38.fejezet - Hazugság

Sziasztok, babiess! Itt is vagyok..kihevertem a tegnapi napot, és frissen ideültem a laptop elé, és késsssz is lettem vele. Nekem eddig a kedvenc részem, imádtam írni :). Szóval majd remélem nektek is tetszeni fog blablabla :D

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! XX

Millió puszi xx

e. xx

-Zayn – egy angyali hangot hallok, mire óvatosan elkezdem kinyitni a szemem. Érzem, hogy valami puhán fekszem a hátamon. Párna van a fejem alatt, de nem olyan kemény, mint amilyen a börtönben. Ez nagyon puha, és érzem a testemet fedő takarót, aminek pontosan ugyanolyan illata van, mint Eleanor-nak.

-Zayn – mondja újra, és érintését a bőrömön érzem. Gyengéden felemeli a kezemet a takaróról, és egy apró puszit helyez rá. Ajkai puhák, ahogy szája még egy ideig a bőrömön marad, érzem a forró leheletét a bőrömnek csapódni.

-Hm – hümmögök, és oldalra fordulok, hogy El felé feküdjek. A takarót magam köré tekerem jobban, és igyekszem kizárni a torkomban keletkezett fájdalmat a mozdulataim miatt.

-Ne mozdulj el, azt mondták nem szabad – suttogja félve, mire halványan megrázom a fejem, és egy apró mosolyt festek kiszáradt ajkaimra.

-Te még sohasem szegtél meg szabályokat, nem igaz? – kérdezem egyértelműen, mintha nem tudnám rá a válaszát. Tudom, hogy Eleanor nem élt olyan zűrös életet, iskolába járt, jó tanuló volt, a legnívósabb balettiskola tagja volt. És megjelentem én, és az egész életét felfordítottam.

-Nem, nem volt szokásom – kuncogja halkan, mire elmosolyodok. A hangja annyira aranyos, amikor kuncog, legszívesebben megnézném, ahogy becsukja a szemét nevetés közben. De a szemeim annyira fájnak, és olyan fáradtnak és kimerültnek érzem magam, hogy szinte semmi erőm sincs.

-És még nem gondolkodtál rajta, hogy ideje lenne? – motyogom, és megragadom a csuklójánál fogva. Száját elhagyja egy sikoly, de nevet, miközben mellém esik az ágyba.

-Zayn, tudom, hogy fáj neked, nem szeretném, ha miattam még nagyobb fájdalmaid lennének – magyarázza suttogva, és érzem, hogy fel akar kelni mellőlem. Egész börtönben töltött időm alatt ezt a pillanatot vártam, hogy nyugodtan feküdhessünk egymás mellett, úgy, hogy ne zavarjon minket senki.

-Az fáj, ha nem vagy velem, Eleanor – suttogom, és közelebb húzom magamhoz. – Fázol?

Érzem, ahogy bólint, mire megragadom a takaró sarkát, és bebújtatom magam mellé a takaró alá. Közelebb csúszik hozzám, fejét a mellkasomba fúrja. Kezemet átdobom a dereka felett, és közelebb húzom magamhoz. Annyira hiányzott már a teste melege, hogy közel legyen hozzám.

-Nem fáj, ugye? – kérdezi félve, mire erősebben húzom magamhoz.

-Ha velem vagy, semmilyen fájdalmat sem érzek – mondom, és egy apró puszit adok a hajába. Ajkaim még hosszú ideig időznek ott, mélyen belélegzem ismerős samponjának illatát, ami annyira hiányzott már.

-Szeretlek – mondja halkan, és érzem, hogy az arca lángba borul. A szívem egy nagyot dobban az ismerős szóra, és tudom, hogy ő is érzi felgyorsult szívverésemet.

-Szeretlek – ismétlem meg. Arcát felbillenti hozzám, és mélyen a szemembe néz. Halványan elmosolyodik, és ajkaival közelít hozzám. Megvárom, míg felkúszik hozzám, és ajkait gyengéden az enyémhez préseli. Nem csókol, ajkainkat összenyomja. Érzem forró lélegzetét, ahogy egymás szájába lélegzünk.

-Nem akarlak megcsókolni, tudom, hogy az fájna neked – ujjaival végigsimítja az alsóajkamat, tekintetével követi az ujját. Alsó ajkába harap, szemeiben a félelem csillog.

-Csókolj meg, kérlek – könyörgök neki kétségbeesetten, tekintetével megtalálja a szememet. Félelem. Ez a dolog csillog a szemében a boldogság helyett. Halványan megrázza a fejét.

-Nem akarok neked fájdalmat okozni – motyogja bűnbánóan, és lehajtja a fejét. 

Mutatóujjammal az álla alá nyúlok, hogy újra a félelemmel teli csillogó szempárt nézzem.

-Nem érzek fájdalmat. Itt vagy velem, és tudom, hogy más rossz dolog nem tudna történni, mint hogy elveszítselek.  Akkor éreznék fájdalmat. De most itt van velem az az ember, akit nagyon szeretek, és elhiheted, hogy elképesztően boldog vagyok, és nem fáj semmi. Akkor fájna, ha itt hagynál – suttogom, és látom, hogy sikerült meggyőznöm őt, mivel az ajkai felfelé görbülnek.

-Biztos?

-Biztos – mosolygok, és ujjammal egy hajtincsét babrálom, ami zavaróan hullik az arcába.

-Akkor megcsókolhatlak? – kérdezi félve, és az ajkába harap.

Válasz helyett ajkaimat az övére nyomom, és gyengéden kezdem el csókolni. A hátamra fordulok vissza, magammal húzva őt is. Ügyetlenkedik egy kicsit, majd lábát átveti a csípőm felett, és rám ül, lovagló ülésben. Óvatosan csókol, érzem a félelmét a csókban, de meg akarom neki mutatni, hogy nem fáj semmim, mert ő itt van velem. A lelkem fájna, ha itt hagyna, ez a sérülés nem fáj, mert itt van ő, aki képes a szeretetével begyógyítani minden fájdalmamat.

Kezei fel-le siklanak a mellkasomon, mire muszáj a szájába sóhajtanom. Tetszik, hogy nem használja a körmeit, mint ahogy eddig mindenki tette. Ő képes azt elérni bennem, amit más csak vadulással volt képes. Olyan érzelmeket vált ki belőlem, amit életem során talán csak most érzek először.

-Be akarom gyógyítani minden fájdalmadat – súgja, és érzem, ahogy csókjaival a nyakamat kezdi el kényeztetni. Kezei még mindig simogatnak, én pedig tehetetlenségemben a lepedőt markolom.

-És miért vagy itt? Ryan mondta, hogy elvittek téged – szűröm ki a fogam között, ahogy a fogai közé vesz egy kis bőrdarabot, és óvatosan szívni kezdi.

-Hazudott. Az a srác egy hazug disznó – motyogja a nyakamba. – Nem is volt semmilyen bandaháború. Tudom, hogy bement hozzád tegnap. – befejezi a nyakam kényeztetését, és felhajol, hogy a szemembe tudjon nézni. Nézem ajkait, amit rózsaszínűbbek, és duzzadtabbak lettek. – Én a bandatagokkal lógtam, ameddig börtönben voltál. Minden nap ellátogattam hozzájuk, mivel itthon teljesen egyedül voltam. Tudtam beszélni vele, és valójában rengeteget beszélgettünk.

Valamiért féltékenység söpör át rajtam, és tudom, milyen Ryan, ha egy olyan lányról van szó, aki védtelen vele szemben. Piszkos módon kihasználja, és Eleanor pedig olyan lány, hogy elképesztően könnyen be lehet őt folyásolni.

-Nem volt semmilyen bandatámadás, Zayn – suttogja. – Ryan csak azt akarta, hogy izgulj, hogy félj. És azt mondta, hogy látni téged úgy, hogy nagyon megijedtél, nagyon vicces volt.

A kezeim ökölbe szorulnak, és ha Eleanor nem lenne felettem, akkor már rohannék is szétverni Ryan fejét. Szóval szerinte vicces volt, ahogy teljesen beszartam, mert féltem, hogy baja esik neki?

-Nyugodj meg, kérlek – mintha olvasna a gondolataimban, az arcomra egy apró puszit helyez. – Tudom, hogy nagyon szemét húzás volt tőle, de az erőszak nem old meg semmit, te is tudod.

-Eleanor, ha nem lennél itt, én..

-Tudom – ad egy futó csókot az ajkaimra, hogy elhallgattasson. – Szerintem inkább aludjunk, és majd holnap kigondoljuk, mi legyen – még egy csókot ad, és legördül rólam.  Felkel az ágyból, és csak most veszem észre az öltözékét. Reménykedtem benne, hogy fehérneműben szeretne majd aludni mellettem, de reményeim szertefoszlottak, ahogy a gardróbja felé indul, és becsukja maga mögött az ajtót.

-Előttem is nyugodtan átöltözhetsz, nem zavarna – kiabálom utána vigyorogva, és halom őt nevetni a vékony ajtón keresztül.

-Azt elhiszem – kiabálja vissza, majd percekkel később vissza is tér hozzám.

-Csak nem az én pólómat viseled? – kérdezem vigyorogva, ahogy a sötétkék pólóban tért vissza a szobába.

-És ha igen? – kérdezett vissza csípősen. – Te bajod, kellett neked itt hagynod nekem. – nyelvét gúnyosan kidugja rám, mire felnevetek.

-Nekem nem baj, szerintem elképesztően szexin nézel ki benne – hangom mélyebb lesz, ahogy elismerően nézek rajta végig. – Mond, hogy nincs rajtad nadrág – nyögök fel.

Vigyorogva emeli a póló alját, és előbukkan apró rövidnadrágja.

-A francba – nyavalygok, és lejjebb csúszom az ágyban.

Hangosan felnevet, majd gyorsan beszáll mellém az ágyba. A takarót magunk köré tekeri, a fejét a vállamra hajtja.

-Már nagyon régóta vágytam erre – mondja suttogva, és látom, hogy az ajkába harap.

-Mire? – kérdezem, és az egyik kiálló hajtincsét kezdem csavargatni.

-Erre… hogy együtt fekszünk le, és a hajammal babrálsz, és közben értelmetlen dolgokról beszélgetünk. Mint a romantikus filmekben, de ez mégis jobb, érted.. – magyarázza elpirulva.

-Olyan édes vagy, amikor elpirulsz – nevetek fel, és játékosan megszorítom a vállát.

-Fogd be, Malik! – mondja erélyesen, és a mellkasomba üt.

Folyamatosan nevetek, ahogy közelebb húzódik hozzám, a lábainkat összekulcsolja.

-Soha sem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés a szerelem – jegyzi meg halkan, mire lehunyom a szemem, és megszorítom a derekát a póló alatt. Libabőrös lesz, tisztán érzem.

-Én sem – válaszolom suttogva, és ásítok egyet. – Jó éjt, szerelmem.

-Jó éjt, mókuskám – gúnyolódik, mire ismét megszorítom a derekát, és hallom őt is ásítani.

Ez az utolsó emlékem, mielőtt végleg elaludtam volna, karjaimban Vele.

Ő és én. Én és Ő. 

__

Kaphatok 2 kommentet ehhez? (: