5.fejezet

-Nem mondod komolyan!- csodálkozott Clar. Elmeséltem neki Zaynt. Elmeséltem neki Noelt. És elmeséltem neki, hogyha meglátom Zaynt, önkontrollomon kívül érzem a pillangókat a gyomromban, és önkontrollomon kívül kezdek elpirulni. Clar azon volt kiakadva, hogy Zaynnek több vagyok egy puszta lánynál.- Nem mondod komolyan, hogy pont Zayn Malik ült melléd, és ő beszélgetett veled, és őneki tetszel.- hadarta suttogva.- Eleanor, ez jó!

-Miért? Ki ez a Zayn, hogy ennyire isteníted?- kérdeztem dühösen.

-Zayn Malik! A bandafőnök! Minden lány álma!- suttogta kipirult arccal.

-Ezzel még nem győztél meg, hogy oda meg vissza legyek tőle.- mosolyodtam el gúnyosan.

Odaértünk egy padhoz, és leültünk. Kicsit zavart, hogy Clar folyamatosan engem méregetett, haragos tekintettel pásztázott.

-Ugye ezt most te sem gondolod komolyan.Neked ízlésficamod van, az már egyszer biztos!- jelentette ki magabiztosan, miközben még mindig az arcomat nézte.

-Miért is?- néztem rá mosolyogva.

-Most őszintén. Ha most megkérdeznénk 10 embert a parkból, hogy Noel vagy Zayn, szerinted ki nyerne?- vonta fel a szemöldökét.

-Nem tudom. Biztos Noel.- mosolyodtam el.

-Hülye!-csapott a homlokára.- 10 emberből 10 Zayn-t választaná! Ébredj már fel! Mostanában egész végig veszekedtek! Volt már olyan a napokban, hogy ne vesztetek volna össze?! Nem. Zayn meg annyira romantikus..és Noel még csak nem is helyes..fogalmam sincs, miért jöttél össze vele.

-Azért, mert talán ÉN helyesnek látom, nem? És nem vagyok olyan tömeg, aki Zayn-re bukik! Nem akarok beállni abba a sorba, ahol a lányok állnak, és Zayn kedvére válogatja őket! Nem, Clar, én nem vagyok ilyen!

-Jól van, csillapodj. És mit értettél azon, hogy nem akarsz beállni a sorba? És hogy a lányokat Zayn kedvére válogatja?

-Nocsak.-vontam fel gúnyosan a szemöldököm.- Talán a híres-neves Zayn-ről újat tudtam mondani neked?

-Hagyjál már!- vágta rá elpirulva.- És mond már, mit tudsz róla?

Én azonban nem mondtam semmit. Ez az én titkom volt. Noel csak nekem mondta el. És én nem akartam senkinek sem elmondani.

-Semmi már nem alkalmas.- mosolyogtam.

-Akkor tartasd magadban! Úgysem annyira érdekelt.-vágta rá duzzogva.

-El tudom képzelni.- nevettem fel.

*

Hazafelé sétáltunk Clar-rel. Ő mivel elég közel lakik a buszmegállóhoz, elkísért engem; ami jól is jött, tekintve hogy este 9 óra volt. Clar azonban semmitől sem fél.Komolyan, semmitől. Nem fél akkorsem, hogyha egy 20 tagú felfegyverzett fiúbanda jön előtte este 11 kor. Durva.

-Innen már mész egyedül?-kérdezte, mikor már majdnem a buszmegállónál voltunk. Ott azonban észrevettem valakit. A széken ücsörgött. Hátulról egy férfinak néztem.

-P-Persze.De ugye megvársz, amíg jön a busz?

-Meg..-nevetett fel.

Mikor odaértünk a buszmegállóba, előröl is megnézhettem a férfit.Amikor rápillantottam, nagyot dobbant a szívem. Zayn ült ott, telefonnal a kezébe.

-Zayn?-kérdeztem, mintha ez nem lett volna egyértelmű.

-Eleanor már egy csomószor hívtalak..-bosszankodott.

-Most erre mond hogy nem romantikus.-suttogta a fülembe Clar, miközben oldalba bökött.

-Hagyd már.-suttogtam vissza vigyorogva.

-Hazakísérlek, ha nem baj.-mondta lágy hangon Zayn.

-N-Nem, nem baj.-motyogtam zavartan.

-Akkor..azt hiszem én megyek.- mondta sejtelmes mosollyal az arcán Clar.-Sziasztok, szép estét.-vigyorodott el gonoszul, mire én oldalba böktem a könyökömmel.

Zayn felnevetett, majd óvatosan megkopogtatta a vállamat. Ő az út felé bökött, jelezve, hogy megjött a buszom.

-Szia Clar.- hajoltam oda hozzá, majd megöleltem.

-Sziasztok.- mondta, majd elindult hazafele. Ketten maradtam Zayn-nel. Jaj.

-Gyere.- fogta meg a karom, és a busz felé kezdett húzni.

-Jól van, tudok egyedül is sétálni, nem kell segíteni!- makacskodtam, ő pedig csak nevetett.

Megvette a jegyemet,és mivel a busz teljesen üres volt, miénk volt az egész. És akkor pánikoltam be. Zayn a leghátsó 5-ös ülés felé bökött a fejével, én pedig bizonytalanul kezdtem odasétálni. Mikor odaértem, leültem, Zayn pedig pont mellém került. Jaj.

Nem beszélgettünk; Zayn csak csendben ült pont mellettem. Mostmár kicsit sem volt zavaró a közelsége. Élveztem, ahogy férfias parfümjének illata beleszáll az orromba, és elködösíti az érzékszerveimet..Imádtam ezt az illatot. Noel illata teljesen más. Az ő parfümjét szinte érezni sem lehet a pólóján; ezért nem szoktam a pólóját vagy a pulóverét viselni. De Zayn-ét bármikor képes lennék magamon tudni.

-Megérkeztünk.-mosolyodott el.

-Oké.-bólintottam.

Leszálltunk, majd a kapuhoz sétáltunk. Zayn is jött velem, bár nem értem, miért. Biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy nem jöhet be.Akkor meg miért?

-Jó este volt.

-Nem is veled voltam.-nyögtem fel kínosan.

-De legalább ameddig hazautaztunk, veled lehettem.-mondta könnyedén, mire felszaladt a szemöldököm.

-Mi?

-Á, semmi, hülyeség.-legyintett.

-Szia..öhm..Eleanor.-mondta félve.

-Honnan tu..-kérdeztem, azonban mondatom abbahagytam,mert elindult a hosszú úton.-Szia.

Csalódottan sétáltam fel a szobámig, mikor már a házban voltam. Vágytam, hogy megöleljen. Vágytam, hogy ismét az orromban legyen az illata..Vágytam az ölelésre, amit tőle kapok..És talán soha nem is kapok majd tőle ilyent...?

Fáradtan zuhantam az ágyamba, miután megfürödtem, és megmostam a fogam. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Ismét sms-em jött, a feladó ismét Ismeretlen.

"Most már legalább tudom a neved.És látod, mégsem kellett hívnod a rendőrséget.Jó éjszakát drága. x "

Mosolyogva olvastam végig a sorokat. Most már biztos voltam benne, hogy az ismeretlen Zayn. És most már egy kicsit sem zavart, hogy tud rólam mindent. Boldog voltam, hogy végre valakit érdeklek annyira, hogy kinyomoz rólam mindent.

Zayn-re gondolva aludtam el, és még álmomban is mosolyogtam. Milyen mosolygós idióta lettem én!

4.fejezet

Eleanor

Attól a perctől fogva, mikor megláttam a hirdetőtáblán szereplő szöveget, csak azok a szavak zakatoltak a fejemben..táncos..előléptették..saját öltözője kulcsa..Talán még nem is tudatosult bennem, mit is értem el, pedig az utóbbi időben elég szépen lehanyagoltam a táncot. De mindenki bízott bennem..És nem szabadott újabb hibát elkövetni.

-Rendben van, Fherenzie, ahogy látom, nem sok dolgot felejtett. Ez a maga esetében most jól jön.-  mosolygott halványan Mrs.Parker.-Az edzésnek vége, mehet átöltözni.

-Köszönöm- bólintottam, majd felkeltem a földről, és kifelé indultam.-Viszontlátásra Mrs.Parker.

-Viszlát, Fherenzie, és ne felejtse el, mostantól kemény órák várnak magára.Az iskolából kikértük. Az órákon nem kell részt vennie. Magának most a tánc legyen az első, és nem a fiúbarát, rendben van?

-Persze, rendben.-bólintottam, és kiléptem az ajtón.

A hosszú folyosót most valahogy barátságosabbnak találtam; régen nem volt ennyire hívogató, legszívesebben táncra perdültem volna. Gondtalanul, szívből táncoltam volna.El akartam felejteni azt az évet, amit kihagytam.Most pedig teljes erőbedobással fogok a táncra koncentrálni.Ilyen lehetőséget csak egyszer kaphatok. És ezt nem szabad elszalasztanom.

Felszabadultam léptem be az öltözőbe. Lea a székén ült, és a táskáját rendezgette.Mikor látta a felszabadult arcomat, halványan elmosolyodott.

-Akkor ezek szerint olvastad a hirdetőtáblát.- jegyezte meg mosolyogva.

-Ahha.-vigyorogtam.

-Figyelj..én sok szerencsét szeretnék kívánni Neked..tényleg kivételes tehetséged van a baletthoz..és megérdemled, hogy táncos legyél..És megérdemled ezt az egészet..és.-mondandóját nem tudta befejezni, mert félbeszakítottam  azzal, hogy megöleltem őt.Kicsit meglepte, mert valószínűleg elfelejtette, hogy mit akart mondani.

-Köszönöm Lea.Tényleg. És ígérem nem fogok megváltozni. Maradok ugyanúgy 11.H-s.Jó?-mosolyodtam el, Lea pedig bólintott.

-Bemehetek majd egyszer az öltöződbe?-kérdezte vékony hangon.

-Persze.-nevettem el magam.-Nyugodtan.

-Akkor jó.- fújta ki a levegőt. Látszott rajta, hogy amióta meglátta a táblán, hogy saját öltözőm van, mindenképpen meg akarta kérdezni tőlem, hogy bejöhet-e majd egyszer.Én pedig persze hogy megengedtem.Hiszen nem leszek olyan, aki elszáll majd magától, mert táncos, meg hogy mert van saját öltözője.Remélem..

Megkértem Lea-t, hogy várjon meg amíg átöltözök.Gyorsan elkészültem, és már kaptam is fel a táskámat, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.SMS-em jött. A feladó Ismeretlen.

-Uhh, egy pillanat.-huppantam le a székre, és megnyitottam az üzenetet.

" Csak egy nevet! És most ne hívd a rendőrséget! x "

-Ki írt?-érdeklődött Lea.

-Fogalmam sincs. Ismeretlen.-mondtam zavartan.-Téged nem szokott egy ismeretlen hívogatni és sms-eket küldeni neked?

-Nem tudom.Nem hiszem.- vonta meg a vállát.-Írj neki vissza, hogy ki vagy.Vagy egyáltalán mit kérdezett?

Lea gyorsan odajött mellém, elkérte a telefonom, és elolvasta az üzenetet. Arcára kiült a döbbenet, majd visszaadta a készüléket nekem.-Válaszolj neki.Hiszen csak egy nevet kér. Semmi mást.

Engedelmesen bólintottam, majd rámentem a "válasz küldése" opcióra. Gyorsan bepötyögtem a nevem (Eleanor) és visszatettem a telefont a zsebembe.

-Mehetünk.-mosolyodtam el halványan.

Kiléptünk a folyosóra, ahol már csak néhány diák lézengett.Ők általában nagy csoportot alkotva szoktak bandázni a folyosón; most is így tettek. Csak hangos röhögéseket lehetett hallani.

A hirdetőtábla előtt mentünk el. Óvatosan rápillantottam.A szöveg még mindig ott volt. Olyan büszke voltam magamra.Lea is észrevette, hogy azt nézem, és felnevetett.

-Még meg fogod nézni párszor, ugye?- kuncogott.

-Elképzelhető.-bólintottam nevetve.-Öhm..beugorhatunk a titkárságra a kulcsokért?-kérdeztem reménykedve.

-Persze.-mosolygott halványan.-Várj nem..-szólalt meg zavartan. Megy a buszom.Sietnem kell.Szia El.

-Öhm..oké.Szia Lea.-mondtam csalódottan.

Egyedül indultam a titkárságra.Azonban nem sokáig voltam, egyedül.

-Eleanor! várj!- engem mindenki ismer ebben az iskolában? Ezen gondolkoztam, miközben a fiú odafutott hozzám. Barna, szerteszét álló haja volt, és igéző zöld szeme.

-Öhm..ismerjük egymást?-kérdeztem zavartan.

-Nem hiszem.- nevetett fel kínosan.-De Zayn-t ismered, nem?

A szívritmusom a húszsorosára gyorsult, az arcomat égető pír öntötte el.

-Hé, nem kell zavarba jönnöd, minden lány így reagál rá!-nyugtatott nevetve.Tényleg megnyugodtam. Ja,nem.

-Az túlzás, hogy ismerném..szólt hozzám vagy 2 szót mikor a meccsen összefutottunk...miért?

-Ohh, én az egyik barátja vagyok.Amúgy Ryan.-nyújtotta felém a kezét, azonban én nem viszonoztam. A vigyor ráfagyott az arcára, ahogy visszahúzta a kezét.-Szóval..akkor nem igazán ismered?

-Nem, de ezt már mondtam.

-Te vagy egyáltalán Eleanor?- nézett rám csodálkozva.

-Öhm..én..-motyogtam zavartan.- Honnan tudod a nevem?-fontam össze a mellkasom előtt a kezem.

-Megadtad Zayn-nek a telefonszámod?

-Én kérdeztem előbb!-tiltakoztam.-És nem, hiszen csak 2 szót beszéltem vele, de ezt már mondtam!

-És te vagy Eleanor..és nem adtad meg neki a számod..

-Bökd már ki!-vágtam rá ingerülten.

-Zayn megszerezte a neved és a számod..mármint ha te vagy Eleanor Fherenzie.

Kellett pár másodperc, amíg eljutott a tudatomig, hogy mit mondott Ryan.Tudja a nevem és a számom. De ha ő hívogatott, akkor miért kérdezte a nevem?

-Mi?-nyögtem.

-Jól hallottad.-mondtam egy komoly biccentéssel.-És nem kevés idejébe telik megszereznie a címedet is.

-Ryan, kérlek ezt ne engedd!-könyörögtem.-Bármit, csak a címemet ne tudja meg!Nem szeretném! Kérlek ne!

-Figyelj Eleanor.-tette a vállamra  a kezét, és folyamatosan a szemembe nézett.- Zayn-nek olyan kapcsolatai vannak, hogy akár most is meg tudná mondani, hogy hol vagyunk.Minden apró dolgot meg tud rólad tudni.Mindent.Bármit.

-De megtudod állítani.-jelentettem ki bátran, azonban ő kétkedően nézett vissza rám.Száját elhúzta, majd a szemében egy tizedmásodpercig a sajnálat suhant át.-Vagy nem?-bizonytalanul kérdeztem

Hallgatása világos válasz volt a számomra.Zayn megállíthatatlan.

-Ha valaki tetszik neki, akkor ki fog arról az illetőről mindent deríteni egy-két napom belül.

-De én..ugye nem tetszem neki?-suttogtam félve.Jó, az más, hogy nekem ő a "férfiideálom" (ú degáz) , de én nem tetszhetek neki!

-Szerinted akkor miért tud rólad már mindent, hogyha nem tetszel neki?-nevetett ízűen Ryan.-Oda van érted.-mosolyogva mondata, mire elpirultam. De hiszen ez jó!

-Mennem kell.-mondtam gyorsan, kikerülve a kellemetlen helyzetet.

-Jó, de vigyázz majd a buszon!-nevetett, majd elindult a röhögő társághoz.

*

A buszmegállóban vártam a buszomat.A zene a fülemben hatalmas erőkkel dübörgött. A buszmegállóig vezető úton találkoztam Zayn bandájával.Természetesen Zayn is velük volt.Miért is ne?! Utánam nézett.Megnézett magának.Mikor hátrapillantottam, akkor is láttam, ahogy engem néz.Eszembe jutottak Ryan szavai.Tetszenék neki? Ugyanmár, ez hülyeség! Pont én? Elképzelhetetlen, irreális!

-Szabad a hely?-a fülhallgatóm miatt csak egy enyhe hangot hallottam, majd felpillantottam; Zayn volt, teljes életnagyságban, elképesztően szexi mosollyal az arcán.

-Ez egy buszmegálló.-tájékoztattam.-Ülj le.-sóhajtottam.

Zayn gyorsan leült mellém, engem pedig megcsapott ellenállhatatlan férfias parfümének illata.Egy kicsit arrébb csúsztam; remélem nem vette észre.

-Mit hallgatsz?-vette ki a fülemből a fülhallgatóm.

-Biztos nem szereted. Nem tudom elképzelni, hogy neked ez tetszene.

-Akár hiszed, akár nem, tetszik.-nevetett fel.

-Pedig azt hitem te az ilyen diszkózenéket szereted..úgy értem, tehozzád a bulikat meg a partikat tudom elképzelni.

-Igen, a barátnőmmel el szoktunk menni bulizni.-mondta vigyorogva.

-Ó, értem.-bólintottam fojtott hangon.

Innentől megszűnt a beszélgetés.Csak akkor szólaltam meg, amikor odaért a buszom.

-Ez az enyém.

-Milyen véletlen,az enyém is.

Együtt szálltunk fel a buszra. Az emberek megfigyelték Zayn-t, és valószínűleg össze is kötöttek vele. Biztonságban éreztem magam, ahogy mögöttem lépkedett az ülések között.Sok fiatal srác megbámult, de aztán észrevették Zayn-t és inkább nem mondtak semmit.

-El! El!- Phobe integetett a hátsó ülésen.A barátja mellette ült, és egymás kezét fogták.

-Szia Phoebe.-mosolyogtam, majd lehuppantam az előtte lévő ülésre. Zayn is beült mellém; túlságosan közel.Igyekeztem rá nem figyelni.Ami elég nehéz volt. A szemem sarkából tisztán láttam, hogy másodpercenként rám pillant.

-Miért bámulsz?-nyögtem.

-Az ablakból bámultam ki kedves.-vigyorgott, én pedig éreztem , hogy elsüllyedek.Hülye.

-Oké.-fordultam vissza az ablakhoz.Azonban Zayn engem nézett.Tudtam, éreztem!

-Én itt leszállok.-mondtam, azonban Zayn nem állt fel.

-Nem itt laksz.-mondta rezzenéstelen arccal.

Ő tényleg mindent tud rólam?!

-Az egyik barátnőmmel találkozom.

-Oké.Menj.-állt fel, én pedig olyan gyorsan futottam ki a buszból,a milyen gyorsan csak tudtam.Amikor megpillantottam Clar-t, kicsit megnyugodtam.De még mindig Zayn parfümjét éreztem az orromban..

Hagyj komit ha elolvastad!x Neked pár pötyögés, nekem öröm!:*

3.fejezet

Eleanor

Reggel a telefonom rezgésére keltem. Kelletlenül halásztam ki a párnám alól a készüléket, és állítottam el a rezgést.Reggel 7 óra. Mindjárt kezdődnek újra a szürke hétköznapok.

Fáradtan kiszálltam az ágyból, és indultam le a konyha felé.A titokzatos idegen nem hívott egész éjjel. Pedig vártam rá. Éberen aludtam, simán fel tudtam volna kelni, ha hallom hogy csörög. De nem csörgött.

A mai terveim közé beletartozik egy - viszonylag - értelmes beszélgetés Noellel. Bár nem lepődnék meg, ha ez az esetünkben kivitelezhetetlen lenne..

Elvettem a polcról egy müzlis tálat, és kivettem a hűtőből a tejet. Lassan öntöttem bele a tálba, rátettem egy tálcára és mellé gabonapelyhet raktam. A tökéletes reggeli.

Lassan cammogtam fel a lépcsőn, a tálcával a kezemben. Igyekeztem óvatosan lépkedni, hogy ne boruljon ki a tál egész tartalma a padlószőnyegre.Akkor kezdhettem volna a napot egy kiadós takarítással, ami amúgy sem az erősségem, nemhogy még reggel negyed 8-kor.

A szobám előtt voltam, amikor hirtelen meghallottam a telefonom csengőhangját.A tálca irányíthatatlanul esett ki a kezeim közül, ahogy az ágyam felé rohantam.Rápillantottam a hívóra.Ismeretlen.

-Haló?- kaptam fel rutinos mozdulattal a készüléket.

-Miss Fherenize! El fog késni, ha nagyon nem siet!- hallottam a tanárnőm fenyegető hangját a vonal másik végén.Csalódottan fújtam ki az eddig bennem maradt levegőt.

-T-Tanárnő, elég zűrös volt a tegnap estém..é-és ma elaludtam..de ígérem be fog érni 8-ra!

-Az engem nem érdekel, hogy milyen volt az éjszakája, Miss Fherenzie. Engem csak az érdekel, hogy ideérjen fél8-ra, különben búcsút mondhat a táncos karrierjének!

-T-tanárnő! Negyed 8 van.. és a tánciskola a város másik felén van!

-Oldja meg!- szólt bele fenyegetően, majd lecsapta a telefont.

Idegesen dobtam a telefont az ágyra. Hogy a fenébe fogok odaérni 10 perc alatt a város másik felére?! Még busszal is jó negyed óra kell. Főleg ha tömeg van- márpedig az én szerencsémre mindenkinek pont most kell majd buszoznia- akkor pedig még lassabb. Ahh, szuper.Ráadásul még takarítanom is kell..De a tanárnőm fenyegetése világos volt. Vagy valahogy rohanok végig futólépésben a városon, két liter tejjel a szőnyegemen, vagy kirúgnak a tánciskolából. Választhatok. És én inkább az elsőt választom.

*

Sikerült rekordidő alatt (10 perc!) végigrohannom az egész városon. Ahogy megláttam a tánciskola magas oszlopait a bajárat előtt, hatalmasat dobbant a szívem, és az egész lelkemet melegség öntötte el. Imádtam ide járni, Igaz, néha félhalottként távoztam egy-egy fárasztó óra után, de még akkor is a kedvenc helyem volt a világon.Az épületből rengeteg hajszálvékony lány száguldott ki és rengetegen rohantak be. Észrevettem az egyik csoporttársamat, aki lelkesen integetett nekem, miközben mosolyogva sétált oda hozzám.

-Szia El!- köszönt a kedves, duruzsoló hangján.

-Szia Phoebe.- üdvözöltem mosolyogva.- Órára?-vigyorogtam.

-Áhh.-legyintett.-Óráról.Most végeztem. Hulla vagyok.

-De mi nem csoporttársak vagyunk?- csodálkoztam.

-Öhm.. te még nem is nézted?

-Mit?

-A hirdetőtáblát..ja, hiszen most érkeztél. Mindegy nézd meg, nem akarom lelőni a poént.-magyarázott összevissza.-Szia El.

-Phoebe, várj!- mondtam neki, majd a vállánál fogva visszafordítottam.-Mit kéne elolvasnom?

-A hirdetőtáblán van valami..igazából Neked..és hülye voltam hogy belekezdtem..- szégyellte el magát.

-Nem, nem baj.- mosolyodtam el halványan.

-Mennem kell, szia.-mondta gyorsan, majd sietősen távozott.

Mit kellene látnom? Lehet hogy teljesült egy régi álmom, hogy ezentúl már a profikkal táncolhatok együtt? Nem, nem, biztos nem. Ez hülyeség. Az utóbbi időben szinte be sem jártam órákra. Noel minden percemet lefoglalta. De ha újra élhetnék, akkor biztos nem így csinálnám..

-Miss Fherenzie!-hallottam a  tanárnő éles hangját, egyenesen mellettem.-Miért nincs az öltözőjében?

-Oda készültem éppen, csak jött Pho..

-Nem érdekelnek a kifogásai!-kiabálta az arcomba, mire hátratántorodtam.-Azonnal menjen átöltözni, és keressen az irodámba. Rögtön miután átöltözött.Megértette?- kérdezte kicsit erőteljesen.

-I-igen.-mondtam, majd gyorsan beszáguldottam az iskolába, nehogy tovább kelljen hallgatnom őt.Az iskolában - mint mindig - most is nyüzsgés volt. Mindenhol, ahová csak kaptam a fejem, rohangáló fiúkat és lányokat láttam. Magával sodort egy lelkesen csacsogó lánycsoport, így akaratlanul is kihallgattam a beszélgetésüket valamilyen "helyes pasi formás seggéről." . Mit ne mondjak, élveztem. Megkönnyebbültem, amikor végre láttam a 11.H osztály öltözőjét. Lenyomtam a kilincset, és az öltözőben találtam az egyik évfolyamtársamat, amint éppen nyújtott.

-Ello Lea.- köszöntem kedvesen, bár igazából 4 év alatt egy szót ha beszéltünk. Vagy még annyit se.

-Szia El.-morogta, majd visszahajolt a térdére.

Leraktam a táskám az egyik székre, majd letelepedtem a földre, Lea mellé.

-Hogyhogy itt öltözöl?- kérdezte Lea morogva.

-Öhm..11.H-s vagyok.-tájékoztattam, miközben a cipőfűzőimmel matattam.

-Szerintem akkor menj ki, és nézd meg a hirdetőtáblát..

-Majd talán később.- húztam le a cipőmet a bal lábamról, és a jobb lábbelim is erre a sorsa került.-Most sietek.

Gyorsan átvettem a pólóm egy dresszre, rá pedig egy feszülős térdnadrágot vettem.A lábamra felhúztam a kicsit már rongyos balettcipőm, a hajamat pedig kontyba fogtam.Készen voltam.

-Itt maradsz? Vagy bezárják? Mert akkor itt hagyom a telefonom..tudod Mrs.Parker nem szereti a telefonokat...

-Itt maradok.Hagyd itt nyugodtan.-morogta, majd visszahajolt a földre.

-Ohh.Oké.Akkor.Szia Lea.-anélkül, hogy megvártam volna, hogy visszaköszön, kiléptem az öltözőből. 

Valószínűleg vissza sem köszönt volna. Nem egészen társadalmi típus.

Elindultam a többi diákkal a hosszú folyosón, aminek a végében volt a tanárnő irodája.De azért a biztonság kedvéért, mikor odaértem, először megnéztem a névtáblát, ami az ajtóra volt felszegelve.

Johanne Parker

akadémiai tánctanár

Nem egyszer volt már olyan helyzetem, ahol benyitottam más órákra, mert véletlenül rossz helyre mentem. Ez akkor volt, mikor még csak első éves voltam itt.Akkor még nem egészen ismertem ki magam itt.De mostmár véletlenszerűen sem követem el ezt a hibát.Mondanom sem kell, büntetést kaptam érte. Tanulópénznek jó volt.

Bekopogtam Mrs.Parker irodájába, és azonnal szólt is, hogy menjek be.

-Már vártam.Késett.-hogy máshogy is üdvözölhetne?

-Ó..bocsánat.-mondtam.

-Üljön le.-mutatott az előtte lévő székre, én pedig engedelmesen leültem.-Úgy hiszem, tudja, hogy van pár dolog, amiről beszélnünk kellene.

-Öhm..hát igazából nem tudom mert elég régen voltam már itt.

-Úgy gondolom, nem egy pletykát hallott már mióta megérkezett.

-Ó, igen, van valami hirde..

-Elég régen volt itt.Túl régen. Lemaradt az év végi vizsgákról.Maga a külvilágot választotta, nem pedig az iskolát.És ez hatalmas baj.

Nem szóltam semmit: erre nem tudtam mit.

-Maga egy kivételes tehetség volt a felvételin. Emlékszem, egy törött kislányból egy ilyen csodálatos táncos lett.Mármint csak lenne, ha hagyná kibontakozni.

-Tanárnő, én..

-Hagyja, hogy végigmondjam a mondandómat, Fherenzie!-szólt rám élesen, én pedig lejjebb csúsztam a széken.-Köszönöm.Szóval.Nem értem, miért döntött úgy, hogy kihagy egy évet. Szinte lehetetlen volt. Más diáknak nem engedtük volna meg. De maga..valahogy más volt.És maga itt hagyta az iskolát egy fiú miatt..a legnagyobb hiba volt az életében, Fherenzie.De most visszatért.Szükségem volt magára.Igazából 2 táncosnövendék közül lehetett választanom.Én magát választottam.Ez hatalmas megbízhatóságról tesz tanúbizonyságot, Fherenzie.Ezt remélem érzi.

-Persze, tanárnő.-bólintottam.

-Rendben.Nos.Egy fellépésről van szó.

-Fellépés?-kaptam fel a fejem. De hiszen fellépésre csak azok mennek, akik már előrébb léptek.Akik már nem táncos növendékek, hanem már táncosok.

-Fellépés.-bólintott.-Ahová én magát szeretném vinni.

-Engem?-suttogtam letaglózva.

-Magát.-halványan elmosolyodott.-És ha már szóba hozta a hirdetőtáblát..

-Igen?

-Menjen ki és olvassa el..meg fog lepődni.

-Mármint..most? Most menjek ki?

-Most.Gyerünk, gyorsan.

Futólépésben igyekeztem az ajtó felé.Mikor odaértem, gyorsan kinyitottam és már rohantam is végig a hosszú folyosón a hirdetőtábláig.A szemeim vadul jártak a parafatáblán, majd megállapodtak egy szövegnél.A szívem hevesen vert, miközben a szavakat olvastam.

Eleanor Fherenziet (táncos) kitűnő munkája miatt előléptették.Keresse meg a titkárságot, hogy átvehesse az öltözője kulcsát.

-Remélem boldog.-jött mögöttem a tanárnő, mosollyal az arcán.

-Hogyne lennék boldog.-suttogtam könnyekkel a szememben.

2.fejezet

Eleanor

A hazaút csendben telt. Noel-nek semmi mondanivalója nem volt hozzám.Meg sem próbált kibékülni velem, ami elég rosszul esett.Én pedig annyi mindent kérdeztem volna Zayn-ről. Mindent meg akartam róla tudni, de ahhoz szükségem lett volna kibékülni Noellel; ami azért elég nehéz. Így, hirtelenben, haragban, nem tudtam őt kikérdezni: pedig minden áron tudni szerettem volna még Zayn-ről pár dolgot. Mondjuk a kényes témát, a barátnő témát.

-Hazaértünk.-mondta Noel kedvetlenül.

Nem is vettem észre, hogy egész út alatt Zayn-re gondoltam.Furcsa volt ez az egész helyzet.

-Kösz a fuvart.-morogtam, majd elkezdtem összerendezni a táskámat.Noel azonban a kezem után kapott.

-Várj!- fogta meg a csuklómat, így kénytelen voltam megállni.

-Igen?

-Figyelj, El. Nekem ez így most nagyon rossz.- mondta szomorúan.

-Nekem is, de ismétlem, ez most tényleg nem az én hibám volt.Sajnálom, hogy nem tudod megérteni a szükségleteimet..ez csak a te hibád.És azt is sajnálom, hogy csak azért hiányoztam, mert a többi csapattársad mellett is volt barátnő.Így olyan, mintha csak bábu lennék, akivel "menőzöl" a többiek előtt.Mintha csak arra kellenék, hogy te is beállhass abba a sorba, ahol azok a társaid állnak, akiknek van barátnőjük.És azt is sajnálom, hogy..

-Figyelj.-vágott a szavamba.-Nem vagy bábu a számomra, fogalmam sincs, hogy ezt miért gondoltad.-csóválta  fejét.

-Noel, nekem ez jön le.Olyan, mintha csak egy tárgy lennék melletted, akit mutatsz, hogy "nézzétek nekem mim van"!-mutattam a macskakörmöket a levegőbe.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan.-mondta szemrebbenés nélkül.

-De, Noel, ez a baj, hogy teljesen komolyan gondolom.

-Komolyan?-kérdezte.Kicsit sokkos állapotban volt.

-Teljesen komolyan.-bólintottam.-És tudom, hogy te máshogy akartad..én is hidd el..de nekem így ez jött le.És tudom, hogy nem ezt akartad, hogy lejöjjön, de így lett..-sóhajtottam szomorúan.

-De hiszen nem is csináltam semmit!- tiltakozott.

-Noel.-néztem rá.-Nem fogok újra elkezdeni veszekedni veled.A lényeg, hogy én így gondolom.

-Okot sem adtam rá!- csattant fel, ami kicsit hirtelen ért.

-Ó tényleg?- fordultam felé a testemmel.-És akkor a mai akciódat hova tegyem?-vontam fel az egyik szemöldököm, és úgy bámultam rá.

-Ma egyszerűen csak nem volt ott senki mellettem, aki lekísért volna a pályáról.Általában ezt szoktuk,nem?-kérdezte, mire lesütöttem a szemem.Tényleg ezt szoktuk.A francba.-Na látod.Ez csak egy szokás volt, de te elmentél.

-Pisilnem kellett!-vágtam a szavába türelmetlenül.

Noel pár percig szótlanul fürkészett. Valószínűleg ki akart teljesen készíteni idegileg.

-Oké.

-Ennyi? Oké? Egy okéval elrendezed?

-Mit mondjak erre mást? Azt, hogy sajnálom? Nem mert elmondom, hogy rohadtul nem sajnálom.- nevetett fel kínosan, majd elvette a kezét a csuklómról, hogy mindkét kezével a hajába túrjon.-Egy kicsitsem sajnálom.

-Most összezavarodtam.

-Az jó, legalább azt érzed, mint amit én éreztem a pályán ma este, mikor téged kerestelek!

-Azért a két érzés teljesen más, nem gondolod?-kérdeztem ingerülten. Hangom azonban teljesen mást sugallt; nyugodt volt, nem úgy mint én. Mintha nem is én beszéltem volna.

-Eleanor.-nézett rám.A tekintetében abszolút ürességet láttam, semmi érzelmet.- Most mit csináljunk?

Tudtam, hogy ez a nap egyszer el fog jönni, de nem gondoltam, hogy ma. Nem szeretném én kimondani, hogy vége; ezt meghagyom neki.Pár perccel ezelőtt még őt csókoltam az öltözőben..mondjuk már akkor sem volt minden rendben.

-Nem fogom én kimondani, úgy érzem, hogy ez a férfi dolga.

-Mi?- nézett rám kérdőn.-Nem, én nem szakítani akarok.-kínosan felnevetett.

Ó! Pedig már úgy beleéltem magam.

-Ó..akkor..mit?

-Van két jegyem ma estére a moziba. Tudod, arra nyálas filmre, amit annyira meg akartál nézni a múltkor..de ha ilyenek vagyunk egymással, akkor ez kétséges..vagyis gondolom, nem?

Hogy őszinte legyek, egy kicsit sem villanyozott fel a mozi ötlete.Még akkor sem, ha a filmet én ajánlottam.

-Sajnálom de nagyon fáradt vagyok.- mondtam, miközben kinyitottam az ajtómat.-Szia Noel.

Puszi, ölelés, csók nélkül köszöntem el az autóban ülő "barátomról".Szó nélkül pattantam ki a terepjáróból, és olyan erővel vágtam be az ajtót, hogy megrázkódott rajta az ablak; nem volt szándékos, egyszerűen csak így sikerült. Nem akartam az ajtón levezetni a felgyülemlett feszültséget.

Gyors léptekkel indultam a házunk felé.Ismét egy újabb veszekedés, a nap folyamán már a második.És én kezdek ebbe nagyon belefáradni.Most már szinte nem telik el úgy nap, hogy ne veszekednénk legalább egyszer.

Noel még pár percig ott állt a házunk előtt, majd látva, hogy nem futok vissza hozzá, beindította a motort, és elhajtott.

Sóhajtva léptem be a házba. Bár hatalmas lakás, mégis egyedül lakom.Nincs szükségem szobatársra, tökéletesen elélek én egyedül is.Noel néha itt aludt, de mikor kezdtünk egyre jobban elválni egymástól,annál kevesebbet találkoztunk, és annál többet voltam egyedül.Már szinte megszoktam az egyedüllétet. Sőt, néha kívánom is, hogy egyedül legyek, hogy a gondolataimba merengve meghallgassam a kedvenc zenéimet, miközben az ágyamban fekszem, és olvasok. Nekem ez az élet is jó. Nem kell bele fiú.De Zayn..

Elég lesz már! Mit tett velem Zayn, amitől csak rá tudok gondolni egész nap? Semmit! Haha.De akkor egyszerűen miért sóvárgok egész nap utána, mikor még nem is ismerem? Amióta belenéztem elbűvölő barna szemeibe, másra nem tudok gondolni.

                                                                     *

A szobámban feküdtem, az ágyon, és gondolkodtam. Vagyis igazából olvastam, és zenét hallgattam, de egyikre sem tudtam figyelni.Fel kellene hívnom Noel-t és ki kéne vele békülnöm. De miért én hívjam és miért én keressem fel, és miért én akarjak kibékülni vele, hogyha nem is az én hibámból veszekedtünk ismét?! Igen, nem a lánynak kéne tepernie egy kapcsolatért. Kapcsolat..hát annak nem igazán nevezném.Inkább megszokott együttélés.Más különösebben nem.

A könyv kiesett a kezemből, ahogy a telefonom csengőhangja megrezgett mellettem. Ijedten összerezdültem, majd a telefonomért nyúltam. Az ujjaim még mindig remegtek, ahogy fogadtam a hívást.

-H-Halló?- köszöntem bele bizonytalanul.

-Cs-csak egy nevet mondj!- hadarta az idegen a telefonba.Az illetőnek rekedtes férfihangja volt, de mégis lágy.Pont mint Zaynné..

-M-miért? És ki maga? És miért van meg magának a telefonszámom?!

-Csak egy nevet mondj!- hadarta türelmetlenebbül a férfi.

-Hívom a rendőrséget.-cérnavékony hangom kijelentettem.Felpattantam az ágyból, és- köszönhetően az éjjeli lámpa fényének- baleset nélkül kirohantam a szobából.

-Ne, csak azt ne! Ígérem, ha mondasz egy nevet, akkor leteszem, és soha többé nem hallasz felőlem! Csak egy nevet mondj kérlek szépen!- könyörgött. Olyan gyorsan beszélt, hogy szinte alig értettem.

-Idegeneknek nem mondom meg a nevem.-ziláltam, miközben lefele futottam a lépcsőn.Kellett nekem ekkora házat kivennem albérletként!

-Nem vagyok idegen.-mondta ki gyorsan, mire hirtelen lefékeztem.Nem, nem Ő nem lehet!..

-D-de biztosan idegen és így akarsz kinyomozni! De én nem vagyok ilyen.Hívom a rendőrséget!- mondtam erőtlenül. A falon lógó telefonért nyúltam és tárcsáztam a rendőrséget.Azonban az idegen letette..Tudhattam volna!

-Haló?-kérdezte egy kedves női hang a rendőrségtől.

-Már nem alkalmas..-mondtam, majd lecsaptam a telefont.

Szomorúan és kétségbeesetten sétáltam felfelé a lépcsőn. Hülye voltam, hogy rögtön a rendőrséghez fordultam.Hiszen csak telefonon beszéltünk, nem tud azon keresztül elrabolni vagy megerőszakolni.Hülye.

Fáradtan estem vissza az ágyamba.  A telefont a párnám mellé raktam, titkon reménykedtem, hogy az idegen újra felhív. Nem tudom, miért kívántam ennyire ezt a hívást. Hiszen idegen volt, és mégis..

Még olvastam pár oldalt a könyvből, aztán elmerültem az álomvilágba, ahol valahogy Zayn-t láttam.Hülye Eleanor..hülye Eleanor..

1.fejezet

Eleanor

Percekig csak néztük egymást. Szótlanul fúrtuk össze a tekintetünket. A pillangók a gyomromban vadul repkedtek, már attól féltem, hogy kiszabadulnak. Zayn gyönyörű barna szemeiben elvesztem. Majd hirtelen észbe kaptam.Hülye Eleanor, barátod van, ne nézegess mást!

Elkaptam a fejemet, és a földet kezdtem bámulni. Időközben Zayn barátai újra elkezdték neki mondani, hogy "menjünk már, lekéssük a meccset!" és hogy "úristen, neked ez tetszik..?".

Szótlanul megfordultam, és elindult. Lábaim sietősen vittek végig a kihalt folyosón. Nem akartam Zayn-re gondolni. Nem akartam Brian-re gondolni.EL akartam futni, el akartam menekülni. Hirtelen úgy éreztem, minden rámszakadt.

-Fogjátok már be!- szitkózódott mögöttem Zayn, mert a többiek még mindig engem szidtak.

-Lekéstük a meccset te vadbarom, mert ezt a rondaságot kellett figyelned!- kiabálta az egyik.

A szemem sarkában elkezdtek könnycseppek sorakozni, majd lassan elkezdtek lefolyni az arcomon. Még soha nem alázott így meg senki.

-Befogod a szád?- morogta Zayn.-Hé, várj már meg!- kiabált utánam, mire én elkezdtem futni. Bárkivel akartam találkozni, csak vele nem.

Gyorsabban futottam, majd óvatosan hátranéztem. Zayn ott állt, földbegyökerezett lábakkal. Gondolom, megértette, hogy nem akarok vele beszélni. Számára csak egy felesleges erőfeszítés vagyok, akkor nekem miért legyen több? Különben is, van barátom akit szeretek. Bár nem igaz szerelem, de szeretem. Mondjuk így.

Végre kiértem a stadionból a levegőre. Nagyot szippantottam, éreztem, hogy új erőre kapok.

-Mindenhol kerestelek már.- állt meg mellettem kifulladva Brian.-A meccsnek vége, nem akarsz találkozni a..khm..barátoddal?

-Most még nem. És igazából senkivel sem szeretnék most.- azt hittem, észre fogja venni a hangomban a szarkazmust, de úgylátszik nem voltam elég határozott.

-Tudom, hogy velem szeretnél.-vigyorgott.-Hiszen már évek óta nem beszéltünk..

-Hosszú évek óta.- morogtam.

-Igen, de az most nem lényeg.- legyintett türelmetlenül.- Ajj, így nem jó, elrontottad a fellépésemet.

-A midet rontottam el?- nevettem fel hitetlenül.

-A fellépésemet.Tudod. A megjelenésemet.- magyarázta, majd az értelmetlen arcomat látva tovább magyarázta.- Tudod, évek óta nem találkoztunk. Hát úgymond "menő" lettem.-vigyorgott.-És a megjelenésemmel is ezt akartam tükrözni.De elrontottad.

A mondata végén elszomorodott. Akármennyire is haragudtam rá, nem tudtam nem megsajnálni.

-Újra kijöhetsz és újra megpróbálhatod. Itt fogok állni, és várom hogy gyere. És ígérem akkor nem fogok szólni semmit.-mosolyogtam, mire felderült az arca.

-Tényleg?- csillogott a szeme.

-Tényleg.- mosolyogtam rá biztatóan.

-Köszönöm.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd sietősen távozott vissza a stadionba, hogy utána visszajöjjön hozzám. Van energiája, az egyszer biztos.

-El, tesó, már mindenhol kerestelek!- jött ki megjátszott kifulladt arccal.-A hős szerelmes  szőke lovagod a várában vár rád, gyönyörű hercegnő.-pukedlizett előttem, én pedig felnevettem.

-Rendben van, köszönöm alávalóm.-hajoltam meg előtte, mire mind a ketten elnevettük magunkat. Még sohasem volt részem testvéri szeretetben, de úgy érzem, Brian visszajötte esélyt ad arra, hogy olyanok legyünk, mint 19 évvel ezelőtt.

                                                              *

Noel az öltözőben ült a padon. A fejét a tenyerébe ejtette, és a térdén támaszkodott.

-Noel?- szólítottam meg kedvesen, és kicsit beljebb osontam.

Az arca azonnal felderült, felcsillant az a mosoly, amit szeretek.-Gyere.-mondta, majd megütögette a helyet magam mellett.

Odasiettem hozzá, de ahelyett, hogy mellé ültem volna, az ölébe helyezkedtem el.

-Itt jobb.- mondtam.

Noel elmosolyodott, majd gyengéden az orrát hozzádörgölte az enyémhez. Csak mosolyogni tudtam az óvatos gesztusán.Óvatosan érintette az ajkaival az enyémeket. Többet akartam. Elkezdtem csókolni, nem annyira hevesen, de Noel már fészkelődött alattam.

-Nyertetek?- kérdeztem két csók között.

Válaszul csak egy bólintást kaptam.Elmosolyodtam, majd újra csókolni kezdtem.Azonban hirtelen megszakította.

-Gyere, kicsim, menjünk haza, fáradt vagyok.- kimerülten elmosolyodott.

Kényelmetlenül leszálltam az öléből, és megigazítottam a felsőmet. Általában szereti, ha én kezdeményezek. Fogalmam sincs, most mi volt a baja, biztos csak szenilis vagyok, és tényleg csak fáradt volt.

Noel időközben már összecuccolt, összerendezgette a ruhákat. Vagyis igazából csak bedobott mindent a táskába, és az összehajtogatást már nekem hagyta.

-Noel, tudod, hogy utálom, amikor nem vagy képes szépen összehajtani a ruháidat!- mérgelődtem, majd odaléptem hozzá, és kivettem a kezéből a táskát. Kiöntöttem a padra a tartalmát, és elkezdtem egyenként összehajtani.

-Eleanor, erre nem érünk rá!

-Miért, sietsz valahova?- kérdeztem kíváncsi mosollyal az arcomon.

-Nem..dehogy.Csak..fáradt vagyok..- motyogta zavartan.

-Ó, értem. De valószínűleg ahhoz nem leszel fáradt, hogy este kivasald ezeket.- megfordultam, hogy megpöcköljem az orrát.- Mert különben a te feladatod lesz, ha most nem engeded nekem összerendezni.

Noel kellemetlenül morgott egyet, majd levetette magát a padra.Diadalmasan visszafordultam, és újra elkezdtem hajtogatni.

-Nem láttalak a nézőtéren.- bökte ki hirtelen.

Gyorsan megfordultam.Nem hiszem el! Egy meccsén nem vagyok ott, és azt máris kiszúrja.

-Ó, igen, el kellett mennem pisilni.

-Nem tudtad volna azt később elrendezni?- fortyant fel.-Mindenkinek ott volt a barátnője, erre te meg eltűnsz!

-Sajnálom, de nem tudtam visszatartani! Szerintem azt te sem akarod, hogy a barátnődet pisisnek hívják.

-Tudom, de végezhettél volna!

-Bocsánat, legközelebb majd igyekszek visszatartani.-mondtam, majd dühösen visszafordultam a padhoz. Azt még ő sem várhatja el, hogy ne menjek el akkor pisilni, amikor nekem kell.

Mikor az utolsó ruhadarabbal is végeztem, visszapakoltam a táskába, és megragadtam a két fülét. Noel odanyúlt, hogy segítsen, de én erélyesen visszautasítottam.

-Nem kell köszönöm, egyedül is tudom vinni!

Noel furcsán nézett rám.Még sohasem szokta meg, hogy nem fogadom el a segítségét. De most igenis meg voltam rá sértődve.

Szótlanul sétáltunk ki az arénából. Nekem nem volt neki mit mondanom, és neki sem közölnivalója hozzám.Szinte mindig ez van, ha veszekszünk.

-Sziasztok.- köszönt oda a többi játékosnak kedvetlenül, akik lelkesen integettek nekik.

-Ilyen leszel egész végig?- kérdezte tőlem, amikor már a kocsinál voltunk.

-Sajnálom, Noel, de ha mindig így fogsz viselkedni velem, akkor igen.- mondtam, és hagytam, hogy Noel kinyissa előttem az ajtót.- Te nem tudod, hogy ez nekem mennyire rossz.

-Nekem is rossz, ezt elhiheted, de az is rossz volt, hogy egyedül sétáltam le a pályáról a barátnőm nélkül..miközben mindenkinek ott volt az oldalán..és te..hiányoztál mellőlem.- bökte ki végül.

Akármennyire is haragudtam rá, egyszerűen most nem tudtam rá haragudni.

-Azért még nem kellett volna így viselkedned. Ha neked is nagyon kellett volna,hidd el,te is kimész.-magyaráztam.-És találkoztam még egy bandával akik feltartottak, szóval..meg jött a bátyám..és elment az idő.

-Várj! Zayn bandájával találkoztál?

Szívem hevesen kezdett dobogni a neve hallatára. A szám kiszáradt, a gyomrom pedig felcsúszott a torkomig.És csak nekem lett ilyen melegem hirtelen?!

-Ismered őt?- suttogtam.

-Ja.Jó fej a srác,de vigyázni kell vele.

-Vigyázni? Miért?

Rengeteg dolgot meg akartam tudni Zayn-ről. Tudtam, hogy ezt a témát csak most tudjuk megbeszélni; nem merném Noel előtt újra felhozni.

-Hát igazából olyan,hogy nem áll le egy lánynál.Nem valami hűséges típus.Úgy játszik a lányok szívével, mint mi a labdával.Kihasználja, hogy jól néz ki.Ha lány lennék, biztos nem lennék odáig érte.

A szám kiszáradt. Tényleg ilyen lenne Zayn? Márpedig Noel biztos jobban ismeri nálam..De tényleg ilyen lenne? Ilyen..bunkó?

-Nyugi, kicsim, én örülök, hogy az enyém vagy. Biztos vagyok benne, hogy te is Zayn markára jutnál, és pocsékul kihasználna.- fintorodott el, majd ölelésébe burkolt.- Szeretlek Eleanor.-suttogta, majd gyengéd puszit nyomott a fülem alá.

-Ö, izé, én is..de mit jelent az, hogy Zayn markára jutnék?

Noel elhúzódott tőlem, és egyenesen a szemebe nézett. A levegő hirtelen megtelt feszültséggel,a hogy egymást bámultuk.

-Bírja az ilyen lányokat.

-Az ilyen milyeneket?

-Az ilyeneket..mint amilyen te vagy.

-Az ég szerelmére Noel, milyen vagyok én?- kérdeztem türelmetlenül.

-Ilyen..szép..-motyogta elvörösödve.-Szóval biztos, hogy rád hajtana.De itt vagyok én, aki majd megvéd téged, ne félj.-ölelt át újra.

-Hát..izé..köszi..-motyogtam magamban, és viszonoztam az ölelését.