5.fejezet


-Nem mondod komolyan!- csodálkozott Clar. Elmeséltem neki Zaynt. Elmeséltem neki Noelt. És elmeséltem neki, hogyha meglátom Zaynt, önkontrollomon kívül érzem a pillangókat a gyomromban, és önkontrollomon kívül kezdek elpirulni. Clar azon volt kiakadva, hogy Zaynnek több vagyok egy puszta lánynál.- Nem mondod komolyan, hogy pont Zayn Malik ült melléd, és ő beszélgetett veled, és őneki tetszel.- hadarta suttogva.- Eleanor, ez jó!

-Miért? Ki ez a Zayn, hogy ennyire isteníted?- kérdeztem dühösen.

-Zayn Malik! A bandafőnök! Minden lány álma!- suttogta kipirult arccal.

-Ezzel még nem győztél meg, hogy oda meg vissza legyek tőle.- mosolyodtam el gúnyosan.
Odaértünk egy padhoz, és leültünk. Kicsit zavart, hogy Clar folyamatosan engem méregetett, haragos tekintettel pásztázott.

-Ugye ezt most te sem gondolod komolyan.Neked ízlésficamod van, az már egyszer biztos!- jelentette ki magabiztosan, miközben még mindig az arcomat nézte.

-Miért is?- néztem rá mosolyogva.

-Most őszintén. Ha most megkérdeznénk 10 embert a parkból, hogy Noel vagy Zayn, szerinted ki nyerne?- vonta fel a szemöldökét.

-Nem tudom. Biztos Noel.- mosolyodtam el.

-Hülye!-csapott a homlokára.- 10 emberből 10 Zayn-t választaná! Ébredj már fel! Mostanában egész végig veszekedtek! Volt már olyan a napokban, hogy ne vesztetek volna össze?! Nem. Zayn meg annyira romantikus..és Noel még csak nem is helyes..fogalmam sincs, miért jöttél össze vele.

-Azért, mert talán ÉN helyesnek látom, nem? És nem vagyok olyan tömeg, aki Zayn-re bukik! Nem akarok beállni abba a sorba, ahol a lányok állnak, és Zayn kedvére válogatja őket! Nem, Clar, én nem vagyok ilyen!

-Jól van, csillapodj. És mit értettél azon, hogy nem akarsz beállni a sorba? És hogy a lányokat Zayn kedvére válogatja?

-Nocsak.-vontam fel gúnyosan a szemöldököm.- Talán a híres-neves Zayn-ről újat tudtam mondani neked?

-Hagyjál már!- vágta rá elpirulva.- És mond már, mit tudsz róla?

Én azonban nem mondtam semmit. Ez az én titkom volt. Noel csak nekem mondta el. És én nem akartam senkinek sem elmondani.

-Semmi már nem alkalmas.- mosolyogtam.

-Akkor tartasd magadban! Úgysem annyira érdekelt.-vágta rá duzzogva.

-El tudom képzelni.- nevettem fel.


*

Hazafelé sétáltunk Clar-rel. Ő mivel elég közel lakik a buszmegállóhoz, elkísért engem; ami jól is jött, tekintve hogy este 9 óra volt. Clar azonban semmitől sem fél.Komolyan, semmitől. Nem fél akkorsem, hogyha egy 20 tagú felfegyverzett fiúbanda jön előtte este 11 kor. Durva.

-Innen már mész egyedül?-kérdezte, mikor már majdnem a buszmegállónál voltunk. Ott azonban észrevettem valakit. A széken ücsörgött. Hátulról egy férfinak néztem.

-P-Persze.De ugye megvársz, amíg jön a busz?

-Meg..-nevetett fel.

Mikor odaértünk a buszmegállóba, előröl is megnézhettem a férfit.Amikor rápillantottam, nagyot dobbant a szívem. Zayn ült ott, telefonnal a kezébe.

-Zayn?-kérdeztem, mintha ez nem lett volna egyértelmű.

-Eleanor már egy csomószor hívtalak..-bosszankodott.

-Most erre mond hogy nem romantikus.-suttogta a fülembe Clar, miközben oldalba bökött.

-Hagyd már.-suttogtam vissza vigyorogva.

-Hazakísérlek, ha nem baj.-mondta lágy hangon Zayn.

-N-Nem, nem baj.-motyogtam zavartan.

-Akkor..azt hiszem én megyek.- mondta sejtelmes mosollyal az arcán Clar.-Sziasztok, szép estét.-vigyorodott el gonoszul, mire én oldalba böktem a könyökömmel.

Zayn felnevetett, majd óvatosan megkopogtatta a vállamat. Ő az út felé bökött, jelezve, hogy megjött a buszom.

-Szia Clar.- hajoltam oda hozzá, majd megöleltem.

-Sziasztok.- mondta, majd elindult hazafele. Ketten maradtam Zayn-nel. Jaj.

-Gyere.- fogta meg a karom, és a busz felé kezdett húzni.

-Jól van, tudok egyedül is sétálni, nem kell segíteni!- makacskodtam, ő pedig csak nevetett.

Megvette a jegyemet,és mivel a busz teljesen üres volt, miénk volt az egész. És akkor pánikoltam be. Zayn a leghátsó 5-ös ülés felé bökött a fejével, én pedig bizonytalanul kezdtem odasétálni. Mikor odaértem, leültem, Zayn pedig pont mellém került. Jaj.

Nem beszélgettünk; Zayn csak csendben ült pont mellettem. Mostmár kicsit sem volt zavaró a közelsége. Élveztem, ahogy férfias parfümjének illata beleszáll az orromba, és elködösíti az érzékszerveimet..Imádtam ezt az illatot. Noel illata teljesen más. Az ő parfümjét szinte érezni sem lehet a pólóján; ezért nem szoktam a pólóját vagy a pulóverét viselni. De Zayn-ét bármikor képes lennék magamon tudni.

-Megérkeztünk.-mosolyodott el.

-Oké.-bólintottam.

Leszálltunk, majd a kapuhoz sétáltunk. Zayn is jött velem, bár nem értem, miért. Biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy nem jöhet be.Akkor meg miért?

-Jó este volt.

-Nem is veled voltam.-nyögtem fel kínosan.

-De legalább ameddig hazautaztunk, veled lehettem.-mondta könnyedén, mire felszaladt a szemöldököm.

-Mi?

-Á, semmi, hülyeség.-legyintett.

-Szia..öhm..Eleanor.-mondta félve.

-Honnan tu..-kérdeztem, azonban mondatom abbahagytam,mert elindult a hosszú úton.-Szia.

Csalódottan sétáltam fel a szobámig, mikor már a házban voltam. Vágytam, hogy megöleljen. Vágytam, hogy ismét az orromban legyen az illata..Vágytam az ölelésre, amit tőle kapok..És talán soha nem is kapok majd tőle ilyent...?

Fáradtan zuhantam az ágyamba, miután megfürödtem, és megmostam a fogam. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Ismét sms-em jött, a feladó ismét Ismeretlen.

"Most már legalább tudom a neved.És látod, mégsem kellett hívnod a rendőrséget.Jó éjszakát drága. x "

Mosolyogva olvastam végig a sorokat. Most már biztos voltam benne, hogy az ismeretlen Zayn. És most már egy kicsit sem zavart, hogy tud rólam mindent. Boldog voltam, hogy végre valakit érdeklek annyira, hogy kinyomoz rólam mindent.

Zayn-re gondolva aludtam el, és még álmomban is mosolyogtam. Milyen mosolygós idióta lettem én!