25.fejezet

-Hé, Baybe, minden oké? - aggodalmasan kérdezte, én pedig az ajkaimba haraptam, és igyekeztem visszatartani a könnyeimet. Nem akartam magam megint elbőgni magam a többiek előtt.

-Semmi sem oké, Zayn - szomorúan csóváltam a fejem, és felé fordítottam a telefonomat, hogy elolvassa az sms-t.

-Indulnunk kell - mondta hangosan Zayn, mire mindenki odakapta a fejét. Bólintottak, majd újra beszélgetni kezdtek. - Gyere, Baby, induljunk.

Arcán könnyű és biztató mosoly volt, ahogy rám nézett. Igyekeztem én is fent tartani az ajkaimon az álmosolyt, amit felvettem. Mosolyom azonban elnyomta a szomorúság, amit éreztem.

-Miért megyünk ilyen gyorsan? Még csak most jöttünk - makacskodtam. Meg akartam ismerni azt a két lányt, Ryan-től még lett volna megkérdezni valóm, és a többiekkel is beszélgetni akartam.

-Miért maradjunk? - kérdezett vissza.

-Meg szeretném ismerni a tagokat - mosolyogtam.

-Miért? - egyre dühösebb volt, ahogy teljes testével felém fordult.

-Mert mindenkivel szeretnék váltani pár szót - makacskodtam,  és megfordultam, hogy visszainduljak a kanapé felé. Zayn azonban a kezeim után kapott, és visszarántott.

-Mit akarsz velük beszélni? - lassan kérdezte, de éreztem a hangján, hogy dühös.

-Bármit - logikusan feleltem, a csuklómat kirántottam a szorításából, és gyors léptekkel haladtam a kanapé felé.

Mosolyogtam a lányokra, akik engem figyeltek, ahogy feléjük közeledtem. Zayn idegesen sóhajtott egyet, és ő is visszahuppant a kanapéra. Éreztem magamon a tekintetét, ahogy leültem a kanapéra a lányok mellé.

-Eleanor - nyújtottam a kezem a hosszú barna hajú lány felé, aki kicsit meglepődött, de mosolyogva kezet rázott velem.

-Bonnie - mosolygott.

-Jade - nyújtotta a kezét a barna bőrű lány.

Mosolyogtam, majd én is a kezemet nyújtottam. -Eleanor.

-Szóval..te és Zayn? - sunyi mosollyal kérdezte Bonnie.

Elpirultam a kérdésére. A fejemet lehajtottam, miközben megállás nélkül vigyorogtam.

-Annyira édesek vagytok - ugratott Jade, én pedig átnyúltam Bonnie-n, hogy beleverjek egyet Jade karjába.

Jade nevetve elhúzódott, én pedig Bonnie ölébe zuhantam. Mindhárman kuncogtunk az ügyetlenkedésemen.

-Szóval jártok? - Jade kérdezte, miközben én visszamásztam a helyemre.

Furcsa, abszolút nem szégyenkeztem az miatt, hogy Bonnie ölébe estem. Mindhárman egy apró hibának fogtuk fel, és legalább megvan az első közös emlékünk, amit később még fel tudunk emlegetni, és jót tudunk rajta nevetni.

-Eleanor! - szólt rám Jade. - Tudni szeretnénk! - nyafogott, én pedig nevettem.

-Jó,jó, igen, járunk - nevettem. Furcsa volt kimondani, mármint..úgy valakiknek igazán. Egyedül csak Clar tudott mindent rólam. Meg ő volt az egyetlen barátom. Haha, jó vicc volt.

-Annyira édesek vagytok - mosolyogva mondta Bonnie, majd megölelt. Meglepődtem, de visszaöleltem.

-Csoportos ölelés! - szállt be Jade is, majd nevetve ránk vetette magát. Hátraestünk a kanapéra, miközben folyamatosan nevettünk. Elég hangosak lehettünk, mivel minden szempár ránk szegeződött. És biztos voltam benne, hogy Zayn is engem figyel. De ezzel most nem törődtem, hiszen egyre közelebb éreztem magamhoz Bonnie-t és Jade-t.

-Megfulladok - mind a két lány rajtam feküdt szinte, engem teljesen összenyomva.

-Bocsi - szállt le rólam nevetve Bonnie, mire végre egy kis levegőhöz jutottam, és felültem a kanapéra. A hajam biztos csapzott volt, de most valamiért ez is vicces volt.

-Eleanor indulunk - Zayn határozott hangját hallottam magam mögött, mire összerezzentem. A beszélgetés mindenhol megfagyott, mindenki elhallgatott. Valószínűleg engem figyeltek, mi lesz a reakcióm rá.

-Egy perc - szóltam hátra, és az arcomra mosolyt varázsoltam. Tudtam, hogy mindenki engem néz, de megpróbáltam azt a kis büszkeséget, ami bennem volt, előkaparni, és nem törődni a rám szegeződő szempárokkal.

-Én úgy gondoltam, hogy most megyünk - hallottam Zayn lépteit mögöttem, mire hevesebben kezdett verni a szívem. Ha most hozzám nyúl, erőszakosan felránt, megpofoz mindenki előtt, akkor kiverem a cirkuszt.

 És nem vicceltem. Már nem voltak azok az idők, amikor éltem Zayn-től. Kész vagyok kiállni ellene, ha üt én is. Nem érdekel hogy bandavezér, ohh, ugyanmár. Attól még tudja az illemet, hogy lányt nem ütünk. Bár ezt már sokszor megcáfolta, reménykedek benne, hogy egyszer rájön, hogy mekkora idióta volt, mikor kezet emelt rám.

Meglepődtem, ahogy Zayn gyengéden megragadta a vállam. A szívem hevesen vert, és az egész testem libabőrös lett. Az egész testem lángolt, már csupán csak az érintésétől is.

-Gyere, indulunk - hangja lágy volt, nem volt benne semmi parancsoló, vagy fenyegető. Már-már kételkedtem, hogy biztosan Zayn állt-e mögöttem. - Lányok, elrabolhatom tőletek? - éreztem a hangján, hogy mosolyog. Még mindig nem mertem megfordulni, hogy Zayn-nel szemben legyek.

-Persze, nyugodtan - kuncogott Bonnie, mire sóhajtottam egyet, és felálltam a kanapéról. Zayn azonnal hátulról körbeölelte a derekamat, a nyakamra egy gyengéd puszit hintett. Lehunytam a szememet, ajkaim közül kibukott egy sóhaj.

-Menjünk - mormolta, mire bólintottam.

-Szia Eleanor - a lányok intettek, én pedig elmosolyodtam. Lett két új barátom. Hah, de jó.

Zayn összefűzte ujjainkat, úgy vezetett ki a szobából. A fagyott hangulat feloldódott, az emberek máris lelkesen kezdtek mindenféléről magyarázni.

Zayn könnyedén vezetett ki a szobából a kezemnél fogva. Én igyekeztem mindenkire mosolyogni, akiket még nem láttam, vagy még nem találkoztam velük. Ryan rám vigyorgott, mire undorba vágtam az arcom. Tudtam, mire gondolt.

Megkönnyebbültem, ahogy elhagytuk a szobát, és nem kellett tovább ostobán mosolyognom mindenkire. És ott volt még az új érzés is bennem: a félelem. Mert azért az ember nem nyugodt, hogyha egy csapat felfegyverzett bandataggal vagy együtt. Vagy legalábbis én nem vagyok nyugodt.

-Ahogy láttam, elég jól összeismerkedtél a lányokkal - mosolygott Zayn, mire elvörösödtem. Basszus. Mi van, hogyha emlékszik rá, hogy mit műveltem a bálon? Gáz. Igen, szerintem is.

-Igen, nagyon kedvesek - zavartan magyaráztam.

-Örülök neki, hogy vannak tagok, akiket legalább kedvelsz.

Olvas a gondolataimban? Hogyan találta ki, hogy undorodom a háromnegyed bandától? Ryan-t pedig egyszerűen már a legrosszabb rémálmomban sem akarom látni. Soha.

-Ők bandatagok? - kérdeztem hirtelen.

-Igen - bólintott Zayn.

Meglepődtem. Lányok is lehetnek bandatagok? Én egész eddig azt hittem, hogy csak férfiak lehetnek bandatagok. Ez teljesen logikátlan. Mit kezdenek 2 lánnyal egy bandában?

-Lehetnek lányok is tagok? - értetlenkedtem.

-Itt bárki lehet tag - mosolygott. - Ez nem az a banda, ahol kiközösítjük, vagy kihasználjuk a nőket. Itt ők is lehetnek tagok. A többi banda célpontként tekint rájuk, a mi feladatunk megvédeni őket. Ők nem csinálnak semmit, csak tagok, és néha segítenek nekünk, ha valami gubanc van.

Csak mosolyogni tudtam. Megkönnyebbültem. Tényleg, jó érzés söpört rajtam végig, amiért ennél a bandánál nem használják a saját céljaikra a nőket, hanem biztonságba tartják őket. Hallottam már bandákról, akik szinte rabszolgaként tekintettek a nőkre, nem becsülték őket, sokszor kínozták őket. Megkönnyebbültem, hogy Zayn nem ilyen bandát vezet.

-Hogy lehet bejutni A bandába? - kérdeztem. Észre sem vettem, hogy Zayn nem a kocsihoz sétált velem, hanem egy sötét tó partján kötöttünk ki.

-Figyelj El, ezt nem szeretném elmondani neked - mondta, majd levette a dzsekijét. - N-nem, nem titkolózni szeretnék..

Halványan felnevettem, ahogy próbálta kivágni magát a "titkolózós" szituációból. És említettem már, hogy annyira aranyos, amikor zavarban van? Huh, koncentrálj El, le fogsz maradni.

-Csak egyszerűen..olyan borzalmas dolgokon kell keresztülmenned, hogy hozzánk tartozz, hogy azt nem lehet elmondani.

Látszólag nagyon frusztrálta, és nagyon zavarba érezte magát attól, hogy felhoztam A bandába csatlakozás módját. De egyszerűen ez a kérdés már azóta nyomasztott engem, amióta megtudtam, hogy Zayn valójában mi is.

Zayn levette a pólóját, az én szemeim pedig felfedező útra indultak a mellkasán. Biztos észrevette, kellemesen elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám, a szívverésem a harmincszorosára gyorsult.

-Van kedved fürdeni? - arcán mosoly volt, a testünk érintkezett. Zayn kemény mellkasa hozzám nyomódott, kellemes borzongás futott végig a testemen. - Ruha nélkül, természetesen.

A szívem - ha lehetséges - még gyorsabban dobogott, a légzésem felgyorsult.Nagyokat nyeltem, a szám kiszáradt. Úristen.

A kezei elindultak a pólóm alja felé, ujjaival óvatosan benyúlt a pólóm alá, a hasamhoz. Lágyan simogatta, a bőröm pedig libabőrös lett és lángolt az érintésétől. Tisztában mit okoz bennem az érintésével, és ezt ki is használta.

Ajkaival a nyakamnak esett, szívásnyomokat hagyva maga után.

-A bál után, mikor elmentem hozzád, nagyon féltékeny voltam - morogta, két szívás között.

A szívem a torkomban dobogott, és hevesen lélegeztem.

-Mert más előbb látott meztelenül, mint én - morogta, fogaival a kiszívott bőrbe harapott. Felnyögtem. Fájt, de ugyanakkor kellemes érzés is volt.

-Nem volt semmi, Zayn - alig hallhatóan suttogtam.

-Nem hiszem el - abbahagyta a nyakam kínzását, a pólómat feljebb tolta a hasamon. Ujjaival lágyan cirógatta az új területet, miközben édes dolgokat suttogott a fülembe.

-Hidd el, nem volt semmi...- dadogtam.

-Azt hiszed, beveszem? - kajánul mosolygott, ujjaival még feljebb tolta a pólómat. Már szinte a melltartóm szélénél volt, a kezeimmel sietősen akartam lejjebb húzni.

-Nem - élesen mormolta, feljebb csúsztatta, a melltartóm kilátszott.

A mellkasom gyorsan emelkedett, ahogy Zayn végigpásztázta majdnem csupasz mellkasom a szemeivel. A kezeimet a mellkasom elé kaptam, lehetetlenül próbáltam elrejteni Zayn szemei elől.

-Sose takargasd magad előttem -mondta édesen, a kezeimet elvette a mellkasom elől.

Remegtem. Féltem. Izgultam. Nem tudtam megmondani, hogyan is éreztem magam egészen pontosan. Annyi minden volt bennem.

Megugrottam, mikor ujjaival a farmerom gombjaival kezdett babrálni. Nem voltam készen rá. Nem akartam, hogy Zayn legyen az első. Mert azzal a csávóval a klub után tuti nem történt semmi. Ugye? Ugye. Persze, hogy nem. Remélem nem.

Nevetett, ahogy elugrottam ujjai elől. Csóválta fejét, én pedig szégyellve néztem végig a majdnem hiányos öltözetemen. Nem engedhetem, hogy megtörténjen. Pont Zayn Malikkal, a nagy bandavezérrel? Hány lány állna itt a helyemben, és vetné rá Zayn-re magát. Rengeteg. Én pedig remegek, mintha csak megerőszakolni akarna. Vagyis ez igazából annak számít, mert ő akarja, én pedig nem? Vagy akarja ő egyáltalán?  Vagy csak teszteli, hogy meddig mehet el?

-Vedd le a farmert - utasított rekedten, szemeivel felzabálta a testem minden pontját.

-Nem - ráztam a fejem hevesen, mire szemei elsötétültek.

-Azt mondtam, hogy vedd le a farmert - suttogta fenyegetően, közelebb lépett hozzám, megszüntetve a távolságot közöttünk. Miért egy elhagyatott erdő mögött voltunk, egy kis tónál? Miért nem járt erre ember?

-Nem - hátra léptem, miközben kitartóan Zayn elsötétült szemeibe néztem. Meg fog erőszakolni. Meg fog erőszakolni.

-Mit mondtam neked, miután próbáltál előlem elszökni? - közelebb lépett hozzám, mellkasunk újra találkozott. A csuklómnál fogva megragadott, magához láncolva. - Azt, hogy amit mondok, azt te teljesíted.

-Zayn, félek tőled - vallottam be neki dadogva, mire ő megrázta a fejét. A szemei visszatérek az elbűvölő barnához, és hátralépett. Én is így tettem, teljesen össze voltam zavarodva, a mai napon már sokadszorra.

-Basszus - morogta, kezével a földön heverő pólója után kapott. Mikor a kezébe akadt, sietősen magára kapta.

Értelmetlenül néztem rá, ahogy leült a földre, a kezeivel a háta mögött támasztotta magát,  a térdeit felhúzta. Úgy nézett rám, egy halvány mosolyt eresztett el felém. A földön heverő pólóm kardigánom után kaptam, és gyorsan felhúztam magamra.

-Ülj le mellém - hangja lágy volt, és nem parancsoló. Gyorsan leültem a földre, de nem mellé. Vele szemben, távolságot hagyva közöttünk. Törökülésben helyezkedtem el, a fejemet lehajtottam.

-Figyelj, tényleg félsz tőlem? - kérdezte.

Ajkaimba haraptam, és nem szóltam semmit. Igen, félek tőled basszus. 

Hallgatásom egyértelmű válasz volt a számára. Egyik kezét elvette a földről, a hajába túrt. Ha most nem lettek volna ki teljesen az idegeim, elkezdtem volna hevesebben lélegezni a látványtól.

-Gyere ide kérlek - hangja nem volt egyáltalán parancsoló. Hogy tud egyik pillanatban vad, a másik pillanatban pedig kedves lenni? Már kezdek hozzászokni a hangulatváltozásaihoz, de elég nehéz kezelni őket.

Odamásztam mellé, a fejemet óvatosan a vállára hajtottam. Kezével elkezdte az arcomat simogatni, mire lehunytam a szemem, és igyekeztem visszatartani a könnyeket. Túl sok volt ez nekem mára.

-Figyelj, El, nem szeretném, ha félnél tőlem - halkan mondta, ujjaival az egyik hajtincsemmel kezdett el játszani.

-Akkor ne viselkedj így, kérlek - suttogtam, egy könnycsepp indult útnak az arcomon.

Sóhajtott egyet, ujjával az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem. Szemeim belefúródtak Zayn szemeibe. Közelebb hajolt, ajkai lágyan érintették az enyémet. Nem csókolt, csak egyszerűen egy hosszú puszi volt csak. nem is kellett, hogy csókoljon.

Féltem tőle. Még mindig. Nem tudtam magam teljesen átadni neki, akármennyire is sóvárogtam utána. A félelem egy kis darabkája folyamatosan ott motoszkált bennem, felemésztve mindenemet, és a Zayn iránt érzett pozitív érzelmeimet is. Egyszerűen fogalmam sem volt, hogy érzek iránta.

Elhúzódott, szemei aggodalommal voltak tele, ahogy végignézett a könnycseppeken.

-Utálom látni, ha sírsz. Olyankor..olyan szarul érzem magam.

-Akkor tegyél ellenne, hogy sírjak. Tegyél boldoggá. Azt akarom, hogy soha többé ne sírjak miattad.  Én..csak boldog akarok lenni, Zayn.

-Rengetegszer sírtál már miattam..nem engedhetem, hogy ez így legyen tovább is.

-Lesz tovább, Zayn? - kérdeztem tőle félelemmel. Az egyik felem elengedte volna, a másik vadul ragaszkodott hozzá. Ceszd meg, Érzelem.

-Szeretném, hogy legyen - szemét fájdalmasan behunyta. Szeretem őt?

-Kérlek, vigyél haza. Szükségem van gondolkodásra - mondtam, elkezdtem felállni Zayn mellől, azonban ő visszahúzott. Az ölébe estem, az ajkaink közel kerültek egymáshoz.

-Szeretlek Eleanor - suttogta. A szívem hevesebben dobogott, a mellkasom vad tempóban emelkedett és süllyedt.

Izzadni kezdtem. Én nem tudtam kimondani azt, hogy szeretlek. Nem voltam még kész rá, hogy elmondjam neki, hogy hogy érzek iránta. És még magam sem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e. Mármint hogy szerelmes vagyok-e belé.

-Ez túl sok - mondtam érzelemmentesen, felálltam az öléből. Megvártam, míg egy sóhajtás után ő is felkelt a földről.

-Akkor induljunk - mondta, és ahelyett, hogy megfogta volna a kezemet, lazán a zsebébe dugta, és elindultunk. Egymás mellett, érzelemmentesen.

*

Egész hazafelé úton ránk települt az az utálatos kínos csend. Utáltam. Az ablakon bámultam ki, és szótlanul néztem a mellettünk elsurranó tájat. Zayn idegesen markolta a kormányt, én pedig nem is mertem semmit sem szólni.

Csak akkor eszméltem fel, amikor Zayn csikorogva lefékezett.

-Itt vagyunk - mormolta, mire én bólintottam, és kiszálltam az autóból.

Az ajtót becsuktam, a kardigánom anyagát jobban összehúztam magam körül.

Nem tudtam csak úgy besétálni a házba. A kocsiban átgondoltam mindent rólunk, és rájöttem, hogy csupán a neve említésére is hevesebben dobogni kezd a szívem, és elpirulok. Tudnia kell az érzelmeimről, amiket iránta érzek.

Az autó még nem indult el, ugyanott állt, ahol kiszálltam. Hálaégnek.

Odafutottam a kocsihoz, az ajtót hatalmas lendülettel nyitottam ki. Bepattantam az autóba, és egyenesen Zayn-hez másztam. Az üveghez szorítottam, ajkaimat az övére nyomtam. Belemosolyogtam a csókba, ahogy Zayn kezeit a tarkómra tette, közelebb hívott magához.

Ajkaim mozogni kezdtek, Zayn pedig boldogan csókolt vissza.

-Szeretlek - mosolyodtam el, Zayn pedig szélesen elvigyorodott. A vigyorától még boldogabb lettem, ezért újra ajkaira tapasztottam az enyémeket.

-Maradj estére - mormoltam a csókba.

-Örömmel - morogta vissza, és hevesebben kezdett el csókolni.

Massive thank you, aki hozzájárult, hogy a rész most itt legyen. Remélem máskor is számíthatok rá, köszönöm♥ Tudja, hogy kiről van szó, köszönöm♥

Örülnék pár kedves szónak /volt merszem ideírni/..

2 komment után következő!!