15.fejezet

„Az élet hosszú, egy perc röpke, mégis egy röpke percben egy élet törhet össze.”

Eleanor

A hazafelé felé vezető utat nevetve tettük meg. Kivétel akkor, amikor valahogy szóba került A banda. Zayn lehajtotta fejét és nem szólt semmit. Rossz kedve miatt én is elszomorodtam, de nem voltam sokáig ilyen állapotban, mert Zayn valami abszolút nem oda illő viccel elvitte a rosszkedvemet.

Azonban valami végig ott motoszkált a fejemben; bár Zayn-ben maximálisan megbíztam – ami nálam egy hét után hatalmas lépés – A bandát valahogy mindig kikerülte. Terveim között szerepelt, hogy valahogy óvatosan kiderítsek mindent, amit eddig még nem tudok. Nem akartam így rögtön rákérdezni, hogy „Most akkor mi van?” – pedig valószínűleg az lett volna a legjobb – inkább majd puhán tapogatózok rá este.

-Min gondolkodsz? – édesen kérdezte.

-Oh. Én csak a ma estén..tudod arra gondoltam, hogy ott aludhatnál. Beszélgetnénk, meg minden..

Zayn pár percig gondolkodott, aztán sunyin elmosolyodott.

-Minden?

-Jaj, te, nem úgy értettem – forgattam meg a szemeimet. – Beszélgetünk, és mondjuk.. berakunk egy filmet.

-Ez olyan sablonos – nyafogott.

-Oké, akkor ha az  én ötletem nem tetszik, akkor mondj te valami jobbat – duzzogtam.

-Tudod hogy nekem lenne jobb ötletem – fordított magával szembe a derekamnál fogva. Számat elhagyta egy lányos sikoly, ahogy kicsit megpördültem a levegőben.

-Hülye – mosolyogva mondtam.

Zayn felnevetett, majd megcsókolt. Lassan, csábítóan. Türelmetlenül akartam többet, amin ő csak nevetett.

-Menjünk – mormolta, majd megszakította a csókot. Duzzogva fordultam újra az út felé. 

Láttam, ahogy Zayn habozva a kezeimért nyúl. Mosolyogva tettem bele az ujjaimat a tenyerébe, ő pedig szorosan rákulcsolta ujjait az enyémre. Úgy szorította, mintha sohasem akarna elengedni.

-Na szóval, az esténél tartottunk – mosolyogva emlékezettem. – Te nem mondtad el az ötletedet.

-Valószínűleg azért, mert mindketten tudjuk, hogy mi az ötletem – nézett rám vigyorogva. A vigyor ráfagyott az arcára, ahogy unott arccal felé fordítottam fejem. – Jó, jó, jó lesz a filmezés! – adtam meg magát.

Diadalmas vigyorral az arcomon hajoltam oda hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára.

-De azt remélem tudod, hogy mindenképpen horrort kell néznünk! – magabiztosan figyelmeztetett. Én azonban csak hevesen ráztam a fejem.

-Semmiképpen sem.

-Eleanooor – nyafogott.

-Olyan vagy, mint egy kisgyerek – sóhajtottam unottan. Lábaim elé akadt az a kis kavics, amit elrúgtam, ahogy hazafelé sétáltam. Nem tudom miért, de valahogy megesett a szívem rajta.

Ujjaimat kibújtattam Zayn keze közül, és lehajoltam, hogy felvegyem.

-Te mit csinálsz? – valószínűleg meglepte, hogy egy követ halászok fel a földről.

-Odébbrúgtam, és megsajnáltam – mondtam, és miután a kezembe került a kavics, felemelkedtem, és a zsebembe süllyesztettem. – Mehetünk.

-Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem értek benned – sóhajtotta, és újra megfogta a kezemet. 

Folyamatosan nevettem, ahogy magabiztosan becsúsztattam ujjaimat a tenyerébe. Éreztem valami vonzást, amit talán Noellel soha sem. Ez lenne a szerelem….?

*

-Jó, oké, gyorsan tisztázzunk valamit! – mutatta Zayn a mutatóujját. – Ha horrort nem lehet nézni, akkor mégis mi a francot nézzünk?

-Zayn – forgattam meg a szemeimet – Tízmillió filmet tudnék felsorolni kapásból, amik jobbak a horrornál.

-Próbáljuk ki – ajka játékos mosolyt, formált, ahogy felém fordult.

-Csak mondtam egy számot, – unottan mondtam. – hogy tudd, hogy sok olyan film van ami jobb a horrornál.

-Én egyet sem tudok – rázta a fejét.

-Akkor ezek szerint életedben még sohasem néztél meg egy igazán jó filmet.

-Eleanor, hidd el, a horrornál nincs jobb!

-Oké, tudod mit? – elegem lett egy hülye filmen veszekszünk – Ma nézünk horrort, és valamikor pedig nézünk..öhm.. egy romantikus filmet!

Zayn unottan rámnézett.

-A horror tetszik..de romantikus film?! Eleanor minek nézel te engem?

-Egy olyan férfinak, aki képes megnézni a barátnőjével egy romantikus filmet, ha szépen kéri – vigyorogtam rá. Gondoltam ezzel meggyőzöm. De merész kijelentés volt a részemről a barátnő kijelentés. Mindegy, Zaynt ezek szerint nem zavarta.

-Ahh, jólvan – puffogott. – De csak ha szépen kéred!

-Jól van, azzal ráérünk még – válaszoltam, és gyorsan leszaladtam a lépcsőn a pattogatott kukoricáért. 

Azonban kicsit megijedtem, amikor Zayn-t nem találtam a szobában.

-Zayn? – félve kiáltottam.

-Itt vagyok – jött a hang a gardróbom felől.

Zayn-t a ruháim között kutatva találtam meg. Éppen egy virágmintás egyberuhát nézett.

-Ez irtó szexi – motyogta.

-Tedd le! – gyorsan ott termettem mellette, és kirántottam a kezéből a ruhát.

-Vedd fel! – suttogta.

-Mi? Most? – értetlenkedtem.

-Most. Kérlek – kérlelt. Én azonban csak hevesen ráztam a fejem.

-Most nem, Malik, filmezünk. Nem öltözünk.

-Akkor felvegyem én? – vicceskedve kérdezte, ahogy kivette a kezemből, és maga elé rakta a ruhát. 

Nevetésem töltötte meg a hatalmas gardróbot, ahogy önkontrollomon kívül mászott be az agyamba, ahogy Zayn egy ilyen ruhába sétálna az utcán. – Tetszenék így, Eleanor? – elvékonyított hangon kérdezte, miközben imitálta egy lány mozgását.

-Hagyd már abba! – kértem nevetve, és visszarántottam a kezéből a ruhát. – Inkább menjünk filmezni. – még mindig nevetve utasítottam, a popcorn pedig kiesett a kezemből a nagy rángatás miatt. Valamiért ezt is viccesnek találtuk, és azon nevettünk, ahogy a kukoricák egyesével lepik el a padlót.

Szinte lehetetlenül próbáltam leküzdeni a kuncogásomat, ahogy befeküdtünk az ágyba, és ráhajtottam a fejem a mellkasára. Megegyeztünk, hogyha nincs kukorica, akkor nincs film. Arra pedig már lusták voltunk, hogy felszedjük a padlóról az elhullott kukoricákat.

-Azért ennyire nem volt vicces – jegyezte meg mosolyogva Zayn, ahogy a hajammal babrált.

-Mármint te a lányruhában, vagy a kukorica? Mert a kukorica tényleg nem volt az, de te abban a ruhában… elképesztően vicces volt – újra belegondoltam, ahogy Zayn végigsétál a gardróbban abban ruhában. Újra rámtört egy megrázó nevetőgörcs, Zayn pedig mosolyogva csóválta a fejét.

-Pedig fel sem vettem. Csak magam elé tettem.

-Az lett volna a durva, ha fel is veszed – szinte már könnyezve küzdöttem le a feltörő kuncogásom. – Oké, azt hiszem, kinevettem magam.

-Örülök neki – vágta rá Zayn vigyorogva, mire duzzogva rácsaptam a fedetlen mellkasára.

Ő elkezdett nevetni, aminek következtében egyre több ütést adtam a mellkasára. Lenyűgözött, ahogy az

izmok megdagadtak a hasán, ahogy gyengéd paskolásokkal haladtam fel-és le a hasán.

Zayn lassan vezette jéghideg kezeit a felkaromra, és könnyen magára emelt, így én rá 

ültem, lovaglóülésben. Kezeimet óvatosan vezettem fel-le a mellkasán, Zayn pedig jólesően sóhajtozott.

Előrehajoltam, így a mellkasom érintette Zayn-ét. Ajakimmal gyengéd puszikat szórtam Zayn arcára, majd a nyakát kezdtem el szívni. Először óvatosan, aztán minden erőmet bevetve erősebben. Zayn nyögött egyet, így én újra kicsit erősebben szívtam. Biztos voltam benne, hogy ennek holnap nyoma fog maradni.

-Kérlek – suttogta, így én leszálltam róla. – Utálom, ha kínzol.

-Élvezem, ha kínozhatlak – mosolyogva mondtam, és újra mellkasának dőltem. A szíve még mindig elképesztően dübörgött, ahogy a fülem a szívéhez tapasztottam.

-Miattad van – suttogta.

Megfogtam a kezeit, és a szívemhez tettem. Ugyanolyan hevesen dobogott, mint Zayn-é.

-Ez pedig miattad.

Egy ideig csendben maradtunk, és a plafont bámultuk. Élveztük, hogy együtt lehetünk. Tudtuk, hogy egyszer ennek vége lesz. A kérdés, ami egész nap motoszkált a fejemben, most kibukott belőlem.

-Mesélnél A bandáról?

Zayn hirtelen egész testében megfeszült. Tudtam, hogy kényes témát említettem. De nem érdekelt. Az sem, hogyha Zayn talán most ez miatt fog kidobni, mert szóba mertem hozni.

Meglepődtem, ahogy semmi durvaságot nem fedeztem fel a hangjában.

-Mit szeretnél róla tudni?

-Mindent – suttogtam.

-Hosszú történet.

-Nem baj – engem most az idő érdekelt  a legkevésbé.

-Szóval..az egész úgy kezdődött, hogy egyik este sétáltam az utcán. Nem tudom már miért, de nagyon zaklatott voltam. A szüleim kidobtak otthonról. Sohasem voltam egy jó gyerek, valószínűleg ezért. Velem szemben jött pár velem egy korú fiú.. közelebb jöttek, és alaposan végigmértek. Nem féltem, hiszen engem szinte az utca nevelt, így volt pár részem verekedésben. gyerekként. Apám mindig egy balhés fazon volt. Nagy gyerek akartam lenni, ezért mentem vele a balhékba. Nem kevés sebbel mentem haza.

-Gyerekként harcoltál? – suttogva szólaltam meg.

-Muszáj volt – bólintott komoran. – Látták rajtam, hogy nem vagyok egy beszarós fickó..valahogy lespanoltunk. Fogalmam sincs hogy. Akkoriban nagyon sok banda volt, akik ellen egyedül nem állhattál ki, mert szarrá vertek volna. Muszáj volt bandába rendeződnünk. Megalapítottuk A bandát, és egyre több tag jött össze.

-És miért lettél te a vezető?

-Volt egy balhé..ott mutattuk meg magunkat először. Egy emberünket el is vesztettük..nem bírta a baseball ütőket..ekkor jöttem képbe én, és péppé vertem a másik csapat sok tagját.

-Megverted őket? – suttogtam, és a kezét óvatosan magam elé emeltem. Megnéztem az ujjakat. Hány embert verhettek már ezek szét?

-Inkább, mint hogy az én bandámból haljanak meg – zaklatottan mondta.

-Baseball ütő? –ijedten kérdeztem. De hiszen tudtommal engem is azzal vertek meg..

Az agyamba hirtelen minden beugrott..a baseball ütők..az emberek..

-Zayn! – ijedten kaptam a szám elé a kezem. – Engem is azzal vertek meg!

A szívem eszméletlenül zakatolt, és hihetetlenül leizzadtam.

-Tudom, kicsim – szorított szorosan magához. – Soha többé nem fogom hagyni, hogy bántsanak – suttogta.

A levegőt szakadozottan vettem, ahogy egyre több emlékkép ugrott be.

-Tudod, hogy kik vertek meg?

-Sajnos nem. De ha megtalálom őket, nem lesz szükségük tartóstejre – nyersen mondta, mire kicsit megnyugodtam.

Tudtam, hogy Zayn mindig meg fog védeni, mindig ott lesz mellettem..De mikor nem?Egyedül nem tudom megvédeni magam, mint az bebizonyosodott..

-Mindig legyél mellettem,jó? – könnyekkel küszködve szorítottam magamhoz.

-Mindig melletted leszek. – suttogta. – Mindig biztonságban leszel. Mindig biztonságban tartalak.

Szememet lecsuktam, könnyeimet pedig Zayn mellkasára engedtem, ahogy álomba sírtam magam. Előtte éreztem, hogy Zayn folyamatosan nyugtat, és a hajam simogatja...