4.fejezet

Eleanor

Attól a perctől fogva, mikor megláttam a hirdetőtáblán szereplő szöveget, csak azok a szavak zakatoltak a fejemben..táncos..előléptették..saját öltözője kulcsa..Talán még nem is tudatosult bennem, mit is értem el, pedig az utóbbi időben elég szépen lehanyagoltam a táncot. De mindenki bízott bennem..És nem szabadott újabb hibát elkövetni.

-Rendben van, Fherenzie, ahogy látom, nem sok dolgot felejtett. Ez a maga esetében most jól jön.-  mosolygott halványan Mrs.Parker.-Az edzésnek vége, mehet átöltözni.

-Köszönöm- bólintottam, majd felkeltem a földről, és kifelé indultam.-Viszontlátásra Mrs.Parker.

-Viszlát, Fherenzie, és ne felejtse el, mostantól kemény órák várnak magára.Az iskolából kikértük. Az órákon nem kell részt vennie. Magának most a tánc legyen az első, és nem a fiúbarát, rendben van?

-Persze, rendben.-bólintottam, és kiléptem az ajtón.

A hosszú folyosót most valahogy barátságosabbnak találtam; régen nem volt ennyire hívogató, legszívesebben táncra perdültem volna. Gondtalanul, szívből táncoltam volna.El akartam felejteni azt az évet, amit kihagytam.Most pedig teljes erőbedobással fogok a táncra koncentrálni.Ilyen lehetőséget csak egyszer kaphatok. És ezt nem szabad elszalasztanom.

Felszabadultam léptem be az öltözőbe. Lea a székén ült, és a táskáját rendezgette.Mikor látta a felszabadult arcomat, halványan elmosolyodott.

-Akkor ezek szerint olvastad a hirdetőtáblát.- jegyezte meg mosolyogva.

-Ahha.-vigyorogtam.

-Figyelj..én sok szerencsét szeretnék kívánni Neked..tényleg kivételes tehetséged van a baletthoz..és megérdemled, hogy táncos legyél..És megérdemled ezt az egészet..és.-mondandóját nem tudta befejezni, mert félbeszakítottam  azzal, hogy megöleltem őt.Kicsit meglepte, mert valószínűleg elfelejtette, hogy mit akart mondani.

-Köszönöm Lea.Tényleg. És ígérem nem fogok megváltozni. Maradok ugyanúgy 11.H-s.Jó?-mosolyodtam el, Lea pedig bólintott.

-Bemehetek majd egyszer az öltöződbe?-kérdezte vékony hangon.

-Persze.-nevettem el magam.-Nyugodtan.

-Akkor jó.- fújta ki a levegőt. Látszott rajta, hogy amióta meglátta a táblán, hogy saját öltözőm van, mindenképpen meg akarta kérdezni tőlem, hogy bejöhet-e majd egyszer.Én pedig persze hogy megengedtem.Hiszen nem leszek olyan, aki elszáll majd magától, mert táncos, meg hogy mert van saját öltözője.Remélem..

Megkértem Lea-t, hogy várjon meg amíg átöltözök.Gyorsan elkészültem, és már kaptam is fel a táskámat, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.SMS-em jött. A feladó Ismeretlen.

-Uhh, egy pillanat.-huppantam le a székre, és megnyitottam az üzenetet.

" Csak egy nevet! És most ne hívd a rendőrséget! x "

-Ki írt?-érdeklődött Lea.

-Fogalmam sincs. Ismeretlen.-mondtam zavartan.-Téged nem szokott egy ismeretlen hívogatni és sms-eket küldeni neked?

-Nem tudom.Nem hiszem.- vonta meg a vállát.-Írj neki vissza, hogy ki vagy.Vagy egyáltalán mit kérdezett?

Lea gyorsan odajött mellém, elkérte a telefonom, és elolvasta az üzenetet. Arcára kiült a döbbenet, majd visszaadta a készüléket nekem.-Válaszolj neki.Hiszen csak egy nevet kér. Semmi mást.

Engedelmesen bólintottam, majd rámentem a "válasz küldése" opcióra. Gyorsan bepötyögtem a nevem (Eleanor) és visszatettem a telefont a zsebembe.

-Mehetünk.-mosolyodtam el halványan.

Kiléptünk a folyosóra, ahol már csak néhány diák lézengett.Ők általában nagy csoportot alkotva szoktak bandázni a folyosón; most is így tettek. Csak hangos röhögéseket lehetett hallani.

A hirdetőtábla előtt mentünk el. Óvatosan rápillantottam.A szöveg még mindig ott volt. Olyan büszke voltam magamra.Lea is észrevette, hogy azt nézem, és felnevetett.

-Még meg fogod nézni párszor, ugye?- kuncogott.

-Elképzelhető.-bólintottam nevetve.-Öhm..beugorhatunk a titkárságra a kulcsokért?-kérdeztem reménykedve.

-Persze.-mosolygott halványan.-Várj nem..-szólalt meg zavartan. Megy a buszom.Sietnem kell.Szia El.

-Öhm..oké.Szia Lea.-mondtam csalódottan.

Egyedül indultam a titkárságra.Azonban nem sokáig voltam, egyedül.

-Eleanor! várj!- engem mindenki ismer ebben az iskolában? Ezen gondolkoztam, miközben a fiú odafutott hozzám. Barna, szerteszét álló haja volt, és igéző zöld szeme.

-Öhm..ismerjük egymást?-kérdeztem zavartan.

-Nem hiszem.- nevetett fel kínosan.-De Zayn-t ismered, nem?

A szívritmusom a húszsorosára gyorsult, az arcomat égető pír öntötte el.

-Hé, nem kell zavarba jönnöd, minden lány így reagál rá!-nyugtatott nevetve.Tényleg megnyugodtam. Ja,nem.

-Az túlzás, hogy ismerném..szólt hozzám vagy 2 szót mikor a meccsen összefutottunk...miért?

-Ohh, én az egyik barátja vagyok.Amúgy Ryan.-nyújtotta felém a kezét, azonban én nem viszonoztam. A vigyor ráfagyott az arcára, ahogy visszahúzta a kezét.-Szóval..akkor nem igazán ismered?

-Nem, de ezt már mondtam.

-Te vagy egyáltalán Eleanor?- nézett rám csodálkozva.

-Öhm..én..-motyogtam zavartan.- Honnan tudod a nevem?-fontam össze a mellkasom előtt a kezem.

-Megadtad Zayn-nek a telefonszámod?

-Én kérdeztem előbb!-tiltakoztam.-És nem, hiszen csak 2 szót beszéltem vele, de ezt már mondtam!

-És te vagy Eleanor..és nem adtad meg neki a számod..

-Bökd már ki!-vágtam rá ingerülten.

-Zayn megszerezte a neved és a számod..mármint ha te vagy Eleanor Fherenzie.

Kellett pár másodperc, amíg eljutott a tudatomig, hogy mit mondott Ryan.Tudja a nevem és a számom. De ha ő hívogatott, akkor miért kérdezte a nevem?

-Mi?-nyögtem.

-Jól hallottad.-mondtam egy komoly biccentéssel.-És nem kevés idejébe telik megszereznie a címedet is.

-Ryan, kérlek ezt ne engedd!-könyörögtem.-Bármit, csak a címemet ne tudja meg!Nem szeretném! Kérlek ne!

-Figyelj Eleanor.-tette a vállamra  a kezét, és folyamatosan a szemembe nézett.- Zayn-nek olyan kapcsolatai vannak, hogy akár most is meg tudná mondani, hogy hol vagyunk.Minden apró dolgot meg tud rólad tudni.Mindent.Bármit.

-De megtudod állítani.-jelentettem ki bátran, azonban ő kétkedően nézett vissza rám.Száját elhúzta, majd a szemében egy tizedmásodpercig a sajnálat suhant át.-Vagy nem?-bizonytalanul kérdeztem

Hallgatása világos válasz volt a számomra.Zayn megállíthatatlan.

-Ha valaki tetszik neki, akkor ki fog arról az illetőről mindent deríteni egy-két napom belül.

-De én..ugye nem tetszem neki?-suttogtam félve.Jó, az más, hogy nekem ő a "férfiideálom" (ú degáz) , de én nem tetszhetek neki!

-Szerinted akkor miért tud rólad már mindent, hogyha nem tetszel neki?-nevetett ízűen Ryan.-Oda van érted.-mosolyogva mondata, mire elpirultam. De hiszen ez jó!

-Mennem kell.-mondtam gyorsan, kikerülve a kellemetlen helyzetet.

-Jó, de vigyázz majd a buszon!-nevetett, majd elindult a röhögő társághoz.

*

A buszmegállóban vártam a buszomat.A zene a fülemben hatalmas erőkkel dübörgött. A buszmegállóig vezető úton találkoztam Zayn bandájával.Természetesen Zayn is velük volt.Miért is ne?! Utánam nézett.Megnézett magának.Mikor hátrapillantottam, akkor is láttam, ahogy engem néz.Eszembe jutottak Ryan szavai.Tetszenék neki? Ugyanmár, ez hülyeség! Pont én? Elképzelhetetlen, irreális!

-Szabad a hely?-a fülhallgatóm miatt csak egy enyhe hangot hallottam, majd felpillantottam; Zayn volt, teljes életnagyságban, elképesztően szexi mosollyal az arcán.

-Ez egy buszmegálló.-tájékoztattam.-Ülj le.-sóhajtottam.

Zayn gyorsan leült mellém, engem pedig megcsapott ellenállhatatlan férfias parfümének illata.Egy kicsit arrébb csúsztam; remélem nem vette észre.

-Mit hallgatsz?-vette ki a fülemből a fülhallgatóm.

-Biztos nem szereted. Nem tudom elképzelni, hogy neked ez tetszene.

-Akár hiszed, akár nem, tetszik.-nevetett fel.

-Pedig azt hitem te az ilyen diszkózenéket szereted..úgy értem, tehozzád a bulikat meg a partikat tudom elképzelni.

-Igen, a barátnőmmel el szoktunk menni bulizni.-mondta vigyorogva.

-Ó, értem.-bólintottam fojtott hangon.

Innentől megszűnt a beszélgetés.Csak akkor szólaltam meg, amikor odaért a buszom.

-Ez az enyém.

-Milyen véletlen,az enyém is.

Együtt szálltunk fel a buszra. Az emberek megfigyelték Zayn-t, és valószínűleg össze is kötöttek vele. Biztonságban éreztem magam, ahogy mögöttem lépkedett az ülések között.Sok fiatal srác megbámult, de aztán észrevették Zayn-t és inkább nem mondtak semmit.

-El! El!- Phobe integetett a hátsó ülésen.A barátja mellette ült, és egymás kezét fogták.

-Szia Phoebe.-mosolyogtam, majd lehuppantam az előtte lévő ülésre. Zayn is beült mellém; túlságosan közel.Igyekeztem rá nem figyelni.Ami elég nehéz volt. A szemem sarkából tisztán láttam, hogy másodpercenként rám pillant.

-Miért bámulsz?-nyögtem.

-Az ablakból bámultam ki kedves.-vigyorgott, én pedig éreztem , hogy elsüllyedek.Hülye.

-Oké.-fordultam vissza az ablakhoz.Azonban Zayn engem nézett.Tudtam, éreztem!

-Én itt leszállok.-mondtam, azonban Zayn nem állt fel.

-Nem itt laksz.-mondta rezzenéstelen arccal.

Ő tényleg mindent tud rólam?!

-Az egyik barátnőmmel találkozom.

-Oké.Menj.-állt fel, én pedig olyan gyorsan futottam ki a buszból,a milyen gyorsan csak tudtam.Amikor megpillantottam Clar-t, kicsit megnyugodtam.De még mindig Zayn parfümjét éreztem az orromban..

Hagyj komit ha elolvastad!x Neked pár pötyögés, nekem öröm!:*