18.fejezet

Sziasztok! Bocsánat hogy ennyit késtem, de akadtak technikai problémák, amiket nem fogok tudni orvosolni a közeljövőben sem. Ezért a részek max hetente fognak jönni, mert nem tudom máshogy megoldani.
Sajnálom:(
Jó olvasást és pipáljatok meg hagyjatok megjegyzést meg minden ....:D

Eleanor

Csak nevetni tudtam, ahogy Clar arca kezdte felvenni a tűzvörös kanapé színét. Lejjebb csúszott a kanapén, és vészesen próbálta kezeivel elrejteni égő arcát.

-Mármint ismerek egy másik Zayn-t… - zavartan dadogta.

Zayn hangosan felnevetett, Clar pedig duzzogva húzta fel a térdeit.

-Bár nem hiszem, hogy olyan gyakori nevem lenne, hiszek neked – Zayn nevetve mondta, majd a karját nyújtotta a kanapén gombóccá összegörnyedő barátnőmnek.

Clar – bár ismerem, és tudom hogy bármit megtenne, hogy megérinthesse Zayn kezét – duzzogva elhúzódott, majd felpattant.

Mikor azt mondtam, hogy csak „kezdte „felvenni” a kanapé színét, nem gondoltam, hogy ennyire komoly, amit mondtam..Clar arca ugyanis olyan vörös volt, mintha ráöntöttek volna egy nagy tubus vörös temperát. És nem túlzok.

-Én most megyek – fejét felkapta, dús szőke haját hátrarázta, és magabiztos léptekkel kifelé indult a szobából.

-Nem kellett volna kinevetned – mondtam Zayn-nek, miután Clar hallótávolságon kívül került. – Égett rendesen.

-Nem az én hibám, hogy helyes vagyok! – védte meg magát, amin felnevettem. – Mellesleg ő égette be magát.

-Te pedig kiröhögted, amitől csak még rosszabbul érzi magát – csóváltam a fejem. Felálltam, és Clar után indultam. Olyan erővel kapkodva magára a tornacipőit, hogy már én sajnáltam a bokáját.

-Figyelj, Zayn nem akart megbántani.

Felkapta a fejét, de a nagy lendület miatt beverte a fejét az akasztóba. Számba haraptam, és lehunytam a szemem. Ilyen szerencsétlen is csak ő lehet.

Kínosan felnevetett, miközben a fején a növekvő púpot simogatta.

-Öhm..tudom. Végülis az én hibám volt. Sajnos a túl őszinteség néha bajba sodorja az embert, nem? – kínosan nevetett, és felhúzta a másik lábára is a tornacipőt.

Csak mosolyogtam, ahogy esetlenül kaparja össze magát, végül pedig odajön hozzám, és megölel.

-Annyira mázlista vagy – suttogta, és nyomott egy puszit az arcomra. – Majd még beszélünk. Sziaaaa El! – óvatosan nyitotta ki az ajtót, amit betört. Majd vidáman kiugrándozott, miközben folyamatosan vigyorogott.

Becsuktam az ajtót és visszamentem Zayn-hez.  A kanapén ült, és mindig a félbehagyott Árva angyalt nézte. Odamentem hozzá, és letelepedtem mellé. Sorosan mellé. Karjaimat átbújtattam a kezei alatt, a fejemet a vállára döntöttem.

-Szabad vagy ma este? – hirtelen kérdezte.

-Miért, szerinted mit csinálnék? – nevettem fel. – Persze hogy szabad vagyok. Miért? – vigyorogtam.

-Oh, az legyen titok – vigyorgott rám.

-Akkor csak írd körül. Örülni fogok neki vagy nem?

-Majd te eldöntöd. – vigyorgott folyamatosan, én pedig összeszűkítettem a szemeimet, és úgy néztem rá. Általában ez az a dolog, amivel válaszra tudom bírni az emberek, akiket ki akarok faggatni. Nem tudnak ellenállni a mérges külsőmnek. Noel párszor mondta, hogy ez szexi (khm…), de amit Noel mond, azt már nem hiszem el.

-Ne nézz már így rám – nyavalygott. – Majd este megtudod.

-Ó, szóval ma este megyünk valahova? – csillant fel a szemem.

-Még azt sem tudom – mosolyogva vonta meg a vállát. – Talán.

-Általában mikor az emberek azt mondják hogy talán, akkor az hatvan százalékban igen, Malik. Még ezt sem tudtad? – vigyorogtam.

-Ó, dehogynem tudtam.

-Nos, akkor már biztos hogy ma megyünk valahova. Milyen ruhát vegyek fel?

-El – sóhajtotta. – Nem mondok el semmit.

-Csak a ruhát mond meg!

-Szerintem csak azért kéred, hogy mondjam meg, mert abból ki tudod találni, hogy hova megyünk.

Okos. Túl okos. Valóban ez volt a tervem, de ha például azt mondta volna, hogy vegyek fel egy átlagos ruhát, akkor abból nem tudtam volna kitalálni.

Zayn hirtelen felállt a kanapéról, én pedig az ágyra estem.

-Kösz – morogtam.

-Bocs. Na szóval. Érted jövök este 7-re. Készülj el addigra, mert utálok várni. A lehető legszebb ruhádat vedd fel. Lehet olyan, amit egy bálba vennél fel. Most gyorsan elmegyek, mert tudom, hogy 3 másodpercen belül itt lesz Clar, és nem akarom megint beégetni – gúnyosan mondta. – 7-re készülj el, rendben? – nyomott egy puszit az arcomra, és gyorsan elsietett. Csak akkor eszméltem fel,a hogy hallottam a bejárati ajtó nyikorgó hangját.

*

Zayn-nek igaza volt, miután felhívtam Clar-t, három másodpercen belül nálam volt. Azt hiszem, az ablak alatti bokorban bújt el, amiért ilyen gyorsan ideért.

-Bálba istenem, bálba visz – Clar behunyta szemét, testével hullámzott, miközben motyogott magában. Szerintem ő jobban örült neki – pedig tudtommal engem visz el, mindegy.

-Igen, de először még ki is kellene választani a ruhát – emlékeztettem, Clar száját pedig egy „aww” hagyta el, és a kanapéra esett. Szemöldököm felhúztam és mosolyogva néztem a félájult barátnőmet. Már nyoma sem volt annak az égő szitunak, amit átélt nálunk délelőtt.

Látva, hogy a barátnőm gyakorlatilag félholt volt, gyorsan felsiettem a szobámba átöltözni. Egy egyszerű világos színű koptatott farmert vettem fel, I ♥ Food feliratú pólóval és tornacipővel. És hogy ebben mi fogta meg Zayn-t, az nekem még titok.

Furcsa volt; a fiúk többsége általában Clar-t nézi meg először; derékig érő szőke, dús, egyenes szálú haja tökéletesen kiemeli arcát és a mélykék szemeket. Alakja tökéletes, komolyan egy deka háj sincs rajta. Rajtam meg..

Elhúztam a számat, feltűrtem a pólómat, hogy látható legyen a hasam. Belemarkoltam a  hasamba, kezembe alig került valami háj. De amikor a tükörbe nézek, dagadtnak látszom. A kezeimet az oldalamhoz vezettem, és ott is megfogtam az ott tanyázó felesleget. Itt is alig került a kezembe valami. De én akkoris kövérnek érzem magam.

Sóhajtottam egyet, kacsintotam a tükörképemre ( megőrültem) és elindultam a lépcsőn. Clar felmutatta a hüvelykujját. A pólómat, amit viseltem, tőle kaptam. Imád enni. Talán ezért vett nekem ilyen pólót.

-Mehetünk? – kérdeztem.

Ő csak mosolyogva bólintott, és messziről elkerülve az akasztót, amibe beleverte a fejét délelőtt, kiléptük az ajtón, az utcára.

*

A tükör előtt álltam és rendezgettem magamon az égővörös báli ruhát. Az ajkaimra vörös rúzst tettem, a szemeimet pedig kihúztam. A hajamat kontyba kötöttem, azonban egy szerencsétlen szál mindig kijött.

Inkább hagytam, és idegesen morogtam egyet. A cipőm az ágyam mellett pihent, és igyekeztem minél később felvenni. Általában – ha meghívnak esküvőkre például – mindig balerinacipőt veszek fel. Egyszerűen ki nem állhatom a magassarkút.

Óvatosan ránéztem az órára, ami hat óra 57 percet mutatott. Az előbb néztem, akkor még csak 6 óra volt.  Miért megy ilyen gyorsan az idő?

A gyomrom görcsölt, és elképesztően izzadtam. Féltem. Igen, féltem. És hogy miért? Ilyen hülyén vagyok összerakva. Az álompasi jön értem, én pedig mindjárt hányok, annyira izgulok. Nem vagyok normális, Clar-nek igaza volt.

A gyomrom fékezhetetlenül összeugrott, ahogy meghallottam a csengőt lentről. A szám szélét rágcsálva lépkedtem oda a cipőmhöz, és húztam fel. A magassarkúban való lépkedés sohasem volt az az erősségem – nemhogy most, amikor sietnem kellett.

Amilyen gyorsan csak tudtam, letipegtem az emeletről. Furcsa volt, ahogy Zayn-t az előszobában találtam. Zayn. Öltönyben. Kínzás.

Amíg én Zayn tökéletes kinézetét tanulmányoztam, az ő szemei is útnak indultak rajtam. Elpirulva hajtottam le a fejem, miután jól memorizáltam a kinézetét.

-Nyitva volt az ajtó – nyögte végül. Felhajtottam a fejem és találkoztam Zayn égető pillantásával. –Gyönyörű vagy. – suttogta.

A testemben tomboló öröm miatt leküzdhetetlen mosoly jelent meg az arcomon, ahogy közelebb léptem Zaynhez.

-Nem tudom elhinni – suttogta az ajkaimba, majd hevesen megcsókolt.

-Hé, a rúzsom – nevettem a csókba, majd elváltam. Ő azonban csak nézett engem, megbabonázva. Újra magához húzott, de most kevesebb ideig csókolt, és sokkal lassabban.

-Megőrjítesz –suttogta.

-Nem kellene még indulnunk? – mosolyogva motyogtam.

-Kellenne? – motyogva mondta utánam, majd a nyakamra adott apró puszikat.

-Jó lenne – mosolyogtam, és megfogtam a kezét. Magam után húztam egészen a parkolóig, ahol a kocsija állt. Vártam, amíg kinyitja nekem az ajtómat, és egy rutinos mozdulattal csúsztam be a járműbe. Zayn gyorsan megkerülte  a kocsit, és ő is beszállt.

-Gyönyörű vagy. Nem ajánlom bárkinek is, hogy rád nézzen,különben nem tudom, mit fogok tenni – mondta, majd beindította a kocsit.

Felsóhajtottam, és a rádióhoz nyúltam.

*

A bálterem hatalmas volt, ahogy beléptünk. Rengeteg táncoló párt láttunk, akik egymásba karolva lépkedtek ide-oda. A plafonon csillárok lógtak, és minden sarokban volt valami étel. Hmm, megtaláltam a bálon a kedvenc helyem.

-Sohasem voltam még bálba – mondta Zayn, miközben a tánctér felé igyekeztünk.

Ezt valahogy gondoltam, a kegyetlen múlt, és A banda nem egészen fér össze a nyugodt bállal.

Bólintottam, és erősebben fogtam Zayn kezét, ahogy egy 20 év körüli srác perzselően végignézett rajtam. Zayn is észrevette; az állkapcsa megfeszült, a kezemet pedig olyan erősen markolta, hogy örülök neki, hogy van benne még vérkeringés.

-Vissza! – mondta a fiúnak. Nem volt túl hangos, de hangja annál parancsolóbb volt. Félelmetes hang, amitől mindenki megijed. És ezért (is) örültem, hogy ott van mellettem.

Mikor megtaláltuk az ideális helyet, láttam Zayn szemében a tétovázást. Valószínűleg még sohasem vitt lányt bálba. Én őt valami pub-ba tudom elképzelni és inni. Ezért volt kellemes meglepetés, hogy bálba hívott.

-Nem tudok táncolni – elpirulva vallotta be.

-Ó, ugyanmár – sóhajtottam. – Idiótán a nyakad köré fonom a karjaimat és ide-oda dülöngélünk – mondtam

unottan.

Zayn felnevetett, én pedig nyaka köré kulcsoltam a karjaimat. A kezeit ő a derekamhoz vezette, és elkezdtünk mozogni. Zayn mosolygott, én pedig viszonoztam a mosolyt. Ajkai egy gyengéd puszit nyomtak a számra, én azonban többet akartam. Csókolni kezdtem, amit ő viszonzott. Annyira imádok elveszni a csókjában..ez a legjobb dolog az egész életben.

-Valahogy nem tudtalak téged elképzelni bálban táncolni – nevetve vallottam be neki.

-Hát..végülis igazad van. Egyszer sem jöttem még bál közelébe.

-És akkor most csak miattam vagyunk itt? – vigyorogva kérdeztem.

-Hát..Clar mondott pár dolgot rólad.

-Ó, remélem csak jót – kuncogtam.

-Abban biztos lehetsz. – nevetett fel, és újra megcsókolt.

Tovább táncoltunk, de nem beszélgettünk. Fejemet Zayn vállára döntöttem, szemeimet behunytam. Minden olyan tökéletes volt, egészen addig, ameddig nem hallottam egy lány hangot, ahogy Zayn nevét kiáltotta.