9.fejezet

-ZAYN!- erőtlenül kiáltottam, majd elájultam.

Pár óra múlva

Egy hatalmas szobában ébredtem. A szemeim enyhén remegtek, ahogy próbáltam őket kinyitni. A szoba falai fehérek voltak, az orromat pedig megcsapta az a tipikus " kórház-bűz".  A karomból csövek lógtak ki, ami mellettem pittyegett folyamatosan. A testemet egy kórházi pizsama takarta, a mellkasomból pedig szintén indult egy cső, ami mellettem lévő műszerhez vezetett. Próbáltam felülni, de túlságosan gyenge voltam, és egész testemmel visszazuhantam a párnára. Szédültem. Magam előtt elmosódott fekete pontokat láttam. Próbáltam a kezem felemelni, de nem ment. Gyenge voltam. Félve néztem a karomra. Mindenhol kék, zöld és lila foltok fedték a bőröm.

-Eleanor. - Zayn gyorsan ott termett mellettem.

-Z-Zayn..hol vagyok? Mi történt?

-Ccsh, nyugi kicsim.- védelmezően megszorította a kezemet.- Nincs semmi baj, itt vagyok melletted.

-Mi történt? Mond el nyugodtan. Már úgyis mindegy. Megtörtént.

-Próbálj aludni egyet. Majd később beszélünk róla.- a kézfejemet felemelte az ágyról, és gyengéden nyomott rá egy puszit. Majd visszanézett rám, a szemei tele voltak aggodalommal.

-Tudni szeretném.- dadogtam.- Kérlek.

Zayn elhúzta a száját, és aggódva nézett rám. Fogalmam sincs, miért nem akarja elmondani, hogy mi történt. Az utolsó emlékem az, hogy veszekszem Noellel. És innen kiesett minden.Tiszta szürke homály.

-Én..én nem beszélhetek róla.

-M-Miért nem?

-Megtiltották, hogy bármit is mondjak a..a balesetedről, addig, amíg nem stabilizálódik az állapotod. Mert most ez a legfontosabb.

-Szóval balesetem volt? - suttogtam.

-Próbálj aludni egyet. Nem beszélhetek te is tudod.- újabb puszit nyomott a kézfejemre.

-Zayn ebben a pár órában annyit aludtam, mint még talán életemben soha. Ennyire még nem voltam kipihent, tényleg.- erősködtem kimerülten.- Mond el, kérlek.

-Eleanor.- szólt rám. Próbált "kemény" lenni, de azért látszott rajta, hogy instabil állapotban van.- Ne kérdezősködj. Utoljára kértelek.

Annyira fájdalmasan nézett rám, hogy a saját fájdalmam szinte háttérbe szorult; a szemében több fájdalom volt, mint az én egész testemben. Az, hogy nem mondhatta el Nekem, hogy tulajdonképpen miért is vagyok itt, több fájdalmat okozott Neki mint Nekem. Vagy talán az is fájt Neki, hogy így lát engem. Talán. De lehet, hogy csak megsajnált, és azért van itt most mellettem. De azért remélem, hogy nem..

-Jó, alszom még egyet, de utána elmondod ugye? - kérdeztem kíváncsian, miközben az arcomon egy halvány mosoly terült el.

-Talán.- viszonozta a mosolygásom, ami miatt már nem látszódott arcán a megtörtség. Egy apró mosoly, és máris úgy tűnik, hogy minden rendben. Pedig semmi sem volt rendben.

-Jó, de akkor maradj itt és várj meg, ameddig felébredek. Nehogy elmenj! - parancsoltam rá mosolyogva.

-Ne aggódj, semmiképpen sem mennék el.- suttogta rekedtes hangon, majd hosszú puszit nyomott a kézfejemre.

-Akkor jó.- mondtam halkan, és lassan lecsuktam a szemeimet. Oldalra fordultam volna, Zayn felé, de annyira fájt mindenem, hogy képtelen voltam megmozdulni.

-Folyamatosan itt leszek melletted. Folyamatosan biztonságban tartalak.- suttogta, miközben folyamatosan a kézfejemet simogatta. A gyengéd gesztus hatására hamar álomba merültem.

*

-Nem volt semmi jel? Minden rendben volt?

-Én vele jöttem be, és azóta folyamatosan itt vagyok mellette. Ameddig én itt tartózkodtam, semmi jel sem volt.- Zayn ideges hangját hallottam.

Óvatosan kinyitottam a szemeim, és tekintetem találkozott az orvos ideges pillantásával. Valami baj volt. Remélem nem velem..

-Eleanor.- Zayn hadarta idegesen, majd odaugrott mellém. Kézfejemet a kezébe vette, és azt szorongatta, miközben engem nézett. Majd beszélni kezdett.- Itt az orvos. Majd Ő elmondja Neked a tudnivalókat az állapotodról kapcsolatban. De nekem nem lehet bent lennem. Ne aggódj, kint leszek, és mihelyt bejöhetek, visszajövök.- suttogott, és a kezemet szorongatta. Nem értettem igazán mit beszél. Csak bólintottam.

-Köszönöm Mr.Malik. Most, ha megkérhetem, fáradjon ki, ameddig a kisasszonnyal beszélek.

-Persze.- bólintott komoran.- Visszajövök Hozzád.- suttogta, majd elindult kifelé.

-Hajrá, doktor úr, ne kíméljen. Mondja az igazat. Nekem már úgy is mindegy.

-Öhm.. a barátja rettentő figyelmes..

-Nem a barátom!- vágtam a szavába.

-Értem..akkor csak a..a.mindegy.- legyintett.- Mellesleg Ő hozta be Magát, és végig itt volt Maga mellett. Nagyon ritka az ilyen.

-Beszélne inkább az állapotomról? - kérdeztem ingerülten.

-Persze.. nos.Nem tudom, emlékszik-e pontosan, hogy mi történt. Amennyiben nem, szeretném Magát tájékoztatni. A fiatalember hozta be magát egészen pontosan 3 órával ezelőtt. Akkor még csak gyanakodtunk, a felszínes sérülések miatt, hogy Önt megverték. Nem tudom, mennyire emlékszik erre. Bár nem baj, ha erre nem emlékszik az ember.Aztán elkezdtünk kivizsgálni magát..és aztán már biztosra vettük, hogy megverték.

-Megvertek? - nyögtem fel.

-Igen.-biccentett komoran az orvos.- A körülményeit nem tudom, és mivel a helyszínen haláleset nem történt, a rendőrség  sem fogja sohasem megtudni a támadókat.

-D-De hogyan?

-Mint már mondtam, a körülményeket nem tudom. Az biztos, nem kímélték magát.. a sérülésekből ítélve.

Teljesen ledöbbentem. A számat eltátottam, de becsukni már elfelejtettem.Csak néztem magam elé. Akkor azért ez a sok sérülés, és színes foltok mindenhol! De ki vert meg? Vagy kik? Kiknek vagy kinek okoztam olyan hibát, bajt, amiért így büntettek? Tudtommal senkinek. Vagy talán Noel...?

-És mikor mehetek haza?

-Ezt még nagyon korai lenne megmondani kisasszony.- nevetett feszülten az orvos.- Valószínűleg még hosszú ideig bent kell maradnia. Ezek nem olyan sérülések, amik napról- napra begyógyulnak. Itt olyan kezelést fog kapni, amit otthon nem adhatunk.

-De hiszen feküdni otthon is tudok!- vágtam rá ingerülten.

-Az biztos.- bólintott.- De itt nem csak feküdni fog. Ismétlem, kezeléseket kap.

-Ahh, értettem.- duzzogtam.- És ha szabad tudnom, milyen kezeléseket fogok kapni? Hiszen tudtommal nem vagyok rákos, kezeléseket pedig csak ők szoktak kapni.

-Ebben ne legyen olyan biztos.- nevetett.- Azt hiszem, Magának is szüksége lesz kezelésekre.

-De semmi fizikai bajom sincs!

-Azt még nem azt jelenti, hogy semmit sem fog kapni.- nyugodtan beszélt.- Most hagyom pihenni. Azt hiszem, az lesz a Maga legjobb terápiája. Viszlát.

-Ahh, viszlát.- morogtam.

Zayn gyorsan befutott a szobába, miután az orvos távozott.

-Mi újság? Mondott valamit?- féltően kérdezte.

-Sokáig bent kell maradnom.- duzzogtam.

-Nem baj. A lényeg az hogy, teljesen felgyógyulj. Ezt te is tudod.- biztató mosolyt küldött felém, miközben odahúzott egy széket mellém.

-Tudom..de akkoris!- fakadtam ki.- Meg fogok őrülni.

-Tudod, hogy itt leszek melletted. Fel fogsz gyógyulni hamar, és akkor majd hamar hazamehetsz. Jó? - mosolygott rám, amitől nekem is mosolyogni támadt kedvem.

-Jó.- viszonoztam a mosolyt.- Zayn..

-Hmm?

-Az orvos azt mondta, hogy megvertek.- suttogtam.- Tudsz Te erről valamit?

Hallgatása egyértelmű válasz volt a számomra. Biztos voltam benne, hogy ez volt az a titkos információ, amit nem mondhatott el Nekem. Bár megértem.. nekem sem lett volna könnyű elmondani Neki, hogy megverték, hogyha most Ő lenne az én helyemben.

-N-Ne haragudj..nem szerettem volna elmondani.V-Vagyis..nem is mondhattam volna el.. az orvos akarta közölni Veled. Félt, hogy felzaklatlak, mielőtt Ő meglátogatott volna Téged. És ezért nem mondhattam el..

-Semmi gond.- mosolyodtam el.- Nem haragszom. Megtörtént. Kész. Túlvészeljük.

-Eleanor.- suttogta.- Meg akarlak csókolni. Nem szabad. Le kell állítanom magam..

-M-Miért nem szabad?- értetlenkedtem.

-Az orvos nem beszélt róla? - meglepődve kérdezte.

-Miről nem beszélt? Zayn, kérlek!

-A betegségedről...

~