.jpg)
Eleanor
-Te jössz –
jelentettem ki.
-Mi? –dadogta
-Én már
meséltem az életemről, te azonban csak A bandáról beszéltél. És ne hidd, hogy
engem csak ez érdekel – mosolyogtam.
A konyha
épp jó hely volt az ilyen személyes dolgok kitárgyalására. Zayn valami reggelit
próbált készíteni, én pedig a konyhapulton ültem, és lógattam a lábaimat.
Mázlim, hogy Zayn tud főzni; ha én hozzáérek a tűzhelyhez, akkor ott robbanás
lesz. Ráadásul annyit tudok a főzésről, mint az elefánt a Dj-pult kezeléséhez. Bár,
lehet hogy vannak olyan elefántok, akiket már DJ-kké képeztek ki. Ki tudja..
-Nem
hiszem, hogy túl sok mindent szeretnél róluk tudni – kínosan felnevetett. –
Adnál egy kis sót?
-Ijj, az
melyik? – elhúztam a számat, ahogy felnéztem a fűszerespolcra.
-Nem
mondod, hogy nem tudod mi az a só! – hitetlenül nevetett fel. – El, ezt még a
kezdők is tudják.
-Zayn, én
még a teát is oda tudom égetni! – duzzogva vágtam rá.
-Ahhoz már
tényleg tehetség kell drága – vigyorgott folyamatosan. – Akkor figyelnél rá,
hogy ne égjen le?
Elhúztam a
számat, és a tökéletesen összeállt rántottára néztem. Ha most ehhez
hozzányúlok, akkor maximum csak cafatokat fogunk enni. De azok is égettek
lesznek.
-Nem
hiszlek el! – nevetett. – Akkor legalább tartsd a kanalat, és csinálj úgy, mintha
figyelnél rá.
Ez az ötlet
már jobban tetszett. Leugrottam a pultról, és a kezembe kaptam a fakanalat.
Utána Zayn-re néztem, aki a sóért nyújtózkodott.
-Még mindig
nem meséltél a szüleidről.
-Mert nincs
semmi érdekes velük kapcsolatban.
-Ó,
ugyanmár – sóhajtottam. – Mindenkinek van valami sztorija a szüleivel. Én már
kitálaltam neked. Te jössz.
-Nem
szeretnék róla beszélni. Bár..lehet hogy a végén kiderül, talán róluk is
hallottál valamit. – tette hozzá.
Kellett pár
perc hogy leessen mire is gondolt. Valószínűleg arra, hogy azt hogy bandavezér,
azt is Clar-től és Noel-től tudtam meg.
-Nem, mert
arra határozottan emlékeznék.
-Van egy
apám és egy anyám – mondta, és kivette a kezemből a fakanalat.
-Képzeld,
ezt valahogy magamtól is kitaláltam – gúnyosan mondtam, és újra felpattantam a
pultra. – Hogy hívják őket?
-Miért? –
nevetett.
-Mert
miután magadtól nem adsz ki infókat róluk, akkor én fogok kérdezni és talán úgy
elmondod.
-El –
sóhajtotta. – Arra még nem gondoltál, hogy azért nem mondok róluk semmit, mert
nem akarok róluk beszélni?
-Abbahagyom
ezt, ha elmondod, miért.
Lezárta a
tűzhelyet, letett a pultra a fakanalat és elém jött. Lábaimat a derekára
kulcsoltam, így közelebb hívtam őt magamhoz. Kezeit a derekamra tette, homlokát
az enyémnek döntötte.
-Nem fogsz
ezzel a témával békénhagyni, amíg el nem mondom mi van, igaz? – mosolygott.
Ráztam a
fejem, Zayn pedig sóhajtott egyet.
-Akkor még
egy ideig nyugodtan nyaggathatsz, mert nem fogom elmondani – nevetett, és
elhúzódott. – Kész a reggeli, kisasszony.
-Zayn –
nyafogtam. – Meg fogod rád haragudni, ha nem mondod el.
-Hihetetlen
vagy – nevetett, és illedelmesen kihúzta nekem a széket. – Inkább gyere enni.
Leugrottam
a pultról, és az asztalhoz sétáltam. Leültem Zayn mellé, és megvártam, amíg hoz
nekem villát. Hirtelen valaki ráakaszkodott a csengőre. Nem, nem csak simán
hozzányúlt, és tövig nyomta, hanem rendesen..ráakaszkodott.
-Nyitom –
kiabáltam. Odamentem az ajtóhoz, és alig fogtam meg a kilincset, az ajtó
magától kinyílt. Be volt zárva. Mindegy, ez lényegtelen.
-Huppsz.Basszus
– vihogott Clar, akinek csak a hatalmas szőke hajtömegét láttam, mert a
„betörés” következtében haja előrehullott.
-Te most
komoly betörted az ajtót? – néztem rá csodálkozva..és elismeréssel.
-Nem
tagadom, a mostani edzésprogramomnak köszönhetően egy bikát is kettétörnék –
vigyorgott, majd eszébe jutott, mit is mondott, és végiggondolta hogy ez
fizikailag lehetetlen, inkább meggondolta magát. – Jó, maradjunk az ajtónál.
-Betörted
az ajtómat! – nyafogtam, majd nevetni kezdtem. És ez miért volt vicces? Az már
nem lényeges.
-Megzavartam
valamit? – Clar alig bírta visszanyerni a vigyorát, ahogy Zayn besétált a szobába.
Félmeztelenül. Úristen. Folyt a nyálunk rendesen.
-A
reggelinket – mosolyogva mondta, Clar-t pedig az ájulás fenyegette.
-A-Akkor
bocsánat – zavartan hebegte, majd igyekezett a saját lábán távozni. –É-Én most
akkor megyek. Majd még beszélünk – mondta nekem.
-Nyugodtan
maradhatsz – Zayn mondta mosolyogva, én pedig már őszintén aggódtam Clar-ért,
hogy nehogy ott az előszobában összeessen.
-Igazán? –
hebegte. – De, ez csak rátok tartozik. Mármint a reggeli..tudod..
-De a
barátnőm legjobb barátnője vagy.. neked itt a helyed. Úgyis szeretnék pár
dolgot kérdezni.
Óvatosan
felém néztek; Zayn mosolyogva (ÚRISTEN AZ A MOSOLY) Clar pedig könyörögve.
-Persze
hogy maradhatsz – nevettem fel, és magamhoz húztam a fél-ájult barátnőmet.
Clar
Oké, azok
mellett, hogy itt maradhattam reggelizni, és ezzel megzavartam a turbékoló
galambpár együttlétét, még én is nyertem. Láthattam Zayn-t félmeztelenül ( már
csak ezért is megérte betörni azt a rohadt ajtót) , és ezen felül szerencsém volt 5(!!) mondatot beszélnem vele. Olyan vagyok,
mint egy ostoba hősszerelmes..de ha egyszer olyan cseszettül jól néz ki.
-Öhm..Clar.
– fogadjunk, hogy már vagy 10 perce próbál kommunikálni velem, de vagyok olyan
huncut, hogy nem válaszolok.
-Itt
vagyok. Élek – mondtam feleszmélve a bambulásomból.
-Szóval ott
tartottunk hogy mi a kedvenc kajája? – egy órája téged bámullak, és azt
kérdezed, mi a kedvenc kajája?!
-Ha őszinte
akarok lenni, minden féle undormányt megeszik – vigyorogtam.
-Kifejtenéd?
-Bármit
raksz elé, megeszi. Nála nincs olyan, hogy kedvenc kaja..Bármi jöhet.
-Öhm..hát..jó
– mondogatta, és felírta a jegyzetfüzetébe.
-Miért
jegyzetelsz? – Ó, hogy én soha nem vagyok képes tartani a számat! A francba a
kíváncsi egyéniségemmel.
-Nem
szabad? – flegmán szólt vissza.
-Dehogynem..
– mosolyogtam. – De ha már itt tartunk, elég gáz hogy nem vagy képes
megjegyezni, mit szeret a barátnőd és mit nem – a körmeimet kezdtem nézni, és
vártam, mikor robban. Nem robbant. Hmm, pedig még úgy is szexi lehet. Majd
megkérdezem El-t, hátha látta már olyannnak.
-Ideális
randi helyszín?
-Ezt most
komolyan kérdezed? – háborodtam fel. Elmondom neki a kedvenc kajáját, de azt
honnan a francból tudjam, hogy mi az ideális randihelyszíne. Általában a pasik
seggéről és kockahasáról szoktuk beszélgetni és ha néha kell akkor lelki
terapeuták vagyunk egymás számára. De randihelyszín?!
-Mint legjobb
barátnő, gondoltam ilyen témákról beszélgettek – magyarázta.
-Rosszul
gondoltad – ráztam fejem. – Inkább nem fejteném ki, miről szoktunk beszélgetni.
Mellesleg pedig miért nem kérdezed meg tőle?
-Clar, azt
hittem nem vagy hülye – nézett rám. Azok a szemek. Kaparj fel a padlóról El.
–
Akkor szerinted meglepetés lenne neki?
-Aww –
sóhajtottam. El kifogta az álompasit. Jól néz ki, romantikus..Mi kell még? – Meglepést
akarsz neki szerezni?
-Nem lenne
rossz – nevetett. – Na akkor szerinted milyen helyeket szeret?
-Tengerpart!
– habozás nélkül vágtam rá.
-És oda
hogyan viszem el? – sóhajtott egyet, behunyta a szemét, ujjaival pedig az
orrnyergét masszírozta. Tátott szájjal néztem, és kellett pár másodperc, hogy
felébredjek.
-Kocsival! –
csettintettem az ujjammal. –Akkor legalább nem csak a tengerpartot élvezné,
hanem az utat is!
-Egy úton
mit lehet élvezni? Hagyjuk. Valami más?
-Öhm..eeeem
– gondolkodtam. Vagyis inkább csak úgy csináltam, mert az elmémbe kicsi
Zayn-nek ugráltak die-oda. – Hogy őszinte legyek fogalmam sincs. De ne vidd
elcsépelt helyekre. Például étterembe, sétálni, piknikezni blabla..ne. Találj ki
egy egyedit. Amiről még senki sem látott, ahol még senki sem volt. Hidd el,
akkor sikered lesz – fejeztem be.
-Úgy
gondolod?
-Persze,
azért ennyire már ismerem a legjobb barátnőmet – nevettem fel.
-Hát..akkor
igazából ennyit szerettem volna. Bár sok mindent nem tudtam meg.
Bólintottam,
felálltam és kisétáltam a szobából. Nem egyszer voltam már itt, szóval tudom a
járást. Lelépkedtem a lépcsőn, ami a nappaliba vezetett. El a tévénél ült és
valami szappanoperát nézett. Sóhajtottam egyet, és megforgattam a szemeimet.
Jellemző. Ezekről nem tud leszokni. Őneki még mindig Huan Migel az álompasi –
pedig szerintem bűnronda. Huppsz – pedig csak fel kell mennie a szobájába, és
megnéznie A férfit. A perfectet.
Halkan
odamentem hozzá, és ledobtam magam a kanapéra. Nem mondom, hogy érdekes
volt..az egyetlen dolog, amit meg tudtam állapítani, hogy felettébb nyálas.
-Nem mondod
komolyan hogy neked ez tetszik! – háborodtam fel, amikor megjelent a képernyőn
Huan Migel, és egyenesen Maricsujnak tátogta az i love you-t.
-Nézz már
rá – mondta, és lejjebb csúszott a kanapén.
-Menj el
kivizsgálásra. Szerintem van valami rendellenesség a szemeddel.
-Perfect…
-Mármint a
szemed vagy ez a..ez a..faszi.. mert egyiksem perfect, fel kell, hogy
világosítsalak.
-Ohh, akkor
neked ki a tökéletes? – vigyorogva kérdezte, én pedig gondolkodás nélkül
rávágtam:
-Zayn.
-Ó,
tényleg? – kérdezte valaki vigyorogva a hátunk mögül. Ijedten összerezzentem, és
éreztem, hogy ennél forróbb már nem lehetnék.