37.fejezet - Szenvedés

Hiii, babies! :) Ezzel a résszel nagyon siettem, mivel még akartam írni egyet, mielőtt átlépünk 2014-re, és mivel holnap nem leszek itthon, így ma írtam meg, és tettem fel.:)
Az előzőhöz nem igazán érkeztek semmik.:( 3 pipán, és 1 kommenten kívül semmi..hát, mindegy, túltesszük magunkat rajta, csak jól esett volna egy kis megerősítés, biztatás, vagymi..
Okay, mindegy. 
Szóval itt a rész.. ha még érdekel valakit..
Jó olvasást! ♥ (már ha van egyáltalán olvasóm)

-Ryan - halkan mondom. - Az nem lehet..nem tehették meg velem! Nem tehették ezt, nem, Ryan, a kurva életbe is, nem! - ajkaim remegnek, és legszívesebben darabokra tépném azt, aki ezt tette. Nem vihették el életem értelmét, nem most, amikor a legnagyobb szükségünk van egymásra!

-Tudom, Z - suttogja, és a kezét előrébb csúsztatja, hogy megszorítsa  a kezem. Tényleg nagyon jó, hogy itt van velem, de most nem erre van szükségem. - Mindent el fogunk követni, hogy megöljük őket, ne aggódj, Eleanor biztonságban hozzád fog jutni végül.

-Tudom, Ryan, tudom! De attól még kurvára nincs most velem! - az ajkaimat olyan erősen harapom, hogy érzem a vér fémes ízét kiszivárogni. Felhajtom a  fejem, és látom, ahogy Ryan behunyja a szemét, és elhúzza a száját.

-Z, megígérem, hogy mindent megteszünk, hogy egy baja se legyen Eleanornak. Hidd el, bízhatsz bennünk. Ismersz minket, engem. Nem hagyjuk, hogy a vezérünknek törött legyen a szíve, tudod - érzem a hangján, ahogy halványan elmosolyodik, és ettől kicsit jobban érzem magam. Az, hogy van egy barát ilyenkor mellettem, nagyon jó érzéssel tölt el, még ha a szívem egy darabja ki van szakítva belőlem.  Tudom, rá bármikor számíthatok, bebizonyította már rengetegszer.

-Igyekszünk, jó? - suttogja, mire bólintok.

-Vigyázzatok magatokra, kérlek - könyörgök neki halkan, bár tudom, hogy elég erősek már ahhoz, hogy harcolni tudjanak. Ryan számtalanszor állt már mellettem kisebb bandaháborúkban, ő a bal kezem. Itt az idő, hogy bedobjam őket a mély vízbe, hogy megtanulják milyen érzés, ha akkor is ott kell harcolnod, ha rendesen beszartál. Felnőttek. Ők már nem tanuló harcosok, ők már könyörtelen harcosokká váltak.

-Z, a rohadt életbe is, ne félts te minket! - mosolyogva mondja, bár hallom a félelmet a hangjában. Én vagyok a puding a kettőnk közül. Én jobban félek, pedig nem is én fogok harcolni.

-Hiányozna a hülye fejed - mosolygok, mire felnevet. Feláll a székéből, és megkerüli az asztalt. A kezét nyújtja felém, mire felállok, így vele szembe kerülök.

-Erős vagy, Z. Ki fogod bírni itt, és ha kiszabadulsz, minden oké lesz haver, rendben? Gondoskodni fogunk arról, hogy minden sima legyen, jó? - suttogja, és kezeit a vállaimra teszi.

-Csak vigyázzatok magatokra. Velem ne törődj. Még mindig én vagyok a bandavezér, haver - nevetek fel halkan, mire elmosolyodik.

-A legjobb bandavezér, komolyan - mondja komolyan, és közben a szemembe néz.

Féloldalasan elmosolyodok, és a karjaim közé zárom őt. Tudom, hogy számíthatok rá, már rengetegszer bebizonyította. Most valahogy mégis gyengének érzem őt. Ebben a baráti ölelésben annyira sebezhetőnek, és annyira megtörtnek látszik, hogy kezdek érte aggódni.

-Nem lesz semmi baj, én tudom - elhúzódom, és megpaskolom a vállát. - Jók lesztek, győzni fogtok, és minden rendben lesz. - mosolygok rá biztatóan.

-Remélem - suttogja, és elhúzódik. - Kitartás, már csak pár hónap a tárgyalásig.

-Köszi, most megnyugodtam - rávillantok egy álvigyort, csak hogy lássa, hogy egyáltalán nem nyugtatott meg azzal, hogy már csak pár hónapot kell itt lennem.

-Nincs mit - mosolyodik el, és int egyet. - Csá haver, majd beszélünk, ha végre véget ért a nyaralásod.

Erőltetetten felnevetek, és csak nézek az alakja után, ami éppen kilép az ajtón.

Miért nem mondtam neki, hogy adja át Eleanor-nak, hogy szeretem? Ha már én nem találkoznék vele, szeretném, hogy tudja, hogy szeretem, és hogy szeretni fogom, még akkor is, ha elhagy. Mert idővel elfog - nem fogja tovább bírni, hogy a barátja a börtönben fog megrohadni; ártatlanul. Miért nem lepleződik le már végre az igazság? Hogy egy ostoba tévedés miatt hiszik azt, hogy én öltem azt a csávót?

Minden szar.

___

Miután visszakísértek a cellámba, folytatom az eddigi tevékenységemet; kitartóan fekszek az ágyamban, a cellatársaim részed röhögéseit hallgatva, miközben önsanyargatásba kezdek. A legjobb tevékenység, és legalább még az idő is telik. Ami egy börtönben ragadt ártatlannak kincs. Legszívesebben felgyorsítanám az időd, hogy minél előbb szabaduljak innen.

-Tudod, Zayn, mindig meglepődöm rajtad - valaki nevetve ejti ki a nevem.

A homlokomat ráncolom, és a hang irányába fordulok.

Egy arrogánsnak tűnő fazon fekve röhög, a szájában cigivel - valószínűleg füves cigivel. Elég ránéznem, és máris undorodom tőle.

-Honnan ismersz? - a homlokomat ráncolom, és felülök az ágyon.

A fazon tovább nevet, és szív egyet a cigijéből.

-Elég gond, hogy nem emlékszel rám, Z.

 A "Z" -t furcsa hangsúllyal mondja, és az arcán még mindig az arrogáns mosoly van.

-Mi a francról beszélsz?

-A bandádról, nagyokos - nevet fel hangosan, én pedig már majdnem ugrok, hogy beverjek egy nagyot az arcába. - A bandádról, akit ma porrá fognak zúzni, édesem. - folyamatosan mosolyog, és arcát felém fordítja. Kopasz fejétől ráz a hideg.

-Nehogy azt hidd - vigyorgok rá erőltetetten. - Honnan ismersz?

-Nahát, Z, neked emlékezet kiesésed van, vagy mi? - vigyorog. - Úgy sem emlékeznél rám, ha vágásokkal lenne tele az arcom, és az életemért könyörögnék, bandavezér?

-Nem, valószínűleg nem - rázom a fejem, és az emlékeim között kutatok, hogy ki lehet ez a fazon. Ha vágásokkal lenne tele az arcom, és az életemért könyörögnék. Mit akar ez jelenteni?

-Nahát, Malik, súlyos gond van az agyaddal. Talán a cafkád nem lát el rendesen, nem igaz? - jót röhög a poénján, de én személy szerint nem igazán tartom viccesnek. Eleanor neve említésére már reflexből összeszorul az öklöm, nemhogy egy ilyen undorító alak szájából hallom. Az még rátett egy lapáttal, hogy cafkának nevezte.

-Ne merd őt a szádra venni - morgom felé, és a takarómat markolom idegességemben.

-Miért; mit fogsz csinálni? Meglősz? Megkínzol? Hidegvérrel belém rúgsz? Mit csinálsz, Malik? Meg vannak kötve a kezeid drágám. Itt vagy a sitten, hozzám sem tudsz érni. - provokálni próbál? Ha ez volt a célja, akkor sikerült neki. Érzem, hogy az adrenalinszintem a magasban van, és a takarót fedő textil már szinte szétszakadt elfehéredett ujjaim között. - nem fogsz csinálni semmit. Nem mersz. 

-Ki a franc vagy te, és honnan ismersz engem?

-Azt hiszem, úgy rá fogsz jönni, hogyha türelmesen keresgetsz abban a csodás kis buksidban. Emlékezz csak. Tudod, egyszer azzal a nyilvánvaló szándékkal mentem hozzátok, hogy bandatag szeretnék lenni. Hárman voltatok. És ti, együtt hoztatok egy undorító szabályt; mondjam, mi volt az? Vagy már ahhoz is féreg vagy, hogy halljad, min kellett keresztülmennem?

Fogcsikorgatva várom, hogy folytassa, és igazából rohadtul megijedek, amikor feláll az ágyáról és felém sétál. Igyekszem titkolni azt, hogy a szart is kiijeszti belőlem a hatalmas alakjával és a kopasz fejével.

-Meglőttél. Tudod, hol? Pontosan a szívemnél. A szívembe kaptam 3 golyót, mert gondoltátok, jó móka lenne, ha mind a hármatok tudna azon röhögni, ahogy a halálomon vagyok. És miért a szívemnél? Levezetted a mutatóujjadat. Közben hűséget suttogtál. Ígértem, hogy meg fogom tartani, hűséges leszek hozzátok, A bandához, nem fogok elpártolni tőletek.  Az ujjad megállt pontosan a szívemnél. Emlékszem, mosolyogtál, majd a fülemhez hajoltál, és belesuttogtad, hogy "Ide fogod kapni a golyót." 

A gyomrom összeszorul a fájdalmas emlékre. Tényleg így volt. Emlékszem az arcára, és a megfélemlítő alakjára, ami akkoriban jól jött volna.

-Ahogy látom, beugrottam a képbe. Emlékszel, hogy volt tovább? Vagy szeretnéd, hogy felidézzem? Belém lőttetek. Ti összepacsiztatok, és vigyorogtatok. Rajtam, ahogy a földre estem. Férfi létemre sírtam. Igen, sírtam, a fájdalomtól. Amiért olyan hidegen belém lőttetek, pedig én hűséget esküdtem. Odajöttél hozzám, és mosolyogtál. Majd belém rúgtál egyet. Tudod hova? A bordámra rúgtál, Z. A bal oldalamra. Majdnem oda, ahová lőttetek.

A torkom elszorul, ahogy egyre több emlékkép ugrik be arról az estéről. Ilyen romlott és mocskos belsőm lenne? Igen, ezek szerint.

-Utána otthagytatok. Elmentetek, engem pedig egyedül hagytatok. Volt annyi erőm, hogy a telefonomért nyúljak, és tárcsázzam a mentőket. Ők mentettek meg. Perceken múlt az életem. Csak azért, mert tag akartam lenni, Zayn? Azért kínoztatok meg?

-Amit a füledbe súgtam, azt kellett volna tenned, barom! - kiabálok.

-Ó..szóval..hogy is volt? Uhm, megvan. Bizonyítsd A banda iránti szereteted, hűségedet, kitartásodat. Maradj életben. 

-Ez lett volna a teszt, hogy megfelelsz-e bandatagnak, nagyokos! Hogyha életben maradsz, tag lehettél volna, ha nem, akkor nem vagy közénk való! Istenem, még ehhez is balfasz vagy, hogy ennyit értelmezz!

-Tudod, akkor, ott, kimerülten, félholtan, te sem gondolom, hogy tudtad volna értelmezni az idióta zagyvaságodat, honey.

-Az az idióta zagyvaság miatt nem lettél bandatag, honey - gúnyolódok ugyan olyan hangsúllyal, ami neki nem tetszik, mivel közelebb sétál hozzám.

Észre sem vettem de már az ágyam lőtt állok, félelmetes alakja, pedig egyenesen felém közeledik.

-Bekerülhettem volna, ha nem vagy te, és az idióta szabályaid, amiket te szabtál - suttogja, és erősen nekilök a falnak.

Furcsa - én vagyok a bandavezér, mégis engem lökdösnek? Ironikus..

-Meg fogod érdemelni, amit most tőlem fogsz kapni - mondja, és zsebéhez nyúl. Előránt egy kést, és gondosan ügyelve, hogy senki ne lássa meg, a hasamhoz vezeti. - Szenvedni fogsz, ahogy én szenvedtem. Azt akarom, hogy érezd a fájdalmat, ami átjár. Azt akarom, hogy meghalj, Zayn. Itt előttem. azt akarom, hogy mindent visszakapj, amit te adtál nekem.

Megugrom, amikor a pólómon keresztül felvezeti a kést a nyakamig.

-Mit gondolsz, mit írjak ide? Hm..az Eleanor név jól mutatna..rajzoljak hozzá szívecskéket is? Hiszen ti annyira nyálasan imádjátok egymást. - gúnyolódik.

Fájdalmasan felszisszenek, ahogy a kés hegyét a bőrömbe nyomja. A szemeimet összeszorítom, és érzem, hogy a kés hegye átvágódott a bőrömön.

-Ez is egészen tetszik - jegyzi meg pimaszul, és még mélyebbre nyomja a kést. Nyögni alig tudok, a kés szorít a torkomban, tehetetlenségemben a felkarjába markolok.

-Szenvedni fogsz - hörgi, és még forgat egyet a késen.

Itt a vége. Meghaltam.

u.i.: Biztosan meglepődtetek, hogy nincs kiírva a kommenthatár. Ennek egyszerű oka van - mert úgysem érkezne 2 komment, ezért inkább nem is írom ki, minek? 

Reméltem tetszett a rész, a vége érdekes, hát, nem lehet mindig happy a vége.

Találkozunk 2014-ben!  Ennyi voltam 2013-ban:D

Ennek ellenére örülnék pár kedves szónak - hatalmas zárójel.