1.fejezet

Eleanor

Percekig csak néztük egymást. Szótlanul fúrtuk össze a tekintetünket. A pillangók a gyomromban vadul repkedtek, már attól féltem, hogy kiszabadulnak. Zayn gyönyörű barna szemeiben elvesztem. Majd hirtelen észbe kaptam.Hülye Eleanor, barátod van, ne nézegess mást!

Elkaptam a fejemet, és a földet kezdtem bámulni. Időközben Zayn barátai újra elkezdték neki mondani, hogy "menjünk már, lekéssük a meccset!" és hogy "úristen, neked ez tetszik..?".

Szótlanul megfordultam, és elindult. Lábaim sietősen vittek végig a kihalt folyosón. Nem akartam Zayn-re gondolni. Nem akartam Brian-re gondolni.EL akartam futni, el akartam menekülni. Hirtelen úgy éreztem, minden rámszakadt.

-Fogjátok már be!- szitkózódott mögöttem Zayn, mert a többiek még mindig engem szidtak.

-Lekéstük a meccset te vadbarom, mert ezt a rondaságot kellett figyelned!- kiabálta az egyik.

A szemem sarkában elkezdtek könnycseppek sorakozni, majd lassan elkezdtek lefolyni az arcomon. Még soha nem alázott így meg senki.

-Befogod a szád?- morogta Zayn.-Hé, várj már meg!- kiabált utánam, mire én elkezdtem futni. Bárkivel akartam találkozni, csak vele nem.

Gyorsabban futottam, majd óvatosan hátranéztem. Zayn ott állt, földbegyökerezett lábakkal. Gondolom, megértette, hogy nem akarok vele beszélni. Számára csak egy felesleges erőfeszítés vagyok, akkor nekem miért legyen több? Különben is, van barátom akit szeretek. Bár nem igaz szerelem, de szeretem. Mondjuk így.

Végre kiértem a stadionból a levegőre. Nagyot szippantottam, éreztem, hogy új erőre kapok.

-Mindenhol kerestelek már.- állt meg mellettem kifulladva Brian.-A meccsnek vége, nem akarsz találkozni a..khm..barátoddal?

-Most még nem. És igazából senkivel sem szeretnék most.- azt hittem, észre fogja venni a hangomban a szarkazmust, de úgylátszik nem voltam elég határozott.

-Tudom, hogy velem szeretnél.-vigyorgott.-Hiszen már évek óta nem beszéltünk..

-Hosszú évek óta.- morogtam.

-Igen, de az most nem lényeg.- legyintett türelmetlenül.- Ajj, így nem jó, elrontottad a fellépésemet.

-A midet rontottam el?- nevettem fel hitetlenül.

-A fellépésemet.Tudod. A megjelenésemet.- magyarázta, majd az értelmetlen arcomat látva tovább magyarázta.- Tudod, évek óta nem találkoztunk. Hát úgymond "menő" lettem.-vigyorgott.-És a megjelenésemmel is ezt akartam tükrözni.De elrontottad.

A mondata végén elszomorodott. Akármennyire is haragudtam rá, nem tudtam nem megsajnálni.

-Újra kijöhetsz és újra megpróbálhatod. Itt fogok állni, és várom hogy gyere. És ígérem akkor nem fogok szólni semmit.-mosolyogtam, mire felderült az arca.

-Tényleg?- csillogott a szeme.

-Tényleg.- mosolyogtam rá biztatóan.

-Köszönöm.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd sietősen távozott vissza a stadionba, hogy utána visszajöjjön hozzám. Van energiája, az egyszer biztos.

-El, tesó, már mindenhol kerestelek!- jött ki megjátszott kifulladt arccal.-A hős szerelmes  szőke lovagod a várában vár rád, gyönyörű hercegnő.-pukedlizett előttem, én pedig felnevettem.

-Rendben van, köszönöm alávalóm.-hajoltam meg előtte, mire mind a ketten elnevettük magunkat. Még sohasem volt részem testvéri szeretetben, de úgy érzem, Brian visszajötte esélyt ad arra, hogy olyanok legyünk, mint 19 évvel ezelőtt.

                                                              *

Noel az öltözőben ült a padon. A fejét a tenyerébe ejtette, és a térdén támaszkodott.

-Noel?- szólítottam meg kedvesen, és kicsit beljebb osontam.

Az arca azonnal felderült, felcsillant az a mosoly, amit szeretek.-Gyere.-mondta, majd megütögette a helyet magam mellett.

Odasiettem hozzá, de ahelyett, hogy mellé ültem volna, az ölébe helyezkedtem el.

-Itt jobb.- mondtam.

Noel elmosolyodott, majd gyengéden az orrát hozzádörgölte az enyémhez. Csak mosolyogni tudtam az óvatos gesztusán.Óvatosan érintette az ajkaival az enyémeket. Többet akartam. Elkezdtem csókolni, nem annyira hevesen, de Noel már fészkelődött alattam.

-Nyertetek?- kérdeztem két csók között.

Válaszul csak egy bólintást kaptam.Elmosolyodtam, majd újra csókolni kezdtem.Azonban hirtelen megszakította.

-Gyere, kicsim, menjünk haza, fáradt vagyok.- kimerülten elmosolyodott.

Kényelmetlenül leszálltam az öléből, és megigazítottam a felsőmet. Általában szereti, ha én kezdeményezek. Fogalmam sincs, most mi volt a baja, biztos csak szenilis vagyok, és tényleg csak fáradt volt.

Noel időközben már összecuccolt, összerendezgette a ruhákat. Vagyis igazából csak bedobott mindent a táskába, és az összehajtogatást már nekem hagyta.

-Noel, tudod, hogy utálom, amikor nem vagy képes szépen összehajtani a ruháidat!- mérgelődtem, majd odaléptem hozzá, és kivettem a kezéből a táskát. Kiöntöttem a padra a tartalmát, és elkezdtem egyenként összehajtani.

-Eleanor, erre nem érünk rá!

-Miért, sietsz valahova?- kérdeztem kíváncsi mosollyal az arcomon.

-Nem..dehogy.Csak..fáradt vagyok..- motyogta zavartan.

-Ó, értem. De valószínűleg ahhoz nem leszel fáradt, hogy este kivasald ezeket.- megfordultam, hogy megpöcköljem az orrát.- Mert különben a te feladatod lesz, ha most nem engeded nekem összerendezni.

Noel kellemetlenül morgott egyet, majd levetette magát a padra.Diadalmasan visszafordultam, és újra elkezdtem hajtogatni.

-Nem láttalak a nézőtéren.- bökte ki hirtelen.

Gyorsan megfordultam.Nem hiszem el! Egy meccsén nem vagyok ott, és azt máris kiszúrja.

-Ó, igen, el kellett mennem pisilni.

-Nem tudtad volna azt később elrendezni?- fortyant fel.-Mindenkinek ott volt a barátnője, erre te meg eltűnsz!

-Sajnálom, de nem tudtam visszatartani! Szerintem azt te sem akarod, hogy a barátnődet pisisnek hívják.

-Tudom, de végezhettél volna!

-Bocsánat, legközelebb majd igyekszek visszatartani.-mondtam, majd dühösen visszafordultam a padhoz. Azt még ő sem várhatja el, hogy ne menjek el akkor pisilni, amikor nekem kell.

Mikor az utolsó ruhadarabbal is végeztem, visszapakoltam a táskába, és megragadtam a két fülét. Noel odanyúlt, hogy segítsen, de én erélyesen visszautasítottam.

-Nem kell köszönöm, egyedül is tudom vinni!

Noel furcsán nézett rám.Még sohasem szokta meg, hogy nem fogadom el a segítségét. De most igenis meg voltam rá sértődve.

Szótlanul sétáltunk ki az arénából. Nekem nem volt neki mit mondanom, és neki sem közölnivalója hozzám.Szinte mindig ez van, ha veszekszünk.

-Sziasztok.- köszönt oda a többi játékosnak kedvetlenül, akik lelkesen integettek nekik.

-Ilyen leszel egész végig?- kérdezte tőlem, amikor már a kocsinál voltunk.

-Sajnálom, Noel, de ha mindig így fogsz viselkedni velem, akkor igen.- mondtam, és hagytam, hogy Noel kinyissa előttem az ajtót.- Te nem tudod, hogy ez nekem mennyire rossz.

-Nekem is rossz, ezt elhiheted, de az is rossz volt, hogy egyedül sétáltam le a pályáról a barátnőm nélkül..miközben mindenkinek ott volt az oldalán..és te..hiányoztál mellőlem.- bökte ki végül.

Akármennyire is haragudtam rá, egyszerűen most nem tudtam rá haragudni.

-Azért még nem kellett volna így viselkedned. Ha neked is nagyon kellett volna,hidd el,te is kimész.-magyaráztam.-És találkoztam még egy bandával akik feltartottak, szóval..meg jött a bátyám..és elment az idő.

-Várj! Zayn bandájával találkoztál?

Szívem hevesen kezdett dobogni a neve hallatára. A szám kiszáradt, a gyomrom pedig felcsúszott a torkomig.És csak nekem lett ilyen melegem hirtelen?!

-Ismered őt?- suttogtam.

-Ja.Jó fej a srác,de vigyázni kell vele.

-Vigyázni? Miért?

Rengeteg dolgot meg akartam tudni Zayn-ről. Tudtam, hogy ezt a témát csak most tudjuk megbeszélni; nem merném Noel előtt újra felhozni.

-Hát igazából olyan,hogy nem áll le egy lánynál.Nem valami hűséges típus.Úgy játszik a lányok szívével, mint mi a labdával.Kihasználja, hogy jól néz ki.Ha lány lennék, biztos nem lennék odáig érte.

A szám kiszáradt. Tényleg ilyen lenne Zayn? Márpedig Noel biztos jobban ismeri nálam..De tényleg ilyen lenne? Ilyen..bunkó?

-Nyugi, kicsim, én örülök, hogy az enyém vagy. Biztos vagyok benne, hogy te is Zayn markára jutnál, és pocsékul kihasználna.- fintorodott el, majd ölelésébe burkolt.- Szeretlek Eleanor.-suttogta, majd gyengéd puszit nyomott a fülem alá.

-Ö, izé, én is..de mit jelent az, hogy Zayn markára jutnék?

Noel elhúzódott tőlem, és egyenesen a szemebe nézett. A levegő hirtelen megtelt feszültséggel,a hogy egymást bámultuk.

-Bírja az ilyen lányokat.

-Az ilyen milyeneket?

-Az ilyeneket..mint amilyen te vagy.

-Az ég szerelmére Noel, milyen vagyok én?- kérdeztem türelmetlenül.

-Ilyen..szép..-motyogta elvörösödve.-Szóval biztos, hogy rád hajtana.De itt vagyok én, aki majd megvéd téged, ne félj.-ölelt át újra.

-Hát..izé..köszi..-motyogtam magamban, és viszonoztam az ölelését.