.gif)
Sziasztok! :) Nem, még mindig nem az új, s egyben befejező résszel érkeztem..sajna :c.Imádott unokatesómnak, Simon Dorinának, szombaton lesz a felvételi vizsgája, én pedig szorításképpen egy kis különkiadással készültem neki.
Remélem sikerülni fog - BIZTOS, hogy sikerülni fog!! - , elképesztően szorítok érted! Gondolj arra, hogy jövőre már lepacsizunk a folyosón majd! :)
Imádlak xx <3
Itt
hagytad a sapkád
A tágas hotelszobámban ültem, és az ujjaimat dörzsölgettem. Egy egyszerű, de annál csinosabb ruhát vettem fel, hiszen a ma este életem talán egyik legjobb része lesz. Amikor megtudtam, hogy ilyen lehetőséget kaptam, szinte sírtam. Éreztem, hogy ez az éjszaka felejthetetlen lesz számomra, felemeli az eddig életemet.
Ed Sheeran. Mindenről Ő jut eszembe, ha meglátom valahol, lever a víz, és a szívem hevesen ver. Szerelmes vagyok mindenébe, számomra Ő a tökéletes ember.
-Hayley, kész vagy? - egy név kiáltotta a nevem kintről.
Vettem egy nagy levegőt, és felálltam az ágyról. Persze, hogy készen voltam. Semmi pénzért sem fordultam volna vissza, sőt, azt hittem, kiugrok a bőrömből, ahogy még egyszer rápillantottam a telefonom háttérképére. Ő állt a színpadon, millió tinilány, és reflektorok fényében, behunyta a szemét, ajkai óvatosan érintették a mikrofont.
Tökéletesség? Persze!
-Egy pillanat, és megyek! - kiáltottam vissza, majd vetettem magamra még egy utolsó pillantást. Elismerően néztem végig magamon, a ruha csodálatosan állt, kihangsúlyozva alakomat. Gyönyörű voltam. Gyönyörű voltam, de biztos voltam benne, hogy egy ember ma még nálam is csodálatosabb lesz.
-El kell indulnunk, a taxi mindjárt jön, siess Hayley! - jött be Fanny a szobám ajtaján. - Hűha, Ed el lesz tőled kápráztatva - mosolyodott el biztatóan.
-Persze - forgattam meg a szemeimet, és a csuklójáért nyúltam. - Mert majd a több millió lány közül pont ENGEM fog kiszúrni. Ugyan már - legyintettem, halványan mosolyogva.
-Ne hülyéskedj már! - monda kicsit bosszúsan. - Ha így állsz hozzá, akkor persze, hogy így is fog elsülni! - szidott le, és a tükör felé fordított.
A hajam göndör loknikban omlott a vállamra, a ruha csodálatos volt, de én most még szebbnek éreztem magam. Nem a ruha tett széppé. Jó, persze az is. Magam mellé képzeltem Edet, ahogy azzal az angyali mosolyával áll mellettem, gitárjával a kezében. Önkéntelenül is elmosolyodtam, és hallottam Fanny-t nevetni mellettem.
-Most odaképzelted Őt melléd, igaz? - nevetett, mire gyengéden felkarom ütöttem.
-Uh, túl jól ismersz! - nevettem fel.
-Tudom - mosolyodott el, és az ajtó felé húzott. - Gyere elkésünk!
*
A stadion, amiben a koncertet tartották, hatalmas volt. Elkápráztatott a látvány, ahogy tekintetem végigfuttattam a gyönyörűen kivilágított stadion minden szegletén.
-Ez meseszép - suttogtam magamban kábultan, Fanny pedig felkuncogott.
-Szerintem lesz ma valaki, ami ennél is szebb lesz - mondta nevetve, majd megrázta a vállamat. - De Őt csak akkor fogod látni, ha sietünk, nagyon gyorsan. Mert rajtad kívül még több millióan is látni szeretnék.
-Jól van, gyere! - puffogtam, és megragadtam a csuklóját. Az embertömeg felé húztam, és erőszakosan vezettem magam után át a tömegen. A lányok száját szitkozódások hagyták el, ahogy magassarkúmmal minden lány lábfejébe beleléptem.
-Francba a magassarkúval - morogtam magamnak, és erőszakosabban tolakodtam. - És francba a biztonsági őrökkel.
Előttem 2 szekuritis állt, elszorítva előttem az előre - a stadionba - vezető helyet.
-Jó estét - mosolyogtam rájuk angyalian, de ők szigorúan néztek vissza ránk. - Megbeszéltük Eddel, hogy bent találkozunk, tudja, telefonon.. - nevetgéltem zavartan. - De így elég nehéz lesz, tekintve, hogy.. - mutattam rájuk, jelezvén, hogy útban vannak.
-Igazuk van, ők velem vannak! - szólalt fel valaki a biztonsági őrök mögött. A szívverésem kihagyott pár ütemet, és lábujjhegyre álltam, hogy jobban megnézzem Őt. Vörös haja rendezetlenül állt a fején, arcán édes mosoly volt. - Engedje be őket.
-D-De..
-Velem vannak, gyertek! - nyúlt át a biztonsági őrökön keresztül, és megragadta a csuklómat. Kábultan fogtam meg gyorsan Fanny karját, és húztam magam után.
-Sohasem képzeltem, hogy egyszer Ed Sheeran fog engem kimenteni a biztonsági őrök közül - suttogtam magamnak kábultan, és hallottam Fanny-t kuncogni.
-Sohasem képzeltem, hogy egyszer egy lányt a biztonsági őröktől kell kimentenem - nevetett Ed, és végre elengedte a csuklómat. - Hogy hívnak?
-Hayley - felelte gyorsan helyettem Fanny. - Hayley Sparks.
-Szép név - mondta mosolyogva, én pedig éreztem, hogy az összes vér a fejembe szökött. - Mindjárt kezdődik a koncertem, sietnem kellene. - húzta el a száját, én pedig szomorúan állapítottam meg magamban, hogy ennek a pillanatnak hamarosan vége lesz.
-Jó, jó persze, menjél csak - dadogtam, és Fannyt magam után húzva mentem a stadion felé.
Intettem egyet, és hátat fordítottam neki. Életem legfájdalmasabb pillanata volt hátat fordítani annak az embernek, akibe egész tinikorom óta szerelmes vagyok. De muszáj volt, meg kellett tennem ezt a lépést.
Futni kezdtem a stadion felé, magam után rángatva a balomon Fanny-t. Tudom, hogy értetlenül nézett rám, de igazából még én sem értem, miért kezdtem el futni.
-Hé, Hayley! - egy férfi hang kiabálta a nevem a hátam mögött. Hallottam a lépéseket mögöttem, mire lefékeztem, és hevesen lélegezve megfordultam. - Itt hagytad a sapkád.
Közelebb jött, kezében tartva a fekete sapkámat, ami biztosan futás közben esett le a fejemről. Mosolyogva átnyújtotta az anyagot, és közelebb hajolt hozzám. A pulzusom az egekben volt, és igyekeztem rendesen lélegezni, ahogy ajkaival egy futó puszit nyomott a homlokomra.
Nevetve fújtam ki a levegőmet, és elvettem kezéből a sapkámat. Ujjaink egy pillanatra találkoztak, de ez éppen elég volt arra, hogy testemen libabőr, és elektromosság fusson át.
-Remélem élvezni fogod a koncertet - suttogta halkan, hogy csak én halljam.
Erőtlenül biccentettem, miközben egy őrült nagy mosoly jelent meg ajkaimon.
-Biztos vagyok benne - mondtam mosolyogva, mire halványan felnevetett, és a stadion felé indultunk.
Szóval ezért kellett elkezdenem futni.
Imádlak, sok szerencsét holnapra! xx <33
-Tudom - mosolyodott el, és az ajtó felé húzott. - Gyere elkésünk!
*
A stadion, amiben a koncertet tartották, hatalmas volt. Elkápráztatott a látvány, ahogy tekintetem végigfuttattam a gyönyörűen kivilágított stadion minden szegletén.
-Ez meseszép - suttogtam magamban kábultan, Fanny pedig felkuncogott.
-Szerintem lesz ma valaki, ami ennél is szebb lesz - mondta nevetve, majd megrázta a vállamat. - De Őt csak akkor fogod látni, ha sietünk, nagyon gyorsan. Mert rajtad kívül még több millióan is látni szeretnék.
-Jól van, gyere! - puffogtam, és megragadtam a csuklóját. Az embertömeg felé húztam, és erőszakosan vezettem magam után át a tömegen. A lányok száját szitkozódások hagyták el, ahogy magassarkúmmal minden lány lábfejébe beleléptem.
-Francba a magassarkúval - morogtam magamnak, és erőszakosabban tolakodtam. - És francba a biztonsági őrökkel.
Előttem 2 szekuritis állt, elszorítva előttem az előre - a stadionba - vezető helyet.
-Jó estét - mosolyogtam rájuk angyalian, de ők szigorúan néztek vissza ránk. - Megbeszéltük Eddel, hogy bent találkozunk, tudja, telefonon.. - nevetgéltem zavartan. - De így elég nehéz lesz, tekintve, hogy.. - mutattam rájuk, jelezvén, hogy útban vannak.
-Igazuk van, ők velem vannak! - szólalt fel valaki a biztonsági őrök mögött. A szívverésem kihagyott pár ütemet, és lábujjhegyre álltam, hogy jobban megnézzem Őt. Vörös haja rendezetlenül állt a fején, arcán édes mosoly volt. - Engedje be őket.
-D-De..
-Velem vannak, gyertek! - nyúlt át a biztonsági őrökön keresztül, és megragadta a csuklómat. Kábultan fogtam meg gyorsan Fanny karját, és húztam magam után.
-Sohasem képzeltem, hogy egyszer Ed Sheeran fog engem kimenteni a biztonsági őrök közül - suttogtam magamnak kábultan, és hallottam Fanny-t kuncogni.
-Sohasem képzeltem, hogy egyszer egy lányt a biztonsági őröktől kell kimentenem - nevetett Ed, és végre elengedte a csuklómat. - Hogy hívnak?
-Hayley - felelte gyorsan helyettem Fanny. - Hayley Sparks.
-Szép név - mondta mosolyogva, én pedig éreztem, hogy az összes vér a fejembe szökött. - Mindjárt kezdődik a koncertem, sietnem kellene. - húzta el a száját, én pedig szomorúan állapítottam meg magamban, hogy ennek a pillanatnak hamarosan vége lesz.
-Jó, jó persze, menjél csak - dadogtam, és Fannyt magam után húzva mentem a stadion felé.
Intettem egyet, és hátat fordítottam neki. Életem legfájdalmasabb pillanata volt hátat fordítani annak az embernek, akibe egész tinikorom óta szerelmes vagyok. De muszáj volt, meg kellett tennem ezt a lépést.
Futni kezdtem a stadion felé, magam után rángatva a balomon Fanny-t. Tudom, hogy értetlenül nézett rám, de igazából még én sem értem, miért kezdtem el futni.
-Hé, Hayley! - egy férfi hang kiabálta a nevem a hátam mögött. Hallottam a lépéseket mögöttem, mire lefékeztem, és hevesen lélegezve megfordultam. - Itt hagytad a sapkád.
Közelebb jött, kezében tartva a fekete sapkámat, ami biztosan futás közben esett le a fejemről. Mosolyogva átnyújtotta az anyagot, és közelebb hajolt hozzám. A pulzusom az egekben volt, és igyekeztem rendesen lélegezni, ahogy ajkaival egy futó puszit nyomott a homlokomra.
Nevetve fújtam ki a levegőmet, és elvettem kezéből a sapkámat. Ujjaink egy pillanatra találkoztak, de ez éppen elég volt arra, hogy testemen libabőr, és elektromosság fusson át.
-Remélem élvezni fogod a koncertet - suttogta halkan, hogy csak én halljam.
Erőtlenül biccentettem, miközben egy őrült nagy mosoly jelent meg ajkaimon.
-Biztos vagyok benne - mondtam mosolyogva, mire halványan felnevetett, és a stadion felé indultunk.
Szóval ezért kellett elkezdenem futni.
Imádlak, sok szerencsét holnapra! xx <33
NINCS A VILÁGON NÁLAD JOBB UNOKATESÓ!!!! <333333
VálaszTörlésANNYIRA, DE ANNYIRA, DE ANNYIRA IMÁDLAK!!!!! :**********