34.fejezet (+16)

Sziasztok! :) Először is, Boldog Karácsonyt minden kedves olvasónak!:) xX Másodszor pedig itt a rész, ami ismét +16-osra sikeredett, szóval mindenki úgy olvassa :) És harmadszor..ugye történ ez a változás a blog életében. Bevallom, mielőtt fejléceket kezdtem volna gyártani effendeff-nek, olvastam ezt a blogot, és nagyon megszerettem. És amikor megkért, hogy folytassam, örömmel fogadtam el. A szívemhez nőtt a szereplők sorsa, és be lettem avatva a részletekbe, és megígértem, hogy tartani fogom a blog mostani színvonalát :) 
Hope you'll like it xX
xoxo Brittany E


-Úr isten – sóhajtja, és fejét a vállamra hajtja. – Szent isten.

Adok egy gyors csókot kiszáradt ajkaira, és lassan elkezdek kihúzódni belőle. Egyszerűen csodálatos volt minden, nem olyan érzelemmentes, mint ahogyan régen csináltam. Nem, mert ez nem szex volt. Ez szeretkezés volt. Bár mind a ketten megőrültünk a vágytól a másik iránt, nem csak színtiszta szex volt. Volt benne szerelem is. Most végre meg tudtam tapasztalni, hogy milyen lehet, ha szerelem is vegyül az örömhöz.

-Én is ugyanezt gondolom, Darling, de ettől függetlenül egy kihallgató szobában csináltuk – suttogom vigyorogva, mire elpirul, és lehajtja a fejét. Imádom, mikor azért pirul el, mert mondok neki valami mocskosat. Egyszerűen érzem, hogy újra felizgulok rá, de parancsolnom kell az érzéseimnek.

-Uhm, Zayn, utállak – motyogja elpirulva, mire hangosan felnevetek, és közelebb húzom magamhoz.

-Mindegy, Drágám, a lényeg, hogy mind a ketten élveztük, nem igaz? – motyogom a fülébe, és érzem, hogy libabőrös lesz újra.

Válasz helyett homlokát a nyakam hajlatába dörzsöli, és apró puszikkal hinti be felperzselődött bőrömet. Nyelvével apró köröket rajzol a bőrre, mire érzem, hogy újra keményedek.

-Sajnálom, hogy bántottalak – mondja bűnbánóan, a vállamra ejtett harapásaira célozva. Nem kevés piros fognyom díszíti a vállamat, de szerintem ezek elképesztően szexik. És hogy a tudat, hogy ezeket Eleanor hagyta a vállamon, csak megmosolyogtat. Olyan, mintha megjelölt volna.

-Inkább, mint hogy az egész börtön tudja, hogy mit csináltunk, édesem – mondom neki, és érzem, hogy megint elpirul. Kuncogok, és adok egy puszit a fülébe, és látom a libabőrt, ami végigfut a testén. Ajkait elhagyja egy sóhaj, és érzem, hogy megint teljesen kész vagyok.

-Ne kínozz, kérlek – nyögöm kétségbeesetten, mire fejét felhajtja a nyakamból, és nagyra nyílt szemekkel néz engem. Már a nézésétől is felizgulok, olyan ártatlan, annyi mocskos dolgot tudnék vele ennél a falnál csinálni.

-Mi? – ráncolja a szemöldökét, azt a kis részt nézem, ahol összefut a kettő szemöldöke. Elképesztően szexi, ha eddig nem lettem volna teljesen kész, akkor most már biztos, hogy az vagyok.

-A nézésed.. egyszerűen – próbálom szavakba önteni, hogy mit érzek, de most nem tudok gondolkodni. Újra akarom vele csinálni, nem bírom tovább. Szükségem van rá, legszívesebben egész nap vele lennék.

-Olyan..milyen? – kérdezi ártatlan hangon, én pedig már nem tudok magamnak parancsolni. Ajkaimat újra az övéire tapasztom, és azonnal keményen kezdem el csókolni. Kezeimet levezetem, és a pólója szélét markolom. Határozottan visszacsókol, nyelvét átcsúsztatja a számba. A testemben mintha elektromosság futna át, csípőmet újra erősen előrenyomom, mire El válasza egy elfojtott nyögés. Újra akarom hallani azt a hangot, erősebben, hogy az én nevemet nyögi. A pólója szegélyét markolom, le akarom venni róla.

-Zayn, egy börtönben vagyunk – leheli a fülembe, mire újra érzem a libabőrt, és a tűzijátékokat a gyomromban. Pedig csak hozzám szólt.

-Tisztában vagyok vele – motyogom, és azt mondogatom magamban, hogy parancsolnom kell magamnak. Ilyenkor ezt a legnehezebb, de muszáj. Valahogy le kell állítanom magam, hiszen Eleanor nem veszik el. Százmillió alkalmunk lesz majd még, nem muszáj ma mind kihasználni.

Sóhajtok, és elhúzódok tőle. Nem nézek a szemébe, tudom, hogy még mindig a szemöldökét ráncolja, és értetlenül néz rám. Nem akarok rá nézni, mert a nézésétől újra felizgulnék, inkább a padlót nézem, és lehajolok, hogy felvegyem a boxerem és a nadrágom. Önelégülten mosolygok, ahogy felnézek rá, és látom, ahogy engem néz, és az ajkába harap. A tekintetünk összeakad, és édesen rám mosolyog.
Visszavigyorgok, majd felkapom a nadrágomat a boxeremmel együtt a földről, miközben még mindig őt nézem. Az ajkát harapja, miközben arcára pír kúszik fel. A nadrágomat felkapom, és az övemet is becsatolom.

-Kicsim, te nem szeretnél felöltözni? Bár nekem így is megfelelsz, sőt.. – nézem végig mindig pontját, és érzem, hogy elpirul. – De ezek ellenére még bármikor ránk nyithatnak.

-Hagyj békén – cukkol, mire hangosan felnevetek, és közelebb húzom magamhoz. Egy apró puszit nyomok a homlokára, és érzem, hogy ajkaival egy pillangópuszit nyom a nyakamra. Lehunyom a szemeimet és sóhajtok, ahogy engedem, hogy libabőrös legyen az egész bőröm. Komolyan mondom, ez a lány kikészít engem.

-Szerintem öltözz – nyögök, ahogy ajkaival erősebben veszi a bőrömet a fogai közé.

Érzem vibráló nevetését, majd újra szívni kezdi a nyakam, mire eltolom magamtól. Értetlenül néz rám, mire megrázom a fejem, és elsétálok.

Eleanor szemszöge

Kezeit a mellkasomnak nyomja, és határozottan eltol magától. Értelmetlenül nézek utána, ahogy látom, hogy elsétál, és leül az egyik székre. Nem értem, miért tolt engem, pedig én csak jót akartam neki. Vissza akartam adni azt az örömöt, amit ő okozott nekem pár perccel ezelőtt. Kényeztetni akartam őt.

Lehajolok, hogy felvegyem a nadrágomat a földről, és érzem Zayn pillantását a testemen. Furcsa, egyáltalán nem vagyok szégyenlős a pillantgató tekintete miatt. Természetesnek érzem, és valójában egy kicsit büszkeséggel tölt el, ahogy végigperzselnek a szemei. Még sohasem adtam át magam így Noelnek, mint ahogy most Zayn-nek. Sohasem öltöztem át vagy vetkőztem le előtte. Furcsa, mert ezt Zayn előtt természetesnek érzem. Előtte nem adtam magam, lehetséges. Ennek a fiúnak, aki egy börtön székén ül, és engem néz, teljesen átadtam magam. És a testemmel együtt a szívemet is. Vigyáznia kell rá, biztonságban tartania.

A nadrágomat a bugyimmal együtt felhúzom, és begombolom rajta a gombokat. Sóhajtok egyet, és felemelem a fejem. Zayn erősen az asztalt nézi, és rám sem néz.
A lábaim remegnek, ahogy elindulok felé, és megállok közvetlenül előtte. Annyira jól néz ki, ahogy fedetlen felsőtestén megjelennek a piros fognyomok, amiket én okoztam a bőrén, hogy ne sikítsak fel. Elpirulok, ahogy ránézek, és akkor döbbenek rá, hogy valójában mit is csináltunk pár perccel ezelőtt.

-Zayn – szólok neki halkan, és közelebb megyek hozzá. Halkan sóhajt, megforgatja a szemeit, és elfordítja a fejét. – Zayn – szólok neki újra, mire látom, hogy behunyja a szemeit.

-Eleanor, ne beszélj így – morogja, mire értetlenül ráncolom a szemöldököm.

Oké, akkor sehogy sem fogok beszélni. Így biztos, hogy semmit sem fogok tudni elrontani. De az, hogy ne beszéljek, nálam elég nehéz küldetés. Ugyanis a kínos csendeket nem bírom elviselni.

-Akkor csak azt mond meg, miért nem engedted, hogy kényeztesselek, és utána nem beszélek többet, ígérem – suttogom, és közelebb húzok hozzá egy széket. Halkan leülök rá, és Zaynt nézem, akkor aprókat sóhajt, miközben a szemét forgatja. Annyira jellemző.

-Utálom azt, ahogy beszélsz hozzám, Eleanor – morogja, és az asztalon összekulcsolt kezeit kezdi nézni.

-Miért, hogy beszélek hozzád? – ráncolom a homlokomat.

-Olyan ártatlanul, olyan mocskosan ártatlanul.. – fordítja fejét velem szembe. Kicsit hátrahőkölök, ahogy látom elsötétült tekintetét. – Olyan mocskosan ártatlanul, mikor te is tudod, hogy ezen a széken meg tudnálak döngetni.

A szívem hevesen kezd el verni, és rájövök, hogy nagyon irtózok ettől a személytől, aki előttem ül, és az ajkait nyalogatja. Mert ez nem Zayn..ez biztos nem lehet ő, ő sohasem beszélne velem így. Ő tiszteletben tartja a kétségeimet az együttléteink felől.

-Ez nekem az egyetlen, kibaszott bajom, Eleanor – mondja rekedtesen, mire összerezzenek. Az a rekedtes hanglejtés, amivel rendelkezik, egyszerűen egyszerre izgató, és félelmetes.

-Ne – lehelem, és elkezdek felállni a székből. Mindvégig a szemébe nézek, a szikrázó feketeségbe, amik a testem minden pontját végigégetik. Elképesztően megijedtem tőle, az a vágy, amit percekkel ezelőtt éreztem iránta, teljesen megszűnt, most már csak félelmet érzek. Itt ez a csodálatos, bámulatos férfi, akinek csak egyetlen dolog jár a fejében. Ez még magában nem is lenne baj..hogyha én ebben a tervében nem szerepelnék én. – Te nem Zayn vagy, kérem vissza! – kiabálom, és gyorsan felpattanok a székből, kikerülve, hogy Zayn a csuklóm után kapjon.

Egy apró könnycsepp gördül le az arcomon, ami a félelem könnycseppje. Mert rohadtul megijedtem tőle, a szemében szikrázó feketeségtől, aminek helyén régen csodálatos barna szemek szikráztak. Ő nem az a férfi! Ő nem az a Zayn, akit én megismertem!

-Eleanor – szól rám vágytól remegő hangon, és ő is feláll a székből.

Sietősen kezdek a bőröndöm felé hátrálni, amit az ajtónál hagytam. A könnyek egyre sűrűbben kezdenek lefolyni az arcomon, én pedig nem törlöm le őket. A kezeim nagyon remegnek, és csak imádkozni tudok, hogy az ajtó nyitva legyen, és el tudjak futni.

-Maradsz! – szól rám, mire zokogás tör rám, és a földre esek. Érzem Zayn lépteit a lábamnál, de nem nézek fel. Túlságosan is félek, félek, hogy valami olyat látnék, amit nagyon nem akarok.

-Jó kislány – suttogja rekedtesen. – Most pedig nagyon meg fogod bánni, hogy itt akartál hagyni. – suttogja, mire erőteljesebben kezdek zokogni.

3 megjegyzés:

  1. woah *---------*
    asszem ezzel mindent elmondtam.. hamar, kövit! :*

    VálaszTörlés
  2. Ne húzzatok fel! Hallod? Direkt csinálod? Most komolyan! Itt abbahagyni? ITT?:O
    Most mit fog vele csinálni? Izgulok és félek! Teljes megőrülök!
    Remélem hamar hozod a részt, mert tényleg tűkön ülve várom *-*

    Millio puszi és kellemes ünnepeket xxx

    VálaszTörlés
  3. Woow.... *-* ismét nem tudom szavakba önteni, gyorsan köviiit :*

    VálaszTörlés