35.fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn érkezett, mikor megígértem, hogy délután hozom. De itthon rokonlátogatás volt (egész nap, bah) és nem tudtam elszabadulni a nappaliból. De amint eljöttek, már futottam is, és kész is lettem vele. :)

u.i.: Ígérem, több +16-os rész nem lesz a sztoriban még egy jó ideig, - ha igen akkor is nem ilyen részletes - szóval már nem kell aggódni azoknak, akik esetleg nincsenek oda az ilyen részekért :)

Hope you'll like it xX

xoxo Brittany E

Erősebben kezdek zokogni, ahogy Zayn lenyúl, és megragadja a csuklómat. Erőszakosan felránt a földről, és a csípőmnél fogva megfordít, így nem láthatom az arcát. Bár, szerintem jobb is, hogy nem kell a feketén szikrázó szempárba bámulnom. Undorodom ettől az embertől jelenleg, aki végigsimít hatalmas tenyereivel testem minden pontján. Tenyerei megállnak a melleimnél, és fájdalmasan nyögök, amikor belemarkolnak. Lejjebb halad, kezei most megállnak a csípőmnél. Erősen megszorítja, és magával szembe fordít.

-Kurvára meg fogod bánni, hogy el akartál menni – mondja halkan, hangja remeg a vágytól, amit én váltottam ki belőle.

-Most pedig mindent úgy fogsz csinálni, ahogy én azt mondom neked – hamisan rám vigyorog, és a fal felé kezd el tolni. Rájövök, hogy itt ellenkezni felesleges, különben csak még jobban felhúznám, amit egyáltalán nem akarok. Így is benne vagyok a bajban, nem akarok még jobban belekerülni.

-Zayn, csak engedj elmenni – lehelem, bár tudom, hogy felesleges erőfeszítés ellenkeznem. Hangom remeg a félelemtől és az undortól, ahogy érzem, hogy Zayn kezei a combjaim között kezdenek nadrágon keresztül dörzsölni.

-Ne ellenkezz, kislány – odahajol a fülemhez, és érzékien suttog. - Csak tanuld meg élvezni.

A fülembe puszil, miközben folytatja a dörzsölést. Ha most nem undorodnék tőle, és nem ijesztené ki belőlem a szart is, akkor élvezném. Tehetetlenül nyöszörgök, és érzem, hogy Zayn kezei megtalálták a nadrágom gombját.

-Jó kislány – suttogja érdesen a fülembe, és érzem, ahogy a csípőm találkozik merevedésével, amit nadrágom keresztül is lehet érezni. Felnyögök, és ő ezen felbátorodva erősebben, és gyorsabban mozgatja csípőjét az enyémhez, miközben még mindig dörzsöl. 

-Hagyj békén. – sírok, és fejemet a vállára hajtom. A fülébe nyöszörgök, és látom, ahogy kezei gyorsabban mozognak a combjaim között, és erősebben nyomja nekem a csípőjét.

-Basszameg – nyögi, és hátrahajtja a fejét.

-Engedj elmenni – sírok, és erősen a vállába harapok, és érzem, ahogy fogaim belevájódnak nyirkos bőrébe. Körmeimmel a hátán durva és mély csíkokat húzok, de ahogy látom, ez csak begerjeszti őt. A fejét visszabillenti, és látom, hogy a szeme még sötétebb, mint amilyen volt.

-Karmolj még – szól halkan, és érzem, hogy a szívem hevesen ver, pusztán a gondolattól is. Nem akarom teljesíteni, amit kér tőlem, de ahogy elkezdi a nadrágomat lejjebb tolni, érzem, hogy egyre jobban kívánom őt. A fenekemen végigsimít, amire egy sóhaj hagyja el a számat, mire látom, hogy az ajkába harap. A nadrágomat lehúzza a fenekemnél, és az ujjaival megfogja az államat, és szemeim találkoznak elsötétült tekintetével.

-El sem tudod képzelni, mennyire kívánlak, Eleanor – súgja a fülembe, és érintését a bugyimnál érzem. Libabőr fut rajtam végig, de igyekszem titkolni, hogy csupán az érintésétől benedvesedek.

-Hagyj békén, kérlek – lehelem halkan, és próbálom magam eltolni. Meglepődök a reakcióján, ahogy sóhajt egyet, és elhúzódik. Tekintetem az övét keresi, ő azonban nem néz a szemembe. Fejét lehajtja, kezei megtalálják a nyakamat, és ujjaival érzékien simogatja a bőrt. Sóhajt egy mélyet, de még mindig nem néz a szemembe.

-Zayn? - suttogom halkan, és ujjaimmal álla alá nyúlók, hogy láthassam csodálatos, férfias arcát.

Fejét felemeli, és tekintetem találkozik az immár barna szempárral. Megnyugszom, és felsóhajtok, hogy újra visszatért hozzám az a férfi, akibe menthetetlenül beleestem. Egy halvány mosolyt küldök felé, és ujjaimmal elkezdem borostáját simogatni. Olyan férfias, és eszeveszettül Zayn-es. El sem tudnám képzelni őt borosta nélkül. Ez már szinte hozzátartozik a zord jelenéhez, ez még jobban megrémiszti az embereket, akik látják őt.

-Annyira sajnálom - suttogja, és szemében mintha könnyeket látnék.

Megrázom a fejem, csak hogy tudja, hogy még mindig szeretem, bárhogy is viselkedik velem néha. Mert bevallom, az ilyen dolgai megijesztenek egy kicsit, de még mindig nem lennék képes őt nem szeretni. Azt akarom, hogy tudja, hogy szeretem, és hogy minden hibájával elfogadom.

-Semmi baj, csak kérlek ne csinálj ilyet többet - mondom halkan, és homlokomat az övének támasztom.

Érzem leheletét az ajkaimon, és érzem heves szívverését, ahogy testünk összeér. Csodálatosan illenek egymáshoz testeink, szinte egymásnak lettek teremtve. 

-Szeretlek - mondja hirtelen, rekedtes hangon.

Az arcomban megnövekszik a hő, és érzem, hogy a pulzusom az egekbe szökik. Kimondtuk már egymásnak, de nem olyan sokszor, hogy "hozzászokjak" ahhoz, hogy ezt mondja nekem. Szerintem azt kimondani, hogy szeretlek, elképesztően aranyos dolog, és eszeveszettül cukinak találom.

-Szeretlek, Zayn - mondom halkan, és ajkaimat az övére helyezem. 

Érzem, ahogy bátortalanul mélyíti el a csókot, és tudom, hogy még mindig ott van benne valami tétovázás, de azt szeretném, ha tudná, hogy nem szabad engem úgy kezelnie, mint egy porcelánbabát. Bár ez az iménti akciója eléggé megrémisztett, de ettől függetlenül még mindig odáig vagyok érte.

-Eleanor - suttogja, és ujjaival az arcomat simogatja.

Elhúzódom tőle, csakhogy újra a csillogó barna szemébe tudjak nézni. Szemeimet mélyen a övéibe fúrom, és látom, ahogy halványan elmosolyodik. Tekintetét lesüti, mire összeráncolom a homlokomat.

-Valamit el kell mondanom - súgja rekedtesen, mire karjaimat a nyaka köré kulcsolom, és közelebb húzom magamhoz. Biztos vagyok benne, hogy érzi, hogy bízhat bennem. De azt is érzem, hogy valahol szégyelli, amik pár perccel ezelőtt történtek. 

-Annyira sajnálok mindent.. - fejét lehajtja, így megszakítja a szemkontaktust. Ujjaimmal ismét az álla alá nyúlok, és kényszerítem őt, hogy nézzen újra a szemembe.

-A-Amik itt történtek.. - kezdi, és látom, ahogy elpirul, és lehajtja a fejét. Úgy döntök, most az egyszer befogom a számat, és nem vágok közbe a mondatába, hátha így gyorsabban fogja elmondani, mi is bántja őt. -..az miatt vannak, mert...

Érzem, hogy a pulzusom felgyorsul, és a szám kiszárad. Most mit akar mondani? Remélem, hogy gyorsan kimondja, mert mindjárt itt elájulok, ha nem siet.

-A cellatársaimmal.. - dadogja. -..olyat tettünk, amit nem lett volna szabad..ilyen helyen. 

Az ajkaimba kell harapnom, hogy megállítsam a belőlem kitörő kérdéseket. Mit tettek? Milyen olyat tettek, amit ilyen helyen nem szabadott volna?

-Mit csináltatok? - nyögök fel, és érzem, hogy a gyomrom liftezik bennem. Úr isten, hogy még a börtönben sem tudja fékezni magát. Tisztában vagyok vele, hogy egy "rossz fiúnak" a börtön sem akadály arra, hogy hülyeségeket csináljon. Zayn egyszer azt mondta nekem, hogy fékezni fogja magát, és nem fog balhékba keveredni..miattam. Megígérte, de a megvalósítás már nagyon nehéz.

-M-Mi.. - dadogja, és az ajkába harap. - Bedrogoztuk magunkat. - a tekintetét lesüti, rajtam pedig mintha vihar csapna át, aztán pedig mintha valaki pofon csapna. Arcomra kiül a döbbenet, és egyszerűen meg sem tudok szólalni. Komolyan, leblokkoltam. Tudom, hogy nem ez volt első eset, hogy droghoz nyúlt, egy bandás élethez hozzátartozik a mindennapos droghasználat. De..könyörgöm, egy börtönben? S ennyit számít neki az ígérete, amiben megígérte nekem, hogy változni fog. Mint egy hatalmas pofon, úgy ért engem ez a hír.

-Annyira sajnálom - a kezeimért nyúl, én azonban elhúzom tőle. Arcomra kiül az undor, ami már kezd teljesen felemészteni az előttem álló bámulatos férfi iránt. Most undorodom tőle. Lehet, hogy napok, hetek múlva másképp lesz, de most az egyetlen dolog amit érzek, az az undor. Mély, kemény undor, s szánalom.

-Bocsáss meg, mindenki kínálta, én pedig nem tudtam magamnak parancsolni, és..

-Hazudtál nekem - mondom remegő ajkakkal. Tekintetét rám emeli, és látom könnyes szemeit. - Azt mondtad, meg fogsz változni. Hogy le fogsz szokni minden rosszról, csak hogy működjön ez - mutogatok kettőnk között.

Megrázza a fejét, és sóhajt.

-Kurva sokat változtam miattad - mondja kicsit nagyobb hangerővel. - Tényleg, kurva sokat változtam, kérdezd csak meg a bandatagokat! - kiáltja, mire lehunyom a szemem, és igyekszem normálisra állítani a légzésemet. - Kurva sokat változtam, és csak azért, hogy működjön! De nem nevelhetsz át engem, Eleanor! Nem uralkodhatsz felettem, nem szabhatsz nekem szabályokat! A saját magam ura vagyok, nem fogok egy kibaszott csaj miatt megváltozni!

Lesokkolódok, a mai nap folyamán már sokadszor. És ismét kapok az Élettől egy hatalmas pofoncsapást. Már kezdem ezeket megszokni. Amióta Zayn-nel vagyok, folyamatosan pofonokat kapok, és talán itt az ideje értelmeznem is, hogy ezeket talán miért is kapom. Talán tényleg nem illünk össze, és igaza volt pár embernek, akik azt súgták, hogy nem ő a megfelelő mellém. Azt mondták, olyan fiút kell találnom magam mellé, aki nem vezet egy bandát, nem piál és drogozik, és biztos családi háttere van. De nekem az ilyen férfi túl..tökéletes lenne. Én szeretem Zayn-t, és elfogadom így. Már csak az a kérdés, ő is így érez-e, vagy csak megjátssza, hogy tudjon mások előtt "villogni" a csajával. Nem akarok beállni egy sorba, utána pedig a kukába kerülni..miatta.

Pár percig csak nézek rá, egyenesen a szemébe. Üresség. Ez az összes dolog, amit látok. Üresség irántam, és üresség talán az egész kapcsolatunk iránt.

Kínosan elnevetem magam , és kibújok Zayn teste elől.  A bőröndömhöz megyek, ami az ajtónál áll. Megfogom a fülét, és kinyitom az ajtót. Szóval nyitva van. Ha el kellett volna futnom, simán el tudtam volna. Olyan sok érzés van benne, és furcsa, szinte nem is érzek szerelmet, ebben a pillanatban. Hiány, és üresség. Pont, mint Zayn szemében.

-Utállak! - kiáltom hátra, és gyorsan kiviharzom az ajtón. Kint már nem bírom tovább, és a földre rogyok, zokogva.

Ilyen érzés lenne a szakítás érzése?!