Ez a rész– az én számításom szerint
– Írói szemszögből fog érkezni.
Ennek oka:
-Fogalmam sincs miért:D
-Bár, mondjuk ha úgy veszem, akkor
ez azért jó, mert akkor nem kell ugrándoznom hogy El szemszöge meg Zayn
szemszöge. Így mind a kettő szemszögből tudok írni egyszerre.
Na szóval ennyit szerettem volna.
Most ez már olyan szemszögből fog
jönni, remélem nem baj!:)
De ha nem tetszik, akkor csak ez a
rész fog úgy érkezni..mert az innetől következő részek lesznek a fontosak, és akkor azt inkább más szemszögből
írnám.. asd ugye nem baj? :s
Ja és a komikról: - Mint a többi írónak, Nekem is jól esik, ha értékelitek az
irományomat..
-FÉLRE NE ÉRTSETEK! Valahol olvastam, hogy „ Ne a komikért írj..meg
blabla…Azért írj, mert szeretsz írni!” – ennek részben igazat adok. Én
szeretek írni, de annyira jó érzés, amikor olvasom a komit (Szeretem a Dorkáát és Abbie C-t! ♥ ) és egyszerűen akkor mosolygok meg
ugrándozok:D . Szóval nagyon jól esne!:) És én úgy kalkuláltam, hogy 2 komi
után jönne rész..nem tudom ez megoldható
lenne?:/
Mindegy csak ennyit akartam!:D
Ratyi és rövid:( Azért jó olvasást!:)
Puszii. e.x
.gif)
__
Eleanor
lassan sétált haza. Ürességet érzett. Üres volt a lelke, és üres volt a szíve.
Összetörték. Vagyis összetörte magának.
Zayn nem akart vele szakítani. El azonban azt gondolta, hogy így jobb
lesz mindkettejüknek. De ez miért jobb neki? Miért jobb neki, ha szenved és sír
egy olyan miatt, ami most jó lehetne és működne?
Látott egy
szerelmespárt, ahogy direkt került hazafelé.
A parkon át ment. A pár a parkban ült egy padon. Szívfájdalommal nézett
rájuk, a nevető szerelmesekre. A fiú édes puszit nyomott a lány arcára, mire a
lány elmosolyodott, elpirult, és viszonozta a puszit.
Könny
szökött El szemébe. Nem akarta minden fiúba Őt
keresni. El akarta felejteni. Hiszen ezért is szakított vele. Valamiért
érezte, hogy baj van körülötte. Azt már tudta, hogy bandafőnök, de fogalma sem
volt róla, hogy ez mit takar pontosan. Abban biztos volt, hogy a balhékban ő
nem vesz részt, csak irányít. Akkor mi volt az a különösen rossz érzés, amit
érzett, amikor szóba került A banda?
Belerúgott
egy előtte fekvő kavicsba, és tanácstalanul nézett utána. Ő is ugyan ilyen. Egy
kis porszem a világban, akibe bárki belerúghat. Akit az emberek akkor használnak,
amikor ők akarják, és utána el van felejtve. Erre a tudatra legördült egy
könnycsepp az arcán. A fájdalom volt ebben a kicsiny könnyben.
-Eleanor,
várj! – egy férfi kocogott utána. A hangja oly ismerős a számára.
-Mivan? –
flegmán kiáltott vissza, de a torkát már szorította a sírás előtti érzés. – Nem
vagyok rád kíváncsi, fogd fel!
-Azért én
még megkereshetlek, ugye? – a férfi gyorsabban lépked El felé. Zayn.
-Miért vagy
itt? Nem megmondtam, hogy nem működik?
-Csak azt
mondtad, hogy a RÉSZEDRŐL nem működik. Az én részemet nem kalkuláltad, nem
igaz? – mosolyogva nyújtotta a kezét El felé. Azonban a lány nem fogadta el.
Hátrált, é kitartóan nézett Zayn barna szemeibe.
-A te
részedről sem fog működni. – Eleanor szilárdan kijelentette. Bár nem volt
biztos benne, hogy igazat mond-e.
-Ezt te nem
tudhatod. – mosolyogott kitartóan Zayn. – Te nem ismered az érzéseimet. Ahogy
én sem a tieidet. De ez így van jól.
Eleanor nem
értette, miért beszél ilyen hülyeségeket Zayn. Bár sóvárgott utána, a karjaiba
akart ugrani, érezni teste melegét, és parfümje illatát, mégis úgy érezte, egy
másik ember áll előtte.
-Mi? –
bökte ki végül a lány.
-Arról van
szó, hogy attól, hogy te kizártál engem az életedből, meg kell értened, hogy a
részemről ez nem megy ilyen könnyen. – hadarta Zayn, Eleanor pedig tátott
szájjal nézett rá. Nem volt biztos benne, hogy Zayn normális.
-Ez sajnos
mind a kettőnk részéről esélytelen. Sajnálom, hogyha ezt nem érted meg. –
mondta Eleanor. Egyszerűen már sírni sem tudott. Fogalma sem volt, hogy miért.
-Nem. A te
részedről esélytelen. Az én részemről esélyes hidd el. – mondta Zayn biztatóan,
miközben a kezét még folyamatosan nyújtotta El felé.
-Nem bízol
bennem – suttogta Eleanor. – Nem bízol bennem. Vagyis titkolózunk egymás előtt.
Ez nem hiszem, hogy a jó kapcsolat jele, nem gondolod?
-Azért
titkolózok, mert ez az én dolgom. Számodra sokkoló és veszélyes lenne. Ha
megtudnád, már tényleg nem lenne nálad esélyem.
-Zayn
ugyanmár tudok arról, hogy bandavezér vagy! – bökte ki hangosan Eleanor.
Visszatért a torkába a szorító érzés, a szemeit pedig ismét elárasztották a
könnycseppek.
A parkban
üldögélő szerelmespár felkapta a fejét a „bandavezér” szóra, ijedten
összenéztek, és inkább távoztak a parkból.
Zayn
azonban csak nézte a lány arcát. Szótlanul, fürkészően. Idegesítő volt az a
csönd, ami hirtelen rájuk telepedett.
-Honnan? –
kérdezte végül.
-Amikor
összefutottunk a stadionban..elmondtam Noel-nek. És ő mondta, hogy te vagy Zayn
Malik, a bandafőnök. – suttogta El. – És Clar is tud rólad.. a múltadról..a
jelenedről.
-Honnan? –
kérdezte Zayn, kicsit idegesebben.
-Fogalmam
sincs. Nem mondta, hogy honnan tudja.
Zayn ismét
nem szólt semmit. Visszatért a csend, ami mindkettejük számára idegtépő volt.
Nem tudtak mit szólni. Zayn titka felfedett volt; Eleanor tudta. Már nincs oka
titkolózásra.
-Elmondom a
titkom. – szólalt fel végül Zayn. – Már úgyis tudod.
-Mond.
-Bandafőnök
vagyok..igen, ez volt a titkom. Nem akartam, hogy megtudd. Vagy ha esetleg meg
is tudtad volna, azt akartam, hogy tőlem tudd meg. Hogy én mondjam el neked. De
ahogy látom az a baromarcú megelőzött. – fogcsikorgatva mondta ki az utolsó
szavakat.
-S-Sajnálom.
De azt hittem, hogy valami más. Nem mertem szóba hozni. A-Azt hittem, hogy
nagyon haragszol, ha szóba hozom.
-Miért
haragudnék? Én akartam magamnak ezt. Nem haragszom. – mosolygott halványan.
-Akkor jó. –
bólintott Eleanor, és lehajtotta fejét. Csak akkor mosolyodott el halványan,
amikor látta a tornacipőket az ő cipői előtt. Zayn ujját a lány álla alá rakta,
és könnyedén felemelte a fejét. Barna szemei találkoztak a lány aggódó kék
szemeivel. Csak néztek egymás szemébe. Eleanor nem is vágyott annyira a
csókjára. Helyette közelebb lépett hozzá, és két karját a fiú dereka köré
fonta. Fejét Zayn kemény mellkasának döntötte, és behunyta szemét. Belélegezte férfias illatát,
karjaival mégjobban szorította magához a fiút. Zayn adott egy gyengéd puszit a
lány feje tetejére, karjait Eleanor hátán fonta össze.
Így álltak
a park közepén, sokáig. Nem akarták egymást elengedni. Szükségük volt egymásra,
és ezt mind a ketten tudták. Tisztában voltak vele, hogy nem bírnának ki egymás
nélkül napokat, heteket. Hónapokat, éveket pedig semmiképpen sem.
-Eleanor. –
szólalt meg hirtelen Zayn, mire a lány felemelte a fejét. – Képes lennél
szeretni egy bandavezért? – féltő hangon kérdezte.
-Zayn. –
szólalt meg végül Eleanor. – Képes lennél szeretni egy balerinát?
-Ha az a
csodálatos balerina képes arra, hogy szeressen egy bandavezért, akkor az a
bandavezér mindent el fog követni, hogy ne okozzon ennek a gyönyörű és törékeny
lánynak fájdalmat. – suttogta.
-Képes
leszek szeretni egy bandavezért.
-Képes
leszek szeretni egy balerinát. – mondta Zayn mosolyogva, és óvatosan közelebb
hajolt Eleanorhoz.
Ajkaik érintették egymást, és ott, a park közepén összefonódott egy bandavezér és egy balerina élete.
Ajkaik érintették egymást, és ott, a park közepén összefonódott egy bandavezér és egy balerina élete.
(Kaphatok pár véleményt? Köszii:* )