6.fejezet

Mosolyogva ébredtem. Ugyanúgy, ahogy mosolyogva feküdtem le. Álmomban már összejöttünk. De ez a legnagyobb mértékben hülyeség. Hozzá nem én illenék. Hozzá valószínűleg egy nálam ezerszer jobb lány illene.El tudnám hozzá képzelni Clar-t. Jól mutatnának. De kimondhatatlanul féltékeny lennék. Már csak a gondolatra is, hogy Zayn valaki más kezét fogja, mást ölel át, borzongani kezdek. De egyszerűen miért vagyok már most féltékeny? Most nincs is az életembe Zayn. Ő csak egy fiú, akinek tetszem.És nekem pedig nem.Ha már úgyis hazugságban élek, legalább el tudom hitetni magammal valahogy, hogy abszolút nem érdekel Zayn.

Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor hirtelen meghallottam a telefonom csengőhangját a párnám alól. Bosszankodva kihalásztam a készüléket, szívem nagyot dobbant, amikor a kijelző az Ismeretlen nevet mutatta.

-Öhm..halló?- bizonytalanul köszöntem bele.

-Szia..-hallottam a tétovázást és a félelmet a hangjában. Ugyanakkor éreztem, hogy mosolyog.

-M-miért hívtál?-tapogatóztam.

-Ja..csak izé..tudni akartam, hogy..szóval..hogy ma este..

-Nincs semmi programom ma estére.- mondtam mosolyogva.

-Húú.-megkönnyebbülten sóhajtott.-De tényleg nincs? Mármint.. a barátod?

-Megbeszélem vele.-bólintottam.

-Akkor ha 7-kor ott vagyok nálad, az úgy jó lenne?- gyorsan kérdezte.

-Igen.-mosolyogtam, mint egy idióta.

-Akkor hétkor..szia.-éreztem a hangján, hogy mosolyog, amikor letette a telefont.

Magam mellé dobtam egy készüléket, és egyszerűen nem tudtam leküzdeni a mosolyt, ami szétterült az arcomon. Ezt nem hiszem el! Én és Zayn? Randizunk? Ez most komoly? Úristen!

Egy hatalmasat sikítottam. És megállíthatatlanul vigyorogtam. Kicsattantam a boldogságtól. Amióta megláttam Zayn-t, titokban erre vágytam. Erre a pillanatra. Amikor felhív..megkérdezi, hogy szabad vagyok-e este..belemosolyog a telefonba..én visszamosolygok..mondja, hogy jön értem..Talán a világon az egyik legjobb pillanat.

De van valami..Noel..mit mondok neki? Vagy a legjobb az lesz, hogyha semmit..mert ugyebár amiről nem tud az ember, az nem fáj..de mi mindig őszinték voltunk egymással, mindent megbeszéltünk egymással. És félek, hogy nem fogom tudni tartani a számat. Na, akkor az baj lesz.

Mellesleg rám még vár egy balettóra. Vagyis nem egy, hanem egy egész napos..De az esti randi újra felpörgetett. Szó szerint kiugrottam az ágyból, és énekelve siklottam le a lépcsőn. Végtelenül boldog voltam. Énekelve raktam össze magamnak a tej-müzli kombinációt, és énekelve indultam vissza a szobámba.

Mikor már a szobámban voltam, a telefonom ismét csörögni kezdett. Most azonban csak sms-em jött. A tálcát az íróasztalomra raktam, és csak úgy huppantam le az ágyra.Kezembe vettem a készüléket, és rutinos kézmozdulattal oldottam fel a zárat. Csak mosolyogtam a feladón.Ismeretlen.

"Változott a program. Odamegyek 5-re az iskolához. xx "

Beharaptam az alsó ajkamat és próbáltam leküzdeni a mosolyt, ami az arcomon volt. Ő tényleg mindent tud rólam. Ő Megijedtem,a mikor a telefonom ismét csörögni kezdett. Hívás: Noel.

-Szia.-kedvetlenül köszöntem.

-Szia..kicsim..-meglepetten dadogta.- Mi lesz ma a programod? Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.Ma megint adják azt a nyálas filmet, amit a múltkor nem tudtunk megnézni, mert..tudod. És arra gondoltam, hogy talán most megbeszélhetnénk meg minden.

-Noel. Programom van.- nyersen mondtam, és igyekeztem nem elvigyorogni magam. Az lett volna a durva, ha hozzámondom, hogy Zayn-nel. Bár megnéztem volna Zayn-t, ahogy értem harcol Noellel, miközben a karján kidagadnak az izmok..

-Programod? Kivel?

-Clar-rel.

-Vele voltál tegnap is.-mormolta.-Mit tudtok ti ennyit beszélni?

-Noel, ő a legjobb barátnőm..nekem mindig van mit megbeszélnem vele.

-De egész nap vele vagy, velem pedig nem is találkozol.

-Noel..össze vagyunk veszve.-tájékoztattam.-Tudod, azért, mert nem tudtad megérteni, hogy pisilnem kellett.

-Eleanor..jó, 7-kor odamegyek, és elmegyünk a moziba. És igen, most velem leszel, nem azzal a Clarrel.Jó?-kicsit flegmán kérdezte.

Az alsó ajkamba haraptam. A francba! Ennyit a jókedvemről. De én Zayn-nel akarok lenni..

-Én pedig már mondtam, hogy mára programom van!-mondtam indulatosan.-Szia Noel.

Letettem a telefonom, anélkül, hogy megvártam volna a válaszát. Úgyis megint veszekednénk..Már egyszerűen a randi sem villanyozott fel. Rossz kedvem lett, Noel miatt..

*

[zene- sokszor, egymás után:3 ]

A balettóra ismét fárasztó volt. De nem bántam. A nagy hajtás közben legalább nem figyeltem semmi másra. Nem gondoltam Noel-re, és még Zayn-re sem gondoltam. Na,jó, én mikor nem gondoltam Zayn-re..?

-Fherenzie, ma teljesített eddig a legjobban. Büszke lehet magára.- mosolygott Mrs.Parker.

-Köszönöm, tanárnő.

-Szeretném, ha ezt a  szintet tartaná is.És remélem, hogy ez az erőbedobás nem csak valami fellángolás.

-Ígérem nem. Megfogadtam, hogy ezentúl a balett lesz az életem..-bólintottam komolyan.

-Rendben, elmehet.

Gyorsan futottam végig a folyosón, és rontottam be az öltözőmbe. Sietve a telefonom után nyúltam, hogy megnézzem az időd. 10 sms. A feladó Ismeretlen.

"Eleanor."

"Eleanor hol vagy?"

"Eleanor hol vagy ??"

"Eleanor hol vagy már?"

"Eleanor!!"

Ilyen sms-ekkel voltam tele. Zayn valószínűleg ideges.És ez megint megmosolyogtatott.

Sietve összekaptam magam, és végignéztem magamon. Miért tetszem Zayn-nek? Semmi különleges nincs rajtam.Nem értem.és neki mégis tetszek..Biztos rossz az ízlése.

Nagyot sóhajtottam, mielőtt kiléptem volna az öltözőmből. Bezártam, majd kifelé indultam. Időközben találkoztam Ryan-nel, aki egy biztató mosolyt és egy kacsintást küldött felém. Kicsit megnyugodtam, bár még mindig rettenetesen izgultam.

Zayn a kocsijának támaszkodva állt. Éppen a telefonnal babrált, ami kezében volt. Mikor meglátott engem, egy mosoly jelent meg az arcán. A többi lány le sem tudta venni a szemét Zayn-ről. Hát, megértem. És hogy ez az elképesztő férfi pont rám vár itt.Csodálatos érzés..

-Szia.- üdvözölt egy kedves mosollyal, amikor odaértem.

-Szia.- köszöntem félénken.

Zayn félénken hajolt közelebb hozzám. Én ösztönösen hátrábbhajoltam, és kínosan nevettem.

-Ezt még nem kéne.

Zayn is kínosan nevetett, majd visszahajolt.Kinyitotta nekem az első ajtót, én pedig gyorsan becsúsztam az első ülésre. Türelmesen vártam, amíg Zayn megkerülte a kocsit és beszállt a vezetőülésre.

-Hova megyünk?-kérdeztem.

-Türelem.-vágta rá mosolyogva.

Duzzogtam, majd kifelé néztem az ablakon.  A lányok mind haragos pillantásokat vetettek rám. De nem érdekelt. Zayn-nel akartam lenni, és ez motoszkált a fejemben.

Beindította a motort és elindultunk.

-Milyen volt az edzés?-kérdezte hirtelen.

Kicsit meglepődtem.

-Öhm..fárasztó
.

-Hallottam, hogy beválogattak a profik közé..bár ez nem tudom, mit jelent biztosan, de biztosan jó.- nevetett kínosan.

-Igen, ez jó.- nevettem fel.- És amúgy igen.Tényleg köztük táncolok.

-És lesz egy fellépésed.-nézett rám mosolyogva.

-Igen, lesz.De te inkább az útra figyelj. Mert ha ütközünk, akkor nem lesz fellépésem.-cukkoltam mosolyogva.

Zayn felnevetett, és itt véget ért a beszélgetésünk. Zayn az útra koncentrált, én pedig arra, hogy ne kezdjek értelmetlen vigyorgásba és pirulásba.

Körülbelül 10 percet utaztunk. Végül egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Igazából falai nem voltak, az egészet ablak takarta.

-Megérkeztünk.

-Itt laksz?- totál ledöbbentem, ekkora házat még egy utazási katalógusban sem láttam a szállodák között.

-Igazából az egyik haverommal lakunk itt.-magyarázta, majd kiszállt a kocsiból. Vártam, hogy megérkezzen az én oldalamra. Mosolyogva kiszálltam, és bevártam, amíg becsukja és bezárja az ajtót.

-Mehetünk.-mosolyodott el.

A kapu előtt álltunk meg.Zayn gyorsan beütötte a kódot, és a kapu csilingelve kinyílt. Még mindig csodálkozva lépkedtem mellette. Olyan volt, mintha az angol királynő  palotája előtt lennék.

Az ajtó hatalmas volt. Ketten befértünk volna, egymás mellett. Zayn babrált a zárral, láttam a kezén, hogy egy kicsit remeg. Biztos ő is olyan izgatott, mint én.

-Ben, megjöttünk!-kiáltott fel az emeletre.De nem érkezett válasz.-Úgy látszik egyedül vagyunk.

Folyamatosan mosolygott, miközben tájékoztatott, hogy senki sincs a házban. A gyomrom görcsbe rándult (nem mintha eddig nem lett volna) és a szívem is hevesebben kezdett verni.

Levettem a kabátom és a cipőm.Zayn is ugyanúgy tett.  A tekintetemmel körbetérképeztem az egész konyhát. Kétszer, sőt talán háromszor is nagyobb mint az enyém.

-Menjünk fel a szobámba.- ajánlotta fel.

Aprót bólintottam, majd követtem felfelé a lépcsőn. Amiből volt pár, gondolom mondanom sem kell.

A szobája, mint ahogy számítottam rá, tipikus fiúszoba volt; cuccok mindenhol, szétdobálva.

-Tipikus fiúszoba.-állapítottam meg nevetve.Zayn is felnevetett.

Leültem az ágyra (ahol nem volt semmi ruha), és Zaynt néztem, aki igyekezett minél gyorsabban rendet rakni.

-Nem kell ám elpakolni.-nevettem fel.-Nekem így is jó.

-Bocsi..csak nem voltam itthon..-vakarta meg a tarkóját.

-Nem gond.

Zayn leült mellém; ismét túl közel.

-Kérdezhetek valamit?-félénken kérdeztem.

-Persze.

-Miért hívogattál Ismeretlenül?

-Öhm..nemtudom..tudom, hogy van barátod. És gondoltam, biztos vele vagy..És ha észreveszi hogy valamilyen Zayn hív akkor veszekedtetek volna.És talán ezért.

-Ó, emiatt nem kell aggódnod.-nevettem fel kínosan.- Mi megoldjuk ezt nélküled is.

-Hogyhogy?

Elmeséltem neki a veszekedéseinket. Elmeséltem neki, hogy Noel-t igazából már nem is érzem a barátomnak.Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak.Zayn-t láthatólag nem zavarta. Csak nézett engem, sajnálattal. Mikor végeztem, ismét egyre közelebb éreztem magamhoz. Fészkelődött, miközben igyekezett közelebb kerülni hozzám.Majd hirtelen karjait éreztem a testem körül.Egész nap az ölelésére vágytam.

Kicsit bizonytalanul,de visszaöleltem. Nagyot szippantott a hajamból, én pedig férfias illatát lélegeztem be. Most is, mint tegnap, elködösített mindenemet..

-Nagyon sajnálom.-mondta suttogva.-Nem érdemelnéd meg, hogy így bánjanak veled.

Rekedtes suttogására lehunytam a szemem.Elgyengültem a karjai között.

-Zayn..-suttogtam.

Eltávolodott tőlem. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz. Egész nap erre vártam. Elgyengülni az ölelésében, és elveszni a csókjában..