39.fejezet

Haliii. Itt is vagyok, tegnap sikerült 3 részt is megírnom, romantikus hangulatba kerültem :')).

Nem igazán szeretnék rizsázni, itt a rész x

Puszi: e. xx

Lelkes kommenteket várok xx

Reggel arra ébredek, hogy valami melegen fekszem, aminek a teste folyamatosan emelkedik és süllyed. El sem tudom képzelni, min feküdhetek. Nehezen kinyitom a szemeimet, és Zayn vigyorgó arcába ütközök. Fogalmam sincs, mi lehet olyan vicces rajtam. Feljebb emelkedek, és akkor látom, hogy a combjaimmal körbeöleltem a testét, kezemet pedig a mellkasán tartottam az éjszaka. Szóval úgy aludtam, mintha lovagoltam volna rajta. Tehát ez volt olyan mulatságos.

Elszégyellem magam, a fejemet inkább visszadöntöm Zayn meleg mellkasára. Lehetne ennél kellemetlenebb helyzet?

-Ne szégyenlősködj, nekem egészen tetszik – jegyzi meg pimaszul.

-Ó, fogd be! – utasítom elpirulva.

Mellkasa alattam a nevetéstől rázkódik, és még én is elmosolyodom rajta. Végül is ő már látott ennél égetőbb szituációba is, nem fogok belehalni, hogyha ezen fog napokig nevetni.

-Mondtam már, hogy aranyos vagy, amikor nevetsz? – kérdezi, mire felhajtom a fejem a mellkasáról.

-Aranyos? – kérdezek vissza megütközve. Még soha senki sem mondta rám, hogy aranyos vagyok, amikor nevetek. Még Noel sem, soha.

-Igen, nekem is kedvem támad nevetni, ha rád nézek, miközben kuncogsz. Szerintem ez felettébb aranyos – magyarázza mosolyogva, mire halványan elnevetem magam.

-Nem rossz bók tőled, Zayn. Van még valami a tarsolyodban, vagy kimerültél ennyinél? – gúnyolódok vele, mire érzem, hogy megint nevet.

Hirtelen érzem, hogy hosszú ujjai az oldalamnál kezdenek cirógatni, és pillanatokon belül már alatta találom magam. Két kezével a fejem mellett támaszkodik meg, térdeivel közrefogja a csípőmet.

-Szeretlek – mondja hirtelen, és ajkait az enyémeknek nyomja. Erőteljesen csókol, már nyoma sincs annak a férfinak, akit bevarrt nyakkal hoztam haza a börtönből tegnap.

-Nem rossz, nem rossz – halványan elmosolyodom, amikor elszakad tőlem. – Nem rossz, de nem a legjobb – öltöm ki rá a nyelvem.

-Válogatós lettél, Fherenzie – vág vissza vigyorogva, és közelebb hajol hozzám. Ajkaink érintkeznek, de nem csókol. Én sem. Nekem nyomja az ajkait, és érzem, ahogy a nyelvével az alsóajkamat nyalja. Számat összezárom, mire hallom, hogy morog egyet. Elvigyorodom, és a nyakánál fogva közelebb húzom magamhoz, hogy egy erőteljes csókot kezdeményezzek. Nyelvem átcsúsztatom a szájába, és amint találkozik az övével, érzem, hogy elektromosság fut át rajtam, és csak még többet akarok. Ujjaimmal a hajába túrva húzom még közelebb magamhoz, teljesen megfeledkezek róla, hogy ezzel talán fájdalmat okozok neki. Azt mondta, az lenne neki a legnagyobb fájdalom, ha elhagynám. Ennek azonban kevés az esélye. Az eltelt hónapok alatt rengeteg minden történt, az életem fenekestül felfordult. Ha nem szól utánam azon a napon a folyosón, és nem nyomozza ki a számom, és a címem, akkor nem lennénk itt. Nem csókolóznánk az ágyamban, és nem éreznék iránta olyan érzéseket, amik nekem még egyáltalán nem voltak ismerősek. Szerelem. Ha valaki nekem azt mondja pár hónappal ezelőtt, hogy egy bandavezért fogok szeretni, valószínűleg kinevetem, és megrázom a fejem, és továbbmegyek. De most itt vagyok. Egy bandavezérrel az ágyamban. Beleszerettem. Menthetetlenül beleestem, és ki tudom mondani azt, amit hónapokkal ezelőtt még nem tudtam volna biztosan kimondani – szeretem.

Annyira elgondolkoztam, hogy elfelejtek visszacsókolni.

-Zayn – mondom nehezen, és közelebb húzom magamhoz.

-Hm? – orrával megböki az enyémet, és egy apró puszit helyez rá.

-Éreztél már ilyet valaha is?

Egy ideig habozik a válasszal, csak bökdösi az orromat az övével. Kuncogok az édes gesztusán, mire elmosolyodik, és egy újabb halvány puszit nyom az orrom hegyére.

-Nem, még sohasem éreztem így, Eleanor – suttogja, és ajkait újra az enyémekre nyomja. Annyira óvatosan, annyira édesen csókol, még sohasem éreztem ehhez hasonlót csókolózás közben. Ajkai puhák, és melegek, és érzem, hogy akárhányszor nyelve találkozik az enyémmel, egyre többet és többet akarok. Nem tudok betelni a csókjaival, sem vele.

-Szeretlek – mondja halkan, és közben mosolyog. Biztos vagyok benne, hogy ez az életben a legeslegszebb szó, amit egy ember mondani tud. Szerintem azt kimondani, hogy szeretlek, elképesztően aranyos és cuki dolog.

-Én is, de fel kellene kelnünk – gúnyolódok vele, mire halványan felnevet.

-Sajnos most nem tud innen kikelni, de nyugodtan megpróbálhatja – ajkát játékos mosolyra húzza, és tudom, hogy most büszke magára, amiért sikerült megint átvágnia.

-Ilyenkor úgy megcsikiznélek, de tudom, hogy nem vagy csikis – öltöm ki rám a nyelvem, majd játékosan visszahúzom, amikor közelebb hajol hozzám. – Csinálnál nekem reggelit? – nézek rá könyörgően.

-Kisasszony, kettőnk közül még mindig engem szúrtak meg a nyakamban – sóhajtja, majd a tekintetét az égre emeli. – De ettől függetlenül lehet róla szó, de nem biztos..

-Zayn! – nyafogom, és a nyakánál fogva lejjebb húzom magamhoz. – Kérlek – leheletünk összeér, ahogy a szájához közel beszélek.

Orrát édesen az enyémhez dörgöli. Idilli pillanatunkat a mobilom csörgése zavarja meg.

Nyafogok egyet, és az éjjeliszekrényen pihenő telefonom után nyúlok.

-Szállj le rólam! – mondom mosolyogva, ahogy a kezembe kapom a mobilom.

Sóhajt egyet, és a baj oldalamra gördül. Apró puszikat lehel a nyakamra, én pedig nem bírom ki sóhajtás nélkül.

-Szia Clar – köszönök boldogan. – Mi újság?

Clar lelkesen kezd el csacsogni minden féléről, és boldog hangjától én is teljesen feldobódok.

-Szóval lesz egy bulim ma, tudod, elmennek a szülők, és felszabadul a lakás – érzem a hangján, hogy vigyorog. – Arra gondoltam, mint a legjobb barátnőmet, kötelességem meghívni. Tehát van kedvetek eljönni?

-Persze! – vágom rá azonnal, és igyekszem kizárni a nyakamat puszilgató Zayn-t mellettem.

-Szuper – nevet fel. – Akkor..úgy 8-ra gyertek, rendben? A címemet ismered, úgyhogy azt nem kell lediktálnom.

-Okés – vigyorgok. – Akkor 8-kor találkozunk. Szia Clar.

-Szia! – köszön el, majd bontja a vonalat.

-Hova megyünk? – motyogja Zayn a nyakamba, forró leheletet fújva a bőrre. A testemben libabőr képződik, és biztos vagyok benne, hogy most önelégülten mosolyog.

-Ha így folytatod, sehova – zilálom. – Clar meghívott minket a bulijába. És.oda megyünk.

-Mellelseg köszönöm, hogy megkérdeztél, hogy van-e egyáltalán kedvem menni. – sértődik meg, mire felnevetek.

-Nő uralom van, szokd meg, Malik – öltöm ki rá a nyelvem. – És gyere, még rengeteg dolgunk van.

-Mi az a rengeteg dolog? – sóhajt, és fejét a párnába temeti.

-El kell velem jönnöd ruhát venni – mondom ki mosolyogva, és tudom, hogy ezzel most tényleg le fogom fárasztani őt.

-Csak ruhát venni ne – tiltakozik nyafogva. – Bárhova elmegyek veled, sőt a barátnőiddel is elmegyek, csak engem ne vigyél a plázába ruhát venni, kérlek, könyörgöm.

-Késő bánat – nevetek fel, és megbököm a vállát. – Kelj fel, különben fehérneműben állítanék be a buliba.

-Nem lenne baj – motyogja, mire erősen a vállába verek.

-Minden fiú engem nézne, és képzelheted, mi lenne a fejükben – súgom neki vigyorogva.

-Megyünk ruhát venni – kel fel gyorsan az ágyból, én pedig folyamatosan nevetek. Tudtam, hogy azzal, hogy olyanokat mondok neki, hogy minden fiúnak mocskos tervei lennének velem, és a hiányos öltözetemmel, ki fogom tudni rángatni az ágyból, és rá tudom venni, hogy eljöjjön velem vásárolni. Azt hiszi, nem ismerem őt eléggé – ez nem igaz; néha már túl jól ismerem őt.

38.fejezet - Hazugság

Sziasztok, babiess! Itt is vagyok..kihevertem a tegnapi napot, és frissen ideültem a laptop elé, és késsssz is lettem vele. Nekem eddig a kedvenc részem, imádtam írni :). Szóval majd remélem nektek is tetszeni fog blablabla :D

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! XX

Millió puszi xx

e. xx

-Zayn – egy angyali hangot hallok, mire óvatosan elkezdem kinyitni a szemem. Érzem, hogy valami puhán fekszem a hátamon. Párna van a fejem alatt, de nem olyan kemény, mint amilyen a börtönben. Ez nagyon puha, és érzem a testemet fedő takarót, aminek pontosan ugyanolyan illata van, mint Eleanor-nak.

-Zayn – mondja újra, és érintését a bőrömön érzem. Gyengéden felemeli a kezemet a takaróról, és egy apró puszit helyez rá. Ajkai puhák, ahogy szája még egy ideig a bőrömön marad, érzem a forró leheletét a bőrömnek csapódni.

-Hm – hümmögök, és oldalra fordulok, hogy El felé feküdjek. A takarót magam köré tekerem jobban, és igyekszem kizárni a torkomban keletkezett fájdalmat a mozdulataim miatt.

-Ne mozdulj el, azt mondták nem szabad – suttogja félve, mire halványan megrázom a fejem, és egy apró mosolyt festek kiszáradt ajkaimra.

-Te még sohasem szegtél meg szabályokat, nem igaz? – kérdezem egyértelműen, mintha nem tudnám rá a válaszát. Tudom, hogy Eleanor nem élt olyan zűrös életet, iskolába járt, jó tanuló volt, a legnívósabb balettiskola tagja volt. És megjelentem én, és az egész életét felfordítottam.

-Nem, nem volt szokásom – kuncogja halkan, mire elmosolyodok. A hangja annyira aranyos, amikor kuncog, legszívesebben megnézném, ahogy becsukja a szemét nevetés közben. De a szemeim annyira fájnak, és olyan fáradtnak és kimerültnek érzem magam, hogy szinte semmi erőm sincs.

-És még nem gondolkodtál rajta, hogy ideje lenne? – motyogom, és megragadom a csuklójánál fogva. Száját elhagyja egy sikoly, de nevet, miközben mellém esik az ágyba.

-Zayn, tudom, hogy fáj neked, nem szeretném, ha miattam még nagyobb fájdalmaid lennének – magyarázza suttogva, és érzem, hogy fel akar kelni mellőlem. Egész börtönben töltött időm alatt ezt a pillanatot vártam, hogy nyugodtan feküdhessünk egymás mellett, úgy, hogy ne zavarjon minket senki.

-Az fáj, ha nem vagy velem, Eleanor – suttogom, és közelebb húzom magamhoz. – Fázol?

Érzem, ahogy bólint, mire megragadom a takaró sarkát, és bebújtatom magam mellé a takaró alá. Közelebb csúszik hozzám, fejét a mellkasomba fúrja. Kezemet átdobom a dereka felett, és közelebb húzom magamhoz. Annyira hiányzott már a teste melege, hogy közel legyen hozzám.

-Nem fáj, ugye? – kérdezi félve, mire erősebben húzom magamhoz.

-Ha velem vagy, semmilyen fájdalmat sem érzek – mondom, és egy apró puszit adok a hajába. Ajkaim még hosszú ideig időznek ott, mélyen belélegzem ismerős samponjának illatát, ami annyira hiányzott már.

-Szeretlek – mondja halkan, és érzem, hogy az arca lángba borul. A szívem egy nagyot dobban az ismerős szóra, és tudom, hogy ő is érzi felgyorsult szívverésemet.

-Szeretlek – ismétlem meg. Arcát felbillenti hozzám, és mélyen a szemembe néz. Halványan elmosolyodik, és ajkaival közelít hozzám. Megvárom, míg felkúszik hozzám, és ajkait gyengéden az enyémhez préseli. Nem csókol, ajkainkat összenyomja. Érzem forró lélegzetét, ahogy egymás szájába lélegzünk.

-Nem akarlak megcsókolni, tudom, hogy az fájna neked – ujjaival végigsimítja az alsóajkamat, tekintetével követi az ujját. Alsó ajkába harap, szemeiben a félelem csillog.

-Csókolj meg, kérlek – könyörgök neki kétségbeesetten, tekintetével megtalálja a szememet. Félelem. Ez a dolog csillog a szemében a boldogság helyett. Halványan megrázza a fejét.

-Nem akarok neked fájdalmat okozni – motyogja bűnbánóan, és lehajtja a fejét. 

Mutatóujjammal az álla alá nyúlok, hogy újra a félelemmel teli csillogó szempárt nézzem.

-Nem érzek fájdalmat. Itt vagy velem, és tudom, hogy más rossz dolog nem tudna történni, mint hogy elveszítselek.  Akkor éreznék fájdalmat. De most itt van velem az az ember, akit nagyon szeretek, és elhiheted, hogy elképesztően boldog vagyok, és nem fáj semmi. Akkor fájna, ha itt hagynál – suttogom, és látom, hogy sikerült meggyőznöm őt, mivel az ajkai felfelé görbülnek.

-Biztos?

-Biztos – mosolygok, és ujjammal egy hajtincsét babrálom, ami zavaróan hullik az arcába.

-Akkor megcsókolhatlak? – kérdezi félve, és az ajkába harap.

Válasz helyett ajkaimat az övére nyomom, és gyengéden kezdem el csókolni. A hátamra fordulok vissza, magammal húzva őt is. Ügyetlenkedik egy kicsit, majd lábát átveti a csípőm felett, és rám ül, lovagló ülésben. Óvatosan csókol, érzem a félelmét a csókban, de meg akarom neki mutatni, hogy nem fáj semmim, mert ő itt van velem. A lelkem fájna, ha itt hagyna, ez a sérülés nem fáj, mert itt van ő, aki képes a szeretetével begyógyítani minden fájdalmamat.

Kezei fel-le siklanak a mellkasomon, mire muszáj a szájába sóhajtanom. Tetszik, hogy nem használja a körmeit, mint ahogy eddig mindenki tette. Ő képes azt elérni bennem, amit más csak vadulással volt képes. Olyan érzelmeket vált ki belőlem, amit életem során talán csak most érzek először.

-Be akarom gyógyítani minden fájdalmadat – súgja, és érzem, ahogy csókjaival a nyakamat kezdi el kényeztetni. Kezei még mindig simogatnak, én pedig tehetetlenségemben a lepedőt markolom.

-És miért vagy itt? Ryan mondta, hogy elvittek téged – szűröm ki a fogam között, ahogy a fogai közé vesz egy kis bőrdarabot, és óvatosan szívni kezdi.

-Hazudott. Az a srác egy hazug disznó – motyogja a nyakamba. – Nem is volt semmilyen bandaháború. Tudom, hogy bement hozzád tegnap. – befejezi a nyakam kényeztetését, és felhajol, hogy a szemembe tudjon nézni. Nézem ajkait, amit rózsaszínűbbek, és duzzadtabbak lettek. – Én a bandatagokkal lógtam, ameddig börtönben voltál. Minden nap ellátogattam hozzájuk, mivel itthon teljesen egyedül voltam. Tudtam beszélni vele, és valójában rengeteget beszélgettünk.

Valamiért féltékenység söpör át rajtam, és tudom, milyen Ryan, ha egy olyan lányról van szó, aki védtelen vele szemben. Piszkos módon kihasználja, és Eleanor pedig olyan lány, hogy elképesztően könnyen be lehet őt folyásolni.

-Nem volt semmilyen bandatámadás, Zayn – suttogja. – Ryan csak azt akarta, hogy izgulj, hogy félj. És azt mondta, hogy látni téged úgy, hogy nagyon megijedtél, nagyon vicces volt.

A kezeim ökölbe szorulnak, és ha Eleanor nem lenne felettem, akkor már rohannék is szétverni Ryan fejét. Szóval szerinte vicces volt, ahogy teljesen beszartam, mert féltem, hogy baja esik neki?

-Nyugodj meg, kérlek – mintha olvasna a gondolataimban, az arcomra egy apró puszit helyez. – Tudom, hogy nagyon szemét húzás volt tőle, de az erőszak nem old meg semmit, te is tudod.

-Eleanor, ha nem lennél itt, én..

-Tudom – ad egy futó csókot az ajkaimra, hogy elhallgattasson. – Szerintem inkább aludjunk, és majd holnap kigondoljuk, mi legyen – még egy csókot ad, és legördül rólam.  Felkel az ágyból, és csak most veszem észre az öltözékét. Reménykedtem benne, hogy fehérneműben szeretne majd aludni mellettem, de reményeim szertefoszlottak, ahogy a gardróbja felé indul, és becsukja maga mögött az ajtót.

-Előttem is nyugodtan átöltözhetsz, nem zavarna – kiabálom utána vigyorogva, és halom őt nevetni a vékony ajtón keresztül.

-Azt elhiszem – kiabálja vissza, majd percekkel később vissza is tér hozzám.

-Csak nem az én pólómat viseled? – kérdezem vigyorogva, ahogy a sötétkék pólóban tért vissza a szobába.

-És ha igen? – kérdezett vissza csípősen. – Te bajod, kellett neked itt hagynod nekem. – nyelvét gúnyosan kidugja rám, mire felnevetek.

-Nekem nem baj, szerintem elképesztően szexin nézel ki benne – hangom mélyebb lesz, ahogy elismerően nézek rajta végig. – Mond, hogy nincs rajtad nadrág – nyögök fel.

Vigyorogva emeli a póló alját, és előbukkan apró rövidnadrágja.

-A francba – nyavalygok, és lejjebb csúszom az ágyban.

Hangosan felnevet, majd gyorsan beszáll mellém az ágyba. A takarót magunk köré tekeri, a fejét a vállamra hajtja.

-Már nagyon régóta vágytam erre – mondja suttogva, és látom, hogy az ajkába harap.

-Mire? – kérdezem, és az egyik kiálló hajtincsét kezdem csavargatni.

-Erre… hogy együtt fekszünk le, és a hajammal babrálsz, és közben értelmetlen dolgokról beszélgetünk. Mint a romantikus filmekben, de ez mégis jobb, érted.. – magyarázza elpirulva.

-Olyan édes vagy, amikor elpirulsz – nevetek fel, és játékosan megszorítom a vállát.

-Fogd be, Malik! – mondja erélyesen, és a mellkasomba üt.

Folyamatosan nevetek, ahogy közelebb húzódik hozzám, a lábainkat összekulcsolja.

-Soha sem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés a szerelem – jegyzi meg halkan, mire lehunyom a szemem, és megszorítom a derekát a póló alatt. Libabőrös lesz, tisztán érzem.

-Én sem – válaszolom suttogva, és ásítok egyet. – Jó éjt, szerelmem.

-Jó éjt, mókuskám – gúnyolódik, mire ismét megszorítom a derekát, és hallom őt is ásítani.

Ez az utolsó emlékem, mielőtt végleg elaludtam volna, karjaimban Vele.

Ő és én. Én és Ő. 

__

Kaphatok 2 kommentet ehhez? (:

37.fejezet - Szenvedés

Hiii, babies! :) Ezzel a résszel nagyon siettem, mivel még akartam írni egyet, mielőtt átlépünk 2014-re, és mivel holnap nem leszek itthon, így ma írtam meg, és tettem fel.:)
Az előzőhöz nem igazán érkeztek semmik.:( 3 pipán, és 1 kommenten kívül semmi..hát, mindegy, túltesszük magunkat rajta, csak jól esett volna egy kis megerősítés, biztatás, vagymi..
Okay, mindegy. 
Szóval itt a rész.. ha még érdekel valakit..
Jó olvasást! ♥ (már ha van egyáltalán olvasóm)

-Ryan - halkan mondom. - Az nem lehet..nem tehették meg velem! Nem tehették ezt, nem, Ryan, a kurva életbe is, nem! - ajkaim remegnek, és legszívesebben darabokra tépném azt, aki ezt tette. Nem vihették el életem értelmét, nem most, amikor a legnagyobb szükségünk van egymásra!

-Tudom, Z - suttogja, és a kezét előrébb csúsztatja, hogy megszorítsa  a kezem. Tényleg nagyon jó, hogy itt van velem, de most nem erre van szükségem. - Mindent el fogunk követni, hogy megöljük őket, ne aggódj, Eleanor biztonságban hozzád fog jutni végül.

-Tudom, Ryan, tudom! De attól még kurvára nincs most velem! - az ajkaimat olyan erősen harapom, hogy érzem a vér fémes ízét kiszivárogni. Felhajtom a  fejem, és látom, ahogy Ryan behunyja a szemét, és elhúzza a száját.

-Z, megígérem, hogy mindent megteszünk, hogy egy baja se legyen Eleanornak. Hidd el, bízhatsz bennünk. Ismersz minket, engem. Nem hagyjuk, hogy a vezérünknek törött legyen a szíve, tudod - érzem a hangján, ahogy halványan elmosolyodik, és ettől kicsit jobban érzem magam. Az, hogy van egy barát ilyenkor mellettem, nagyon jó érzéssel tölt el, még ha a szívem egy darabja ki van szakítva belőlem.  Tudom, rá bármikor számíthatok, bebizonyította már rengetegszer.

-Igyekszünk, jó? - suttogja, mire bólintok.

-Vigyázzatok magatokra, kérlek - könyörgök neki halkan, bár tudom, hogy elég erősek már ahhoz, hogy harcolni tudjanak. Ryan számtalanszor állt már mellettem kisebb bandaháborúkban, ő a bal kezem. Itt az idő, hogy bedobjam őket a mély vízbe, hogy megtanulják milyen érzés, ha akkor is ott kell harcolnod, ha rendesen beszartál. Felnőttek. Ők már nem tanuló harcosok, ők már könyörtelen harcosokká váltak.

-Z, a rohadt életbe is, ne félts te minket! - mosolyogva mondja, bár hallom a félelmet a hangjában. Én vagyok a puding a kettőnk közül. Én jobban félek, pedig nem is én fogok harcolni.

-Hiányozna a hülye fejed - mosolygok, mire felnevet. Feláll a székéből, és megkerüli az asztalt. A kezét nyújtja felém, mire felállok, így vele szembe kerülök.

-Erős vagy, Z. Ki fogod bírni itt, és ha kiszabadulsz, minden oké lesz haver, rendben? Gondoskodni fogunk arról, hogy minden sima legyen, jó? - suttogja, és kezeit a vállaimra teszi.

-Csak vigyázzatok magatokra. Velem ne törődj. Még mindig én vagyok a bandavezér, haver - nevetek fel halkan, mire elmosolyodik.

-A legjobb bandavezér, komolyan - mondja komolyan, és közben a szemembe néz.

Féloldalasan elmosolyodok, és a karjaim közé zárom őt. Tudom, hogy számíthatok rá, már rengetegszer bebizonyította. Most valahogy mégis gyengének érzem őt. Ebben a baráti ölelésben annyira sebezhetőnek, és annyira megtörtnek látszik, hogy kezdek érte aggódni.

-Nem lesz semmi baj, én tudom - elhúzódom, és megpaskolom a vállát. - Jók lesztek, győzni fogtok, és minden rendben lesz. - mosolygok rá biztatóan.

-Remélem - suttogja, és elhúzódik. - Kitartás, már csak pár hónap a tárgyalásig.

-Köszi, most megnyugodtam - rávillantok egy álvigyort, csak hogy lássa, hogy egyáltalán nem nyugtatott meg azzal, hogy már csak pár hónapot kell itt lennem.

-Nincs mit - mosolyodik el, és int egyet. - Csá haver, majd beszélünk, ha végre véget ért a nyaralásod.

Erőltetetten felnevetek, és csak nézek az alakja után, ami éppen kilép az ajtón.

Miért nem mondtam neki, hogy adja át Eleanor-nak, hogy szeretem? Ha már én nem találkoznék vele, szeretném, hogy tudja, hogy szeretem, és hogy szeretni fogom, még akkor is, ha elhagy. Mert idővel elfog - nem fogja tovább bírni, hogy a barátja a börtönben fog megrohadni; ártatlanul. Miért nem lepleződik le már végre az igazság? Hogy egy ostoba tévedés miatt hiszik azt, hogy én öltem azt a csávót?

Minden szar.

___

Miután visszakísértek a cellámba, folytatom az eddigi tevékenységemet; kitartóan fekszek az ágyamban, a cellatársaim részed röhögéseit hallgatva, miközben önsanyargatásba kezdek. A legjobb tevékenység, és legalább még az idő is telik. Ami egy börtönben ragadt ártatlannak kincs. Legszívesebben felgyorsítanám az időd, hogy minél előbb szabaduljak innen.

-Tudod, Zayn, mindig meglepődöm rajtad - valaki nevetve ejti ki a nevem.

A homlokomat ráncolom, és a hang irányába fordulok.

Egy arrogánsnak tűnő fazon fekve röhög, a szájában cigivel - valószínűleg füves cigivel. Elég ránéznem, és máris undorodom tőle.

-Honnan ismersz? - a homlokomat ráncolom, és felülök az ágyon.

A fazon tovább nevet, és szív egyet a cigijéből.

-Elég gond, hogy nem emlékszel rám, Z.

 A "Z" -t furcsa hangsúllyal mondja, és az arcán még mindig az arrogáns mosoly van.

-Mi a francról beszélsz?

-A bandádról, nagyokos - nevet fel hangosan, én pedig már majdnem ugrok, hogy beverjek egy nagyot az arcába. - A bandádról, akit ma porrá fognak zúzni, édesem. - folyamatosan mosolyog, és arcát felém fordítja. Kopasz fejétől ráz a hideg.

-Nehogy azt hidd - vigyorgok rá erőltetetten. - Honnan ismersz?

-Nahát, Z, neked emlékezet kiesésed van, vagy mi? - vigyorog. - Úgy sem emlékeznél rám, ha vágásokkal lenne tele az arcom, és az életemért könyörögnék, bandavezér?

-Nem, valószínűleg nem - rázom a fejem, és az emlékeim között kutatok, hogy ki lehet ez a fazon. Ha vágásokkal lenne tele az arcom, és az életemért könyörögnék. Mit akar ez jelenteni?

-Nahát, Malik, súlyos gond van az agyaddal. Talán a cafkád nem lát el rendesen, nem igaz? - jót röhög a poénján, de én személy szerint nem igazán tartom viccesnek. Eleanor neve említésére már reflexből összeszorul az öklöm, nemhogy egy ilyen undorító alak szájából hallom. Az még rátett egy lapáttal, hogy cafkának nevezte.

-Ne merd őt a szádra venni - morgom felé, és a takarómat markolom idegességemben.

-Miért; mit fogsz csinálni? Meglősz? Megkínzol? Hidegvérrel belém rúgsz? Mit csinálsz, Malik? Meg vannak kötve a kezeid drágám. Itt vagy a sitten, hozzám sem tudsz érni. - provokálni próbál? Ha ez volt a célja, akkor sikerült neki. Érzem, hogy az adrenalinszintem a magasban van, és a takarót fedő textil már szinte szétszakadt elfehéredett ujjaim között. - nem fogsz csinálni semmit. Nem mersz. 

-Ki a franc vagy te, és honnan ismersz engem?

-Azt hiszem, úgy rá fogsz jönni, hogyha türelmesen keresgetsz abban a csodás kis buksidban. Emlékezz csak. Tudod, egyszer azzal a nyilvánvaló szándékkal mentem hozzátok, hogy bandatag szeretnék lenni. Hárman voltatok. És ti, együtt hoztatok egy undorító szabályt; mondjam, mi volt az? Vagy már ahhoz is féreg vagy, hogy halljad, min kellett keresztülmennem?

Fogcsikorgatva várom, hogy folytassa, és igazából rohadtul megijedek, amikor feláll az ágyáról és felém sétál. Igyekszem titkolni azt, hogy a szart is kiijeszti belőlem a hatalmas alakjával és a kopasz fejével.

-Meglőttél. Tudod, hol? Pontosan a szívemnél. A szívembe kaptam 3 golyót, mert gondoltátok, jó móka lenne, ha mind a hármatok tudna azon röhögni, ahogy a halálomon vagyok. És miért a szívemnél? Levezetted a mutatóujjadat. Közben hűséget suttogtál. Ígértem, hogy meg fogom tartani, hűséges leszek hozzátok, A bandához, nem fogok elpártolni tőletek.  Az ujjad megállt pontosan a szívemnél. Emlékszem, mosolyogtál, majd a fülemhez hajoltál, és belesuttogtad, hogy "Ide fogod kapni a golyót." 

A gyomrom összeszorul a fájdalmas emlékre. Tényleg így volt. Emlékszem az arcára, és a megfélemlítő alakjára, ami akkoriban jól jött volna.

-Ahogy látom, beugrottam a képbe. Emlékszel, hogy volt tovább? Vagy szeretnéd, hogy felidézzem? Belém lőttetek. Ti összepacsiztatok, és vigyorogtatok. Rajtam, ahogy a földre estem. Férfi létemre sírtam. Igen, sírtam, a fájdalomtól. Amiért olyan hidegen belém lőttetek, pedig én hűséget esküdtem. Odajöttél hozzám, és mosolyogtál. Majd belém rúgtál egyet. Tudod hova? A bordámra rúgtál, Z. A bal oldalamra. Majdnem oda, ahová lőttetek.

A torkom elszorul, ahogy egyre több emlékkép ugrik be arról az estéről. Ilyen romlott és mocskos belsőm lenne? Igen, ezek szerint.

-Utána otthagytatok. Elmentetek, engem pedig egyedül hagytatok. Volt annyi erőm, hogy a telefonomért nyúljak, és tárcsázzam a mentőket. Ők mentettek meg. Perceken múlt az életem. Csak azért, mert tag akartam lenni, Zayn? Azért kínoztatok meg?

-Amit a füledbe súgtam, azt kellett volna tenned, barom! - kiabálok.

-Ó..szóval..hogy is volt? Uhm, megvan. Bizonyítsd A banda iránti szereteted, hűségedet, kitartásodat. Maradj életben. 

-Ez lett volna a teszt, hogy megfelelsz-e bandatagnak, nagyokos! Hogyha életben maradsz, tag lehettél volna, ha nem, akkor nem vagy közénk való! Istenem, még ehhez is balfasz vagy, hogy ennyit értelmezz!

-Tudod, akkor, ott, kimerülten, félholtan, te sem gondolom, hogy tudtad volna értelmezni az idióta zagyvaságodat, honey.

-Az az idióta zagyvaság miatt nem lettél bandatag, honey - gúnyolódok ugyan olyan hangsúllyal, ami neki nem tetszik, mivel közelebb sétál hozzám.

Észre sem vettem de már az ágyam lőtt állok, félelmetes alakja, pedig egyenesen felém közeledik.

-Bekerülhettem volna, ha nem vagy te, és az idióta szabályaid, amiket te szabtál - suttogja, és erősen nekilök a falnak.

Furcsa - én vagyok a bandavezér, mégis engem lökdösnek? Ironikus..

-Meg fogod érdemelni, amit most tőlem fogsz kapni - mondja, és zsebéhez nyúl. Előránt egy kést, és gondosan ügyelve, hogy senki ne lássa meg, a hasamhoz vezeti. - Szenvedni fogsz, ahogy én szenvedtem. Azt akarom, hogy érezd a fájdalmat, ami átjár. Azt akarom, hogy meghalj, Zayn. Itt előttem. azt akarom, hogy mindent visszakapj, amit te adtál nekem.

Megugrom, amikor a pólómon keresztül felvezeti a kést a nyakamig.

-Mit gondolsz, mit írjak ide? Hm..az Eleanor név jól mutatna..rajzoljak hozzá szívecskéket is? Hiszen ti annyira nyálasan imádjátok egymást. - gúnyolódik.

Fájdalmasan felszisszenek, ahogy a kés hegyét a bőrömbe nyomja. A szemeimet összeszorítom, és érzem, hogy a kés hegye átvágódott a bőrömön.

-Ez is egészen tetszik - jegyzi meg pimaszul, és még mélyebbre nyomja a kést. Nyögni alig tudok, a kés szorít a torkomban, tehetetlenségemben a felkarjába markolok.

-Szenvedni fogsz - hörgi, és még forgat egyet a késen.

Itt a vége. Meghaltam.

u.i.: Biztosan meglepődtetek, hogy nincs kiírva a kommenthatár. Ennek egyszerű oka van - mert úgysem érkezne 2 komment, ezért inkább nem is írom ki, minek? 

Reméltem tetszett a rész, a vége érdekes, hát, nem lehet mindig happy a vége.

Találkozunk 2014-ben!  Ennyi voltam 2013-ban:D

Ennek ellenére örülnék pár kedves szónak - hatalmas zárójel.

36.fejezet - "Zálogként"

Hii babes! (: Na kik írták ezt a részt? :D Iiiiiigen, visszatértem, iiiigen!! Végree..végre vagy nem végre, ezentúl én hozom a részeket. Jó, mi? :D Ezt a részt még közösen írtuk, felfoghatjuk, Brittany elbúcsúzásaként, és e üdvözléseként :DD
Oké, befejeztem, nem igazán szeretnék rizsázni. Erre a blogra pedig felkerült az első rész, amiből még nem sokat lehet megtudni, de igyekszem titokzatos maradni :D
u.i.: a blognak pár rész múlva teljesen vége!! Hát, sajnos.. de ennek a sztorinak vége szakad, de ott lesz a másik majd, ne felejtsetek oda is feliratkozni, és kommentelni! (:
Puszi xxx
e. xx Brittany E.

Zayn szemszöge

Sóhajtok, és erőszakosan a hajamba túrok, ahogy látom, hogy Eleanor becsukja maga mögött az ajtót, és kilép rajta. Már megint elcsesztem! Annyira balfasz vagyok, egyszerűen nem értem, miért nem vagyok képes önkontrollt tartani magam felett, és parancsolni az érzéseimnek. Inkább ezért ment el Eleanor - talán örökre -, mert nem voltam képes tartani magam, inkább drogokhoz nyúltam..ismét. Tisztában vagyok vele, hogy megijesztettem őt azzal, hogy viselkedtem vele, de akkor már annyira kész voltam, hogy nem tudtam magamnak parancsolni. Ráadásul a kapott drog is elég rendesen siklott végig a testemben, szóval az pedig csak rátett egy lapáttal. Nem tudtam magam felett uralkodni. Elvesztettem a kontrollt. És ezzel Őt is. Már annyiszor csesztem el, de ő..ő mindig visszajött hozzám, mert bízott bennem. Ebben a hatalmas nagy szerencsétlenségben, aki felmondja a szolgálatot, ha előtte van egy lány, akin kiélheti az örömeit. Seggfej vagyok. Mindent elcsesztem..újra.

3 héttel később

Ez az élet már kezd unalmas lenni. Egész nap egy cellában ülni, és unott arccal figyelni a drog hatása alatt álló társaimat.."felbecsülhetetlen" érzés. Bár..ha őket látom, és elképzelem, hogy mit érezhetnek, akkor nekem is megjön a kedvem, hogy odaüljek közéjük, és én is kérjek a tablettákból, amikből folyamatosan kínálnak. Nem értik meg, hogy a kurva életbe is, miattuk csesztem el a legjobb dolgot az életemben!  Nem szeretnék újra visszatérni, és még több mindent tönkretenni az életemben – bár az én életemben már szinte semmit sem tudnék tönkretenni. Nekem Eleanor volt az életem, szinte csak ő érte élek. És most, hogy nincs? Hogyan tovább? Egy undorító seggfej vagy, Malik. Nem vagy más, csak egy undorító seggfej, és érthető okok miatt áll el tőled mindenki.

***

-Malik, látogatója érkezett – morogja felém az egyik őr, mire lassan felhajtom a fejem a párnáról. Malik..mintha a kutyájuk lennék, akit igazán, nagyon szeretnek..Oké, állítólag megöltem egy embert, de attól még nem kellene velem úgy bánniuk, mintha egy kutya lennék.

-Ki az? – kérdezem, és az ajtóhoz sétálok.

-Engem az rohadtul nem érdekel. Nekem az a dolgom, hogy szóljak magának, nem vagyok az inasa, hogy megérdeklődjem, kik jönnek látogatni – morogja, mire forgatom a szemeim, és inkább csak megyek utána.

Egyértelműen nem a legjobb fej pasas itt, de mondjuk itt ki az? Itt mindenki vagy; embert ölt, nőt erőszakolt, rabolt, embert kínzott. Az ilyenek hogyan lehetnének normálisak? Persze, ezt mondom úgy, mintha én normális lennék – jó, jó, oké, öltem meg pár embert, de azok megérdemelték! És amúgy is közben mosolyogtam rájuk, szóval még azt sem mondhatják, hogy hidegvérrel végeztem velük. Kedves vagyok, nem igaz?

-Menjen be – utasít hidegen az őr, én pedig már szinte alig bírom ki, hogy ne szóljak vissza neki valami durvát. De. Nem teszem. Mert az nem elég, hogy itt tartanak azért, mert ártatlan vagyok.. még azért is csesztessenek, mert visszaszólok. Pf, hova süllyedünk.

Semmi kedvem nincs most beszélgetni senkivel. Egyedül akarok lenni, és kemény önsanyargatásba kezdeni, mert életem szerelme itt hagyott. És megint koppantam.

Az ajtót kínzó lassúsággal nyitom ki, és percekig csak a földet bámulom. Egészen addig, amíg nem látok férfi lábakat, közvetlenül előttem.

Számat elhagyja egy megkönnyebbült sóhaj, de ugyanakkor zavart is leszek; szóval Eleanor már 3 hete ide sem jött. Szóval azt, hogy „Utállak!” komolyan gondolta..persze, egy utállak-on mit lehetne félreérteni.

-Z – érzem a férfi hangján, hogy mosolyog. – Régen találkoztunk, haver.

A fejemet felemelem, és tekintetem találkozik a mosolygós zöld szempárral. (Zayn, részeg vagy? A szemek nem mosolyognak, idióta.) Biztatóan mosolyog rám, és érzem, hogy kezével markolássza a vállamat.

-Ahha, eléggé – motyogom, és valójában eléggé szégyellem magam, hogy egy sitten találkozok azzal az emberrel, aki hónapokkal ezelőtt még azért küzdött, hogy bandavezér legyen. Így járnak a bandavezérek, csórikám.

-Z, segítened kell – a csevegő, és boldog hang átalakul félelmetes hangra. Utoljára akkor hallottam ilyennek, amikor a Beavatón az életéért küzdött.

-Mi van? – ráncolom a szemöldökömet, és érzem, hogy a pulzusom az egekben van. Ó, a francba, ha A bandával történt valami, akkor leszúrom magam.

-Z – suttogja, és lehunyja a szemét. – Nagy szarban vagyunk nélküled, tesó. – suttogja, és inkább elsétál előlem.

-Ryan, mi a szar történt? – utána megyek, és érzem, hogy a pulzusom folyamatosan emelkedik.

-Nem mondták vissza a támadást…tudod, az a másik banda. – halkan mondja, miközben leül egy székre, és idegesen kezdi piszkálni az ujjait. – Ők küldtek téged börtönbe… hogy megszabaduljanak tőled, é-és ezáltal mi gyakorlatilag védtelenek vagyunk velük szemben – suttogja, én pedig alig bírom felfogni, amit mond.

-Ryan, hülyéskedsz – szemrebbenés nélkül mondom. – Csak idejöttél, hogy felhúzz.

-Azért is jöttem volna – halványan mosolyogva teszi hozzá. – De ez most fontosabb. Ez igaz, Z.

-Most mi a szart csináljak? – idegesen túrok a hajamba. – Ezek a faszok itt azt hiszik, én öltem meg azt a Derék akárkit..állítólag bizonyítékuk is van.

-De nem ez a legrosszabb benne, Z.

-Lehet ennél rosszabbb? – idegesen vonom fel a szemöldököm, és odasétálok hozzá. Leülök vele szemben a székre, és kétségbeesetten keresem vele a szemkontaktust. – Bökd ki.

-Eleanor-t.. – dadogja, és az alsóajkába harap.

A szívem kihagy pár ütemet a neve említésére, és érzem, hogy ezekkel keményen végezni fogok, ha bántani merik El-t. Ő az egyetlen értelme mocskos életemnek, nem hagyhatom a süllyesztőbe veszni.

-Mit csináltak vele? – idegesen kérdezem.

-E-Elvitték.. – dadogja, és végre a szemembe néz. – Zálogként. – böki ki, és érzem, hogy ennél szarabbul már nem is lehetnék.

Meg fogják ölni. És még csak el sem tudtam tőle búcsúzni.

Bocsi, hogy rövid, és ratyi, nem vagyok formában :D

Kommentelni ér! xx

35.fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn érkezett, mikor megígértem, hogy délután hozom. De itthon rokonlátogatás volt (egész nap, bah) és nem tudtam elszabadulni a nappaliból. De amint eljöttek, már futottam is, és kész is lettem vele. :)

u.i.: Ígérem, több +16-os rész nem lesz a sztoriban még egy jó ideig, - ha igen akkor is nem ilyen részletes - szóval már nem kell aggódni azoknak, akik esetleg nincsenek oda az ilyen részekért :)

Hope you'll like it xX

xoxo Brittany E

Erősebben kezdek zokogni, ahogy Zayn lenyúl, és megragadja a csuklómat. Erőszakosan felránt a földről, és a csípőmnél fogva megfordít, így nem láthatom az arcát. Bár, szerintem jobb is, hogy nem kell a feketén szikrázó szempárba bámulnom. Undorodom ettől az embertől jelenleg, aki végigsimít hatalmas tenyereivel testem minden pontján. Tenyerei megállnak a melleimnél, és fájdalmasan nyögök, amikor belemarkolnak. Lejjebb halad, kezei most megállnak a csípőmnél. Erősen megszorítja, és magával szembe fordít.

-Kurvára meg fogod bánni, hogy el akartál menni – mondja halkan, hangja remeg a vágytól, amit én váltottam ki belőle.

-Most pedig mindent úgy fogsz csinálni, ahogy én azt mondom neked – hamisan rám vigyorog, és a fal felé kezd el tolni. Rájövök, hogy itt ellenkezni felesleges, különben csak még jobban felhúznám, amit egyáltalán nem akarok. Így is benne vagyok a bajban, nem akarok még jobban belekerülni.

-Zayn, csak engedj elmenni – lehelem, bár tudom, hogy felesleges erőfeszítés ellenkeznem. Hangom remeg a félelemtől és az undortól, ahogy érzem, hogy Zayn kezei a combjaim között kezdenek nadrágon keresztül dörzsölni.

-Ne ellenkezz, kislány – odahajol a fülemhez, és érzékien suttog. - Csak tanuld meg élvezni.

A fülembe puszil, miközben folytatja a dörzsölést. Ha most nem undorodnék tőle, és nem ijesztené ki belőlem a szart is, akkor élvezném. Tehetetlenül nyöszörgök, és érzem, hogy Zayn kezei megtalálták a nadrágom gombját.

-Jó kislány – suttogja érdesen a fülembe, és érzem, ahogy a csípőm találkozik merevedésével, amit nadrágom keresztül is lehet érezni. Felnyögök, és ő ezen felbátorodva erősebben, és gyorsabban mozgatja csípőjét az enyémhez, miközben még mindig dörzsöl. 

-Hagyj békén. – sírok, és fejemet a vállára hajtom. A fülébe nyöszörgök, és látom, ahogy kezei gyorsabban mozognak a combjaim között, és erősebben nyomja nekem a csípőjét.

-Basszameg – nyögi, és hátrahajtja a fejét.

-Engedj elmenni – sírok, és erősen a vállába harapok, és érzem, ahogy fogaim belevájódnak nyirkos bőrébe. Körmeimmel a hátán durva és mély csíkokat húzok, de ahogy látom, ez csak begerjeszti őt. A fejét visszabillenti, és látom, hogy a szeme még sötétebb, mint amilyen volt.

-Karmolj még – szól halkan, és érzem, hogy a szívem hevesen ver, pusztán a gondolattól is. Nem akarom teljesíteni, amit kér tőlem, de ahogy elkezdi a nadrágomat lejjebb tolni, érzem, hogy egyre jobban kívánom őt. A fenekemen végigsimít, amire egy sóhaj hagyja el a számat, mire látom, hogy az ajkába harap. A nadrágomat lehúzza a fenekemnél, és az ujjaival megfogja az államat, és szemeim találkoznak elsötétült tekintetével.

-El sem tudod képzelni, mennyire kívánlak, Eleanor – súgja a fülembe, és érintését a bugyimnál érzem. Libabőr fut rajtam végig, de igyekszem titkolni, hogy csupán az érintésétől benedvesedek.

-Hagyj békén, kérlek – lehelem halkan, és próbálom magam eltolni. Meglepődök a reakcióján, ahogy sóhajt egyet, és elhúzódik. Tekintetem az övét keresi, ő azonban nem néz a szemembe. Fejét lehajtja, kezei megtalálják a nyakamat, és ujjaival érzékien simogatja a bőrt. Sóhajt egy mélyet, de még mindig nem néz a szemembe.

-Zayn? - suttogom halkan, és ujjaimmal álla alá nyúlók, hogy láthassam csodálatos, férfias arcát.

Fejét felemeli, és tekintetem találkozik az immár barna szempárral. Megnyugszom, és felsóhajtok, hogy újra visszatért hozzám az a férfi, akibe menthetetlenül beleestem. Egy halvány mosolyt küldök felé, és ujjaimmal elkezdem borostáját simogatni. Olyan férfias, és eszeveszettül Zayn-es. El sem tudnám képzelni őt borosta nélkül. Ez már szinte hozzátartozik a zord jelenéhez, ez még jobban megrémiszti az embereket, akik látják őt.

-Annyira sajnálom - suttogja, és szemében mintha könnyeket látnék.

Megrázom a fejem, csak hogy tudja, hogy még mindig szeretem, bárhogy is viselkedik velem néha. Mert bevallom, az ilyen dolgai megijesztenek egy kicsit, de még mindig nem lennék képes őt nem szeretni. Azt akarom, hogy tudja, hogy szeretem, és hogy minden hibájával elfogadom.

-Semmi baj, csak kérlek ne csinálj ilyet többet - mondom halkan, és homlokomat az övének támasztom.

Érzem leheletét az ajkaimon, és érzem heves szívverését, ahogy testünk összeér. Csodálatosan illenek egymáshoz testeink, szinte egymásnak lettek teremtve. 

-Szeretlek - mondja hirtelen, rekedtes hangon.

Az arcomban megnövekszik a hő, és érzem, hogy a pulzusom az egekbe szökik. Kimondtuk már egymásnak, de nem olyan sokszor, hogy "hozzászokjak" ahhoz, hogy ezt mondja nekem. Szerintem azt kimondani, hogy szeretlek, elképesztően aranyos dolog, és eszeveszettül cukinak találom.

-Szeretlek, Zayn - mondom halkan, és ajkaimat az övére helyezem. 

Érzem, ahogy bátortalanul mélyíti el a csókot, és tudom, hogy még mindig ott van benne valami tétovázás, de azt szeretném, ha tudná, hogy nem szabad engem úgy kezelnie, mint egy porcelánbabát. Bár ez az iménti akciója eléggé megrémisztett, de ettől függetlenül még mindig odáig vagyok érte.

-Eleanor - suttogja, és ujjaival az arcomat simogatja.

Elhúzódom tőle, csakhogy újra a csillogó barna szemébe tudjak nézni. Szemeimet mélyen a övéibe fúrom, és látom, ahogy halványan elmosolyodik. Tekintetét lesüti, mire összeráncolom a homlokomat.

-Valamit el kell mondanom - súgja rekedtesen, mire karjaimat a nyaka köré kulcsolom, és közelebb húzom magamhoz. Biztos vagyok benne, hogy érzi, hogy bízhat bennem. De azt is érzem, hogy valahol szégyelli, amik pár perccel ezelőtt történtek. 

-Annyira sajnálok mindent.. - fejét lehajtja, így megszakítja a szemkontaktust. Ujjaimmal ismét az álla alá nyúlok, és kényszerítem őt, hogy nézzen újra a szemembe.

-A-Amik itt történtek.. - kezdi, és látom, ahogy elpirul, és lehajtja a fejét. Úgy döntök, most az egyszer befogom a számat, és nem vágok közbe a mondatába, hátha így gyorsabban fogja elmondani, mi is bántja őt. -..az miatt vannak, mert...

Érzem, hogy a pulzusom felgyorsul, és a szám kiszárad. Most mit akar mondani? Remélem, hogy gyorsan kimondja, mert mindjárt itt elájulok, ha nem siet.

-A cellatársaimmal.. - dadogja. -..olyat tettünk, amit nem lett volna szabad..ilyen helyen. 

Az ajkaimba kell harapnom, hogy megállítsam a belőlem kitörő kérdéseket. Mit tettek? Milyen olyat tettek, amit ilyen helyen nem szabadott volna?

-Mit csináltatok? - nyögök fel, és érzem, hogy a gyomrom liftezik bennem. Úr isten, hogy még a börtönben sem tudja fékezni magát. Tisztában vagyok vele, hogy egy "rossz fiúnak" a börtön sem akadály arra, hogy hülyeségeket csináljon. Zayn egyszer azt mondta nekem, hogy fékezni fogja magát, és nem fog balhékba keveredni..miattam. Megígérte, de a megvalósítás már nagyon nehéz.

-M-Mi.. - dadogja, és az ajkába harap. - Bedrogoztuk magunkat. - a tekintetét lesüti, rajtam pedig mintha vihar csapna át, aztán pedig mintha valaki pofon csapna. Arcomra kiül a döbbenet, és egyszerűen meg sem tudok szólalni. Komolyan, leblokkoltam. Tudom, hogy nem ez volt első eset, hogy droghoz nyúlt, egy bandás élethez hozzátartozik a mindennapos droghasználat. De..könyörgöm, egy börtönben? S ennyit számít neki az ígérete, amiben megígérte nekem, hogy változni fog. Mint egy hatalmas pofon, úgy ért engem ez a hír.

-Annyira sajnálom - a kezeimért nyúl, én azonban elhúzom tőle. Arcomra kiül az undor, ami már kezd teljesen felemészteni az előttem álló bámulatos férfi iránt. Most undorodom tőle. Lehet, hogy napok, hetek múlva másképp lesz, de most az egyetlen dolog amit érzek, az az undor. Mély, kemény undor, s szánalom.

-Bocsáss meg, mindenki kínálta, én pedig nem tudtam magamnak parancsolni, és..

-Hazudtál nekem - mondom remegő ajkakkal. Tekintetét rám emeli, és látom könnyes szemeit. - Azt mondtad, meg fogsz változni. Hogy le fogsz szokni minden rosszról, csak hogy működjön ez - mutogatok kettőnk között.

Megrázza a fejét, és sóhajt.

-Kurva sokat változtam miattad - mondja kicsit nagyobb hangerővel. - Tényleg, kurva sokat változtam, kérdezd csak meg a bandatagokat! - kiáltja, mire lehunyom a szemem, és igyekszem normálisra állítani a légzésemet. - Kurva sokat változtam, és csak azért, hogy működjön! De nem nevelhetsz át engem, Eleanor! Nem uralkodhatsz felettem, nem szabhatsz nekem szabályokat! A saját magam ura vagyok, nem fogok egy kibaszott csaj miatt megváltozni!

Lesokkolódok, a mai nap folyamán már sokadszor. És ismét kapok az Élettől egy hatalmas pofoncsapást. Már kezdem ezeket megszokni. Amióta Zayn-nel vagyok, folyamatosan pofonokat kapok, és talán itt az ideje értelmeznem is, hogy ezeket talán miért is kapom. Talán tényleg nem illünk össze, és igaza volt pár embernek, akik azt súgták, hogy nem ő a megfelelő mellém. Azt mondták, olyan fiút kell találnom magam mellé, aki nem vezet egy bandát, nem piál és drogozik, és biztos családi háttere van. De nekem az ilyen férfi túl..tökéletes lenne. Én szeretem Zayn-t, és elfogadom így. Már csak az a kérdés, ő is így érez-e, vagy csak megjátssza, hogy tudjon mások előtt "villogni" a csajával. Nem akarok beállni egy sorba, utána pedig a kukába kerülni..miatta.

Pár percig csak nézek rá, egyenesen a szemébe. Üresség. Ez az összes dolog, amit látok. Üresség irántam, és üresség talán az egész kapcsolatunk iránt.

Kínosan elnevetem magam , és kibújok Zayn teste elől.  A bőröndömhöz megyek, ami az ajtónál áll. Megfogom a fülét, és kinyitom az ajtót. Szóval nyitva van. Ha el kellett volna futnom, simán el tudtam volna. Olyan sok érzés van benne, és furcsa, szinte nem is érzek szerelmet, ebben a pillanatban. Hiány, és üresség. Pont, mint Zayn szemében.

-Utállak! - kiáltom hátra, és gyorsan kiviharzom az ajtón. Kint már nem bírom tovább, és a földre rogyok, zokogva.

Ilyen érzés lenne a szakítás érzése?!