Jó olvasást és pipáljatook! xX
„Sok sebet
hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek
volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.”
Eleanor
Tegnap este még
sokáig forgolódtam. Utáltam, hogy visszajött minden, ami akkor este történt.
Jobb volt, amikor egyszerűen semmit sem tudtam. Amikor senki sem mondott semmi
konkrétat, csak utaltak arra, hogy balesetem volt. De most, hogy szembesültem a
kegyetlen igazsággal, egyszerűen nem tudom elfelejteni. Beférkőzött az agyamba
a kis gondolat, hogy megvertek.
Direkt, szándékosan.
Másik oldalamon
feküdtem, és már régen ébren voltam. Nem akartam Zayn-re nézni. Bár most támogatnom
kell őt, hiszen őt is annyira bántja ami velem történt, mint engem. De
egyszerűen..nem tudom.. Olyan furcsa érzések vannak bennem, amiket nem lehet
elmondani. Szerelem vegyülve szomorúsággal, együttérzéssel, sajnálattal, és
dühvel.
Az ágy másik fele
hirtelen megremegett, ahogy Zayn felém fordult, és karjait szorosan a derekam
köré fűzte. Szemeimet lehunytam, és igyekeztem visszafogni a könnyeimet.
Fogalmam sincs, miért sírtam volna. De egyszerűen olyan rossz minden..
Óvatosan
megmozdultam, hogy megpróbáljak kibújni Zayn kezei alól. A fogása azonban erősödött,
ahogy próbáltam reménytelenül leküzdeni a kezeit magamról.
-Hova mész? –
motyogta.
-N-Ne aggódj, nem
megyek el – suttogva dadogtam. – Csak egy noteszért megyek.
Zayn morogva átfordult a másik oldalára, így kezeit levette rólam. Gyorsan felpattantam, és kutatni kezdtem egy notesz után. Mikor kezembe akadt, fogtam egy tollat, és visszamentem Zayn mellé az ágyba. A térdeimet felhúztam, és
jegyzetfüzetet megtámasztottam a combomnál. A toll végét rágva gondolkoztam,
hogy mit is írhatnék. Mindig elkezdeni a legnehezebb. Mikor már elkezdted,
akkor csak írod és írod, és észre sem veszed, hogy betelt egy notesz.
Régen az
általánosban minden nap írtam naplót, az összes évben. Egy napot sem hagytam
ki.Nem volt legjobb barátnőm, így csak neki tudtam „elmondani” a bajaimat.
Leírtam a legnagyobb általános iskolai szerelmet, a legnagyobb csalódást, az
egyeseket, a jeles ötösöket, a szidásokat, az egyedülléteket.
Azóta már rengeteg
telt be. Ha jól számoltam – márpedig matekból mindig is hármas voltam –
összesen 10 naplóm telt be. A 11. – es éveimet nem írtam le. Lett legjobb
barátnőm, akivel mindent meg tudtam beszélni, a naplóírást meg szépen
elhanyagoltam. Még el sem kezdtem egy újat, ezért arra gondoltam, hogy Zayn
által kölcsönvett notesz lesz az új naplóm. A legelső lapra felírtam a
legkreatívabb, és a legtalálóbb címet:
Gondolatok.
Irtó kreatív. Lapoztam
egyet, és a toll végét rágcsálva gondolkoztam az első mondaton.
Kedves Naplóm!
Általános óta ez
szokott lenni a címem, amit felírok. Ez már amolyan „berögzült szokás” nálam.
De most hogyan tovább?
Huhh, régen nem írtam. Megkezdtem a 11. –et.
Nem tudom, hogy milyen, mivel a suliból ki vagyok írva. Képzeld! Táncos lettem.
Egész életemben ezért küzdöttem, és most sikerült!Irtóra örültem.
Miután a táncos
témát kemény 3 mondattal kifejtettem, léphettem tovább. Mi volt még fontos az
életemben? Ó, hát a szívem szerelméről is írnom kell valamit! Jó ez vicc volt.
De nem volt minden happy.Gondolom, már
gondolod a probléma forrását. Igen, jól gondolod ☻Noel ☺. Rengeteget
veszekedtünk, és végérvényesen szakítottunk. Bár nem mondom azt, hogy sajnálom.
Mindenki azt mondta, hogy nem érdemelt meg engem. Most már kezdem belátni, hogy
igazuk van. Életem első szerelmét nem mondom, hogy boldogan engedtem el, de
most boldog vagyok.
Azt, hogy
tulajdonképpen, miért is vagyok boldog, utoljára akartam hagyni. Lapozzunk az
életemben. Clar.
Ó, és képzeld! van legjobb barátnőm!
Igen, imádom, és tényleg, nála jobb barátnőt el sem tudnék képzelni magam
mellé. Mindig meghallgat, és mindig van valami jó tanácsa a számomra – ami nem
szokott rosszul jönni. A neve Clar, de sajnos nem járunk egy suliba L Mindegy,
mindennap valahogy beszélünk, szóval minden oké ☺.
Vigyorogva
rágcsáltam toll végét. Következik a kedvenc témám.
De most szerencsémre van valaki, aki
színesre színezi a szürke hétköznapjaimat – Zayn Malik, a történetesen
bandavezér alkatú gyerek, aki erősnek tettei magát, de valójában érzékeny mint
én ☻. Jó, de barátról jót vagy rosszat. Vicces vagyok ma, nem gondolod? ☺ Jó,
inkább írok tovább. Ha nem találkozunk volna a stadionba – ne kérdezd az
előzményeket – akkor talán sohasem ismerem meg. És az elég gáz lenne. Most egy
kicsit nyálas leszek. De ezt teszi az emberrel a szerelem ☺Ő a szivárvány a
felhős égbolton, ő a napsugár a viharban, és ő a remény a reménytelenségben.
Felcsapok írónak, remélem támogatsz :D . Szóval most sietek, mert a világ
legvonzóbb, legszexibb, legcukibb (☺) és legaranyosabb pasija vár. Szóval
gyorsan megyek is, ne várjon sokáig ☺.
forever young
∞ xX
Becsuktam a
noteszt, és letettem a földre. Bár semmi lényegeset nem írtam bele, mégis valahogy
könnyebbnek éreztem magam.
-Még mindig
nem értelek – mondta Zayn, aki időközben felkelt.
-Remélem
nem nézted amit írok!
-Természetesen
nem, de amikor rólam írtál, akkor egy kicsit belekukkantottam – vigyorgott.
-És
tetszett?
-Hmm..
fogjuk rá – vágta rá mosolyogva, mire egy kicsi ütést adtam a felkarjára.
Felnevetett, majd viszonozta az „ütést”.
-Hé! Lányt
nem ütünk! – nevettem, és erőteljesebben kezdtem ütögetni.
Zayn
hirtelen maga alá gyűrt, egész testével rajtam pihent. Nem tudom, hogy izom
vagy háj van ezen a gyereken, de valamitől nagyon nehéz.
-Nehéz vagy
– nyögtem fájdalmasan.
-A
lányokkal mást csinálunk – suttogva mondta a fülembe, és hirtelen ujjait
éreztem az oldalamon. Tudta, hogy mennyire csikis vagyok.
-Visszakapod
– nevetett a fülembe, és elkezdett csikizni. Fájdalmasan. Csikisen.
-ZAYN! –
kiabáltam. – ÚÚ OTT CSIKIIS!
Még egy
ideig nevetve nézte a kínlódásom, majd abbahagyta és leszállt rólam. Lihegve
ültem fel, és egyenesen Zayn-re néztem.
-Te nem
vagy normális. Visszakapod – játékosan figyelmeztettem, és rámásztam,
lovaglóülésben. elkezdtem én is a hasánál csikizni, ő azonban csak magabiztos
mosollyal az arcán nézett engem.
-Nem vagy
csikis? – kérdeztem totál ledöbbentem.
-Nem hát.
De akkor te most mégegyszer visszakapod – nevetett, majd mielőtt magam alá
gyűrt volna, gyorsan felugrottam az ágyról. Kifutottam a szobából, és
benyitottam egy másikba. Csak reménykedtem benne, hogy Zayn nem követ. Óvatosan
a hátam mögé néztem, és láttam Zayn vigyorgó fejét.
-Zsákutca,
Miss Fherenzie – suttogta, és óvatosan közeledett felém. Én addigra már őrült
módjára rángattam a kilincset. –Mi az, csak nem kétségbe estél? - vigyorogva kérdezte.
-Be van zárva.
-Annál jobb. - mosolygott, és közelebb jött hozzám. Beszorított a fal közé, miközben ajkaival a nyakamnak esett. Nyögtem egy kicsit, és tarkójához vezettem kezeimet, hogy közelebb hívjam magamhoz.
Zayn a combjaim alatt megfogott, így én felugrottam az ölébe. Gyors lépésekkel igyekezett velem a hálószoba felé. Mikor odaértünk, ledobott az ágyamra, ő pedig fölém mászott.
~
-Annál jobb. - mosolygott, és közelebb jött hozzám. Beszorított a fal közé, miközben ajkaival a nyakamnak esett. Nyögtem egy kicsit, és tarkójához vezettem kezeimet, hogy közelebb hívjam magamhoz.
Zayn a combjaim alatt megfogott, így én felugrottam az ölébe. Gyors lépésekkel igyekezett velem a hálószoba felé. Mikor odaértünk, ledobott az ágyamra, ő pedig fölém mászott.
~