22.fejezet

Zayn

Megkaptam életem első "pofonját" egy lánytól. Sohasem gondoltam volna, hogy ez ilyen hatással lesz rám. Felemészt belülről, ürességet érzek a lelkemben, valami hiányzik. Vagy inkább valaki. Eleanor. Szüntelenül csak ez az egy név jár a fejemben, a szívem hevesebben ver, ha rá gondolok, a szemembe pedig könnyek gyűlnek, ahogy látom magam előtt a fájdalmas pillantását. A belső erősségemet már rég porig rombolta, s csak remélni tudom, hogy még leszek majd igazi bandavezér. Aki képes fájdalmat okozni az embereknek. Aki képes megölni embereket. Mert nekem ez a munkám, ez az életem.
A banda gyülekező helye még mindig ugyanolyan; egy elhagyatott erdő legeldugottabb zugában van, egy elhagyatott üres raktárban. Már csak az elhelyezkedése is félelmetes, nemhogy a történések, amik már megtörténtek benne. Nem egy, s nem kettő ember halt már meg itt; ezt bizonyítják a falakon odaszáradt vérnyomok. Egyesek a bandából ennek örülnek; kajánul vigyorognak, ahogy látják a jelöltek arcán a mardosó fájdalmat. Undorodom ezektől az emberektől, de ők a "családom". Már amennyire tudom őket családomnak hívni. Hidegvérű gyilkosok. Embercsempészek. Drogcsempészek. Minden, amit el tudnak rólunk képzelni, mindent csináltunk már. Van olyan tett, amit megbántan, de van olyan is, amit nem.

Örök szabály A bandában, hogy egyedül csak én, vagy az embereim csak az én engedélyemmel ölnek. Általában a kis jelentéktelen vezetésre vágyókat a bandatagok ölik meg; nekem a bandavezetők jutnak. Másoknak ez túl nagy falat lenne. Van A bandában olyan bandatag, akinek végeztem a vezetőjével, így kénytelen volt átjönni hozzánk; különben követte volna a vezetőjét.

-Z, itt vagy?

Ha A bandán belül veszekedés van, és odáig fajul, hogy az egyik emberem megsérül, vagy meghal, kész vagyok megölni azt, aki tette  vele. Itt nincs kivételezés. Könyörgést nem fogadunk el. Bizonyíts és maradj életben. Légy hűséges A bandához, és tisztelni fogunk. De cserébe elvárjuk, hogy tisztelj minket.Amennyiben ez nem történik meg a részedről, nem vagy közénk való. És ha meglátjuk, hogy egy balhéban ellenünk vagy, nem félünk megölni téged. Csupán szeretetből.

-Z, a jó életbe, itt vagy? - egy türelmetlen hang már vagy percek óta cseszeget, nekem pedig kezd elfogyni a türelmem. Persze hogy itt vagyok. Itt ülök a székemben.

-Gyerekek, Z nincs velünk, mehetünk bármerre - a hang mellettem diadalmasan kiáltotta, de öröme rögtön lerohadt, amikor elkiabáltam magam.

-Fogd már be a szád! - kiáltottam rá ingerülten. - Senki sem megy sehova. Ha elmentek, többet nem jöttök vissza, világos? - sziszegtem.

Ryan - a hang mellettem - lejjebb csúszott a székén, és inkább meg sem szólalt. Ez volt most tőle a legjobb. Ha befogja és meghúzza magát. Néha már túlságosan is kihasználja, hogy ő a helyettesem. Ha éppen nem érek rá, csak csörgök neki, és elintézi azt, akivel éppen dolgom lenne. Azt tervezi, hogyha esetleg megsérülnék, vagy esetleg meg is halnék, ő lesz A banda vezetője. Szolid álma van a drágának.

Hirtelen kicsapódott az egyik ajtó, mire idegesen odakaptam a fejem. Utálom, ha csapkólódnak. Ilyenkor azt szoktam nekik mondani, hogy " Ugyanez lesz a sorsotok, mint annak az ajtónak, ha még egyszer meg mered csinálni". Csak egy kis erélyes hang, és máris engedelmeskednek. És ennek örülök a legjobban. Hogy leborulnak az akaratom előtt, hogy szolgálnak, és hogy hűségesek hozzám. Bár végeztem már bandataggal, aki elárult. Ez jó példa volt a többieknek, hogy ilyet még egyszer ne csináljanak meg.

-Uram - hajolt meg a szolgáló előttem. Ő még új volt, ezért kötelező volt neki, hogy így szólítson. - Van egy ember odabent. Beszélni akar veled. Közénk akar tartozni.

Felvontam a szemöldököm. Valaki, önszántából, közénk tartozni? Ez olyan vicces. Általában erőszakkal rángatunk el embereket, hogy csatlakozzanak hozzánk, nem jönnek önszántukból.

-Hát, ha tényleg azt akarja, akkor adjuk meg neki - mosolyogva álltam fel a székemből. - Ryan?

-Jövök, Z - vigyorogva tapsolta össze a tenyerét, miközben felállt. Igen, ő az egyik bandatag, aki élvezettel, és kajánul vigyorogva néz végig Beavatókat, miközben gúnyosan kíván nekik szerencsét az életben maradáshoz.

Izgatottan megyek az ajtó felé. Általában - mint A banda vezetője - nekem kell végigcsinálnom a Beavatókat. Már megszoktam a könyörgő férfiak és a könyörgő nők arcát.

Az ajtót gyorsan és izgatottan nyitottam ki. A látvány azonban lelombozott.

-Ajj - nyafogtam egyet, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót. Reménykedtem benne, hogy egy hatalmas állat lesz, akivel elriaszthatjuk az ellenséges bandákat, azonban helyette Noel állt ott, kikötözve. Küzdött a kezét a falhoz kötő kendővel, arcán meggyötörtség volt. - Nocsak Noel. Szeretnél vinni egy kis színt az amúgy unalmas és szürke életedbe? - gúnyosan vontam fel a szemöldököm, a többiek pedig nevettek.

-Reménykedtem benne, hogy nem te fogsz végezni velem - szűrte ki a a fogai között.

-Noel, én ehhez túl bátortalan lennék - gúnyosan nevettem, de valójában már a kezemben éreztem a kemény pisztolyt. Nem, Zayn türtőztesd magad. Nem, ő nem El volt barátja. Nem, nem ő bánt vele úgy. Nem, ő egy külön ember, aki valóságtalan terveket dédelget magában. Most ez komolyan csatlakozni akar? A bandához? Megőrült ez?

-Fogd be - sziszegte. - Fogd vissza az embereidet.

-Ne támadjátok le ezt a szerencsétlent! - adtam ki az utasítást a többieknek, akik folyamatosan nevettek. - És minek köszönhetjük a váratlan látogatásodat? - mosolyogva fordultam felé.

-Hidd el, magamtól nem jöttem volna. Az embereid - bökött a fejével a bandatagok felé - erőszakkal behoztak.

-Tiltakoznék - jött be fontoskodva Tom. Ő volt A banda ügyintézője. Mindenről tudott, minden balhéról őneki szóltak először, és csak utána nekem. - Zayn. Sétáltam az utcán a tabletemmel a kezemben. Hazafelé mentem, ha jól emlékszem.

-Tom, most azt a kicseszett lényeget! - ingerülten szóltam rá, amitől összerezzent és bólintott.

-Szóval sétáltam a tabletemmel a kezemben hazafelé, amikor ez a barom elkezdett követni.

-Nem én voltam! - szólt közbe Noel, mire unottan bólintottam egyet az egyik tag felé, aki engedelmesen bólintott. Közelebb lépett hozzá, és belevert egy nagyot a gyomrába. Noel nyögött egyet, és összerogyott volna, ha nincsenek kikötve a kezei.

-Ha ennyit nem bírsz elviselni, hogyan akarsz csatlakozni hozzánk? - mosolyogva forgattam a szemeimet. - Folytasd, Tom.

-Szóval..

-Sétáltál hazafelé tablettel a kezedben, igen, értjük! - kiabáltam rá. - Tom, mond azt a kicseszett lényeget, vagy nem fogod megélni a holnapot!

-Hátrafordultam, de eltűnt. Tovább sétáltam, egészen addig, ameddig valaki belevert egyet az arcomba. Pont. Ide - mutatott az arcára, ahol még mindig látszott a piros folt.

-Kezet mertél emelni az egyik tagomra? - suttogva kérdeztem, de úgy, hogy még a bandatagok is összerezzentek. Ez a mocsok túl sokat képzel magáról. - Milyen jogon emeltél rá kezet? Adott neked okot rá, te mocsok? - közelebb léptem hozzá, kezeimmel megfogtam a pólója szegélyét a nyakánál.

-Túlreagálod - félve suttogta.

-Túlreagálom, igazán? - szorítottam egyet a szorításon. - Ha te is testvéredként ismersz el egy embert, akkor téged nem érintene meg? Mondjuk téged biztos nem. Nincsen lelked, Noel - suttogtam az arcába, szemeim fenyegetően villogtak Noel ijedt kék szemeibe.

-Van lelkem - cérnavékony hangon jelentette ki.

-Annyi lélek van benned, mint egy sörösdobozban - köptem az arcába. - Vagy talán még annyi se.

-Mert benned tényleg több van. Meggondolatlanul oltod ki az emberek életét. Ilyet csak a szívtelen ember csinál. - kezeimmel erősen belevertem a gyomrába. Összeszorított fogakkal szitkozódott.

-Ettől a szívtelen embertől emberek ezrei félnek, Noel. Emberek ezrei, felfogtad? - halkan kérdeztem.

-És erre most legyél büszke, sokra vitted az életben, Zayn - szemeit összeszorította.

 Elengedtem a pólója szegélyét a nyakánál, erősen a falhoz vágtam. Soha életemben nem voltam még emberre ennyire dühös. Szét tudtam volna lőni a fejét, de még nem akartam. Még húztam volna az agyát egy kicsit. Mellesleg még  a fejemben Eleanor ragyogó angyali arca is villogott, jelezve, hogy nem azt várja tőlem, hogy embert öljek.

-Szemétláda - köptem felé.

Dühösen visszaindultam Ryan mellé. Látta rajtam, hogy nem vagyok jó passzban, és inkább távolabb lépett.

-Ryan, rád cseszettül nem haragszom - mondtam neki, ő pedig félve közelebb lépett hozzám. - Fogalmam sincs, Eleanor hogy bírta ki egy évig ez mellett a szemétláda mellett, de engem két perc alatt felhúzott.

-Z, ez egy kicseszett idióta. Lődd le, és nem lesz rá gondod.

-Nem tudom megcsinálni, Ryan.

-Ne legyél már ilyen fos! Nem így ismertelek meg téged aznap estén. Öld meg, és nem lesz rá gondunk.

-De..

-Nincs de, adjatok egy rohadt pisztolyt! - szólt rá a többiekre, akik engedelmesen vittek neki egy fegyvert.

-Ryan, a rohadt életbe, nem te vagy a bandafőnök! Tedd le, különben téged lőlek le! - kiabáltam rá. Már rohadtul elegem van a hatalomra töréseiből. Miért nem bírja felfogni, hogy ÉN vagyok a bandafőnök?

-Z, ha nem tudod megcsinálni, akkor valaki kénytelen lesz megtenni. Ilyen idiótákat ki kell nyírni a francba, hogy ne legyen velük gond. Naa kérleeek - nyafogott a fülembe. A kezéből kikaptam a pisztolyt, és fenyegetően a halántékához nyomtam.

-Ha nem fogod be, olyat fogok tenni, amit később rohadtul meg fogok bánni - fenyegetően suttogtam.

Összeszorította a szemét, és folyamatosan bocsánatot  suttogott.

-Ne kérj bocsánatot, mert azt nagyon nem szeretem. Ne hősködj és jóba leszünk - ellöktem magamtól, a pisztolyt a kezemben tartottam. Kezeimet leengedtem vissza a derekam mellé.

-Zayn, ha nem végzel vele, beszélni fog a rendőröknek - szólalt meg egy hang valahol mellettem. - Nézz rá. Totál beszart tőled. Kétlem, hogy bírni fogja a bandás életet.

-Ki akar vele végezni? - kérdeztem hirtelen, a pisztolyt felemeltem, így mindenki láthatta. - Ki szeretné, ha lenne egy újabb vérfolt a falon, miatta?

-Én, én, én!- Ryan lelkesen feltette a kezét, próbálta elkapni a levegőbe emelt  fegyvert.

-Ryan, szeretnéd? - kérdeztem tőle. Lelkesen bólogatott. - Akkor tessék - adtam a kezébe a pisztolyt, ő pedig engedelmesen elvette. Vigyorogva emelte Noel felé, az ujja már a pöckön volt.

-Ryan, ne! - egy lány hang ziláltan kiabált mögötte.