínűleg füves cigivel. Elég ránéznem, és máris undorodom tőle.

-Honnan ismersz? - a homlokomat ráncolom, és felülök az ágyon.

A fazon tovább nevet, és szív egyet a cigijéből.

-Elég gond, hogy nem emlékszel rám, Z.

 A "Z" -t furcsa hangsúllyal mondja, és az arcán még mindig az arrogáns mosoly van.

-Mi a francról beszélsz?

-A bandádról, nagyokos - nevet fel hangosan, én pedig már majdnem ugrok, hogy beverjek egy nagyot az arcába. - A bandádról, akit ma porrá fognak zúzni, édesem. - folyamatosan mosolyog, és arcát felém fordítja. Kopasz fejétől ráz a hideg.

-Nehogy azt hidd - vigyorgok rá erőltetetten. - Honnan ismersz?

-Nahát, Z, neked emlékezet kiesésed van, vagy mi? - vigyorog. - Úgy sem emlékeznél rám, ha vágásokkal lenne tele az arcom, és az életemért könyörögnék, bandavezér?

-Nem, valószínűleg nem - rázom a fejem, és az emlékeim között kutatok, hogy ki lehet ez a fazon. Ha vágásokkal lenne tele az arcom, és az életemért könyörögnék. Mit akar ez jelenteni?

-Nahát, Malik, súlyos gond van az agyaddal. Talán a cafkád nem lát el rendesen, nem igaz? - jót röhög a poénján, de én személy szerint nem igazán tartom viccesnek. Eleanor neve említésére már reflexből összeszorul az öklöm, nemhogy egy ilyen undorító alak szájából hallom. Az még rátett egy lapáttal, hogy cafkának nevezte.

-Ne merd őt a szádra venni - morgom felé, és a takarómat markolom idegességemben.

-Miért; mit fogsz csinálni? Meglősz? Megkínzol? Hidegvérrel belém rúgsz? Mit csinálsz, Malik? Meg vannak kötve a kezeid drágám. Itt vagy a sitten, hozzám sem tudsz érni. - provokálni próbál? Ha ez volt a célja, akkor sikerült neki. Érzem, hogy az adrenalinszintem a magasban van, és a takarót fedő textil már szinte szétszakadt elfehéredett ujjaim között. - nem fogsz csinálni semmit. Nem mersz. 

-Ki a franc vagy te, és honnan ismersz engem?

-Azt hiszem, úgy rá fogsz jönni, hogyha türelmesen keresgetsz abban a csodás kis buksidban. Emlékezz csak. Tudod, egyszer azzal a nyilvánvaló szándékkal mentem hozzátok, hogy bandatag szeretnék lenni. Hárman voltatok. És ti, együtt hoztatok egy undorító szabályt; mondjam, mi volt az? Vagy már ahhoz is féreg vagy, hogy halljad, min kellett keresztülmennem?

Fogcsikorgatva várom, hogy folytassa, és igazából rohadtul megijedek, amikor feláll az ágyáról és felém sétál. Igyekszem titkolni azt, hogy a szart is kiijeszti belőlem a hatalmas alakjával és a kopasz fejével.

-Meglőttél. Tudod, hol? Pontosan a szívemnél. A szívembe kaptam 3 golyót, mert gondoltátok, jó móka lenne, ha mind a hármatok tudna azon röhögni, ahogy a halálomon vagyok. És miért a szívemnél? Levezetted a mutatóujjadat. Közben hűséget suttogtál. Ígértem, hogy meg fogom tartani, hűséges leszek hozzátok, A bandához, nem fogok elpártolni tőletek.  Az ujjad megállt pontosan a szívemnél. Emlékszem, mosolyogtál, majd a fülemhez hajoltál, és belesuttogtad, hogy "Ide fogod kapni a golyót." 

A gyomrom összeszorul a fájdalmas emlékre. Tényleg így volt. Emlékszem az arcára, és a megfélemlítő alakjára, ami akkoriban jól jött volna.

-Ahogy látom, beugrottam a képbe. Emlékszel, hogy volt tovább? Vagy szeretnéd, hogy felidézzem? Belém lőttetek. Ti összepacsiztatok, és vigyorogtatok. Rajtam, ahogy a földre estem. Férfi létemre sírtam. Igen, sírtam, a fájdalomtól. Amiért olyan hidegen belém lőttetek, pedig én hűséget esküdtem. Odajöttél hozzám, és mosolyogtál. Majd belém rúgtál egyet. Tudod hova? A bordámra rúgtál, Z. A bal oldalamra. Majdnem oda, ahová lőttetek.

A torkom elszorul, ahogy egyre több emlékkép ugrik be arról az estéről. Ilyen romlott és mocskos belsőm lenne? Igen, ezek szerint.

-Utána otthagytatok. Elmentetek, engem pedig egyedül hagytatok. Volt annyi erőm, hogy a telefonomért nyúljak, és tárcsázzam a mentőket. Ők mentettek meg. Perceken múlt az életem. Csak azért, mert tag akartam lenni, Zayn? Azért kínoztatok meg?

-Amit a füledbe súgtam, azt kellett volna tenned, barom! - kiabálok.

-Ó..szóval..hogy is volt? Uhm, megvan. Bizonyítsd A banda iránti szereteted, hűségedet, kitartásodat. Maradj életben. 

-Ez lett volna a teszt, hogy megfelelsz-e bandatagnak, nagyokos! Hogyha életben maradsz, tag lehettél volna, ha nem, akkor nem vagy közénk való! Istenem, még ehhez is balfasz vagy, hogy ennyit értelmezz!

-Tudod, akkor, ott, kimerülten, félholtan, te sem gondolom, hogy tudtad volna értelmezni az idióta zagyvaságodat, honey.

-Az az idióta zagyvaság miatt nem lettél bandatag, honey - gúnyolódok ugyan olyan hangsúllyal, ami neki nem tetszik, mivel közelebb sétál hozzám.

Észre sem vettem de már az ágyam lőtt állok, félelmetes alakja, pedig egyenesen felém közeledik.

-Bekerülhettem volna, ha nem vagy te, és az idióta szabályaid, amiket te szabtál - suttogja, és erősen nekilök a falnak.

Furcsa - én vagyok a bandavezér, mégis engem lökdösnek? Ironikus..

-Meg fogod érdemelni, amit most tőlem fogsz kapni - mondja, és zsebéhez nyúl. Előránt egy kést, és gondosan ügyelve, hogy senki ne lássa meg, a hasamhoz vezeti. - Szenvedni fogsz, ahogy én szenvedtem. Azt akarom, hogy érezd a fájdalmat, ami átjár. Azt akarom, hogy meghalj, Zayn. Itt előttem. azt akarom, hogy mindent visszakapj, amit te adtál nekem.

Megugrom, amikor a pólómon keresztül felvezeti a kést a nyakamig.

-Mit gondolsz, mit írjak ide? Hm..az Eleanor név jól mutatna..rajzoljak hozzá szívecskéket is? Hiszen ti annyira nyálasan imádjátok egymást. - gúnyolódik.

Fájdalmasan felszisszenek, ahogy a kés hegyét a bőrömbe nyomja. A szemeimet összeszorítom, és érzem, hogy a kés hegye átvágódott a bőrömön.

-Ez is egészen tetszik - jegyzi meg pimaszul, és még mélyebbre nyomja a kést. Nyögni alig tudok, a kés szorít a torkomban, tehetetlenségemben a felkarjába markolok.

-Szenvedni fogsz - hörgi, és még forgat egyet a késen.

Itt a vége. Meghaltam.

u.i.: Biztosan meglepődtetek, hogy nincs kiírva a kommenthatár. Ennek egyszerű oka van - mert úgysem érkezne 2 komment, ezért inkább nem is írom ki, minek? 

Reméltem tetszett a rész, a vége érdekes, hát, nem lehet mindig happy a vége.

Találkozunk 2014-ben!  Ennyi voltam 2013-ban:D

Ennek ellenére örülnék pár kedves szónak - hatalmas zárójel.