40.fejezet

Hű, gyerekek, kiesett a kezemből a pörkölt!!! Azta mindenit. Csodálatosak vagytok. Tényleg, köszönök mindent, és ez meg..hát NO COMMENT. Ilyenre bejelentkezni..csodálatos érzés :')
Itt a rész, amiről nem szeretnék elmondani semmit..em, 11 oldal Wordben. Hihi. haha.
Puszi: e. xx
oh, és emm, szutyok volt a beillesztés, ilyen hülye betűtípussal lett beziékélve. bocsika x 
Bocsi a nyelvtani hibákért, tuti lesznek benne x
befejeztem.

-És ez? És ez hogy tetszik? – emelek magam elé egy korall kék koktélruhát, ami szerintem nagyon jól állna.

-Tetszik – dörmögi Zayn, és sóhajt egyet.

-Eddig az összesre ezt mondtad! – török ki hisztérikusan, a ruha himbálózik a kezembe. – Kérlek, csak egyszer, mondj őszinte véleményt!

-A ruha is szép, de biztos vagyok benne, hogy te lélegzetelállítóbban néznél ki benne – sóhajtja, mire unottan forgatom a szemeimet.

-Csak menjünk már, igaz? – mondom unottan, és igyekszek legyűrni a mosolyt, ami az ajkaimon van.

Könyörgően rám néz, és abból a pillantásból látom, hogy már nagyon elege van belőlem. Hozzá kell szoknia – ha azt akarja, hogy a barátnője legyek, akkor el kell viselnie azt is, hogy eljön velem vásárolni.

-Jó, még egy helyre benézünk, de ígérem, hogy több helyre már nem megyünk. – mondom mosolyogva, és hallom őt unottan sóhajtani. – Az úgy jó?

-Persze – bólint, és kiveszi a kezemből a koktélruhát, mire értetlenül nézek rá. – De először ezt feltétlenül fel kell próbálnod. – mosolyog. – Éés, ameddig te ezt megpróbálod, addig keresek párat én is. – hamisan rám vigyorog, mire megforgatom a szemeimet.

-De ne legyen túl kihívó, rendben? – bököm meg az orrát.

-Kicsim, ez után a ruha után már kevésbé találnék kihívóbbat. – nézi végig a ruhát, és én nem értek vele egyet. Egy egyszerű korall kék koktélruha, ami ránézésre a combom közepéig érhet. Kivágása nincs, a könyökömig ér, felül csipke van. Szerintem egyáltalán nem kihívó.

-Most ezen mi kihívó? – kérdezem hisztérikusan.

-Majd akkor kérdezd ezt, ha rajtad lesz – puszilja meg a homlokom, és a kezembe nyomja a ruhát. – Menj próbálni! – tol meg a hátamnál fogva, én pedig hisztérikusan bámulok utána. Végül sóhajtok egyet, és inkább megyek megpróbálni a ruhát, és még egy utolsó pillantást vetek Zayn-re, aki eltűnt a női ruhák között. Kuncogok azon, hogy hirtelen érdekelni kezdte, hogy milyen ruhát fogok ma viselni. Nyilvánvaló szándékai vannak, biztosan nem a maga szórakoztatására keres nekem ruhát. Nevetve megrázom a fejem, és a próbafülkék felé indulok.

*

A számat harapom, ahogy végignézek magamon a tükörben. Zayn-nek igaza volt, ismét. A ruha túl kihívó, bőven a combom közepe fölött van. Szinte alig hagy valamit a fiúknak a képzeletükre. A csipke rész felül viszont egészen tetszik, és az is, hogy semmilyen dekoltázsa sincs.

-Eleanooor – nyafog Zayn kintről, mire sóhajtok egyet.

-Igazad volt – kiabálom ki. – Igazad volt, tényleg nem ebben kellene megjelennem.

-Készen vagy? – kérdezi, mire bólintok.

-Igen, de kérlek, ne gyere be, ne nézz meg. Úgy nézek ki, mint egy ribanc – motyogom elpirulva, és mélyen az ajkamba harapok.

-Ők nem néznek ki olyan lélegzetelállítóan, mint te, akárhogy is próbálkoznak, El – mindig elpirulok a bókjaitól, és érzem, hogy a szívverésem felgyorsul, arcomat elönti a pír.

-De..de ez a ruha nem áll jól – mondom halkan, és inkább becsukom a szemem, hogy ne kelljen a tükörképemet néznem, karomat összefonom magam előtt.

-Oh istenem – leheli valaki mögöttem, mire ijedten felkapom a fejem. Zayn hideg kezei végigsiklanak a testemen, végül kezeit a karomon vezeti le, és ujjai megállnak az enyéimnél. Gyengéden simogatja őket, és vetek magunkra egy pillantást a tükörben. Még sohasem gondoltam, hogy passzolunk-e egymáshoz. Még sohasem képzeltem össze magunkat így, együtt, de most nem tudom levenni a szemem a tükörről. Valójában egészen tetszik, ahogy mutatunk, és sohasem gondoltam volna, hogy gyönyörűnek fogom érezni magam valaki mellett, egy leheletnyi ruhában. Mert most annak érzem magam.

-Úgy nézek ki, mint egy ribanc – suttogom, és lehajtom a fejem.

-Eleanor, ne beszélj ilyen hülyeségeket – fordít magával szembe. – Gyönyörűen nézel ki, ha lány lennék, biztos féltékeny lennék a szépségedre.

Halványan elmosolyodok a dicséretére, és a fejemet a mellkasába fúrom.

-Gyönyörű vagy, ezt kell viselned ma este – suttogja a fülembe, miközben ujjai a hajamat babrálják.

-De..néz végig rajtam.. – nézek fel rá. – Csak azért mondod, hogy jól áll, hogy ne rombolj le teljesen lelkileg..teljesen jól tudom, hogy nem áll jól, és..

Nem tudom befejezni a mondatomat, ajkait sürgetően az enyémre tapassza, hogy elhallgattasson. Erőteljesen csókol, valószínűleg próbálja átadni csókban azt, amit szóban nem sikerült neki.

-Gyönyörű vagy, hidd el nekem – mondja suttogva. – Szerintem akár farmerban is jöhetnél, te akkor is csodálatos lennél – ujjával az egyre vörösödő arcomat simogatja, nekem pedig nagyon jól esnek a dicséretei.

-Ebben pedig egyenesen lélegzetelállító leszel, ne félj – puszilja meg a homlokomat, mire erőltetetten bólintok.

-És te hoztál valamit? – kérdezem mosolyogva.

-Nincs olyan ruha ebben a boltban, ami ennél jobban állna rajtad – hangja hirtelen mélyült, ahogy még egyszer elismerően nézett végig rajtam. Mindig is utáltam ilyen ruhákat viselni, mivel szerintem a lábaim túl vékonyak az ilyen ruhához, és távol is vannak egymástól. Sohasem voltam kövér, de most igazán jól jönne pár kiló felesleg a lábamra.

-Meggyőztelek? – kérdezi nevetve.

-Nem igazán – nevetek fel kínosan. – De mindegy, ezt fogom felvenni, mert annyira ezt akarod – sóhajtok fel.

-Szuper vagyok – mondja önelégülten. – Akkor most hagylak visszaöltözni. Siess!

Mosolyogva húzom be a függönyt, és megfordulok, hogy még egyszer meg tudjam magam nézni a tükörben. Zayn szavai erősebbé tettek, és érzem, hogy már nem is utálom magamon annyira a ruhát. Elismerően nézek végig az idomaimon, amiket a ruha éppen elrejt, de nem annyira, hogy teljesen ne látszanak. Pont annyira lehet látni, mint amennyire kell. A csipke felső részt, ami a dekoltázstól a könyökömig tart, pedig egyenesen imádom.

Sóhajtok, és elkezdem kicipzárazni hátul. Most van az első alkalom, hogy úgy tekintek magamra a tükörben, hogy gyönyörű vagyok. Mert Zayn azzá tesz engem.

*

-Készen vagy már? – kiabált be a fülkémbe. Persze, hogy készen vagyok. De ő nem érti, milyen az, ha egy lány készülődik. Ellenőrizni kell a hajamat, a sminkemet, a ruhámat, az egész külsőmet..Persze, ő férfi, nem érti az ilyen dolgokat.

-Fogd be! – kiabálom vissza nevetve. – Pár perc, és kint vagyok.

-Pár perc? – kérdezi fájdalmasan. – Eleanor, meg fogok itt kint halni.

-Ha eddig tudtál várni, akkor most is tudsz! – akadékoskodok, és még egyszer visszanézek a tükörbe, hogy a pólóm nem gyűrődött-e fel. Persze, hogy felgyűrődött.

-Kész vagy már? – szinte hallom a hangjában a szenvedést, úgyhogy inkább még egyszer megnézem magam, és a kezemben a ruhával kilépek a fülkéből.

-Szóval pár perc. Volt ez több mint 10 perc, El!

-Ha lányból lennél, értenéd. De így ne is próbáld! – csípem meg az orrát, mire fájdalmasan felhorkan.

-Basszus, te edzel? – kérdezi fájdalmasan, mire csak vigyorogva rázom a fejem.

Nő vagyok.

*

Az előszobában állok, és elképesztően izgulok. A ruhával a nap folyamán egészen jó barátok lettünk, már nem érzem magam utcalánynak benne. Előkerestem kedvenc fekete magassarkúmat, amit azon a bizonyos estén viseltem, amikor egészen közeli kapcsolatba kerültem egy idegennel. Hiába, a cipő mintha megharagudott volna rám, azóta folyamatosan töri a lábam.

Csengetnek. Diriiing.

Izzadó tenyérrel, és zakatoló szívvel nyitom ki az ajtót. Megint félek. Miért félek mindig, amikor tudom, hogy Zayn áll az ajtó másik felén? Izzadok, és az ájulás kerülget. próbálom mondani a testemnek, hogy ne izzadj, mert nem lenne jó, ha egy otromba nagy izzadságfolttal állítanék be a buliba. 

Istenem, már gondolkodni sem tudok.

Újra csengetnek, én pedig veszek egy mély levegőt, és ajtót nyitok. Ajkaimra egy mosolyt festek, hogy titkoljam izgatottságom.

Zayn szemszöge

Arcán egy mosollyal fogad engem, de látom rajta, hogy ez a mosoly nem igazi. Annyira meglátszik rajta, hogy valójában mosolyog-e, vagy sem.

-Szia – köszön könnyedén, és egy ölelésbe burkol. A mosolya ellenére hangja magabiztos és könnyed, és nyoma sincs az izgalomnak, amit próbál titkolni.

-Hello, gyönyörűm – mondom mosolyogva, és végignézek rajta. A ruha, amit együtt vettünk, még mindig elképesztően jól áll rajta, egy kicsit sem kihívó, mint ahogy hittem. Az amúgy is egyenes haját kicsit begöndörítette, így hullámokban omlik a vállára. Tetszik, hogy nem tett fel 5 kilónyi sminket. Tudja, hogy ő smink nélkül is elbűvölő, és ez nagyon tetszik benne. – Észbontóan nézel ki – suttogom, és közelebb lépek hozzá.

-Csak az igazat mond – az ajkába harap, és ő is végig néz rajtam.

-Az igazat? – kérdezek vissza. – Jó, az igazság az, hogy kurvára elképesztően nézel ki – nevetek fel halkan, és az egyik göndör hajtincsét csavargatom.

-Uh, ne káromkodj – gyengéden belevág a vállamba, mire elmosolyodok.

-Bocs, de nincsenek szavak, amikkel ki tudnám fejezni, mennyire gyönyörű vagy – suttogom mély hangon, és levezetem a kezemet az oldalán. Hallom a heves lélegzetét, én pedig gyengéden belemarkolok az oldalába.

Tetszik a reakciója, közelebb húzódik hozzám, fejét mélyen a mellkasomba fúrja. Karjaival körbeöleli a hátam, és látom, hogy mélyen becsukja a szemét. Ujjammal megsimítom a homlokát, majd az arcát kezdem simogatni.

-Te sem nézel ki rosszul – viccelődik, mire hangosan felnevetek.

-Gyere, induljunk, nem fogunk odaérni – gúnyolódok, mire játékosan beleüt a mellkasomba.

-De legalább nem rám kellett várnod! – vág vissza, és elszakad tőlem.

-Siess, kérlek! – kiabálok utána, mire megfordul, és kiölti rám a nyelvét.

-Gyors leszek, mint a boltban!

Sóhajtok egyet, és a falnak támaszkodok. Azt hiszem, itt fogok megöregedni.

*

-Itt vagyunk – jegyzi meg halkan, és az ajkát harapva néz ki az ablakon a 

hatalmas ház felé.

-Ha szeretnéd, beszélhetek Clar-rel, hogy rosszul érzed magad, és akkor nem kell bemennünk – mondom neki biztatóan, mert látom rajta, hogy most nincs sok kedve bemenni.

Fejét felém fordítja, és megajándékoz egy elképesztően aranyos mosollyal. – Dehogyis, csak majd hamar jöjjünk el.

Felnevetek, és a rádióhoz nyúlok, hogy kikapcsoljam.

-Tényleg nem muszáj bemennünk.

-Zayn, kérlek – mondja sóhajtva. – Csak pár óráról van szó, ki fogom bírni.

Bólintok, és kiszállok a kocsiból. Megkerülöm, hogy neki is kinyissam. Emlékszem, régebben sohasem tudott be-, és kiszállni, és most már csak mosolygok rajta, hogy milyen magabiztossággal pattan ki az autóból.

-Megtanultál kiszállni – jegyzem meg mosolyogva, mire kiölti rám a nyelvét.

Bezárom az ajtót, és ujjaimat levezetem a kezén, hogy ujjainkat össze tudjam kulcsolni. Megdöbbentő, mennyire összeillünk – az ujjaink csodálatosan kapcsolódnak össze. Egy pillanatra lenézek, hogy a tökéletesen összepasszoló kezünkre nézzek. Annyira tökéletes. Ilyen még sohasem volt, hogy egy lánnyal kézen fogva megyek egy buliba.

Egy pillanatra elgondolkozok, hogy egyáltalán megérdemlem-e ezt a tökéletes lányt. Annyi minden tett értem, hogy működjön ez, hogy vele legyek, s ő velem. Én pedig szinte semmit..nem adtam fel az életemet, ugyanúgy csinálok minden hülyeséget..

-Eleanor? – állítom meg egy pillanatra.

-Hmm? – néz rám, én pedig közelebb húzom magamhoz.

-Nagyon szeretlek – suttogom, és ajkaimat gyengéden az övére nyomom. Érzem, hogy meglepődik, először nem is csókol vissza. Ajkaimat elkezdem mozgatni, nyelvem átcsúsztatom a szájába. A hajamba túr, és közelebb húz magához, és sokkal bátrabban kezd csókolni.

-Szerintem menjünk – nyögi, és elválik tőlem.

Duzzogva próbálok tőle még egy csókot kérni, de ő vigyorogva elhajol tőlem.

-Nem, nem.

Arcára egy halvány puszit adok, és újra megfogom a kezét.

-Imádom, ahogy csókolsz – jegyzi meg félénken.

-Kösz, Darling, de te sem vagy rossz – hangosan felnevetek, és belepuszilok a nyakába.

-Gondolom te már tapasztalt vagy ebben, én pedig ne..

Egy gyors mozdulattal magam felé fordítom, és fejét felemelem, hogy a szemembe nézzen.

-Figyelj, El, ezt most azonnal gyorsan verd ki a fejedből. Tapasztalt vagyok, na és? Volt pár dolgom pár nővel, de ezt már úgyis tudod. Igen, csókolóztam már párszor. Igen, neked pedig csak egy barátod volt. És gondolom vele csókolóztál. Nekem nem számít, hogy hogy csókolsz, vagy hogy hányszor csináltad már, és mennyire vagy tapasztalt. Nagyon szeretlek, és kurvára imádom, ahogy csókolsz. És fogalmam sincs, ki a szar beszélte tele a fejed ilyen szarságokkal, de nekem higgyél, jó? Kurva édesen csókolsz, és szerintem kicseszettül szeretlek, jó? – mondom folyamatosan a szemébe nézve, mire látom, hogy egy aprót bólint.

-És gyere, menjünk – egy hosszú puszit nyomok az ujjára, és újra megfogom a kezét.

Nem mondom, voltam már jobb buliban is, de Eleanor kedvéért itt maradok, és próbálok mindenkivel jó fej lenni, miközben folyamatosan El kezét szorongatom. A ruha egy kicsit rövid, amit visel, éppen ezért nem szeretném, ha bármelyik mocsok hozzányúljon.

-Elmegyek innivalóért, jó? – kérdezem tőle a fülébe súgva, ő pedig bólint.

Átverekedem magam az embertömegen, hogy a konyhába jussak valami italért. Megígértem magamnak, hogy nem fogok berúgni, sőt, nem is fogok inni sem.

-Zayn Malik? Megint? – kérdezi egy önelégült hang nevetve mögöttem.

Megfordulok, és szembetalálom magam azzal a fasszal, aki a börtönben majdnem kicsinált.

- Ahogy látom, téged még egy kiadós nyakbaszúrás sem öl meg. – most más a helyzet. Egy bandával van.

A kurva életbe.

-Ahogy látom, szükséged van egy kis innivalóra. Tessék, nyugodtan – nyújt felém egy poharat, aminek nem látom a tartalmát – basszák meg a papírpoharak.

-Ne félj, a sitten nem voltál ennyire beszarós – jön közelebb hozzám. – Vagy csak nem akarod megmutatni az igazi oldaladat a ribancod előtt? – kérdezi nevetve.

Eddig próbáltam kontrollálni magam – most már nem tudom.

-Anyád a ribanc! – kiabálom, és felé sietek, hogy minél előbb lemossam az arcáról azt a kibaszottul idegesítő önelégült vigyort.

Meggondolatlanul cselekszem – ott van mögötte egy egész banda, én pedig csak egyedül vagyok.

Hirtelen két kezet érzek, amik a csuklómnál fogva rántanak vissza.

A szarba..

-Na mivan, nagyfiú? – nevet fel hangosan, én pedig kétségbeesetten rángatom magam a szorításukban. – Emlékszel mit mondtam a börtönben?

Közelebb jön hozzám az undorító kopasz fejével, miközben engem néz az undorító szemével.

-Azt hogy szenvedni fogsz – teljesen közel ér hozzám, lehelete csiklandozza az arcomat, mire elundorodok.

-És csak hogy tudd, nem vagyok olyan ember, aki nem szokta betartani az ígéretét – vigyorodik el, és öklével egy nagyot üt az arcomra. A kezemet szorító erők elszakadnak tőlem, én pedig a földre esek, ájultam.

-Zayn!