41.fejezet - 2. rész - Megerőszakolva

Umm..hii! Sajnálom a késést, mármint a hozzám képesti késést, ezen a héten rengeteg tanulnivalóm volt, ráadásul szereztem pár "jó" jegyet is, amiért TERMÉSZETESEN kaptam egy kis büntit. Ümm..igen, itthon még így működik. A gyerek 2-est hoz, a szülők mérgesek, és eltiltják a gyereket, reménykedve a változásban. Haha, de engem még ugyanúgy nem fog érdekelni a történelem, ha nem írhatok, nem?! Eh, elkalandoztam.
Jó olvasást!

Bocsi nincs kép, válság van hihi

"Szemet tudsz hunyni azokon a dolgokon, amiket nem akarsz látni, de nem tudod bezárni a szíved az ellen a  dolgok ellen, amiket nem akarsz érezni."

Kapaszkodok Zayn-be, a bokáimmal körbeölelem a csípőjét, ahogy ő biztonságban tart engem, és a lakása felé cipel. Nyakára apró pillangó puszikat helyezek, mire sóhajt, és erősebben szorít a csípőmnél. A falnak dönt, és erőteljesen kezd el csókolni. Kezei elkezdik feljebb tűrni az amúgy is rövid ruhámat, én pedig a szájába nyöszörgök. Hosszú ujjai magabiztosan tűrik fel a vékony anyagot a combomon, én erősen a hajba túrok, és erőszakosan csókolom.

-Zayn, menjünk be – zilálom, mikor elválunk egymástól. Morog egyet, és közelebb hajol hozzám. A mozdulat ösztönös, kezeimet a mellkasára helyezem, és eltolom magamtól. – Ne itt.

Puffogva elhajol tőlem, hogy le tudjak szállni. Megragadja a csuklómat, és a lakása felé húz. Gyorsan halad, gyakran hátrahajol hozzám, hogy egy hosszú csókot kezdeményezzen. Kuncogok, és a lakása felé tolom. Nem szeretném, ha néhány kíváncsi szomszéd az ablakból látná, hogy mire készülünk.

A zárral babrál, látom a kezét, hogy remeg, ahogy próbálja beilleszteni a kulcsot a zárba. Elmosolyodok, és közelebb lépek hozzá. Arcára egy hosszú puszit helyezek, ujjaimat a pólója aljához vezetem. Óvatosan benyúlok a textil alá, és forró bőrét simogatom. Hallom, hogy légzése egyenetlen lesz, tökéletes ajkait jóleső sóhajok hagyják el. Közelebb hajolok hozzá, és apró puszikkal kényeztetem az arcát. nehezen kinyitja az ajtót, és azonnal belök rajta, és a falnak támaszt. Ajkait erősen az enyémekre nyomja, nyelve azonnal találkozik az enyémmel. A szájába sóhajtok, ahogy mélyen benyúl a ruhám alá.

-Az enyém leszel – morogja, és ajkaival a nyakamnak esik.

A ruhámat feljebb tűri, ajkával erősen harapja a nyakamon lévő bőrt. Kéjesen felnyögök, és a hajába túrok. Fejemet felemelem, nagyobb helyet adva neki. Ujjaival a bugyimnál kalandozik, mire fogaimat összeszorítom, és élesen szívom be a levegőt.

-Már most a tiéd vagyok, Zayn – lehelem, erősebben markolom a haját, ahogy erősen szívni kezdi vékony bőrömet. Ujjával félrehúzza a bugyimat, és abbahagyja a nyakam forró kényeztetését, és felnéz. Elsötétült fekete tekintetét az enyémbe fúrja, majd egy ujját óvatosan felcsúsztatja.

-Basszus – nyögök fel, szemeimet mélyen becsukom. Ez az érzés túl sok, túl intenzív, pedig még csak egy ujja van bennem. Ez lehetetlen, nem érezhetek ilyet egy ujjtól.

Bal kezével a fejem mellett támaszkodik meg, homlokát erősen az enyémnek nyomja. Apró puszikat ad az orromra, miközben folytatja a mozgatást.

-Azt akarom, hogy neked is jó legyen – suttogja, én pedig megragadom a felkarját, csak hogy kapaszkodjak valamiben. Az érzés kezdi elborítani a testemet, kezdi elhomályosítani az érzékeimet, és nem tudok gondolkodni. – Hogy te is ugyanazt érezd, amit én. – duruzsolja a fülembe, fogai közé véve a fülcimpámat. A csípőmet ritmusosan tolom előre, még többet akarok. Nem tudok testemnek parancsolni, gyakorlatilag külön működik tőlem. – Örömöt. – mondja rekedtesen, engem pedig abban a pillanatban elöntenek az érzések, és még egyszer előrelököm a csípőm, mielőtt Zayn ujjára élveznék. A mellkasom gyorsan emelkedik, és süllyed, testem még mindig ragaszkodik az érzéshez, amit Zayn váltott ki belőlem.

Érzem jéghideg ujjainak érintését az hátamon, de most nem tudok gondolkodni, testem elgyengült az orgazmusom hatására. Ujjaival könnyedén kicipzárazza hátul a ruhámat, és egy gyors mozdulattal leveszi rólam. Nem pirulok el amiatt, hogy csak fehérneműben állok előtte, inkább magamhoz húzom, és ajkainkat gyorsan összenyomom. Ujjaimat a nadrágjához vezetem, és elkezdem kigombolni az övét. Kezeim remegnek, de igyekszek uralkodni a testem felett, miközben folytatjuk a túlfűtött csókolózást. Övét kikapcsolom, és miután a gombok is kipattannak, kezemet a fenekéhez vezetem. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire odaleszek valakinek a fenekéért, de az övé egyszerűen tökéletes – mint maga az ember.

-Vedd le – morogja a számba, mire egy gyors mozdulattal lekapom a fenekéről a nadrágot. Lerúgja magáról, amire felkuncogok. – Te csak ne nevess – mondja gyorsan, és ismét közelebb lép hozzám. – Itt szeretnéd?

Számat elhúzom, és végignézek a hatalmas előszobán. Zayn házának nagysága mindig is megdöbbentett, és amíg ilyen gondolatok pörögnek át az agyamon, Zayn meztelen felsőteste beborítja az egész testemet.

-Szerintem az ágyamban kényelmesebb lenne, de ahogy te szeretnéd – suttogja a fülembe, mire aprót felnyögök. Az érzés még mindig ott él bennem – vagy csak annak egy szikrája -, és újra akarok azt érezni, vele. – Most minden úgy lesz, ahogy szeretnéd, szerelmem.

Közelebb húzom magamhoz, és egy gyengéd csókot kezdeményez. Felugrok az ölébe, bokáimmal körbeölelem a csípőjét. Belemosolygok a csókba, ahogy ujjaival a hátamat kezdi simogatni, majd közelebb ölel magához.

-Melyik szoba van a legközelebb? – motyogom a csókba.

-Türelmetlen – mosolyodik el, és benyit egy szobába. – De ez tetszik.

Erősen a hajába túrok, ami már kócos lett az állandósult hajtúrásaimtól, de ez jelenleg egyikünket sem érdekli. Ahogy csípőmet előremozdítom türelmetlenségem jeléül, találkozik merevedésével, amit már alsónadrágján keresztül is lehet érezni. Aprót nyögök, és újra előrelendítem, újra akarom érezni azt az érzést, ami elborította az egész testemet.

-Bazd meg, Eleanor, te a vesztemet fogod okozni ezzel – nyögi, és hátradönti a fejét. Azonnal nyakára tapadok az ajkaimmal, fogaim közé kapok egy bőrdarabot, és erősen szívni kezdem. Zayn ajkait egyre több morgás és nyögés hagyja el. Hirtelen érzem, hogy teste – és vele együtt én is – hátramozdul, és ledönt az ágyra. Azonnal felém mászik, én pedig a nyakánál fogva húzom le magamhoz egy szenvedélyes csókra. Lábaimat terpeszbe rakom, hogy közelebb érezhessem magamhoz, és gyorsan visszahajol hozzám.

-Azt akarod, hogy én legyek felül?

Elpirulok, és inkább az ajkamba harapok. Ő már sokkal tapasztaltabb, fogalmam sincs, milyen lehet, ha én irányítok, ha én vagyok felül. Ő már biztos tapasztalta, hogy milyen, ha egy lány ráül. Erre a gondolatra féltékenység önti el a testemet, hogy tudom, hogy valaki már szeretkezett vele. Valaki, aki nem én voltam.

-Kipróbálhatnánk mást is – gúnyolódik, és a bugyimnál matat. – Nem gondolod?

-Nem! – tiltakozok hevesen, és a fejemet rázom. Megijedtem, mi lehet az a mást is? Mit fogunk csinálni?

-Ugyanmár Eleanor, miért nincs benned egy kis...vadság? – kérdezi, miközben ujjait felcsúsztatja a hasamon. – Egy kis izgalom, egy kis kalandvágy.

-Vadságra vágysz? Izgalomra? – vonom fel a szemöldököm, és feljebb csúszok az ágyon. – Ha vadságra vágysz, akkor miért nem szólítasz le egy utcalányt a sarokról? Ő biztos tudna neked elég vadságot nyújtani, amire én nem vagyok képes!

Fogalmam sincs, miért kaptam fel ennyire a vizet, de egyszerűen nem vagyok képes vadul viselkedni vele. Ahhoz túlságosan sokat érzek iránta, minthogy karmoljam, és durva szívásnyomokat hagyjak teste minden részén.

Feljebb tolom magam az ágyon, így már ülve fürkészem Zayn arcának és szemének folyamatos változását. Szemei – ha lehetséges ez – még sötétebbek, és arca is folyamatosan változik. A szerelem helyét átveszi a vágy, pont úgy, ahogy a börtönben is.

Csak itt egy a probléma – ott el tudtam menekülni, sőt elengedett. De itt nem hiszem, hogy olyan könnyen el tudnék menekülni.

-Zayn – suttogom, ahogy érzem, hogy ujjait durván végighúzza a hasamon, egészen a bugyim széléig. Kezével durván szétszakítja az anyagot, és felém mászik. Ha eddig nem féltem volna, akkor most biztosan teljesen magába kerített a rettegés. Basszus. Azt hittem, ez az este lesz az egyik legcsodálatosabb együtt töltött esténk. Meg fog erőszakolni.

-Kérlek – egy apró könnycsepp hullik a testemre, Zayn pedig közelebb mászik hozzám. A lábaimat durván szétnyitja, mire fájdalmamban felsikoltok. Nem fog menni, fájni fog, nem vagyok elég nedves hozzá. – Fájni fog! – figyelmeztetem remegve.

-Annál jobb lesz nekem – morogja vissza, és erősen belém löki merevedését. Fájdalmasan felnyögök, lábaimat megpróbálom összezárni, de ez lehetetlen – Zayn mindkét kezével erősen fogja a combjaimat, így teljesen kiszolgáltatva neki.

Felsikítok, ahogy erősen mozogni kezd bennem. A szenvedély egyetlenegy szikrája sem gyullad fel a testemben, ennek helyét átveszi a folyamatos fájdalom, ahogy Zayn erősen és agresszívan mozgatja a csípőjét. Minden lökése lüktetést okoz bennem, de ez nem az a jó fajta lüktetés – szorító, kínzó lüktetés. A rohadt életbe, még sohasem éreztem ilyen fajta fájdalmat.

-Hagyd abba! – sírok, kezeimet a mellkasára teszem, próbálom magamtól minél messzebb tolni. Vagy bárhova, csak el tőlem, hogy ne okozzon fájdalmat.

Nem válaszol, látom arcát eltorzulni, valószínűleg a közelgő orgazmusa miatt. Keservesen nézek rá, a férfira, akiért annyira odavagyok, akibe menthetetlenül beleestem. És aki megerőszakolt.

Zayn tol még rajtam párat, majd mindenről megfeledkezve belém élvez. Undorodom tőle, és sírok. Zokogok, remegek, és elképesztően fáj az alsó felem.

Zayn levágja magát az ágyra, és a csuklómnál fogva erőszakosan leránt maga mellé. Vele szembe kerülök, de inkább a másik oldalamra fordulok. Undorodom tőle, képtelen vagyok a szemébe nézni, undorodom tőle.

Mélyen betakarózok, és a szemeimet is behunyom. Igyekszek parancsolni a testemnek, hogy ne zokogjak fel hangosan, s hogy ne is szipogjak. Tudom, hogy azt a gyengeségem jelének venné. Nem szabad minden alkalommal sírnom, amikor valami fájdalmat okoz nekem, le kell küzdenem a sírási ingereimet, ami folyamatosan rám tör. Nem vagyok kisgyerek, felnőtt nő vagyok, és képes vagyok parancsolni az érzelmeimnek. De nem tudom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy megerőszakolt. Pont Ő, pont az a férfi, akinél először érzek szerelmet, kihasznált, mint egy olcsó utcalányt. Azt mondta szeret, úgy, mint lányt még talán sohasem. Nála ez a szerelem? Hogy ész nélkül erőszakolunk meg lányokat a saját beteges kielégülésünk miatt? Ha őt csak ez hajtja, akkor miért mond olyan szavakat, mint a szeretlek? Ez egyáltalán nem olyan szó, amivel dobálóznia kellene, ennek a szónak súlya van, csak akkor kellene kimondania, ha úgy is érzi. Én hittem neki, elhittem neki minden egyes édes szavát, és ezért vágyom most annyira rá. Hogy megöleljen, hogy simogassa a hajam. És hogy rengetegszer elmondja nekem, hogy mit érez irántam. Ehelyett egy egyszerű mozdulattal átdobja kezét a derekamon, és anélkül, hogy magához húzna, elalszik. Semmi szerelem, semmi érzelem. Semmi. Csak az a kicseszett beteges kielégülés.

A zokogásom nem tudom tovább visszatartani, vulkánszerűen tör rám, és az egész testem belerázódik a szúró sírásomba.  Nem tudom kontrollálni magam, a könnyek csak hullnak a szememből, a sírás pedig ahelyett, hogy csillapodna, egyre gyorsabban és durvábban tör rám. Mindenem fáj, de talán a legjobban az a kettő tény, hogy Zayn most is nyugodtan alszik, pedig biztos vagyok benne, hogy érzi a zokogásom. A másik pedig az, hogy megerőszakolt.

Azt hiszem, összetört a szívem.

41. fejezet - 1. rész (+16)

Itt az eredeti 41. rész, amit ha szép szóval kifejezhetek, leszóltak. 
Nem írom ide újra, hogy +16, hiszen újra +16.
Jó olvasást! x

Zayn

-Zayn! – egy erőtlen lány hangot hallok. A büdös francba. Minden akartam, csak azt nem, hogy Eleanor megjelenjen, és végignézze, hogy hogyan verik még a szart is ki a barátjából. Kiabálnék neki, hogy menjen el innen, de még nyögni sincs erőm, ahogy ez a fasz belerúg az oldalamba.  Bakancsa egyenesen a gyomromat célozza, én pedig a szemeimet és a számat összetapasztva várom az újabb rúgásokat.

-Hagyd békén! – kiabálja erőtlen hangon. – Hagyd békén, nem tett semmi rosszat!

A rúgások abbamaradnak, kezeket érzek mind a kettő csuklómon. Olyan vagyok, mint egy rongybaba; a testem elgyengült az ütések hatására, ahogy hagyom, hogy rángassanak. Erőszakosan felállítanak, így újra a talpamon állok.

-Itt a ribancod. Valami utolsót még neki, esetleg? – vigyorog rám, mire összeszorítom az állkapcsomat.

-Ne! – szól zaklatottan Eleanor, mire óvatosan felé fordítom a fejem. – Ne őt bántsd!

-Milyen cuki – nevet fel hangosan. – Kockára tenné az életét, érted! Hogy ez mennyire aranyos!

-Eleanor – sóhajtom. – El, kérlek menj el. Nem szeretném, ha látnád..

-Nem, nem, a kislány itt marad! – szól közbe vigyorogva az undormány, és közelebb lép hozzám. – Végig fog nézni mindent, és ha még élnél, végig fogod nézni, ahogy kielégít engem. Hogy legyen benne valami élvezet is – vigyorodik el hamisan.

Eleanor fájdalmasan felzokog, nekem pedig az állkapcsom még jobban összeugrik. Önelégült fasz. Mit képzel magáról?

Hallani Eleanor fájdalmas, és egyenetlen zokogását, szívbemarkoló érzés. És látni ennek az önelégült fasznak az önelégült vigyorát kibaszottul idegesítő.

-Zayn – mondja El a zokogástól elcsukló, és rekedt hangon.

-A barátnőmet hagyd békén, idióta fasz! – kiabálom teljes erőmből, és csuklóimat kikapom a két erős szorításból. Tehetetlen vagyok szinte, a gyomrom ég a kapott rúgásoktól.

-Barátnő – nevet fel cinikusan, mire nem tudom visszatartani magam, és teljes erőmből az arcába vágok az öklömmel. A düh szétterjed testemben, elzárva a helyes gondolkodás útját. Hallom, ahogy Eleanor zokog mellettem, de ez most nem érdekel. Végezni akarok ezzel a fasszal, kibaszottul ki akarom verni belőle még a szart is.

-Állj le! – zokogja hangosan El, de fejemet inkább nem kapom felé. Öklömmel újabb ütést adok az arcára, ezúttal erősebbet, érzem, hogy egyensúlya alattam meginog, de tartja magát.

Lábamat előrelendítem, és térdemmel belerúgok a gyomrába. Fájdalmasan felnyög, én pedig érzem a testemben az adrenalint, ami arra visz, hogy tovább csináljam, tovább verjem, egészen addig, ameddig kibaszottul meg nem döglik.

-Zayn állj le! – Eleanor kétségbeesetten a kezeim után kap, amik újra az arcát veszik célba. Nem törődöm vele, gyors mozdulattal ellököm magamtól őt, hogy újra arra a faszra tudjak koncentrálni.

Térdemmel még egy erős rúgást mérek a gyomrába, mire összerogy alattam, és fájdalmasan nyöszörög.

-Mocsok – köpöm felé, a talpammal a gyomránál siklok. – Azt hitted, csak úgy megdughatod a barátnőmet, mi? Kibaszott rosszul hitted.

Talpammal egy erőset belerúgok, látok egy vékony vércsíkot lefolyni az arcán. Magamban mosolygok, és újra belerúgok. Kicseszett seggfej. Ilyenkor persze nem nagy a feje, most ő nyöszörög nekem a kegyelmezésért. Ilyenkor hol vannak a nyálas talpnyalói? Beszartak tőlem. Kicseszettül beszart tőlem mindenki.

-Zayn Malik vagyok, seggfej, nem érdemes velem kezdened – suttogom, és lehajolok, hogy a pólója szélénél fogva felhúzzam őt a földről. – Állj fel, szerencsétlen! – kiabálok rá.

-Nyertél – suttogja beleegyezően. – Nyertél, csak engedj el!

-Milyen cuki – utánozom őt, ahogy ő tette velem, amikor El megpróbálta leállítani. – Állj fel, te seggfej!

Ellépek tőle, hogy felállhasson. Látom, hogy a lábai remegnek, és én undorodva nézek rajta végig. Mindenhol vérfoltok. Arcán különösen sok, vegyülve a vékony vércsíkkal, ami már szája mindkét oldalán folyik le.

-Te most innen kibaszott gyorsan elhúzol, megértetted? – suttogom, ahogy ismét velem egy szintbe kerül. – Kicseszettül eltűnsz innen, és viszed magaddal az összes szemetedet. És ha nem akarsz több ilyen kellemes meglepetést, akkor többet nem dugod vissza azt a kibaszott mocskos pofádat ide, megértetted?

-Megdughatom a nődet? – kérdezi cinikusan, mire öklöm újra az arcán lendül, ahogy teljes erőmből pofon vágom.

-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, kibaszottul kitekerem a nyakad – kiabálom, és megragadom Eleanor csuklóját. Törékeny teste remeg a zokogástól, amit erősen próbál visszatartani. – Öt percet kapsz, hogy kihúzz innen.

Villant Eleanorra egy vigyort, mire a kezemhez bújik. A kézhez, ami éppen az előbb vert halálra majdnem egy embert.

-Szia Baby, majd találkozunk – mondja egy gúnyos mosollyal, mire kezeim ismét ökölbe szorulnak.

Meglepődöm, ahogy Eleanor összekulcsolja az ujjainkat, hogy megnyugtasson. Szememet még mindig azon a kicseszett seggfejem tartom, akinek tekintete folyamatosan tetőtől–talpig végigméri Eleanort.

-Nem felejtem el betartani az ígéretem, kisfiú – figyelmeztet, mire majdnem felnevetek. Szóval kisfiú. Csak éppen ez a kisfiú az előbb verte ki belőle majdnem a szart is.

A légzésem egyenetlen, ahogy az előbb történt események végigpörögnek az agyamon. Mindent látott. Látta, hogy milyen vagyok valójában. Látta azt a hidegvérű gyilkost, akinek már jó pár ember halála miatt mocskos a neve.

-Eleanor – kezdem, de nem fordulok felé. Az ujjainkat összeszorítja, és újra érzem, ahogy remeg a teste.

-Zayn, ha.. – sóhajt egyet, hogy visszanyerje hangját, és elfojtsa a zokogását. – Ha az előbb történtekre gondolsz, akkor…

-Kurvára elbasztam! Elcsesztem mindent! – csattanok fel idegesen, az ujjaimat kihúzom a puha szorításból. – Kurvára megérteném, ha most el akarnál hagyni, El. Egy kibaszott gyilkos vagyok, szét tudtam volna verni a fejét ennek az idiótának, ha nem lettél volna itt. Tudom, hogy nem akarod, hogy öljek, és én..

-Szeretlek – mondja hirtelen, mire végre ránézek. A szeméből könnyek sora szabadul ki, és az ajkába harap. Próbálja elnyelni a kitörő sírását. – Szeretlek, és tudod, miért? Igen, valójában tényleg hatalmas hülye lennék, ha most veled maradnék. Mert tudom, hogy meg tudtad volna ölni. És tudom, hogy öltél már embert. De nekem nem ez számít.

Sóhajtok, és teljes testemmel felé fordulok. Óvatosan a pultnak nyomom, miközben folyamatosan a szemébe nézek.

-Ahogy kiálltál értem – suttogja. – Az valami elképesztően szexi volt. – mosolyodik el halványan, és a nyakam köré kulcsolja a kezeit.

-Azért csináltam, mert nem akartam, hogy az a mocsok seggfej hozzád érjen, ki tudtam volna törni a nyakát – morgom, mire halványan felnevet.

-Már elment, ne aggódj – mosolyodik el, és közelebb hajol.

-Sohasem fogom engedni, hogy egyedül menj bárhova is. Mindenhova veled megyek, mert ez a kibaszott seggfej bármikor megerőszakolhat téged, és akkor én nem tu..

-Shh – sóhajtja, és ajkait az enyémekre nyomja. Erősen csókol, a kezeit szorosabban kulcsolja a nyakam köré. Jobban beszorítom a pult közé, testemmel bekerítem őt. Kezemmel a pultban kapaszkodok, nyelvemet átvezetem a szájába.

-Nem gondolod, hogy haza kellene mennünk? – motyogja az ajkaimba. Felizgattam, tudtam.

Szó nélkül elhúzódom tőle, megfogom a kezeit. Az emberek már szétszéledtek, valószínűleg jót is tett nekik a kis magánakciónk. Igazából leszarom az emberek véleményét, hogy mit gondolnak rólam, tudom, hogy mindenki egy undorító gyilkosnak hív. De engem ez addig nem fog érdekelni, amíg enyém a legtökéletesebb barátnő, akivel egy csodálatos éjszaka elé nézünk.

To be continued

40.fejezet

Hű, gyerekek, kiesett a kezemből a pörkölt!!! Azta mindenit. Csodálatosak vagytok. Tényleg, köszönök mindent, és ez meg..hát NO COMMENT. Ilyenre bejelentkezni..csodálatos érzés :')
Itt a rész, amiről nem szeretnék elmondani semmit..em, 11 oldal Wordben. Hihi. haha.
Puszi: e. xx
oh, és emm, szutyok volt a beillesztés, ilyen hülye betűtípussal lett beziékélve. bocsika x 
Bocsi a nyelvtani hibákért, tuti lesznek benne x
befejeztem.

-És ez? És ez hogy tetszik? – emelek magam elé egy korall kék koktélruhát, ami szerintem nagyon jól állna.

-Tetszik – dörmögi Zayn, és sóhajt egyet.

-Eddig az összesre ezt mondtad! – török ki hisztérikusan, a ruha himbálózik a kezembe. – Kérlek, csak egyszer, mondj őszinte véleményt!

-A ruha is szép, de biztos vagyok benne, hogy te lélegzetelállítóbban néznél ki benne – sóhajtja, mire unottan forgatom a szemeimet.

-Csak menjünk már, igaz? – mondom unottan, és igyekszek legyűrni a mosolyt, ami az ajkaimon van.

Könyörgően rám néz, és abból a pillantásból látom, hogy már nagyon elege van belőlem. Hozzá kell szoknia – ha azt akarja, hogy a barátnője legyek, akkor el kell viselnie azt is, hogy eljön velem vásárolni.

-Jó, még egy helyre benézünk, de ígérem, hogy több helyre már nem megyünk. – mondom mosolyogva, és hallom őt unottan sóhajtani. – Az úgy jó?

-Persze – bólint, és kiveszi a kezemből a koktélruhát, mire értetlenül nézek rá. – De először ezt feltétlenül fel kell próbálnod. – mosolyog. – Éés, ameddig te ezt megpróbálod, addig keresek párat én is. – hamisan rám vigyorog, mire megforgatom a szemeimet.

-De ne legyen túl kihívó, rendben? – bököm meg az orrát.

-Kicsim, ez után a ruha után már kevésbé találnék kihívóbbat. – nézi végig a ruhát, és én nem értek vele egyet. Egy egyszerű korall kék koktélruha, ami ránézésre a combom közepéig érhet. Kivágása nincs, a könyökömig ér, felül csipke van. Szerintem egyáltalán nem kihívó.

-Most ezen mi kihívó? – kérdezem hisztérikusan.

-Majd akkor kérdezd ezt, ha rajtad lesz – puszilja meg a homlokom, és a kezembe nyomja a ruhát. – Menj próbálni! – tol meg a hátamnál fogva, én pedig hisztérikusan bámulok utána. Végül sóhajtok egyet, és inkább megyek megpróbálni a ruhát, és még egy utolsó pillantást vetek Zayn-re, aki eltűnt a női ruhák között. Kuncogok azon, hogy hirtelen érdekelni kezdte, hogy milyen ruhát fogok ma viselni. Nyilvánvaló szándékai vannak, biztosan nem a maga szórakoztatására keres nekem ruhát. Nevetve megrázom a fejem, és a próbafülkék felé indulok.

*

A számat harapom, ahogy végignézek magamon a tükörben. Zayn-nek igaza volt, ismét. A ruha túl kihívó, bőven a combom közepe fölött van. Szinte alig hagy valamit a fiúknak a képzeletükre. A csipke rész felül viszont egészen tetszik, és az is, hogy semmilyen dekoltázsa sincs.

-Eleanooor – nyafog Zayn kintről, mire sóhajtok egyet.

-Igazad volt – kiabálom ki. – Igazad volt, tényleg nem ebben kellene megjelennem.

-Készen vagy? – kérdezi, mire bólintok.

-Igen, de kérlek, ne gyere be, ne nézz meg. Úgy nézek ki, mint egy ribanc – motyogom elpirulva, és mélyen az ajkamba harapok.

-Ők nem néznek ki olyan lélegzetelállítóan, mint te, akárhogy is próbálkoznak, El – mindig elpirulok a bókjaitól, és érzem, hogy a szívverésem felgyorsul, arcomat elönti a pír.

-De..de ez a ruha nem áll jól – mondom halkan, és inkább becsukom a szemem, hogy ne kelljen a tükörképemet néznem, karomat összefonom magam előtt.

-Oh istenem – leheli valaki mögöttem, mire ijedten felkapom a fejem. Zayn hideg kezei végigsiklanak a testemen, végül kezeit a karomon vezeti le, és ujjai megállnak az enyéimnél. Gyengéden simogatja őket, és vetek magunkra egy pillantást a tükörben. Még sohasem gondoltam, hogy passzolunk-e egymáshoz. Még sohasem képzeltem össze magunkat így, együtt, de most nem tudom levenni a szemem a tükörről. Valójában egészen tetszik, ahogy mutatunk, és sohasem gondoltam volna, hogy gyönyörűnek fogom érezni magam valaki mellett, egy leheletnyi ruhában. Mert most annak érzem magam.

-Úgy nézek ki, mint egy ribanc – suttogom, és lehajtom a fejem.

-Eleanor, ne beszélj ilyen hülyeségeket – fordít magával szembe. – Gyönyörűen nézel ki, ha lány lennék, biztos féltékeny lennék a szépségedre.

Halványan elmosolyodok a dicséretére, és a fejemet a mellkasába fúrom.

-Gyönyörű vagy, ezt kell viselned ma este – suttogja a fülembe, miközben ujjai a hajamat babrálják.

-De..néz végig rajtam.. – nézek fel rá. – Csak azért mondod, hogy jól áll, hogy ne rombolj le teljesen lelkileg..teljesen jól tudom, hogy nem áll jól, és..

Nem tudom befejezni a mondatomat, ajkait sürgetően az enyémre tapassza, hogy elhallgattasson. Erőteljesen csókol, valószínűleg próbálja átadni csókban azt, amit szóban nem sikerült neki.

-Gyönyörű vagy, hidd el nekem – mondja suttogva. – Szerintem akár farmerban is jöhetnél, te akkor is csodálatos lennél – ujjával az egyre vörösödő arcomat simogatja, nekem pedig nagyon jól esnek a dicséretei.

-Ebben pedig egyenesen lélegzetelállító leszel, ne félj – puszilja meg a homlokomat, mire erőltetetten bólintok.

-És te hoztál valamit? – kérdezem mosolyogva.

-Nincs olyan ruha ebben a boltban, ami ennél jobban állna rajtad – hangja hirtelen mélyült, ahogy még egyszer elismerően nézett végig rajtam. Mindig is utáltam ilyen ruhákat viselni, mivel szerintem a lábaim túl vékonyak az ilyen ruhához, és távol is vannak egymástól. Sohasem voltam kövér, de most igazán jól jönne pár kiló felesleg a lábamra.

-Meggyőztelek? – kérdezi nevetve.

-Nem igazán – nevetek fel kínosan. – De mindegy, ezt fogom felvenni, mert annyira ezt akarod – sóhajtok fel.

-Szuper vagyok – mondja önelégülten. – Akkor most hagylak visszaöltözni. Siess!

Mosolyogva húzom be a függönyt, és megfordulok, hogy még egyszer meg tudjam magam nézni a tükörben. Zayn szavai erősebbé tettek, és érzem, hogy már nem is utálom magamon annyira a ruhát. Elismerően nézek végig az idomaimon, amiket a ruha éppen elrejt, de nem annyira, hogy teljesen ne látszanak. Pont annyira lehet látni, mint amennyire kell. A csipke felső részt, ami a dekoltázstól a könyökömig tart, pedig egyenesen imádom.

Sóhajtok, és elkezdem kicipzárazni hátul. Most van az első alkalom, hogy úgy tekintek magamra a tükörben, hogy gyönyörű vagyok. Mert Zayn azzá tesz engem.

*

-Készen vagy már? – kiabált be a fülkémbe. Persze, hogy készen vagyok. De ő nem érti, milyen az, ha egy lány készülődik. Ellenőrizni kell a hajamat, a sminkemet, a ruhámat, az egész külsőmet..Persze, ő férfi, nem érti az ilyen dolgokat.

-Fogd be! – kiabálom vissza nevetve. – Pár perc, és kint vagyok.

-Pár perc? – kérdezi fájdalmasan. – Eleanor, meg fogok itt kint halni.

-Ha eddig tudtál várni, akkor most is tudsz! – akadékoskodok, és még egyszer visszanézek a tükörbe, hogy a pólóm nem gyűrődött-e fel. Persze, hogy felgyűrődött.

-Kész vagy már? – szinte hallom a hangjában a szenvedést, úgyhogy inkább még egyszer megnézem magam, és a kezemben a ruhával kilépek a fülkéből.

-Szóval pár perc. Volt ez több mint 10 perc, El!

-Ha lányból lennél, értenéd. De így ne is próbáld! – csípem meg az orrát, mire fájdalmasan felhorkan.

-Basszus, te edzel? – kérdezi fájdalmasan, mire csak vigyorogva rázom a fejem.

Nő vagyok.

*

Az előszobában állok, és elképesztően izgulok. A ruhával a nap folyamán egészen jó barátok lettünk, már nem érzem magam utcalánynak benne. Előkerestem kedvenc fekete magassarkúmat, amit azon a bizonyos estén viseltem, amikor egészen közeli kapcsolatba kerültem egy idegennel. Hiába, a cipő mintha megharagudott volna rám, azóta folyamatosan töri a lábam.

Csengetnek. Diriiing.

Izzadó tenyérrel, és zakatoló szívvel nyitom ki az ajtót. Megint félek. Miért félek mindig, amikor tudom, hogy Zayn áll az ajtó másik felén? Izzadok, és az ájulás kerülget. próbálom mondani a testemnek, hogy ne izzadj, mert nem lenne jó, ha egy otromba nagy izzadságfolttal állítanék be a buliba. 

Istenem, már gondolkodni sem tudok.

Újra csengetnek, én pedig veszek egy mély levegőt, és ajtót nyitok. Ajkaimra egy mosolyt festek, hogy titkoljam izgatottságom.

Zayn szemszöge

Arcán egy mosollyal fogad engem, de látom rajta, hogy ez a mosoly nem igazi. Annyira meglátszik rajta, hogy valójában mosolyog-e, vagy sem.

-Szia – köszön könnyedén, és egy ölelésbe burkol. A mosolya ellenére hangja magabiztos és könnyed, és nyoma sincs az izgalomnak, amit próbál titkolni.

-Hello, gyönyörűm – mondom mosolyogva, és végignézek rajta. A ruha, amit együtt vettünk, még mindig elképesztően jól áll rajta, egy kicsit sem kihívó, mint ahogy hittem. Az amúgy is egyenes haját kicsit begöndörítette, így hullámokban omlik a vállára. Tetszik, hogy nem tett fel 5 kilónyi sminket. Tudja, hogy ő smink nélkül is elbűvölő, és ez nagyon tetszik benne. – Észbontóan nézel ki – suttogom, és közelebb lépek hozzá.

-Csak az igazat mond – az ajkába harap, és ő is végig néz rajtam.

-Az igazat? – kérdezek vissza. – Jó, az igazság az, hogy kurvára elképesztően nézel ki – nevetek fel halkan, és az egyik göndör hajtincsét csavargatom.

-Uh, ne káromkodj – gyengéden belevág a vállamba, mire elmosolyodok.

-Bocs, de nincsenek szavak, amikkel ki tudnám fejezni, mennyire gyönyörű vagy – suttogom mély hangon, és levezetem a kezemet az oldalán. Hallom a heves lélegzetét, én pedig gyengéden belemarkolok az oldalába.

Tetszik a reakciója, közelebb húzódik hozzám, fejét mélyen a mellkasomba fúrja. Karjaival körbeöleli a hátam, és látom, hogy mélyen becsukja a szemét. Ujjammal megsimítom a homlokát, majd az arcát kezdem simogatni.

-Te sem nézel ki rosszul – viccelődik, mire hangosan felnevetek.

-Gyere, induljunk, nem fogunk odaérni – gúnyolódok, mire játékosan beleüt a mellkasomba.

-De legalább nem rám kellett várnod! – vág vissza, és elszakad tőlem.

-Siess, kérlek! – kiabálok utána, mire megfordul, és kiölti rám a nyelvét.

-Gyors leszek, mint a boltban!

Sóhajtok egyet, és a falnak támaszkodok. Azt hiszem, itt fogok megöregedni.

*

-Itt vagyunk – jegyzi meg halkan, és az ajkát harapva néz ki az ablakon a 

hatalmas ház felé.

-Ha szeretnéd, beszélhetek Clar-rel, hogy rosszul érzed magad, és akkor nem kell bemennünk – mondom neki biztatóan, mert látom rajta, hogy most nincs sok kedve bemenni.

Fejét felém fordítja, és megajándékoz egy elképesztően aranyos mosollyal. – Dehogyis, csak majd hamar jöjjünk el.

Felnevetek, és a rádióhoz nyúlok, hogy kikapcsoljam.

-Tényleg nem muszáj bemennünk.

-Zayn, kérlek – mondja sóhajtva. – Csak pár óráról van szó, ki fogom bírni.

Bólintok, és kiszállok a kocsiból. Megkerülöm, hogy neki is kinyissam. Emlékszem, régebben sohasem tudott be-, és kiszállni, és most már csak mosolygok rajta, hogy milyen magabiztossággal pattan ki az autóból.

-Megtanultál kiszállni – jegyzem meg mosolyogva, mire kiölti rám a nyelvét.

Bezárom az ajtót, és ujjaimat levezetem a kezén, hogy ujjainkat össze tudjam kulcsolni. Megdöbbentő, mennyire összeillünk – az ujjaink csodálatosan kapcsolódnak össze. Egy pillanatra lenézek, hogy a tökéletesen összepasszoló kezünkre nézzek. Annyira tökéletes. Ilyen még sohasem volt, hogy egy lánnyal kézen fogva megyek egy buliba.

Egy pillanatra elgondolkozok, hogy egyáltalán megérdemlem-e ezt a tökéletes lányt. Annyi minden tett értem, hogy működjön ez, hogy vele legyek, s ő velem. Én pedig szinte semmit..nem adtam fel az életemet, ugyanúgy csinálok minden hülyeséget..

-Eleanor? – állítom meg egy pillanatra.

-Hmm? – néz rám, én pedig közelebb húzom magamhoz.

-Nagyon szeretlek – suttogom, és ajkaimat gyengéden az övére nyomom. Érzem, hogy meglepődik, először nem is csókol vissza. Ajkaimat elkezdem mozgatni, nyelvem átcsúsztatom a szájába. A hajamba túr, és közelebb húz magához, és sokkal bátrabban kezd csókolni.

-Szerintem menjünk – nyögi, és elválik tőlem.

Duzzogva próbálok tőle még egy csókot kérni, de ő vigyorogva elhajol tőlem.

-Nem, nem.

Arcára egy halvány puszit adok, és újra megfogom a kezét.

-Imádom, ahogy csókolsz – jegyzi meg félénken.

-Kösz, Darling, de te sem vagy rossz – hangosan felnevetek, és belepuszilok a nyakába.

-Gondolom te már tapasztalt vagy ebben, én pedig ne..

Egy gyors mozdulattal magam felé fordítom, és fejét felemelem, hogy a szemembe nézzen.

-Figyelj, El, ezt most azonnal gyorsan verd ki a fejedből. Tapasztalt vagyok, na és? Volt pár dolgom pár nővel, de ezt már úgyis tudod. Igen, csókolóztam már párszor. Igen, neked pedig csak egy barátod volt. És gondolom vele csókolóztál. Nekem nem számít, hogy hogy csókolsz, vagy hogy hányszor csináltad már, és mennyire vagy tapasztalt. Nagyon szeretlek, és kurvára imádom, ahogy csókolsz. És fogalmam sincs, ki a szar beszélte tele a fejed ilyen szarságokkal, de nekem higgyél, jó? Kurva édesen csókolsz, és szerintem kicseszettül szeretlek, jó? – mondom folyamatosan a szemébe nézve, mire látom, hogy egy aprót bólint.

-És gyere, menjünk – egy hosszú puszit nyomok az ujjára, és újra megfogom a kezét.

Nem mondom, voltam már jobb buliban is, de Eleanor kedvéért itt maradok, és próbálok mindenkivel jó fej lenni, miközben folyamatosan El kezét szorongatom. A ruha egy kicsit rövid, amit visel, éppen ezért nem szeretném, ha bármelyik mocsok hozzányúljon.

-Elmegyek innivalóért, jó? – kérdezem tőle a fülébe súgva, ő pedig bólint.

Átverekedem magam az embertömegen, hogy a konyhába jussak valami italért. Megígértem magamnak, hogy nem fogok berúgni, sőt, nem is fogok inni sem.

-Zayn Malik? Megint? – kérdezi egy önelégült hang nevetve mögöttem.

Megfordulok, és szembetalálom magam azzal a fasszal, aki a börtönben majdnem kicsinált.

- Ahogy látom, téged még egy kiadós nyakbaszúrás sem öl meg. – most más a helyzet. Egy bandával van.

A kurva életbe.

-Ahogy látom, szükséged van egy kis innivalóra. Tessék, nyugodtan – nyújt felém egy poharat, aminek nem látom a tartalmát – basszák meg a papírpoharak.

-Ne félj, a sitten nem voltál ennyire beszarós – jön közelebb hozzám. – Vagy csak nem akarod megmutatni az igazi oldaladat a ribancod előtt? – kérdezi nevetve.

Eddig próbáltam kontrollálni magam – most már nem tudom.

-Anyád a ribanc! – kiabálom, és felé sietek, hogy minél előbb lemossam az arcáról azt a kibaszottul idegesítő önelégült vigyort.

Meggondolatlanul cselekszem – ott van mögötte egy egész banda, én pedig csak egyedül vagyok.

Hirtelen két kezet érzek, amik a csuklómnál fogva rántanak vissza.

A szarba..

-Na mivan, nagyfiú? – nevet fel hangosan, én pedig kétségbeesetten rángatom magam a szorításukban. – Emlékszel mit mondtam a börtönben?

Közelebb jön hozzám az undorító kopasz fejével, miközben engem néz az undorító szemével.

-Azt hogy szenvedni fogsz – teljesen közel ér hozzám, lehelete csiklandozza az arcomat, mire elundorodok.

-És csak hogy tudd, nem vagyok olyan ember, aki nem szokta betartani az ígéretét – vigyorodik el, és öklével egy nagyot üt az arcomra. A kezemet szorító erők elszakadnak tőlem, én pedig a földre esek, ájultam.

-Zayn!

39.fejezet

Haliii. Itt is vagyok, tegnap sikerült 3 részt is megírnom, romantikus hangulatba kerültem :')).

Nem igazán szeretnék rizsázni, itt a rész x

Puszi: e. xx

Lelkes kommenteket várok xx

Reggel arra ébredek, hogy valami melegen fekszem, aminek a teste folyamatosan emelkedik és süllyed. El sem tudom képzelni, min feküdhetek. Nehezen kinyitom a szemeimet, és Zayn vigyorgó arcába ütközök. Fogalmam sincs, mi lehet olyan vicces rajtam. Feljebb emelkedek, és akkor látom, hogy a combjaimmal körbeöleltem a testét, kezemet pedig a mellkasán tartottam az éjszaka. Szóval úgy aludtam, mintha lovagoltam volna rajta. Tehát ez volt olyan mulatságos.

Elszégyellem magam, a fejemet inkább visszadöntöm Zayn meleg mellkasára. Lehetne ennél kellemetlenebb helyzet?

-Ne szégyenlősködj, nekem egészen tetszik – jegyzi meg pimaszul.

-Ó, fogd be! – utasítom elpirulva.

Mellkasa alattam a nevetéstől rázkódik, és még én is elmosolyodom rajta. Végül is ő már látott ennél égetőbb szituációba is, nem fogok belehalni, hogyha ezen fog napokig nevetni.

-Mondtam már, hogy aranyos vagy, amikor nevetsz? – kérdezi, mire felhajtom a fejem a mellkasáról.

-Aranyos? – kérdezek vissza megütközve. Még soha senki sem mondta rám, hogy aranyos vagyok, amikor nevetek. Még Noel sem, soha.

-Igen, nekem is kedvem támad nevetni, ha rád nézek, miközben kuncogsz. Szerintem ez felettébb aranyos – magyarázza mosolyogva, mire halványan elnevetem magam.

-Nem rossz bók tőled, Zayn. Van még valami a tarsolyodban, vagy kimerültél ennyinél? – gúnyolódok vele, mire érzem, hogy megint nevet.

Hirtelen érzem, hogy hosszú ujjai az oldalamnál kezdenek cirógatni, és pillanatokon belül már alatta találom magam. Két kezével a fejem mellett támaszkodik meg, térdeivel közrefogja a csípőmet.

-Szeretlek – mondja hirtelen, és ajkait az enyémeknek nyomja. Erőteljesen csókol, már nyoma sincs annak a férfinak, akit bevarrt nyakkal hoztam haza a börtönből tegnap.

-Nem rossz, nem rossz – halványan elmosolyodom, amikor elszakad tőlem. – Nem rossz, de nem a legjobb – öltöm ki rá a nyelvem.

-Válogatós lettél, Fherenzie – vág vissza vigyorogva, és közelebb hajol hozzám. Ajkaink érintkeznek, de nem csókol. Én sem. Nekem nyomja az ajkait, és érzem, ahogy a nyelvével az alsóajkamat nyalja. Számat összezárom, mire hallom, hogy morog egyet. Elvigyorodom, és a nyakánál fogva közelebb húzom magamhoz, hogy egy erőteljes csókot kezdeményezzek. Nyelvem átcsúsztatom a szájába, és amint találkozik az övével, érzem, hogy elektromosság fut át rajtam, és csak még többet akarok. Ujjaimmal a hajába túrva húzom még közelebb magamhoz, teljesen megfeledkezek róla, hogy ezzel talán fájdalmat okozok neki. Azt mondta, az lenne neki a legnagyobb fájdalom, ha elhagynám. Ennek azonban kevés az esélye. Az eltelt hónapok alatt rengeteg minden történt, az életem fenekestül felfordult. Ha nem szól utánam azon a napon a folyosón, és nem nyomozza ki a számom, és a címem, akkor nem lennénk itt. Nem csókolóznánk az ágyamban, és nem éreznék iránta olyan érzéseket, amik nekem még egyáltalán nem voltak ismerősek. Szerelem. Ha valaki nekem azt mondja pár hónappal ezelőtt, hogy egy bandavezért fogok szeretni, valószínűleg kinevetem, és megrázom a fejem, és továbbmegyek. De most itt vagyok. Egy bandavezérrel az ágyamban. Beleszerettem. Menthetetlenül beleestem, és ki tudom mondani azt, amit hónapokkal ezelőtt még nem tudtam volna biztosan kimondani – szeretem.

Annyira elgondolkoztam, hogy elfelejtek visszacsókolni.

-Zayn – mondom nehezen, és közelebb húzom magamhoz.

-Hm? – orrával megböki az enyémet, és egy apró puszit helyez rá.

-Éreztél már ilyet valaha is?

Egy ideig habozik a válasszal, csak bökdösi az orromat az övével. Kuncogok az édes gesztusán, mire elmosolyodik, és egy újabb halvány puszit nyom az orrom hegyére.

-Nem, még sohasem éreztem így, Eleanor – suttogja, és ajkait újra az enyémekre nyomja. Annyira óvatosan, annyira édesen csókol, még sohasem éreztem ehhez hasonlót csókolózás közben. Ajkai puhák, és melegek, és érzem, hogy akárhányszor nyelve találkozik az enyémmel, egyre többet és többet akarok. Nem tudok betelni a csókjaival, sem vele.

-Szeretlek – mondja halkan, és közben mosolyog. Biztos vagyok benne, hogy ez az életben a legeslegszebb szó, amit egy ember mondani tud. Szerintem azt kimondani, hogy szeretlek, elképesztően aranyos és cuki dolog.

-Én is, de fel kellene kelnünk – gúnyolódok vele, mire halványan felnevet.

-Sajnos most nem tud innen kikelni, de nyugodtan megpróbálhatja – ajkát játékos mosolyra húzza, és tudom, hogy most büszke magára, amiért sikerült megint átvágnia.

-Ilyenkor úgy megcsikiznélek, de tudom, hogy nem vagy csikis – öltöm ki rám a nyelvem, majd játékosan visszahúzom, amikor közelebb hajol hozzám. – Csinálnál nekem reggelit? – nézek rá könyörgően.

-Kisasszony, kettőnk közül még mindig engem szúrtak meg a nyakamban – sóhajtja, majd a tekintetét az égre emeli. – De ettől függetlenül lehet róla szó, de nem biztos..

-Zayn! – nyafogom, és a nyakánál fogva lejjebb húzom magamhoz. – Kérlek – leheletünk összeér, ahogy a szájához közel beszélek.

Orrát édesen az enyémhez dörgöli. Idilli pillanatunkat a mobilom csörgése zavarja meg.

Nyafogok egyet, és az éjjeliszekrényen pihenő telefonom után nyúlok.

-Szállj le rólam! – mondom mosolyogva, ahogy a kezembe kapom a mobilom.

Sóhajt egyet, és a baj oldalamra gördül. Apró puszikat lehel a nyakamra, én pedig nem bírom ki sóhajtás nélkül.

-Szia Clar – köszönök boldogan. – Mi újság?

Clar lelkesen kezd el csacsogni minden féléről, és boldog hangjától én is teljesen feldobódok.

-Szóval lesz egy bulim ma, tudod, elmennek a szülők, és felszabadul a lakás – érzem a hangján, hogy vigyorog. – Arra gondoltam, mint a legjobb barátnőmet, kötelességem meghívni. Tehát van kedvetek eljönni?

-Persze! – vágom rá azonnal, és igyekszem kizárni a nyakamat puszilgató Zayn-t mellettem.

-Szuper – nevet fel. – Akkor..úgy 8-ra gyertek, rendben? A címemet ismered, úgyhogy azt nem kell lediktálnom.

-Okés – vigyorgok. – Akkor 8-kor találkozunk. Szia Clar.

-Szia! – köszön el, majd bontja a vonalat.

-Hova megyünk? – motyogja Zayn a nyakamba, forró leheletet fújva a bőrre. A testemben libabőr képződik, és biztos vagyok benne, hogy most önelégülten mosolyog.

-Ha így folytatod, sehova – zilálom. – Clar meghívott minket a bulijába. És.oda megyünk.

-Mellelseg köszönöm, hogy megkérdeztél, hogy van-e egyáltalán kedvem menni. – sértődik meg, mire felnevetek.

-Nő uralom van, szokd meg, Malik – öltöm ki rá a nyelvem. – És gyere, még rengeteg dolgunk van.

-Mi az a rengeteg dolog? – sóhajt, és fejét a párnába temeti.

-El kell velem jönnöd ruhát venni – mondom ki mosolyogva, és tudom, hogy ezzel most tényleg le fogom fárasztani őt.

-Csak ruhát venni ne – tiltakozik nyafogva. – Bárhova elmegyek veled, sőt a barátnőiddel is elmegyek, csak engem ne vigyél a plázába ruhát venni, kérlek, könyörgöm.

-Késő bánat – nevetek fel, és megbököm a vállát. – Kelj fel, különben fehérneműben állítanék be a buliba.

-Nem lenne baj – motyogja, mire erősen a vállába verek.

-Minden fiú engem nézne, és képzelheted, mi lenne a fejükben – súgom neki vigyorogva.

-Megyünk ruhát venni – kel fel gyorsan az ágyból, én pedig folyamatosan nevetek. Tudtam, hogy azzal, hogy olyanokat mondok neki, hogy minden fiúnak mocskos tervei lennének velem, és a hiányos öltözetemmel, ki fogom tudni rángatni az ágyból, és rá tudom venni, hogy eljöjjön velem vásárolni. Azt hiszi, nem ismerem őt eléggé – ez nem igaz; néha már túl jól ismerem őt.