36.fejezet - "Zálogként"

Hii babes! (: Na kik írták ezt a részt? :D Iiiiiigen, visszatértem, iiiigen!! Végree..végre vagy nem végre, ezentúl én hozom a részeket. Jó, mi? :D Ezt a részt még közösen írtuk, felfoghatjuk, Brittany elbúcsúzásaként, és e üdvözléseként :DD
Oké, befejeztem, nem igazán szeretnék rizsázni. Erre a blogra pedig felkerült az első rész, amiből még nem sokat lehet megtudni, de igyekszem titokzatos maradni :D
u.i.: a blognak pár rész múlva teljesen vége!! Hát, sajnos.. de ennek a sztorinak vége szakad, de ott lesz a másik majd, ne felejtsetek oda is feliratkozni, és kommentelni! (:
Puszi xxx
e. xx Brittany E.




Zayn szemszöge

Sóhajtok, és erőszakosan a hajamba túrok, ahogy látom, hogy Eleanor becsukja maga mögött az ajtót, és kilép rajta. Már megint elcsesztem! Annyira balfasz vagyok, egyszerűen nem értem, miért nem vagyok képes önkontrollt tartani magam felett, és parancsolni az érzéseimnek. Inkább ezért ment el Eleanor - talán örökre -, mert nem voltam képes tartani magam, inkább drogokhoz nyúltam..ismét. Tisztában vagyok vele, hogy megijesztettem őt azzal, hogy viselkedtem vele, de akkor már annyira kész voltam, hogy nem tudtam magamnak parancsolni. Ráadásul a kapott drog is elég rendesen siklott végig a testemben, szóval az pedig csak rátett egy lapáttal. Nem tudtam magam felett uralkodni. Elvesztettem a kontrollt. És ezzel Őt is. Már annyiszor csesztem el, de ő..ő mindig visszajött hozzám, mert bízott bennem. Ebben a hatalmas nagy szerencsétlenségben, aki felmondja a szolgálatot, ha előtte van egy lány, akin kiélheti az örömeit. Seggfej vagyok. Mindent elcsesztem..újra.

3 héttel később

Ez az élet már kezd unalmas lenni. Egész nap egy cellában ülni, és unott arccal figyelni a drog hatása alatt álló társaimat.."felbecsülhetetlen" érzés. Bár..ha őket látom, és elképzelem, hogy mit érezhetnek, akkor nekem is megjön a kedvem, hogy odaüljek közéjük, és én is kérjek a tablettákból, amikből folyamatosan kínálnak. Nem értik meg, hogy a kurva életbe is, miattuk csesztem el a legjobb dolgot az életemben!  Nem szeretnék újra visszatérni, és még több mindent tönkretenni az életemben – bár az én életemben már szinte semmit sem tudnék tönkretenni. Nekem Eleanor volt az életem, szinte csak ő érte élek. És most, hogy nincs? Hogyan tovább? Egy undorító seggfej vagy, Malik. Nem vagy más, csak egy undorító seggfej, és érthető okok miatt áll el tőled mindenki.

***

-Malik, látogatója érkezett – morogja felém az egyik őr, mire lassan felhajtom a fejem a párnáról. Malik..mintha a kutyájuk lennék, akit igazán, nagyon szeretnek..Oké, állítólag megöltem egy embert, de attól még nem kellene velem úgy bánniuk, mintha egy kutya lennék.

-Ki az? – kérdezem, és az ajtóhoz sétálok.

-Engem az rohadtul nem érdekel. Nekem az a dolgom, hogy szóljak magának, nem vagyok az inasa, hogy megérdeklődjem, kik jönnek látogatni – morogja, mire forgatom a szemeim, és inkább csak megyek utána.

Egyértelműen nem a legjobb fej pasas itt, de mondjuk itt ki az? Itt mindenki vagy; embert ölt, nőt erőszakolt, rabolt, embert kínzott. Az ilyenek hogyan lehetnének normálisak? Persze, ezt mondom úgy, mintha én normális lennék – jó, jó, oké, öltem meg pár embert, de azok megérdemelték! És amúgy is közben mosolyogtam rájuk, szóval még azt sem mondhatják, hogy hidegvérrel végeztem velük. Kedves vagyok, nem igaz?

-Menjen be – utasít hidegen az őr, én pedig már szinte alig bírom ki, hogy ne szóljak vissza neki valami durvát. De. Nem teszem. Mert az nem elég, hogy itt tartanak azért, mert ártatlan vagyok.. még azért is csesztessenek, mert visszaszólok. Pf, hova süllyedünk.
Semmi kedvem nincs most beszélgetni senkivel. Egyedül akarok lenni, és kemény önsanyargatásba kezdeni, mert életem szerelme itt hagyott. És megint koppantam.

Az ajtót kínzó lassúsággal nyitom ki, és percekig csak a földet bámulom. Egészen addig, amíg nem látok férfi lábakat, közvetlenül előttem.

Számat elhagyja egy megkönnyebbült sóhaj, de ugyanakkor zavart is leszek; szóval Eleanor már 3 hete ide sem jött. Szóval azt, hogy „Utállak!” komolyan gondolta..persze, egy utállak-on mit lehetne félreérteni.

-Z – érzem a férfi hangján, hogy mosolyog. – Régen találkoztunk, haver.

A fejemet felemelem, és tekintetem találkozik a mosolygós zöld szempárral. (Zayn, részeg vagy? A szemek nem mosolyognak, idióta.) Biztatóan mosolyog rám, és érzem, hogy kezével markolássza a vállamat.

-Ahha, eléggé – motyogom, és valójában eléggé szégyellem magam, hogy egy sitten találkozok azzal az emberrel, aki hónapokkal ezelőtt még azért küzdött, hogy bandavezér legyen. Így járnak a bandavezérek, csórikám.

-Z, segítened kell – a csevegő, és boldog hang átalakul félelmetes hangra. Utoljára akkor hallottam ilyennek, amikor a Beavatón az életéért küzdött.

-Mi van? – ráncolom a szemöldökömet, és érzem, hogy a pulzusom az egekben van. Ó, a francba, ha A bandával történt valami, akkor leszúrom magam.

-Z – suttogja, és lehunyja a szemét. – Nagy szarban vagyunk nélküled, tesó. – suttogja, és inkább elsétál előlem.

-Ryan, mi a szar történt? – utána megyek, és érzem, hogy a pulzusom folyamatosan emelkedik.

-Nem mondták vissza a támadást…tudod, az a másik banda. – halkan mondja, miközben leül egy székre, és idegesen kezdi piszkálni az ujjait. – Ők küldtek téged börtönbe… hogy megszabaduljanak tőled, é-és ezáltal mi gyakorlatilag védtelenek vagyunk velük szemben – suttogja, én pedig alig bírom felfogni, amit mond.

-Ryan, hülyéskedsz – szemrebbenés nélkül mondom. – Csak idejöttél, hogy felhúzz.

-Azért is jöttem volna – halványan mosolyogva teszi hozzá. – De ez most fontosabb. Ez igaz, Z.

-Most mi a szart csináljak? – idegesen túrok a hajamba. – Ezek a faszok itt azt hiszik, én öltem meg azt a Derék akárkit..állítólag bizonyítékuk is van.

-De nem ez a legrosszabb benne, Z.

-Lehet ennél rosszabbb? – idegesen vonom fel a szemöldököm, és odasétálok hozzá. Leülök vele szemben a székre, és kétségbeesetten keresem vele a szemkontaktust. – Bökd ki.

-Eleanor-t.. – dadogja, és az alsóajkába harap.

A szívem kihagy pár ütemet a neve említésére, és érzem, hogy ezekkel keményen végezni fogok, ha bántani merik El-t. Ő az egyetlen értelme mocskos életemnek, nem hagyhatom a süllyesztőbe veszni.

-Mit csináltak vele? – idegesen kérdezem.

-E-Elvitték.. – dadogja, és végre a szemembe néz. – Zálogként. – böki ki, és érzem, hogy ennél szarabbul már nem is lehetnék.



Meg fogják ölni. És még csak el sem tudtam tőle búcsúzni.
Bocsi, hogy rövid, és ratyi, nem vagyok formában :D
Kommentelni ér! xx

1 megjegyzés:

  1. Uramisten, te jó ég, jesszus *-------*
    ááááááá, hamar kövit, VILLÁMGYORSASÁGGAL!
    imádlak titeket :*

    VálaszTörlés