3.fejezet

Eleanor

Reggel a telefonom rezgésére keltem. Kelletlenül halásztam ki a párnám alól a készüléket, és állítottam el a rezgést.Reggel 7 óra. Mindjárt kezdődnek újra a szürke hétköznapok.

Fáradtan kiszálltam az ágyból, és indultam le a konyha felé.A titokzatos idegen nem hívott egész éjjel. Pedig vártam rá. Éberen aludtam, simán fel tudtam volna kelni, ha hallom hogy csörög. De nem csörgött.

A mai terveim közé beletartozik egy - viszonylag - értelmes beszélgetés Noellel. Bár nem lepődnék meg, ha ez az esetünkben kivitelezhetetlen lenne..

Elvettem a polcról egy müzlis tálat, és kivettem a hűtőből a tejet. Lassan öntöttem bele a tálba, rátettem egy tálcára és mellé gabonapelyhet raktam. A tökéletes reggeli.

Lassan cammogtam fel a lépcsőn, a tálcával a kezemben. Igyekeztem óvatosan lépkedni, hogy ne boruljon ki a tál egész tartalma a padlószőnyegre.Akkor kezdhettem volna a napot egy kiadós takarítással, ami amúgy sem az erősségem, nemhogy még reggel negyed 8-kor.

A szobám előtt voltam, amikor hirtelen meghallottam a telefonom csengőhangját.A tálca irányíthatatlanul esett ki a kezeim közül, ahogy az ágyam felé rohantam.Rápillantottam a hívóra.Ismeretlen.

-Haló?- kaptam fel rutinos mozdulattal a készüléket.

-Miss Fherenize! El fog késni, ha nagyon nem siet!- hallottam a tanárnőm fenyegető hangját a vonal másik végén.Csalódottan fújtam ki az eddig bennem maradt levegőt.

-T-Tanárnő, elég zűrös volt a tegnap estém..é-és ma elaludtam..de ígérem be fog érni 8-ra!

-Az engem nem érdekel, hogy milyen volt az éjszakája, Miss Fherenzie. Engem csak az érdekel, hogy ideérjen fél8-ra, különben búcsút mondhat a táncos karrierjének!

-T-tanárnő! Negyed 8 van.. és a tánciskola a város másik felén van!

-Oldja meg!- szólt bele fenyegetően, majd lecsapta a telefont.

Idegesen dobtam a telefont az ágyra. Hogy a fenébe fogok odaérni 10 perc alatt a város másik felére?! Még busszal is jó negyed óra kell. Főleg ha tömeg van- márpedig az én szerencsémre mindenkinek pont most kell majd buszoznia- akkor pedig még lassabb. Ahh, szuper.Ráadásul még takarítanom is kell..De a tanárnőm fenyegetése világos volt. Vagy valahogy rohanok végig futólépésben a városon, két liter tejjel a szőnyegemen, vagy kirúgnak a tánciskolából. Választhatok. És én inkább az elsőt választom.

*

Sikerült rekordidő alatt (10 perc!) végigrohannom az egész városon. Ahogy megláttam a tánciskola magas oszlopait a bajárat előtt, hatalmasat dobbant a szívem, és az egész lelkemet melegség öntötte el. Imádtam ide járni, Igaz, néha félhalottként távoztam egy-egy fárasztó óra után, de még akkor is a kedvenc helyem volt a világon.Az épületből rengeteg hajszálvékony lány száguldott ki és rengetegen rohantak be. Észrevettem az egyik csoporttársamat, aki lelkesen integetett nekem, miközben mosolyogva sétált oda hozzám.

-Szia El!- köszönt a kedves, duruzsoló hangján.

-Szia Phoebe.- üdvözöltem mosolyogva.- Órára?-vigyorogtam.

-Áhh.-legyintett.-Óráról.Most végeztem. Hulla vagyok.

-De mi nem csoporttársak vagyunk?- csodálkoztam.

-Öhm.. te még nem is nézted?

-Mit?

-A hirdetőtáblát..ja, hiszen most érkeztél. Mindegy nézd meg, nem akarom lelőni a poént.-magyarázott összevissza.-Szia El.

-Phoebe, várj!- mondtam neki, majd a vállánál fogva visszafordítottam.-Mit kéne elolvasnom?

-A hirdetőtáblán van valami..igazából Neked..és hülye voltam hogy belekezdtem..- szégyellte el magát.

-Nem, nem baj.- mosolyodtam el halványan.

-Mennem kell, szia.-mondta gyorsan, majd sietősen távozott.

Mit kellene látnom? Lehet hogy teljesült egy régi álmom, hogy ezentúl már a profikkal táncolhatok együtt? Nem, nem, biztos nem. Ez hülyeség. Az utóbbi időben szinte be sem jártam órákra. Noel minden percemet lefoglalta. De ha újra élhetnék, akkor biztos nem így csinálnám..

-Miss Fherenzie!-hallottam a  tanárnő éles hangját, egyenesen mellettem.-Miért nincs az öltözőjében?

-Oda készültem éppen, csak jött Pho..

-Nem érdekelnek a kifogásai!-kiabálta az arcomba, mire hátratántorodtam.-Azonnal menjen átöltözni, és keressen az irodámba. Rögtön miután átöltözött.Megértette?- kérdezte kicsit erőteljesen.

-I-igen.-mondtam, majd gyorsan beszáguldottam az iskolába, nehogy tovább kelljen hallgatnom őt.Az iskolában - mint mindig - most is nyüzsgés volt. Mindenhol, ahová csak kaptam a fejem, rohangáló fiúkat és lányokat láttam. Magával sodort egy lelkesen csacsogó lánycsoport, így akaratlanul is kihallgattam a beszélgetésüket valamilyen "helyes pasi formás seggéről." . Mit ne mondjak, élveztem. Megkönnyebbültem, amikor végre láttam a 11.H osztály öltözőjét. Lenyomtam a kilincset, és az öltözőben találtam az egyik évfolyamtársamat, amint éppen nyújtott.

-Ello Lea.- köszöntem kedvesen, bár igazából 4 év alatt egy szót ha beszéltünk. Vagy még annyit se.

-Szia El.-morogta, majd visszahajolt a térdére.

Leraktam a táskám az egyik székre, majd letelepedtem a földre, Lea mellé.

-Hogyhogy itt öltözöl?- kérdezte Lea morogva.

-Öhm..11.H-s vagyok.-tájékoztattam, miközben a cipőfűzőimmel matattam.

-Szerintem akkor menj ki, és nézd meg a hirdetőtáblát..

-Majd talán később.- húztam le a cipőmet a bal lábamról, és a jobb lábbelim is erre a sorsa került.-Most sietek.

Gyorsan átvettem a pólóm egy dresszre, rá pedig egy feszülős térdnadrágot vettem.A lábamra felhúztam a kicsit már rongyos balettcipőm, a hajamat pedig kontyba fogtam.Készen voltam.

-Itt maradsz? Vagy bezárják? Mert akkor itt hagyom a telefonom..tudod Mrs.Parker nem szereti a telefonokat...

-Itt maradok.Hagyd itt nyugodtan.-morogta, majd visszahajolt a földre.

-Ohh.Oké.Akkor.Szia Lea.-anélkül, hogy megvártam volna, hogy visszaköszön, kiléptem az öltözőből. 

Valószínűleg vissza sem köszönt volna. Nem egészen társadalmi típus.

Elindultam a többi diákkal a hosszú folyosón, aminek a végében volt a tanárnő irodája.De azért a biztonság kedvéért, mikor odaértem, először megnéztem a névtáblát, ami az ajtóra volt felszegelve.

Johanne Parker

akadémiai tánctanár

Nem egyszer volt már olyan helyzetem, ahol benyitottam más órákra, mert véletlenül rossz helyre mentem. Ez akkor volt, mikor még csak első éves voltam itt.Akkor még nem egészen ismertem ki magam itt.De mostmár véletlenszerűen sem követem el ezt a hibát.Mondanom sem kell, büntetést kaptam érte. Tanulópénznek jó volt.

Bekopogtam Mrs.Parker irodájába, és azonnal szólt is, hogy menjek be.

-Már vártam.Késett.-hogy máshogy is üdvözölhetne?

-Ó..bocsánat.-mondtam.

-Üljön le.-mutatott az előtte lévő székre, én pedig engedelmesen leültem.-Úgy hiszem, tudja, hogy van pár dolog, amiről beszélnünk kellene.

-Öhm..hát igazából nem tudom mert elég régen voltam már itt.

-Úgy gondolom, nem egy pletykát hallott már mióta megérkezett.

-Ó, igen, van valami hirde..

-Elég régen volt itt.Túl régen. Lemaradt az év végi vizsgákról.Maga a külvilágot választotta, nem pedig az iskolát.És ez hatalmas baj.

Nem szóltam semmit: erre nem tudtam mit.

-Maga egy kivételes tehetség volt a felvételin. Emlékszem, egy törött kislányból egy ilyen csodálatos táncos lett.Mármint csak lenne, ha hagyná kibontakozni.

-Tanárnő, én..

-Hagyja, hogy végigmondjam a mondandómat, Fherenzie!-szólt rám élesen, én pedig lejjebb csúsztam a széken.-Köszönöm.Szóval.Nem értem, miért döntött úgy, hogy kihagy egy évet. Szinte lehetetlen volt. Más diáknak nem engedtük volna meg. De maga..valahogy más volt.És maga itt hagyta az iskolát egy fiú miatt..a legnagyobb hiba volt az életében, Fherenzie.De most visszatért.Szükségem volt magára.Igazából 2 táncosnövendék közül lehetett választanom.Én magát választottam.Ez hatalmas megbízhatóságról tesz tanúbizonyságot, Fherenzie.Ezt remélem érzi.

-Persze, tanárnő.-bólintottam.

-Rendben.Nos.Egy fellépésről van szó.

-Fellépés?-kaptam fel a fejem. De hiszen fellépésre csak azok mennek, akik már előrébb léptek.Akik már nem táncos növendékek, hanem már táncosok.

-Fellépés.-bólintott.-Ahová én magát szeretném vinni.

-Engem?-suttogtam letaglózva.

-Magát.-halványan elmosolyodott.-És ha már szóba hozta a hirdetőtáblát..

-Igen?

-Menjen ki és olvassa el..meg fog lepődni.

-Mármint..most? Most menjek ki?

-Most.Gyerünk, gyorsan.

Futólépésben igyekeztem az ajtó felé.Mikor odaértem, gyorsan kinyitottam és már rohantam is végig a hosszú folyosón a hirdetőtábláig.A szemeim vadul jártak a parafatáblán, majd megállapodtak egy szövegnél.A szívem hevesen vert, miközben a szavakat olvastam.

Eleanor Fherenziet (táncos) kitűnő munkája miatt előléptették.Keresse meg a titkárságot, hogy átvehesse az öltözője kulcsát.

-Remélem boldog.-jött mögöttem a tanárnő, mosollyal az arcán.

-Hogyne lennék boldog.-suttogtam könnyekkel a szememben.