Ugye milyen gyorsan itt a következő rész? Magamat is meglepő sebességgel írtam meg, tényleg, most vagyok a legbüszkébb a gyorsaságomra!:D Nem rizsázok tovább, itt a rész x
A titokzatos idegen, akivel tegnap este sikerült közelebbről is megismerkednem, itt feküdt mellettem, és mint valami gép, úgy horkolt. A hátán feküdt, én pedig már egyszerűen helyezkedtem mindenhogy, a párnát a fejemre húztam, az ujjaimat a fülembe dugtam, de egyszerűen semmi nem jött be. A srác falakat megmozgató decibelekkel horkolt. Komolyan, már kételkedtem, hogy lehetséges-e fizikailag ennyire horkolni.
A takarót lerúgtam magamról, és dühösen felpattantam az ágyból. Csak akkor vettem észre, hogy az öltözetem, nos.. khm, eléggé hiányos. Fogalmam a sincs, hogyan került rám a srác pólója, amit tegnap este viselt, de most rajtam volt. Ha lett volna alattam valami, simán leveszem, tekintve, hogy az illata nem volt épp bizalomgerjesztő. A melltartóm a szoba másik végében volt, a miniruhámmal együtt. El sem merem inkább képzelni, mikre vagyok képes, ha iszok egy kicsit. Bár a tegnap bevitt alkoholmennyiségem nem épp kevés volt, bele sem merek gondolni, mi van akkor, ha még ennél is többet iszom.
Mikor már tényleg nem bírtam tovább azt az elképesztő horkolást magam mellett, horkantam egyet, és gyorsan kiugrottam az ágyból.
Fogalmam sincs, kinek a házában voltunk, de mindenesetre egészen kicsi volt. Így könnyen megtaláltam a konyhát, és kétségbeejtő sebességgel kezdtem kutatni valamilyen gyógyszer után. Bár a másnaposoknak a fejük szokott fájni, meg szédülnek, meg minden, addig nekem hányingerem volt. A gyomrom émelygett, és éreztem, hogy ha bármit is ennék, az rögtön ki is jönne vissza belőlem. Még talán sohasem éreztem ennyire ramatyul magam.
Tegnap este óta, a vitánk óta, Zayn-nel egy percet sem beszéltem. A telefonom kikapcsoltam, és csak most kapcsoltam vissza, hogy megnézzem, hogy vajon próbált-e elérni, vagy egyszerűen csak bocsánatot kérni. Bármit. Az állam hatalmasat koppant a hideg padlón, ahogy a telefonom betöltődött, és csak Clar-től jelzett hívásokat. Szóval nem hiányoztam neki. Meg sem próbált kibékülni. Biztos jól elvolt azokkal a macákkal a bálban, sőt talán örült is, hogy leléptem, legalább nem volt zavaró tényező.
Meghallgattam a hangüzeneteket, amiket Clar küldött, és amikor azt mondta, hogy "Megyek hozzád mert rohadtul aggódom hogy nem veszed fel", eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok most.
Gyorsan visszamentem a szüntelenül horkoló fiúhoz, és megfogtam a miniruhámat, a melltartómat, és a cipőmet, és már futottam is a fürdőbe; amit nem volt nehéz megtalálnom, szinte közvetlen a szoba mellett volt. Benyitottam, a tekintetem találkozott saját magammal. A falon ugyanis egy hatalmas tükör volt, ami teljesen jól visszaadta sajnos a megjelenésemet. Ledobtam a cuccaimat, és a tükörhöz sétáltam. Karikák a szemem alatt, kócos barna haj, sápadt bőr, és száraz ajkak. Elhúztam a számat, ahogy felmértem az arcom minden centiméterét. Hát, bizalomgerjesztőnek nem mondanám.
Felkaptam magamra a ruhámat, és kicsit rendbe szedtem a kezelhetetlen hajam. Mikor egyszerűen már a fésű is megállt benne, inkább hagytam, és csak néztem, ahogy újra kezdte felvenni az oroszlánsörény fazonját. Mindegy, gondoltam, az utcán senki sem ismer, ergo nem tudják majd felemlegetni, hogy hogy néztem ki, ha találkoznánk.
Kisiettem a fürdőből, és igyekeztem a legkevesebb zajt csapni. A konyhában fogtam egy cetlit és egy tollat, és lefirkantottam a következő szöveget:
"Nos, fogalmam sincs, hogy ki vagy de szia"
Rövid és tartalmas. A kis kapcsolatunk remélem örökre titokban is marad, bár egyikünk sem tudja a másik nevét, ezért szinte lehetetlen, hogy kiguglizzuk egymást. Bár a srác nem néz ki rosszul, az elmémet elvakítja Zayn mosolya, és Zayn dühös tekintete tegnap. Ha a tegnapra gondolok, újra megtenném, amit a buliban megtettem. Bár tisztában vagyok vele, hogy megcsaltam Zayn-t, de a düh, amit most iránta érzek, vezérelt arra, hogy megtegyem. Folyamatosan hazudozik nekem, kétségbe vonom, hogy egyáltalán megbízik bennem, vagy csak egy lánynak kezel a több millió "rajongója" közül, akiket kedvére használhat. De én nem ilyen vagyok, fogja már fel!
A cipőmet, amit eddig a kezemben hurcoltam, az előszobának nevezhető helységben felkaptam magamra, és kicsit imbolyogva elindultam. A kulcs a zárban volt, így gyorsan elfordítottam, és máris szabad voltam.
Viszlát ismeretlen srác, viszlát alkohol, viszlát átbulizott éjszaka.
__
Clar a kapunkban állt, a kezét csípőre tette, és szúrósan nézett felém, mikor odaértem.
-Tisztában vagy vele, mióta állok itt és csengetek eredménytelenül? - csípősen kérdezte, mikor odaértem hozzá.
-Hát, régóta? - mosolyogva kérdeztem vissza, miközben a kapu felé tipogtam.
-A humorod még mindig a régi - gúnyosan jegyezte meg, majd végignézett rajtam. - Mi ez a cucc rajtad?
-Clar kérlek, szétmegy a fejem - nyafogtam, a zárral bajlódtam, mert egyszerűen nem akart kinyílni.
-Inkább meg sem kérdezem, mit csináltál éjszaka - mosolyogva somolygott, és láttam, rajta, hogy jót szórakozik rajtam. - Mellesleg beszéltem Zayn-nel.
A kulcs megállt a kezemben, ahogy meghallottam, és felfogtam, amit Clar mondott.
-Mi? - nyögtem.
-Felhívott, és elmondta hogy veszekedtetek. Eléggé haragszik rád - mondta könnyedséggel. Mintha örült volna, hogy ő lehet a közvetítő az én és Zayn közötti vitában.
-Haragszik? És mégis mi a francért? - fordultam Clar felé.
-Fogalmam sincs, de kérlek siess, mert már órák óta arra várok, hogy beengedj.
Sóhajtottam egy hatalmasat, és visszafordultam a zárhoz. Babráltam vele még egy kicsit, mert a kezem elképesztően remegett.
-Mondott még valamit? - kérdeztem Clar-től.
-Igen, majd bent elmesélem - sürgetett, én pedig ajtót nyitottam neki, had örüljön, hogy végre bemehet.
*
-Na szóval, elmondta, hogy féltékeny voltál a lányokra, mert amikor odaértek hozzátok, furcsa lettél, és megsértődött rád, te pedig felpofoztad, és elfutottál - hadarta Clar, én pedig a szememet behunytam, és meg kellett kapaszkodnom a konyhapultban. Most éreztem csak igazán, hogy tegnap túl sok volt. A fejem zakatol, a gyomrom émelygett, szédültem, ráadásul még Clar beszámolója is rátett egy lapáttal. - Adjak gyógyszert? - aggódva kérdezte, mert látta rajtam, hogy mennyire rosszul érzem magam.
-Dehogy, nem kell - mosolyodtam el halványan - Szóval ő így gondolja ezt az egészet.
-Hát, igen..de most szeretném hallani a te verziódat is. Mi volt? Mert Zayn csak nagy vonalakban mondta el nekem, és ismersz..nekem egy egész sztori kell, hogy mindent összerakjak.
-Minden tökéletes volt..Amikor megjelent ez a két..khm..lány. És odajöttek Zayn-hez, elkezdtek vele beszélgetni, én pedig olyan hülyén éreztem magam. Aztán mikor jeleztem hogy "Hahó, én is itt vagyok!" - mutogattam macskakarmokat - akkor meg Zayn csak annyit mondott, hogy "Ő Eleanor". Nemhogy valami barátnőm, vagy valami..nem, csak Eleanor - sóhajtottam szomorúan - Meg titkolózik. Folyamatosan. Mindent elhallgat előlem, aztán amikor meg mondom neki, akkor meg én vagyok a rossz..Ez az egész nem jó így - szomorúan sóhajtottam.
-Hát, Zayn egészen máshogy mondta.
-Persze, ezt egy férfi teljesen másképp éli meg. Nem gondol bele a helyzetembe, hogy mit éltem át. Hogy mennyire hülyén éreztem magam..de ő ezt nem hiszi el és nem tudja elképzelni!
Clar szótlanul bólogatott, a száját kínosan elhúzta, és csöndben maradt. Most erre mit is tudott volna mondani? örültem neki, hogy nem akar nekem tanácsokat adni, vagy közhelyeket mondani. Tisztában volt vele, hogy ezt a helyzetet nekem és Zayn-nek kell megoldani. És ő nem akar ebbe belebonyolódni, nem akar beleszólni, és nem akar nekem buta tanácsokat adni, hogy hogyan "hódítsam vissza".
-Mit érzel Zayn iránt? - hirtelen kérdezte, az ajkába harapott, és félve nézett rám. Mintha félt volna, hogy egybe megeszem, és keresztbe lenyelem, ha megkérdezi.
-Fogalmam sincs - sóhajtottam - Annyira jó vele lenni..olyankor..úgy érzem, mintha megszűnne körülöttünk a világ. Átadom magam neki. De amikor elkezd titkolózni..Akkor úgy érzem, mintha csalódnék benne. Mintha nem bízna bennem. Mintha csak én akarnám csak ezt az egészet.
Olyan jó volt végre valakivel megosztani az érzéseimet. Most arra volt a legnagyobb szükségem, hogy valaki meghallgasson. És most ezt Clar-nek mondtam el.
Clar óvatosan közelebb lépett hozzám, a kezeit a vállamra tette, és egyenesen a szemembe nézett.
-Zayn szeret téged - mosolygott.
A szívem dobogása abban a pillanatban felgyorsult, és éreztem, hogy testemet elönti a boldogság.
-Tényleg?
Clar egy aprót bólintott, miközben mosolygott, én pedig örömkitörésem miatt magamhoz öleltem őt. Ő csak nevetve visszaölelt, valószínűleg tudta, hogy ez nekem mennyire sokat jelent. Bár jobb lett volna, hogyha ezt Zayn mondja el nekem, de nekem így is jó volt. Legalább már tisztában voltam vele, hogy érez irántam.
-És te? - húzódott el. - Mit érzel?
-Jelenleg azt hogy elképesztően boldog vagyok - mosolyogtam - Zayn iránt pedig..hát nem tudom..
-Mond már ki, hogy szereted! - nevetett.
-Szeretem - suttogtam kipirult arccal. Clar felnevetett, majd nevetve magához húzott, és szorosan megölelt.
Csajos örömkitörésünket a csengő zavarta meg. Elhúzódtam Clar-tól, és kíváncsian indultam az előszobába, hogy kinyissam az ajtót. A kitört ajtó nyikorogva kinyílt, én pedig sápadtan, és száradt szájjal állapítottam meg, hogy ki állt az ajtóban.
Sajnálom, hogy kicsit rövid lett, de válság van :D