Sajnálom, hogy kicsit megkésve, de most minden összeesküdött elennem. Ezért most egy extra hosszú részt hoztam! Remélem tetszeni fog.
u.i.:i a blognak kb.6 rész múlva vége, ennek a résznek még nem, de a következőnek már kicsit "befejezés-fílingje" lesz.
Jó olvasást!
e. xx
Egy arcomra kapott pofon ébresztett fel az átmeneti alvásomból. Vagy igazából fogalmam sincs, mimből,
olyan volt az egész, mintha álmodtam volna.
-Kelj fel! - Zayn rideg hangja felkelésre késztetett.
A szemeimet óvatosan kinyitottam, ökleimmel meg kellett dörzsölnöm őket, hogy jobban ki tudjam nyitni. Az arcom lüktetett az előbb kapott pofontól. Miért csinálja ezt velem Zayn? Amióta visszament A bandába, rideg velem és elutasító. Addig minden rendben volt. Kapott egy agymosást, vagy mi van?
-Készülj el, elviszlek valahova. Ne vegyél fel semmilyen cicomát, semmit. Csak igyekezz. Lent várlak - morogta felém.
-Za.. - kezdtem, azonban mondatom felét elharaptam, mivel Zayn kilépett az ajtón, és egyedül hagyott engem. Hallottam a zárt kattanni az ajtón, mire dühösen odakaptam a fejem az ajtó felé. Bezárt volna? Persze hogy bezárt, hiszen hallottam a zárt kattanni.
Idegesen felálltam, és az ajtóhoz sétáltam. A kezeimet a kilincsre raktam, és idegesen felmorogtam, ahogy az ajtó nem nyílt ki.
-A francba! - kiáltottam, idegesen rángatva a kilincset. - A francba Zayn engedj ki!
Lábammal rugdostam az ajtót, kezemmel pedig vertem, teljes erőmből. Könnyeim ismét kiszakadtak a szememből, az arcomon folytak le, ahogy keservesen próbáltam szabadulni a szobából.
Tényleg, milyen szobában is voltam? Zayn szobájában biztos nem, ott már voltam, amikor először megcsókolt. Ez a szoba most nem olyan volt. A falak fehéren virítottak, és csak egy egyszemélyes ágy volt a fal mellé állítva. Szóval még azt sem érdemlem meg, hogy a szobájába vigyen?
Megadtam magam, és sírva csúsztam le az ajtó tövébe. Bezárt engem.
A szobát hirtelen a börtönömnek éreztem, ahogy egyre depressziósabb hangulatba kerültem. Mindenre emlékeztem a tegnapi történésekből. Noel-t a szemem láttára lőtték le. Ott halt meg, a szemem előtt. Emlékszem, hogy Zayn karjaiba estem, de onnan már teljes sötétség. És amilyen most a kapcsolatunk Zayn-nel, kétlem, hogy bármit is beszélni fog, mit csinált velem tegnap, miután elájultam. Hogy őszinte legyek, nem is akarom inkább tudni. Jobb így, sötétségben.
Elhatároztam, hogy felöltözöm, ahogy Zayn mondta. Nem akartam vele egy újabb vitát, ezért inkább engedelmeskedem neki. Bár, hogy miért haragszik rám, a számomra még mindig rejtély. Tudtommal nem csináltam semmit, amiért oka lenne rám haragudni.
Sóhajtottam egyet, és felkeltem a földről. A kézfejemmel letöröltem a könnycseppeket, amik már szinte az arcomra száradtak.
Zany hogy értette, hogy ne vegyek fel semmilyen cicomát? Az ő házában voltam, könyörgök. Semmilyen ruhám, sem a sminkkészletem sem volt itt, hogy kicsit rendbe szedjem magam.
Reménykedtem benne, hogy a szoba egy fürdőre nyílik. Máskülönben még a szemeimet sem tudtam volna kicsit megmosni, amik bedagadtak és vörösek voltak a sírástól. Azonban életkedvem végleg elszállt, ahogy egyetlen egy fürdőt sem találtam.
-Zayn, készen vagyok! - kétségbeesetten kiabáltam.
Lépteket hallottam az ajtó másik oldaláról, majd a zár újra kattant, és Zayn vigyorgó arca is felbukkant a másik oldalról.
-Hiszen nem is csináltál magaddal semmit - már szint rosszul éreztem magam, ahogy szemeivel végigmért.
-Mivel az ajtó be volt zárva, nem tudtam kimenni a fürdőbe. És amúgy sincs itt semmi ruhám, emlékeztetlek - kezeimet összefontam a mellkasom előtt. Igyekeztem nem figyelni Zayn szemeire, amik kitartóan pásztázták a mellkasom.
-Mit akartál csinálni a fürdőben? - ajkait sejtelmes mosolyra húzta, ahogy visszanézett rám.
-Megmosni az arcom - logikusan feleltem.
Zayn bejött a szobába, az ajtót becsukta maga mögött. Ajkain mosoly volt, ahogy a falhoz tolt, és erősen nekiszorított.
-Sírtál? - mosolyogva nézett rám, én pedig végleg összezavarodtam attól a mosolytól.
-És ha igen? - kérdeztem vissza. - Érdekel az téged, hogy mit csináltam, amíg te bezártál ide?
-Imádom, mikor ilyen vagy - mondta, mire ajkait sürgetően az enyémre nyomta. A szemeim kikerekedtek, és a mellkasánál fogva próbáltam őt eltolni magamtól. - Furcsa. Amikor meglátogattál engem A banda törzshelyén, nem ellenkeztél volna.
Elpirultam, és kedvem lett volna adni neki egy hatalmas pofont. Erősen eltoltam magamtól, amíg ő önelégülten ajkait simogatta.
-Hova akarunk menni?
-Ó, bébi, az legyen meglepetés - sejtelmesen vigyorgott, majd megfogta a kezemet. Szótlanul kivezetett a szobából, lementünk a lépcsőn, az előszobában megálltunk.
-Vedd a cipőd. Ha lehet, gyorsabban.
Gyorsan magamra kaptam a kedvenc Vans cipőmet, és felemelkedtem Zayn-hez. Ő a telefonjával babrált, majd mikor látta, hogy végeztem, tekintetét elkapta a kijelzőről.
-Kész vagy?
Bólintottam, ő pedig kinyitotta nekem az ajtót. Előre léptem, de ugyanakkor Zayn is lépett. Lefagytam, ahogy kisétált előttem az ajtón. Nem nekem kellene előbb kilépnem? a hangom cserbenhagyott, amikor próbáltam neki szólni, hogy ez bunkóság volt. Tudtam, ha szólok, akkor megint veszekedés, pofon lesz.
Csendben maradtam. A fejemet lehorgasztva mentem Zayn után az autó felé.
Csendben maradtam. A fejemet lehorgasztva mentem Zayn után az autó felé.
-Az ajtót én zárom be? - flegmán kérdezte, az ajtó felé nézve, amit nyitva hagytam. Nem vagyok a szolgálója, hogy én nyitom-zárom neki az ajtót. Akár mennyire is "bandavezér", nem leszek a rabszolgája.
Megint csendben maradtam, ő pedig szitkozódott egyet, és visszaindult bezárni az ajtót.
Összerezdültem, ahogy Zayn kezét az autónak vágta.
Összerezdültem, ahogy Zayn kezét az autónak vágta.
-Elvárnám, hogy az ajtót zárd be magad után - mondta nekem, majd kinyitotta az ajtót. Beszálltam, nem vártam el, hogy kinyissa nekem. Minek? Úgyse fogja.
Gyorsan beszálltam, a táskámat kezdtem babrálni, ahogy vártam, hogy beindítsa a motort, és induljunk, ahová akar menni.
-Miért vagy mostanában ilyen? - a kezeimet az ajkaimra tapasztottam. A francba! Hogyan kérdezhettem ilyet? Véletlenül kicsúszott a számon.
-Megtennéd, hogy befogod, és egész addig csöndben maradsz, amíg oda nem érünk? Kösz.
Alsó ajkamba haraptam, és megpróbáltam visszanyelni a káromkodásom. Mit képzel magáról? Öntelt
bunkó. Meg kellene tanulnia külön választani A bandát, és a barátnőjét. Barátnőjét? Hülye vagyok. Még ki sem mondtuk, hogy szeretjük egymást. Szeretem én egyáltalán őt? Szerelmes vagyok belé? És vajon ő belém?
-Zayn! - a kezéért kaptam, ami a sebességváltón pihent. Gyengéden az ajkaimhoz emeltem a kezét, és adtam rá egy óvatos puszit. - Amióta találkoztál A bandával, megváltoztál. Máshogy viselkedsz.
Sóhajtott egyet, és leparkolt az út mellett. Leállította a motort, majd hozzám fordult.
-Nem változtam meg.
-D-De, megváltoztál - dadogtam. - Te lehet, hogy nem látod, nem érzed magadon..d-de nekem ez nagyon fáj, ahogy most bánsz felem. - a fejem lehajtottam, a könnyek újra kicsordultak a szememből.
Ujjaival az állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet. A szemeimet csukva tartottam, nem tudtam a szemébe nézni.
Ujjaival végigsimított a szemhéjamon, mire libabőrös lettem, és csak reméltem, hogy nem vette észre, mit okozott bennem az érintésével. Éreztem, ahogy odahajol hozzám, és puszikkal itatja fel a könnycseppeket az arcomról.
-Mi történt veled? - suttogtam. - Mi volt az, amiért így bántál velem?
Nem válaszolt, a szemeimet kinyitottam. Láttam, ahogy csukott szemmel, felém fordulva szór puszikat az arcomra. Most miért nem válaszolt? Nem tudja még ő sem, hogy mi volt a baja? Vagy tényleg igaz, hogy agymosást kapott, és most visszatért az emlékezete, és nem emlékszik rá, hogy miket művelt velem?
-Sajnálom - zilálta. - Fogalmam sincs, mi történt velem.
Eltoltam magamtól. Teljesen össze voltam zavarodva, és ehhez még hozzájárult Zayn könyörgő tekintete. Túl könnyűnek érezném magam, ha szó nélkül visszaengedném. Pedig a szívem ezt tenné. A nyakába ugranék, boldogan, és szerelmesen. De nekem ez túl gyors. Azt akarom, hogy küzdjön értem, hogy bizonyítson nekem. Amit elmondtam neki, mikor elváltunk egymástól.
-Eleanor - mondta, a kezét az enyémre tette.
Meglepődve bámultam le a kezére, amik az enyéimen pihentek. Most akkor mi van? Békülni akar? Vagy csak gúnyt űzni abból, hogy próbálok vele kedves lenni?
Könnyes szemmel az én szemeimbe nézett. nem akartam semmit mondani, féltem, hogy szégyenkeznék miatta, hogy szólok valami rosszat. Inkább csak néztem a szemébe, miközben folyamatosan hátrébb csúsztam az ülésen.
A hátam az ablaküveget érintette, Zayn pedig közelebb csúszott hozzám. A kezeimet a mellkasom elé emeltem, próbáltam Zayn-t eltolni magamtól.
-Kérlek - lehelte, testével az enyémet súrolta. A kezeim gyengének bizonyultak Zayn izmos, férfias alkatával szemben. Könnyen a testemre csúszott, ajkai lágyan érintették az enyémeket.
Ajkaival óvatosat puszikat hintett a számra, mintha kínozni akarna. Annyira akartam már a csókot, de nem akartam én kezdeményezni.
Megugrottam, amikor éreztem Zayn nyelvét a felső ajkamon. A nyelve bejutást kért a számba, én pedig szétnyitottam az ajkaim. Nyelve azonnal átcsúszott a számba, táncra keltve az enyémet. Mindkét kezemmel a hajába túrtam, ő pedig még közelebb jött hozzám.
Kezével az ablaküvegen támasztotta magát, míg folytattuk a túlfűtött csókolózást. Levegő hiányában eltoltam gyengéden magamtól, miközben mosolyogtam. Ez volt az a Zayn, akibe én először beleszerettem.
-Mi az? - lihegve kérdezte.
-Semmi - mosolyogtam. - Csak boldog vagyok, hogy visszakaptalak.
-Sajnálom - homlokát az enyémnek döntötte, a szemét fájdalmasan behunyta. - Ígérem, soha többet nem leszek ilyen.
-Tudom - mondtam, ajkaimmal nyomtam egy puszit a szájára, a kezeimmel körbefogtam a nyakát.
Zayn sóhajtott egyet, elmosolyodott, majd még egyszer utoljára megcsókolt, mielőtt visszahúzódott volna. Visszaült a vezető székbe, amíg én pirulva kúsztam vissza a helyemre.
*
-Ha nem baj, akkor most bekötöm a szemed - Zayn leállította a motort, majd hozzám fordult. Mosolygott, én pedig aggódva néztem rá.
-Umm..miért is kell ez? - az ajkaimba haraptam, és a kendőre néztem, amit a kezében tartott.
-Olyan helyre megyünk, ahová nem tudhatod az utat - mondta, és közelebb jött hozzám. - Fordulj meg, Bébi.
-Milyen helyre? - makacskodtam. Lehet, hogy az előbbi akciója csak csel volt, és igazából visz valahova, ahol...?
-Fordulj meg - hangja visszatért a durva és parancsoló hangnemhez.
Meggondolatlanul cselekedtem. Az ajtót gyors mozdulattal nyitottam ki, és ugrottam le a terepjáróból. Lábaim gyorsan vittek be az erdőbe, és visszafordulás nélkül csak rohantam. Mi van, ha ide akart hozni, bántani engem, hogy ne tudjam, hogy hol vagyunk, hogy ne tudjak szólni bárkinek is, hogy hol vagyok?
-Eleanor! - kiabált utánam.
A szívem hevesebben dübörgött, és ha ez lehetséges, még gyorsabban rohantam.
Lábaim kezdték feladni a szolgálatot; fáradni kezdtem. A levegőt nehezen vettem, a szívem vadul dobogott, az oldalam szúrt. Csak ne kapj el!
Ha most olyan lenne a kapcsolatunk, fel tudnám ezt fogni egy fogócskának például. Mármint olyan önfeledt, játékos fogócskának. Nem fogócska, más értelemben. Futni valaki elől, aki bántani akar téged.
-Eleanor, a cseszett életbe, állj meg! - kiabált utánam, és éreztem, hogy közel van.
Hirtelen ujjak fonódtak a csuklómra. Sikítottam, miközben erőszakosan maga felé fordított.
-Amikor azt mondom, hogy állj meg, akkor te rohadtul engedelmeskedsz!
-Eressz el! - sírtam, küzdöttem az erős szorítás ellen.
-Gyere utánam!
A csuklómnál fogva rángatott az erdő belseje felé. Beláttam, hogy hiába küzdök ellene, egy: fogalmam sincs, innen hogy szabadulok, kettő: talán csak még rosszabb lesz. Inkább szó nélkül belementem, hogy rángasson, mint egy rongybabát.
-Töröld le a könnycseppeket az arcodról - utasított nyersen. - A csajomnak nem szabad csapzottnak kinéznie.
-A csajodnak? - fájdalmasan kérdeztem. A csajomnak..
Nem válaszolt. Egy hatalmas épületet pillantottam meg Zayn válla fölött. A lábujjhegyemre álltam, hogy többet tudjak látni az épületből. Egy hangulatos kis háznak tűnt. Kívülről.
Zayn odalépett az ajtóhoz, és kinyitotta. Meglepődtem, ahogy előreengedett, hiszen mikor nála voltunk, ez nem így volt.
A ház belülről nagyon hangulatos volt; ezt egészen furcsálltam is. A lila és a narancssárga színek voltak a túlnyomó részben. A falak, és a párnák is ilyen színűek voltak. Egyetlen egy szobából állt az egész, de nagyon tetszett.
A kanapén megláttam a többieket, akik beszélgettek. Zayn-re néztem, aki bólintott egyet, én pedig a kanapé felé sétáltam. A zaklatott lélegzetemet visszatartottam, az arcomra egy hamis mosolyt varázsoltam.
A kanapéhoz érve rengeteg szempár szegeződött rám. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy éppen egy bandával vagyok összezárva, hanem arra gondoltam, hogy ez csupán egy baráti összejövetel.
-El - vigyorgott Ryan. - Amikor múltkor láttalak, elég gáz szitu volt, nem? - összeröhögött a többiekkel, én pedig majd' elsüllyedtem.Most esett le, milyen volt a kis magánakcióm, amikor utoljára találkoztam velük.
-Noel hogy van? - kérdeztem Ryan-től, aki meglepődve fordult vissza hozzám.
-Nem lesz vele több gondod, nyugi - mosolygott rám megnyugtatóan.
-M-Meghalt? - dadogtam.
Választ nem kaptam. Visszahuppant a kanapéra a többiek közé, és lelkesen kapcsolódott be a beszélgetésbe.
Hirtelen karokat éreztem a derekamon, amik védelmező ölelésbe csomagoltak. Kicsit megnyugodtam, de még mindig émelygett a gyomrom attól, hogy Noel-t előttem lőtték le.
-Üljünk le - suttogta a fülembe.
Bólintottam és a kanapé felé sétáltam. Megvártam, amíg Zayn választ helyet. Intett, hogy üljek az ölébe. Feszengve, de beültem az ölébe, ő pedig hátulról körbeölelte a derekamat. Észrevettem két lányt, akik biztatóan rám mosolyogtak. Ők ketten voltak a bálba is. Szóval..Zayn innen ismeri. Úristen, én pedig kivertem a cirkuszt, mert biztos voltam benne, hogy megcsalt.
-Z, elintéztem azt az idiótát, akit mondtál - Ryan büszkén mondta, Zayn pedig elismerően bólintott.
-De még mindig nem lehetsz bandavezér - fűzte hozzá Zayn szigorúan.
-Jaj, Z, ne beszélj már szarságokat! - mondta Ryan enyhe éllel a hangjában. - Eszem ágában sincs bandavezér lenni. Nekem tökéletes ez a poszt.
-Akkor rendben - bólintott szigorúan Zayn.
Innentől már nem volt a beszélgetés része Zayn. A nyakamat kezdte kényeztetni, néha durva szívásznyomokat hagyva maga után.
-Zayn - nyöszörögtem.
Fogalmam sincs, mi vezetett rá arra, hogy hátraforduljak, és durván megcsókoljam. Talán az iránta érzett szenvedélyem segített benne. Zayn mosolygott, és elszakadt tőlem.
-Ez az én csajom - zilálva mondta.
Megugrottam, ahogy éreztem a telefonomat rezegni a zsebemben. Kihalásztam a zsebemből, és rutinosan oldottam fel a képernyőzárat. Egy sms.
"Köszönöm szépen, hogy ismét ennyire számíthattunk magára! Ki van rúgva. Többet nem szeretnénk már itt látni."
A feladó: Johanne Parker. A tánctanár. Ó, basszus.
-Zayn! - a kezéért kaptam, ami a sebességváltón pihent. Gyengéden az ajkaimhoz emeltem a kezét, és adtam rá egy óvatos puszit. - Amióta találkoztál A bandával, megváltoztál. Máshogy viselkedsz.
Sóhajtott egyet, és leparkolt az út mellett. Leállította a motort, majd hozzám fordult.
-Nem változtam meg.
-D-De, megváltoztál - dadogtam. - Te lehet, hogy nem látod, nem érzed magadon..d-de nekem ez nagyon fáj, ahogy most bánsz felem. - a fejem lehajtottam, a könnyek újra kicsordultak a szememből.
Ujjaival az állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet. A szemeimet csukva tartottam, nem tudtam a szemébe nézni.
Ujjaival végigsimított a szemhéjamon, mire libabőrös lettem, és csak reméltem, hogy nem vette észre, mit okozott bennem az érintésével. Éreztem, ahogy odahajol hozzám, és puszikkal itatja fel a könnycseppeket az arcomról.
-Mi történt veled? - suttogtam. - Mi volt az, amiért így bántál velem?
Nem válaszolt, a szemeimet kinyitottam. Láttam, ahogy csukott szemmel, felém fordulva szór puszikat az arcomra. Most miért nem válaszolt? Nem tudja még ő sem, hogy mi volt a baja? Vagy tényleg igaz, hogy agymosást kapott, és most visszatért az emlékezete, és nem emlékszik rá, hogy miket művelt velem?
-Sajnálom - zilálta. - Fogalmam sincs, mi történt velem.
Eltoltam magamtól. Teljesen össze voltam zavarodva, és ehhez még hozzájárult Zayn könyörgő tekintete. Túl könnyűnek érezném magam, ha szó nélkül visszaengedném. Pedig a szívem ezt tenné. A nyakába ugranék, boldogan, és szerelmesen. De nekem ez túl gyors. Azt akarom, hogy küzdjön értem, hogy bizonyítson nekem. Amit elmondtam neki, mikor elváltunk egymástól.
-Eleanor - mondta, a kezét az enyémre tette.
Meglepődve bámultam le a kezére, amik az enyéimen pihentek. Most akkor mi van? Békülni akar? Vagy csak gúnyt űzni abból, hogy próbálok vele kedves lenni?
Könnyes szemmel az én szemeimbe nézett. nem akartam semmit mondani, féltem, hogy szégyenkeznék miatta, hogy szólok valami rosszat. Inkább csak néztem a szemébe, miközben folyamatosan hátrébb csúsztam az ülésen.
A hátam az ablaküveget érintette, Zayn pedig közelebb csúszott hozzám. A kezeimet a mellkasom elé emeltem, próbáltam Zayn-t eltolni magamtól.
-Kérlek - lehelte, testével az enyémet súrolta. A kezeim gyengének bizonyultak Zayn izmos, férfias alkatával szemben. Könnyen a testemre csúszott, ajkai lágyan érintették az enyémeket.
Ajkaival óvatosat puszikat hintett a számra, mintha kínozni akarna. Annyira akartam már a csókot, de nem akartam én kezdeményezni.
Megugrottam, amikor éreztem Zayn nyelvét a felső ajkamon. A nyelve bejutást kért a számba, én pedig szétnyitottam az ajkaim. Nyelve azonnal átcsúszott a számba, táncra keltve az enyémet. Mindkét kezemmel a hajába túrtam, ő pedig még közelebb jött hozzám.
Kezével az ablaküvegen támasztotta magát, míg folytattuk a túlfűtött csókolózást. Levegő hiányában eltoltam gyengéden magamtól, miközben mosolyogtam. Ez volt az a Zayn, akibe én először beleszerettem.
-Mi az? - lihegve kérdezte.
-Semmi - mosolyogtam. - Csak boldog vagyok, hogy visszakaptalak.
-Sajnálom - homlokát az enyémnek döntötte, a szemét fájdalmasan behunyta. - Ígérem, soha többet nem leszek ilyen.
-Tudom - mondtam, ajkaimmal nyomtam egy puszit a szájára, a kezeimmel körbefogtam a nyakát.
Zayn sóhajtott egyet, elmosolyodott, majd még egyszer utoljára megcsókolt, mielőtt visszahúzódott volna. Visszaült a vezető székbe, amíg én pirulva kúsztam vissza a helyemre.
*
-Ha nem baj, akkor most bekötöm a szemed - Zayn leállította a motort, majd hozzám fordult. Mosolygott, én pedig aggódva néztem rá.
-Umm..miért is kell ez? - az ajkaimba haraptam, és a kendőre néztem, amit a kezében tartott.
-Olyan helyre megyünk, ahová nem tudhatod az utat - mondta, és közelebb jött hozzám. - Fordulj meg, Bébi.
-Milyen helyre? - makacskodtam. Lehet, hogy az előbbi akciója csak csel volt, és igazából visz valahova, ahol...?
-Fordulj meg - hangja visszatért a durva és parancsoló hangnemhez.
Meggondolatlanul cselekedtem. Az ajtót gyors mozdulattal nyitottam ki, és ugrottam le a terepjáróból. Lábaim gyorsan vittek be az erdőbe, és visszafordulás nélkül csak rohantam. Mi van, ha ide akart hozni, bántani engem, hogy ne tudjam, hogy hol vagyunk, hogy ne tudjak szólni bárkinek is, hogy hol vagyok?
-Eleanor! - kiabált utánam.
A szívem hevesebben dübörgött, és ha ez lehetséges, még gyorsabban rohantam.
Lábaim kezdték feladni a szolgálatot; fáradni kezdtem. A levegőt nehezen vettem, a szívem vadul dobogott, az oldalam szúrt. Csak ne kapj el!
Ha most olyan lenne a kapcsolatunk, fel tudnám ezt fogni egy fogócskának például. Mármint olyan önfeledt, játékos fogócskának. Nem fogócska, más értelemben. Futni valaki elől, aki bántani akar téged.
-Eleanor, a cseszett életbe, állj meg! - kiabált utánam, és éreztem, hogy közel van.
Hirtelen ujjak fonódtak a csuklómra. Sikítottam, miközben erőszakosan maga felé fordított.
-Amikor azt mondom, hogy állj meg, akkor te rohadtul engedelmeskedsz!
-Eressz el! - sírtam, küzdöttem az erős szorítás ellen.
-Gyere utánam!
A csuklómnál fogva rángatott az erdő belseje felé. Beláttam, hogy hiába küzdök ellene, egy: fogalmam sincs, innen hogy szabadulok, kettő: talán csak még rosszabb lesz. Inkább szó nélkül belementem, hogy rángasson, mint egy rongybabát.
-Töröld le a könnycseppeket az arcodról - utasított nyersen. - A csajomnak nem szabad csapzottnak kinéznie.
-A csajodnak? - fájdalmasan kérdeztem. A csajomnak..
Nem válaszolt. Egy hatalmas épületet pillantottam meg Zayn válla fölött. A lábujjhegyemre álltam, hogy többet tudjak látni az épületből. Egy hangulatos kis háznak tűnt. Kívülről.
Zayn odalépett az ajtóhoz, és kinyitotta. Meglepődtem, ahogy előreengedett, hiszen mikor nála voltunk, ez nem így volt.
A ház belülről nagyon hangulatos volt; ezt egészen furcsálltam is. A lila és a narancssárga színek voltak a túlnyomó részben. A falak, és a párnák is ilyen színűek voltak. Egyetlen egy szobából állt az egész, de nagyon tetszett.
A kanapén megláttam a többieket, akik beszélgettek. Zayn-re néztem, aki bólintott egyet, én pedig a kanapé felé sétáltam. A zaklatott lélegzetemet visszatartottam, az arcomra egy hamis mosolyt varázsoltam.
A kanapéhoz érve rengeteg szempár szegeződött rám. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy éppen egy bandával vagyok összezárva, hanem arra gondoltam, hogy ez csupán egy baráti összejövetel.
-El - vigyorgott Ryan. - Amikor múltkor láttalak, elég gáz szitu volt, nem? - összeröhögött a többiekkel, én pedig majd' elsüllyedtem.Most esett le, milyen volt a kis magánakcióm, amikor utoljára találkoztam velük.
-Noel hogy van? - kérdeztem Ryan-től, aki meglepődve fordult vissza hozzám.
-Nem lesz vele több gondod, nyugi - mosolygott rám megnyugtatóan.
-M-Meghalt? - dadogtam.
Választ nem kaptam. Visszahuppant a kanapéra a többiek közé, és lelkesen kapcsolódott be a beszélgetésbe.
Hirtelen karokat éreztem a derekamon, amik védelmező ölelésbe csomagoltak. Kicsit megnyugodtam, de még mindig émelygett a gyomrom attól, hogy Noel-t előttem lőtték le.
-Üljünk le - suttogta a fülembe.
Bólintottam és a kanapé felé sétáltam. Megvártam, amíg Zayn választ helyet. Intett, hogy üljek az ölébe. Feszengve, de beültem az ölébe, ő pedig hátulról körbeölelte a derekamat. Észrevettem két lányt, akik biztatóan rám mosolyogtak. Ők ketten voltak a bálba is. Szóval..Zayn innen ismeri. Úristen, én pedig kivertem a cirkuszt, mert biztos voltam benne, hogy megcsalt.
-Z, elintéztem azt az idiótát, akit mondtál - Ryan büszkén mondta, Zayn pedig elismerően bólintott.
-De még mindig nem lehetsz bandavezér - fűzte hozzá Zayn szigorúan.
-Jaj, Z, ne beszélj már szarságokat! - mondta Ryan enyhe éllel a hangjában. - Eszem ágában sincs bandavezér lenni. Nekem tökéletes ez a poszt.
-Akkor rendben - bólintott szigorúan Zayn.
Innentől már nem volt a beszélgetés része Zayn. A nyakamat kezdte kényeztetni, néha durva szívásznyomokat hagyva maga után.
-Zayn - nyöszörögtem.
Fogalmam sincs, mi vezetett rá arra, hogy hátraforduljak, és durván megcsókoljam. Talán az iránta érzett szenvedélyem segített benne. Zayn mosolygott, és elszakadt tőlem.
-Ez az én csajom - zilálva mondta.
Megugrottam, ahogy éreztem a telefonomat rezegni a zsebemben. Kihalásztam a zsebemből, és rutinosan oldottam fel a képernyőzárat. Egy sms.
"Köszönöm szépen, hogy ismét ennyire számíthattunk magára! Ki van rúgva. Többet nem szeretnénk már itt látni."
A feladó: Johanne Parker. A tánctanár. Ó, basszus.
.jpg)
