39.fejezet

Haliii. Itt is vagyok, tegnap sikerült 3 részt is megírnom, romantikus hangulatba kerültem :')).

Nem igazán szeretnék rizsázni, itt a rész x

Puszi: e. xx

Lelkes kommenteket várok xx

Reggel arra ébredek, hogy valami melegen fekszem, aminek a teste folyamatosan emelkedik és süllyed. El sem tudom képzelni, min feküdhetek. Nehezen kinyitom a szemeimet, és Zayn vigyorgó arcába ütközök. Fogalmam sincs, mi lehet olyan vicces rajtam. Feljebb emelkedek, és akkor látom, hogy a combjaimmal körbeöleltem a testét, kezemet pedig a mellkasán tartottam az éjszaka. Szóval úgy aludtam, mintha lovagoltam volna rajta. Tehát ez volt olyan mulatságos.

Elszégyellem magam, a fejemet inkább visszadöntöm Zayn meleg mellkasára. Lehetne ennél kellemetlenebb helyzet?

-Ne szégyenlősködj, nekem egészen tetszik – jegyzi meg pimaszul.

-Ó, fogd be! – utasítom elpirulva.

Mellkasa alattam a nevetéstől rázkódik, és még én is elmosolyodom rajta. Végül is ő már látott ennél égetőbb szituációba is, nem fogok belehalni, hogyha ezen fog napokig nevetni.

-Mondtam már, hogy aranyos vagy, amikor nevetsz? – kérdezi, mire felhajtom a fejem a mellkasáról.

-Aranyos? – kérdezek vissza megütközve. Még soha senki sem mondta rám, hogy aranyos vagyok, amikor nevetek. Még Noel sem, soha.

-Igen, nekem is kedvem támad nevetni, ha rád nézek, miközben kuncogsz. Szerintem ez felettébb aranyos – magyarázza mosolyogva, mire halványan elnevetem magam.

-Nem rossz bók tőled, Zayn. Van még valami a tarsolyodban, vagy kimerültél ennyinél? – gúnyolódok vele, mire érzem, hogy megint nevet.

Hirtelen érzem, hogy hosszú ujjai az oldalamnál kezdenek cirógatni, és pillanatokon belül már alatta találom magam. Két kezével a fejem mellett támaszkodik meg, térdeivel közrefogja a csípőmet.

-Szeretlek – mondja hirtelen, és ajkait az enyémeknek nyomja. Erőteljesen csókol, már nyoma sincs annak a férfinak, akit bevarrt nyakkal hoztam haza a börtönből tegnap.

-Nem rossz, nem rossz – halványan elmosolyodom, amikor elszakad tőlem. – Nem rossz, de nem a legjobb – öltöm ki rá a nyelvem.

-Válogatós lettél, Fherenzie – vág vissza vigyorogva, és közelebb hajol hozzám. Ajkaink érintkeznek, de nem csókol. Én sem. Nekem nyomja az ajkait, és érzem, ahogy a nyelvével az alsóajkamat nyalja. Számat összezárom, mire hallom, hogy morog egyet. Elvigyorodom, és a nyakánál fogva közelebb húzom magamhoz, hogy egy erőteljes csókot kezdeményezzek. Nyelvem átcsúsztatom a szájába, és amint találkozik az övével, érzem, hogy elektromosság fut át rajtam, és csak még többet akarok. Ujjaimmal a hajába túrva húzom még közelebb magamhoz, teljesen megfeledkezek róla, hogy ezzel talán fájdalmat okozok neki. Azt mondta, az lenne neki a legnagyobb fájdalom, ha elhagynám. Ennek azonban kevés az esélye. Az eltelt hónapok alatt rengeteg minden történt, az életem fenekestül felfordult. Ha nem szól utánam azon a napon a folyosón, és nem nyomozza ki a számom, és a címem, akkor nem lennénk itt. Nem csókolóznánk az ágyamban, és nem éreznék iránta olyan érzéseket, amik nekem még egyáltalán nem voltak ismerősek. Szerelem. Ha valaki nekem azt mondja pár hónappal ezelőtt, hogy egy bandavezért fogok szeretni, valószínűleg kinevetem, és megrázom a fejem, és továbbmegyek. De most itt vagyok. Egy bandavezérrel az ágyamban. Beleszerettem. Menthetetlenül beleestem, és ki tudom mondani azt, amit hónapokkal ezelőtt még nem tudtam volna biztosan kimondani – szeretem.

Annyira elgondolkoztam, hogy elfelejtek visszacsókolni.

-Zayn – mondom nehezen, és közelebb húzom magamhoz.

-Hm? – orrával megböki az enyémet, és egy apró puszit helyez rá.

-Éreztél már ilyet valaha is?

Egy ideig habozik a válasszal, csak bökdösi az orromat az övével. Kuncogok az édes gesztusán, mire elmosolyodik, és egy újabb halvány puszit nyom az orrom hegyére.

-Nem, még sohasem éreztem így, Eleanor – suttogja, és ajkait újra az enyémekre nyomja. Annyira óvatosan, annyira édesen csókol, még sohasem éreztem ehhez hasonlót csókolózás közben. Ajkai puhák, és melegek, és érzem, hogy akárhányszor nyelve találkozik az enyémmel, egyre többet és többet akarok. Nem tudok betelni a csókjaival, sem vele.

-Szeretlek – mondja halkan, és közben mosolyog. Biztos vagyok benne, hogy ez az életben a legeslegszebb szó, amit egy ember mondani tud. Szerintem azt kimondani, hogy szeretlek, elképesztően aranyos és cuki dolog.

-Én is, de fel kellene kelnünk – gúnyolódok vele, mire halványan felnevet.

-Sajnos most nem tud innen kikelni, de nyugodtan megpróbálhatja – ajkát játékos mosolyra húzza, és tudom, hogy most büszke magára, amiért sikerült megint átvágnia.

-Ilyenkor úgy megcsikiznélek, de tudom, hogy nem vagy csikis – öltöm ki rám a nyelvem, majd játékosan visszahúzom, amikor közelebb hajol hozzám. – Csinálnál nekem reggelit? – nézek rá könyörgően.

-Kisasszony, kettőnk közül még mindig engem szúrtak meg a nyakamban – sóhajtja, majd a tekintetét az égre emeli. – De ettől függetlenül lehet róla szó, de nem biztos..

-Zayn! – nyafogom, és a nyakánál fogva lejjebb húzom magamhoz. – Kérlek – leheletünk összeér, ahogy a szájához közel beszélek.

Orrát édesen az enyémhez dörgöli. Idilli pillanatunkat a mobilom csörgése zavarja meg.

Nyafogok egyet, és az éjjeliszekrényen pihenő telefonom után nyúlok.

-Szállj le rólam! – mondom mosolyogva, ahogy a kezembe kapom a mobilom.

Sóhajt egyet, és a baj oldalamra gördül. Apró puszikat lehel a nyakamra, én pedig nem bírom ki sóhajtás nélkül.

-Szia Clar – köszönök boldogan. – Mi újság?

Clar lelkesen kezd el csacsogni minden féléről, és boldog hangjától én is teljesen feldobódok.

-Szóval lesz egy bulim ma, tudod, elmennek a szülők, és felszabadul a lakás – érzem a hangján, hogy vigyorog. – Arra gondoltam, mint a legjobb barátnőmet, kötelességem meghívni. Tehát van kedvetek eljönni?

-Persze! – vágom rá azonnal, és igyekszem kizárni a nyakamat puszilgató Zayn-t mellettem.

-Szuper – nevet fel. – Akkor..úgy 8-ra gyertek, rendben? A címemet ismered, úgyhogy azt nem kell lediktálnom.

-Okés – vigyorgok. – Akkor 8-kor találkozunk. Szia Clar.

-Szia! – köszön el, majd bontja a vonalat.

-Hova megyünk? – motyogja Zayn a nyakamba, forró leheletet fújva a bőrre. A testemben libabőr képződik, és biztos vagyok benne, hogy most önelégülten mosolyog.

-Ha így folytatod, sehova – zilálom. – Clar meghívott minket a bulijába. És.oda megyünk.

-Mellelseg köszönöm, hogy megkérdeztél, hogy van-e egyáltalán kedvem menni. – sértődik meg, mire felnevetek.

-Nő uralom van, szokd meg, Malik – öltöm ki rá a nyelvem. – És gyere, még rengeteg dolgunk van.

-Mi az a rengeteg dolog? – sóhajt, és fejét a párnába temeti.

-El kell velem jönnöd ruhát venni – mondom ki mosolyogva, és tudom, hogy ezzel most tényleg le fogom fárasztani őt.

-Csak ruhát venni ne – tiltakozik nyafogva. – Bárhova elmegyek veled, sőt a barátnőiddel is elmegyek, csak engem ne vigyél a plázába ruhát venni, kérlek, könyörgöm.

-Késő bánat – nevetek fel, és megbököm a vállát. – Kelj fel, különben fehérneműben állítanék be a buliba.

-Nem lenne baj – motyogja, mire erősen a vállába verek.

-Minden fiú engem nézne, és képzelheted, mi lenne a fejükben – súgom neki vigyorogva.

-Megyünk ruhát venni – kel fel gyorsan az ágyból, én pedig folyamatosan nevetek. Tudtam, hogy azzal, hogy olyanokat mondok neki, hogy minden fiúnak mocskos tervei lennének velem, és a hiányos öltözetemmel, ki fogom tudni rángatni az ágyból, és rá tudom venni, hogy eljöjjön velem vásárolni. Azt hiszi, nem ismerem őt eléggé – ez nem igaz; néha már túl jól ismerem őt.