-Eleanor,
ezt még egyszer ne csináld. – mondta, miközben a kezem folyamatosan a térdén
pihent.
-Miért? –
kérdeztem egy csábos mosoly kíséretében.
-Meg akarsz
ölni minket? – feszülten felnevetett, a lábai a pedálon pedig mocorogni
kezdtek. – Akkor valószínűleg nem a biztonsági öv miatt fogunk meghalni.
-Hanem? –
mosolyogtam, majd a kezemet feljebb csúsztattam. Zayn ujjai a kormányon már
szinte fehérek voltak, annyira szorította a kormányt.
-Kérlek. –
könyörgött kifulladva. Felnevettem, és elhúztam a kezeimet. – Köszi.
-Inkább
vezess, Malik. – nevettem. – Nem is tudtam, hogy így reagálsz rá, hogyha valaki
a térdeden tartja a kezét.
-Tudod,
vezetés közben ez enyhén zavaró. – magyarázta.
-Ahha,
persze. – nevettem folyamatosan. – Neked elhiszem.
-Örülök. –
bólintott. – És annak is, hogy mindjárt otthon vagyunk. – mormolta, én pedig
folyamatosan nevettem.
*
Zayn háza
még mindig elvarázsolt. De kicsit zavart, hogy ablakok mindenhol. Falak helyett
ablakok. Így biztos, hogy az embernek egy csepp magánélete sincs.
-Hogy tudsz
ilyen házban élni? – kérdeztem tőle, miközben a kocsiban ültünk. Zayn a
rádióval babrált, én pedig a házban gyönyörködtem.
-Milyenben?
– nézett fel a rádióból.
-Ilyenben.
Mint amilyen a lakásod. Tiszta ablak. Így biztos nincs magánéleted. –
magyaráztam.
-Miért ne
lenne? – értelmetlenül kérdezte.
-Hát mert
az életedet szinte mindenki látja, aki erre jár, és felnéz az ablakra.
-Ezért soha
nem öltözök ablak előtt. – kacsintott rám, mire felnevettem. – Na, gyere,
kiszállás. – mosolyodott el édesen.
-Umm, Zayn,
a távolság a küszöb és a talaj között még mindig nem csökkent. – zavartan
mondtam, tekintve, hogy nem fog menni egyedül a kiszállás. A francba is, hogy
ilyen pici vagyok!
-Várj,
segítek. – Zayn jót szórakozott, hogy nem tudok kiszállni. – Egy kicsit csússz
lejjebb az ülésen. És csukd be a szemed! És csak csússz lefelé.
Tettem amit
mondott, lecsuktam a szemeim, nyöszörögtem, mert nem láttam semmit. Lassan
csúsztam lefelé az ülésről, a lábaim a levegőbe lógtak. Tudtam, hogy Zayn ott
van, de mégis féltem. Amikor lábaim leértek a földre, kicsit megnyugodtam.
Kinyitottam a szemeim. Zayn vigyorgó képével találtam szembe magam.
-Látod,
mégiscsak megy egyedül is. – mosolygott gonoszul.
-Jól van. –
duzzogtam.
-Menjünk
be. – Zayn fél karjával átkarolta a derekamat.
Meg sem
próbáltam elhúzódni. Hiszen erre vártam.
A kocsit
egy rutinos mozdulattal zárta le.
-De a
táskám? – dadogtam, tekintve hogy a táskám az autóban maradt.
-Ráér. –
türelmetlenül válaszolt. Én csak belegyezően bólintottam. Végülis nekem mindegy
volt.
Gyors léptekkel
igyekeztünk a házba. Zayn elvégezte ugyanazokat a mozdulatokat, mint mikor először
itt voltam; Kaput nyitott, kaput zárt, ajtót nyitott, ajtót zárt. Mikor
beértünk a házba, most is, mint a múltkor tanácstalanul álltam az előszobában,
és vártam, amíg Zayn végez a zárral. Mikor végzett, felém fordult, arcán egy
édes mosollyal. Rám nézett, miközben Ben-nek kiáltott.
-Ben!
Választ
azonban nem kapott. Ez a gyerek sosincs itthon?
-Úgy
látszik egyedül vagyunk. – magabiztos mosolyt formált az arca, miközben felém
sétált. Mikor oda ért hozzám, gyengéden a falnak tolt. Sokkal érzelmesebb volt,
mint Noel. Lassan kezdett el csókolni, miközben szorosabban tartott a fal és
közte. Nyöszörgött, ahogy összeszorítottam a számat, nem engedetem neki
bejutást. Mikor a számat kicsit szétnyitottam, nyelve azonnal átszökött a
számba, táncra keltve az enyémet. Ujjaim magabiztosan szöktek fel a tarkóján
keresztül a hajába. Válaszul egy nyögést kaptam, mire lemosolyodtam. Picit
meghúztam, újra akartam hallani a számba fojtott rekedtes nyögést
.
.
-Oh,
Eleanor ezt ne. – mormolta a csókunkba.
Ravaszul
elmosolyodtam, majd újra ajkainak estem. Zayn azonban elhúzódott. Letérdelt
elém, és megfogta a bal lábamat. Rátettem a combjára a lábam, és hagytam, hogy
mosolyogva kikösse a cipőfűzőm. Ugyanígy tett a jobb lábammal is, majd mikor
végzett, újra felhajolt hozzám.
-Te nem
veszed le? – mormogtam.
-Ó, Baby,
dehogynem. – vigyorgott, majd lerúgta magáról tornacipőit.
-Jobb. –
mosolyodtam el.
-Gyere,
Baby. – mormogta, majd a combom alatt megfogott, és felemelt. Lábaimat a
csípője köré csavartam, ami egy reszelős nyögést kezdeményezett nála. Ajakimat
gyorsan tapasztottam az övére.
Zayn
elemelt a faltól, karjaimat a nyaka köré csavartam. Zayn könnyedén cipelt fel
az emeletre, miközben folyamatosan csókolt. A hálószobájába érve gyengéden
ledobott az ágyra, ő pedig fölém mászott. Feltűnt, hogy a szobában egészen rend
van.
-Rendet
raktál? – szakítottam mega csókot mosolyogva.
-Muszáj
volt.
Áttért a
nyakamra, az állkapcsom alatti rész hintette be apró puszikkal. Mindenhova
puszikat hintett; az állkapcsomra, az arcomra, a nyakamra, a fülem mögötti
részre. Mikor a fülem mögötti részt
puszilgatta, ajkaim közül kibukott egy zilált hang. Nyöszörögtem, ahogy ajkai
szívni kezdték az érzékeny részt.
-Zayn. –
lihegtem.
Kezei
lassan a pólóm alá csúsztak, óvatosan simogatták a hasamat. Az én kezeimmel,
amivel eddig az alattunk lévő paplanba kapaszkodtam, a hátára tértem át.
Simogattam a pólóján keresztül az izmos hátát, a póló már teljesen fel volt
gyűrődve Zayn testén. Jobb kezem a hajába túrt, bal kezemmel pedig a nyakánál
fogva húztam őt közelebb magamhoz.
Ahogy Zayn
ujjai az övemmel kezdtek babrálni, azonban rájöttem, hogy mit is csinálunk.
Alig pár napja ismerjük egymást, és máris megtennénk? Nem, ez nem én vagyok.
-Zayn!
Nem úgy
tűnt, mint akit nagyon érdekelne, hogy szóltam neki. A kezeimet a vállához
nyomva próbáltam eltolni magamtól.
-Mivan? –
nyafogott.
-Zayn, kérlek
álljunk le. – suttogtam.
-D-De, azt
hittem, te is akarod.
-Igen, majd
egyszer biztos, de ez nekem még nagyon korai lenne.
-Rendben
van. Megértelek. – bólintott. Kicsit szomorú és csalódott volt. Mit várt? Megteszem
vele, pár nap ismeretség után?
Kelletlenül
lemászott rólam, és eligazította a pólóját. Rám azonban nem nézett. Ha még
néha-néha ám is pillantott, fagyos szempárral találtam szembe magam.
Megharagudott volna?
Gyors
léptekkel kivágtatott a szobából, az ajtó visszhangot vert, úgy ütődött neki a
falnak. Felkeltem az ágyból, és Zayn után mentem.
-Most mi
bajod van? – a konyhában találtam meg, a konyhapultra támaszkodott. Odasétáltam
hozzá, én a hátammal támaszkodtam a pultnak, így majdnem egymással szemben voltunk.
-Semmi. –
morogta.
-Ahha, és
ezt el is hiszem. – mosolyodtam el. – Az a baj, hogy nem feküdtem le veled? –
kérdeztem tőle nyersen.
Zayn
lehunyta a szemeit, és egy nagyot sóhajtott, ujjai még erősebben fúródtak a
pultba.
-Hmm? Az?
-Hiába mondom,
hogy nem, úgyis tudod, hogy az. – nyersen mondta.
-Hát.. ha
neked csak arra kellek..- ellöktem magam a pultról. Azonban Zayn ujjait elkapta
a pultról, és a csuklómért nyúlt.
-Természetesen
nem. – elhallóan suttogta. – B-Bocsánat, csak erre készültem egész nap, és..
-Azért
raktál rendet a szobádban. – tettem hozzá, félig mosolyogva.
-Igen. –
bólintott. – Sajnálom. Tényleg..Nem akarok ilyen lenni. – szomorúan lehajtotta
a fejét. Odahajoltam hozzá, és egy hosszú puszit nyomtam az arcára.
-Tudom. –
suttogtam.
*
-Köszönööm. – vettem el Zayn-től a kakaómat. Az erkélyen ültünk, és beszélgettünk. Mindenről.
A bögre
kakaómat fújogattam, Zayn pedig hozott ki a házból plédeket, tekintve, hogy
elég hideg volt.
-Ezt is
köszi. – mondtam mosolyogva, Zayn pedig felnevetett.
-Szóval.. a
szüleidnél tartottunk. – mondta, miközben leült mellém. Előtte még betakart a
pléddel, és bemászott mellém.
-Mit
szeretnél róluk tudni? – kérdeztem, miközben ajkaimhoz emeltem a bögrét, és
belekortyoltam.
-Hát..igazából
mindent. – mosolygott.
-Jó. –
sóhajtottam. – Szóval megszakítottam velük a kapcsolatot. Amikor megtudták,
hogy a jövőmet táncosként képzelem el, azt mondták, hogy nem érdeklem őket
többé. Nekik nem hiányzom, nekem nem hiányoznak ők. – vontam meg a vállam. – Az
meg a másik, hogy nekik van egy nagyon jól menő üzletük, és én csak akadály
voltam nekik. Ezért jöttem el jó messzire otthonról.
-Miért; ők
hol laknak?
-Tudnod
kell rólam, hogy én alapból Párizsban lakom. És a szüleim is ott laknak.
-Párizs? Az
jó. – mosolygott.
-Ja,
tényleg jó, csak nem egészen kedves emlékek kötnek oda.
-Hidd el,
London-hoz kellemes emlékek fognak kötni. – suttogta.
-Abban
biztos vagyok. – suttogtam vissza, mire elvigyorodtunk.
Még sokáig
beszélgettünk, úgy mindenről. Kiderült, hogy Zayn-nek van egy húga. Mesélt róla
történeteket, ahogy mesélte, elég vicces egyéniség lehet. Rengeteget nevettünk,
és észre sem vettem, hogy közben megittam a forró kakaómat. Fogalmam sincs,
hogy.
-Megittad
már? – vicceskedve kérdezte, és lopva a bögrémbe nézett.
-Nyugodj
meg, már megittam. – mondtam neki vigyorogva vissza.
Bementünk
vissza a házba. Én levittem a konyhába a bögrét, miközben Zayn bevágta a
szekrényébe a plédeket. Visszamentem a szobájába, Zayn pedig már átöltözött.
-Zayn..nincs
ruhám..- zavartan dadogtam, miközben alsó ajkamba haraptam.
-Adok egy
pólót. – mondta és odaadott egy sima fekete pólót. Hálásan pillantottam rá, és
gyorsan mentem a fürdőbe átcserélni. Mikor végeztem visszamentem.
-A
nadrágodat nem szeretnéd levenni?
-Eltaláltad.
– bólintottam szigorúan.
-Pedig..
ruhába nem feküdhetsz be mellém.
-Ki mondta,
hogy melletted fogok aludni? – kacsintva kérdeztem vissza.
-Én tudom,
hogy itt akarsz.- megfogta a csuklóm és berántott magam mellé az ágyba.
Nevetve estem rá a melkasára. Zayn
magunkra húzta a takarót. Lekapcsolta az éjjelilámpát, és becsukta szemeit. Én felhajoltam a füléhez, hogy oda
suttogjam:
-Nem kell
levenni a nadrágom?
-Neked
megengedem. – súgta vissza mosolyogva, mire szélesen elvigyorodtam.
-Jó éjt - hajtottam vissza a fejem a mellkasára.
-Jó éjt,
drága.